Hogyan lett Che Guevara-nak magyar mérnök által tervezett fegyvere, avagy CHE GUEVARA SAN CRISTOBAL KARABÉLYA

A havannai Forradalmi Múzeum vitrinjének képén Camilo Cienfuegos M1-es karabélya (balra) és Che Guevara Cristóbal karabélya (jobbra) látható. Guevara ezt a San Cristobal karabélyt a gerillaharcok során zsákmányolta a kubai reguláris hadseregtől.

A fegyvert a Dominikai Köztársaságban gyártották, Trujillo, az ottani diktátor 1957-ben és 1958-ban a San Cristobal-i fegyvergyárban gyártott fegyverek ezreit adta el Batista diktátornak. A forradalom győzelme után Batista azonnal a Dominikai Köztársaságba menekült, ahol Trujillo egy időre befogadta.

A San Cristobal néven ismert kilenc milliméteres karabélyt eredetileg Király - Cristobalnak nevezték, ugyanis Király Pál gépészmérnök tervezte. és két modellje volt, az M1 és az M2.

Király 1902-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki képesítést szerzett, 1907-től ugyanitt tanársegédként dolgozott. 1909-ben tartalékos tüzér hadnagyi rendfokozatot kapott. 1914 augusztusában bevonult, és az első világháborút végéig szolgált, századosként szerelt le. Az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnését követően Magyarországnak megtiltották a fegyverek tervezését, ezért Király Svájcba költözött, a SIG neuhauseni fegyvergyárban helyezkedett el. Itt az 1920-as években általa megtervezett SIG K.E.7 és SIG Kf.7 géppuskákat exportra gyártották, és a SIG MKMO géppisztolyt, amelyet alakja miatt gyakran gépkarabélyként sorolnak be.

1929-ben visszatért Magyarországra és a Danuvia gépgyárnak tervezett fegyvereket, de a SIG-nél is érvényes szerződése volt. Még ebben az évben tervezte meg a KD Danuvia pisztolyt, amelynek egyenes ági leszármazottja a Walther P38. Svájcban a Neuhau gépkarabélyt is ebben az időben tervezte. Magyarországon először a Király-géppisztolycsalád első változatát (39 M.) rendszeresítette a Királyi Honvédség.

Király 1944-ben elhagyta az országot, majd Svájcba, onnan a Dominikai Köztársaságba emigrált, ahol az Armeria of San Cristobal fegyvergyár alkalmazta. Az ő szabadalmai alapján tervezték a Cristobal karabélyt, amelyet eleinte Kiraly–Cristobal karabélyként készítették, 1951-ben marketing okokból a Kiraly előtagot elhagyták. (San Cristobal egyébként Trujillo szülővárosa.) A fegyvert a maga idejében a világ leggyorsabb félautomata fegyverének tartották, de nagyon érzékeny volt, és könnyen elsült akkor is, amikor éppen nem akarták... Amúgy ebben az évben rendszeresítette a Magyar Néphadsereg a korábbi 44 M. géppisztolyából adaptált Kucher K1-et, aminek tervezését Király volt kollégája, Kucher József fejezett be, Király szaktudása tehát két kontinensen is érvényesült...

Király legsikeresebb fegyvere a Cristobal-karabélycsalád, melyekből 250 000 darabot gyártottak le, ebből exportált a dominikai diktátor a kubai kollégájának több ezer darabot, és ezek közül jutott egy Guevara kezébe. Így lett tehát egy magyar mérnök által tervezett karabély Guevara legendás fegyvere.

A történethez tartozik az is, hogy a dominikai fegyvergyártás voltaképp egy magyar vállalkozás volt. Kovacs Sándor, aki 1889-ben született Budapesten; a budapesti egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, 1938-tól néhány évig Indiában élt, ahol egy fegyvergyártási programban dolgozott tanácsadóként. 1946-ban érkezett a Dominikai Köztársaságba, egy évvel később már a Fegyveres Erők Technológiai Szolgálatának főigazgatójává nevezték ki, vagyis Trujillo megbízta a dominikai fegyvergyártás megszervezésével.

1948 végén a fegyvergyár már termelt, Kovács hozta a fővárosba, Santo Domingóba Király Pált, és rajta kívül más magasan képzett mérnökök is érkeztek Santo Domingóba, akik közül néhányan a magyar hadsereg tisztjei voltak. Köztük volt három altábornagy az egykori magyar hadseregből, Cziegler Gusztáv, Stirling László és Matoltsy Elek, valamint három ezredes, Bezler Károly (Karl), Cziegler István (Stefan) és Ajtósi (Ojtozi) Ernő (Ernst).

Az USA Tengerészeti Hivatalának 1952 évi jelentése szerint a fegyvergyár rövid időn belül jelentős színvonalú hadiipari komplexummá nőtte ki magát, amelynek ügyvezetése Bezler Károly kezében maradt, akit más magyarországi technikusok és katonák segítettek.

A gyár fénykorában összesen 1500 ember dolgozott, köztük külföldiek is, többek között magyarok, olaszok, németek, osztrákok, románok és persze dominikaiak is dolgoztak, de az irányítás korábbi magyar katonatisztek kezében volt.

A fegyvergyár vesztét a diktatúra megdöntése, a diktátor elleni merénylet okozta, Trujillo halála után a magyarok többsége Dél-Amerikába ment tovább, félve a felelősségre vonástól, nem alaptalanul.

Amikor Dominikán jártunk, magyar ismerősünk finoman figyelmeztetett bennünket arra, hogy nem kell túlságosan dicsekedni azzal, hogy magyarok vagyunk. De miért is? És akkor elmesélte a "magyar" fegyvergyár történetét, és hozzátette: az akkori időkben a magyarok, a hungaros neve összekapcsolódott a gyűlölt diktátor, Trujillo nevével, persze azóta már eltelt 60 év...

Források: Fejezetek a hadtörténelemből (Bebesi György), wikipédia, Museo de la Revolúción, Habana, Trujillu: Monarcha sin Corona

Az adatok mostani koncentrációja királyi út a diktatúrához

Yuval Noah Harari történész nem csak a múltat tanulmányozza, hanem a jövőt is. Írásai és könyvei ("21 lecke a 21. századnak", "Homo Deus") emberek millióit inspirálták, így a söldeni "Giga Gipfel"-en, Giga csúcstalálkozón való megjelenése a rendezvény egyik fénypontja volt. (Ez Németországban a Handelsblatt digitális gondolkodóknak szóló rendezvénye.) Sebastian Matthes interjúja a Handelsblattban arról szól, hogy a mesterséges intelligencia (AI) és a szintetikus biotechnológia örökre megváltoztatja a társadalmat, milyen esélye van az emberiségnek a klímaváltozás elleni küzdelemben - és miért kellene mindenkinek meditálnia.

Handelsblatt: Harari úr, ön valójában történész, de most már ugyanannyit gondol a jövőre, mint a múltra?

Harari: A történelem nem a múlt, hanem a változás tanulmányozása. A történészek nem tudják megjósolni a jövőt. De ha valaki megérti a változás folyamatait a múltban, legalábbis kialakulhat egy elképzelés arról, hogy mi történhet a jövőben. Látom az én feladatom, hogy hidat építsek a tudomány és a nagyközönség számára, szeretnék hozzájárulni a globális vita legfontosabb kérdéseihez.

HB: Ön többször is figyelmeztetett arra, hogy a legnagyobb veszély egy új világháború, az ökológiai összeomlás, és az olyan bomlasztó technológiák, mint a mesterséges intelligencia.

Ha: Anélkül, hogy csökkenteni akarnám az olyan témák jelenlegi jelentőségét, mint a terrorizmus vagy a migráció, minden más elhalványul e három egzisztenciálisan fenyegető kérdés mellett.

HB: Borús kilátások. A populistáknak mégiscsak igazuk van amikor egy olyan múltról beszélnek, amelyben minden jobb volt?

Ha: Amit a populisták kínálnak, az nosztalgikus fantázia. Mint történész, csak két dolgot tudok mondani. Először is: a múlt nem tér vissza. És még ha így is lenne: a legtöbb korszak nem volt kellemes időszak. Ha választanom kellene, hogy hol, és az emberi történelem melyik pontján fogok megszületni, akkor nem hiszem, hogy lenne jobb alkalom, mint Németországban, a 21. század elején. Az emberek számára ez a legjobb időszak. Az állatok és az ökoszisztéma nem annyira. Ez a felismerés nem szabad, hogy önelégülté és magabiztossá tegyen minket. Ellenkezőleg.

HB: Hogyan fognak a történészek néhány évtized múlva erre az évre tekinteni? 2021, a világjárvány utáni év? Ez a kezdete az "arany húszas éveknek", ahogy egyesek remélik? Vagy szembe kell néznünk egy disztópikus évtizeddel, az éghajlatváltozással, az elöregedő társadalmakkal, és a mindenhova betolakodó technológiai vállalatokkal?

Ha: A történelem nem determinisztikus; ami a következő néhány évben történni fog, az a döntéseinken múlik. Ennek során fel kell ismernünk, hogy az emberiség nem tudja nemzeti szinten megoldani a jövő válságait, ahogyan azt mindenekelőtt az éghajlati válságban láthatjuk. Aggódva figyelem, hogy sokan változtatnak a hozzáállásukon: a tudatlanságtól vagy akár a tagadástól egyfajta világvége hangulatig. De még nem késő tenni valamit.

HB: Mit javasol?

Ha: Ha a világ a globális gazdasági teljesítmény két százalékát fektetné be aa környezetbarát technológiák és infrastruktúrák fejlesztésébe, az elég lehetne a katasztrofális éghajlatváltozás megelőzéséhez – legalábbis a legelismertebb szakértők közül többen így vélik. Tisztában vagyok vele, hogy hatalmas összegről beszélünk. De ha kitörne egy új világháború, az országok sokkal többet költenének a saját a védelmükre. A globális GDP két százaléka megvalósítható, különösen azért, mert a pénzt nem égetik, nem égetjük el. Ez beruházás lenne a munkahelyekbe, a technológiába és infrastruktúrába. Ha a világ most erre az útra lép, akkor az még egy nagyon reményteljes és pozitív évtizedet is hozhat. Ennek alapja a sokkal szorosabb nemzetközi együttműködés. De a világjárvány most mutatta meg, hogy a tudósok képesek arra, hogy világszerte együttműködjenek, de az államok hajlamosak arra, hogy külön utakon járjanak.

HB: Miért ilyen optimista, hogy az éghajlati válságban jobb lesz a helyzet?

Ha: Nem vagyok optimista. Csak azt mondom, hogy meg kellene próbálnunk, mert ez az egyetlen esélyünk. Sajnos, az ember az egyik legerősebb erő a történelemben. A világjárványban láttunk egy tudományos diadalt, amely politikai katasztrófával párosult. A tudósok a világ minden tájáról együtt dolgoztak azon, hogy megfejtsék a vírust, és vakcinákat fejlesszenek.A politika ezzel szemben gyengén muzsikált. Közel két év telt el a válság kitörése óta, és még mindig nincs semmilyen globális cselekvési tervünk arra, hogy hogyan védjük meg az emberiséget ettől a világjárványtól, és hogyan lehet kezelni a gazdasági következményeket.

HB: A kérdés az, hogy az emberiség egyáltalán képes-e arra, hogy hogy biztosítsa a túlélését? Mit tanulhatunk a múltból?

Ha: Több lecke is van. Egyrészt, az embereknek több a képessége, mint a történelem során valaha. Ha összehasonlítjuk a mostani világjárványt a korábbi világjárványokkal, - például az 1918-as influenzával-, látjuk, hogy akkor nem tudták, hogy mi okozta a betegséget, vagy hogyan lehet megállítani. Ma már rendelkezünk a szükséges eszközökkel. Másrészt az általunk kifejlesztett eszközök, amelyek hatalmat adnak nekünk, egy újfajta fenyegetés forrásai is a túlélésre nézve. Legyen szó fizikai fenyegetésről, például az éghajlatváltozásról, a találmányaink, az iparunk és a bomlasztó technológiák, például a mesterséges intelligencia jelent fenyegetést, vagy a biotechnológia. Ez teljesen újfajta fenyegetés, amellyel az embereknek a múltban soha nem kellett szembenézniük.

HB: Ez a legnagyobb különbség a 20. és a 21. század között?

Ha: Igen. Nem csak a rajtunk kívüli világot tudjuk irányítani és megváltoztatni, így megváltoztathatjuk az állatokat, az erdőket, a folyókat. Dekódoljuk a testet, az agyat és a genetikai kódunkat, és megtanulják, hogyan manipulálják és változtassák meg az embert. Mi még tovább megyünk, mint az Ószövetség Istene, akiknek csak olyan organikus lényeket sikerült létrehoznia, mint a zsiráfok, medúza, banán és ember. A szintetikus biotechnológiával képesek vagyunk létrehozni valamit...valamit, ami még soha nem létezett, nem-organikus lényeket. Ha rossz döntéseket hozunk ezzel az óriási hatalommal, akkor nem csak a jövőnk, az emberiség, hanem az élet jövője is veszélybe kerül ezen a bolygón. Ez tehát óriási felelősség. Nézz körül, sajnos, nem látom semmi jelét annak a fajta globális együttműködésnek, amelyre ezekben a kérdésekben égető szükségünk van.

HB: Mi kell ahhoz, hogy az országok elkezdjenek együttműködni egy ilyen kérdésben?

Ha: Nem vagyok jó politikus.

HB: Mit tanít nekünk a történelem?

Ha: Amikor a nemzetek kezdik igazán érezni a válság okozta fájdalmat, akkor valószínűleg felébrednek, és rájönnek, hogy valamit tenni kell.

HB: De akkor lehet, hogy már túl késő lesz az éghajlati válságban?

Ha: Ez teszi politikailag olyan bonyolulttá ezt a válságot: megvan a fenyegetés, ellentétben egy háború vagy világjárvány esetében, közvetlenül a szemünk előtt, viszont hiányzik egy narratíva, egy olyan narratíva, amelynek van értelme. A politikát nagyon gyakran mozgatják az ilyen narratívák, így az emberek hajlandóak megváltoztatni politikai prioritásaikat. A történelem nem determinisztikus. Hogy mi fog történni a következő néhány évben attól függ, hogy milyen döntéseket hozunk.

HB: Elkerülhető-e az éghajlati válság a technológia segítségével? Vagy az emberi viselkedés radikálisan megváltozik?

Ha: Én a technológiai lehetőséget választanám, egyszerűen mert az emberi viselkedés alapvető megváltoztatása hosszú időbe telik. De erre nincs időnk. És azt is gondolom, hogy kontraproduktív és veszélyes az egyének viselkedését hibáztatni, azért, mert például repülőre szálltak. Ez eltereli a figyelmet a valódi okokról.

HB: A világjárványban emberek milliói digitalizálták életüket. Ez sok mindent kényelmesebbé tesz, ugyanakkor átláthatóbbá is teszi őket. Hogyan fogja megváltoztatni a társadalmat a megfigyelő kapitalizmus most kezdődő korszaka?

Ha: A fejlemény aggasztó. Ez az egyik legnagyobb veszély világszerte, és az elmúlt két évben jelentősen megnőtt. A történelem során először van lehetőség arra, hogy technikailag minden embert folyamatosan megfigyeljünk, és jobban ismerjük őket, mint ők magukat. Ez minden diktátor álma. Ehhez már nincs szükség emberi ügynökökre, a zsebünkben van a személyes ügynökünk: az okostelefon. És a megfigyelés már nem csak arról szól, hogy mit teszünk, mit mondunk és kivel találkozunk. A jövőben a technológia azt is dekódolni fogja, amit érzünk. Ez azt jelenti, hogy a megfigyelés most először úgymond a bőrünk alá is bújik. Ennek érdekében az eszközök mindenféle biometrikus jelet gyűjtenek, az arckifejezésektől és a testbeszédtől kezdve a vérnyomáson, a pulzusszámon és az agyi aktivitáson át. Nagyon közel vagyunk ahhoz a ponthoz, amikor már nyomon követhetjük a gondolatokat és az érzéseket. Ez egy olyan helyzet, amelyre még soha nem volt példa a történelemben.

HB: Az új technológia csodálatos dolgokra is képes – például diagnosztizálni tudja a betegségeket, mielőtt azok kitörnének.

Ha: Teljesen igaza van. Másrészt, ezek is alapot nyújthatnak az emberiség történelmének legrosszabb totalitárius rezsimjeihez... rosszabbakhoz, mint bármi, amit a 20. században láttunk. De ismétlem, ez nem prófécia. Látjuk, hogy néhány ország ebbe az irányba mozdul el, de még nem késő megállítani őket. Szabályoznunk kell az új információs gazdaságot, az adatáramlás a világban, hogy megakadályozzuk a disztópikus forgatókönyveket.

HB: Mindig könnyű szabályozást követelni. De mit kellene tenni, hogyan nézne ki konkrétan a dolog?

Ha: Három nagyon alapvető szabályt kell követni. Először is: ha valaki adatokat gyűjt az emberekről, akkor azokat csak arra szabad használni, hogy segítsük őket, soha nem arra, hogy manipuláljuk őket. Másodszor, soha nem szabad megengednünk, hogy minden információ egy szervezet rendelkezésére álljon, legyen szó akár kormányzati szervről, akár vállalatról. Az adatoknak ez a koncentrációja a diktatúrához vezető királyi út. Kellenek mindig a különálló silók, a különálló információs rendszerek.

HB: Mit ért ez alatt?

Ha: Világjárvány esetén az egyéneket szorosabban kell megfigyelni, hogy megállítsák a láncfertőzést. De ezt nem szabadna megtenni a rendőrségnek, hanem egy különálló ügynökségre van szükség, amely nem osztja meg az információt, amely nem adja tovább az információt másoknak. Kevésbé hatékony, de a hatékonyság hiánya itt jellemző, nem pedig hiba.

HB: És a harmadik szabály?

Ha: Ha az egyéneket szorosabban ellenőrzik, akkor a következő dolgokat is meg kell tenni: a kormányok és a nagyvállalatok felügyeletét is növelni kell.

HB: Emögött az a kérdés húzódik meg, hogy valójában kié az adat, ki az adatok tulajdonosa?

Ha: Igen, és ez egy nagyon bonyolult kérdés, mert az adatok természete, az adattulajdonlás eltér a korábbi típusú tulajdonjogok jellegétől. Több ezeréves tapasztalatunk van a szabályozásban, például ott a dolgok tulajdonjoga. Vegyük a földtulajdont. Van egy földterületem, építek egy kerítést és egy kaput. Én döntöm el, hogy ki jöhet be. De adatokkal? Mi történik, ha egy vállalat rendelkezik a DNS-adataimmal? Van egy nyilvántartás mindenről, amit az elmúlt évben online csináltam? Hogyan akadályozhatjuk meg, hogy ellopják ezt az érzékeny információt?

HB: És?

Ha: Ehhez még csak új törvény sem kell. Csak annyit kell tennie, hogy egy nagyon régi szabály, amelyet már háromezer éve ismerünk a Tízparancsolat: Ne lopj parancsa érvényesüljön. Különben ellopják az egyének adatait, és felhasználják azokat a beleegyezésük nélkül, különösen olyan módon, amely kárt okoz nekik.

HB: Arra figyelmeztetnek, hogy a mesterséges intelligencia erőteljes eszközzé válhat a tekintélyelvű rendszere kezében. Mit jelent ez valójában a demokrácia jövője szempontjából?

Ha: Ezt nehéz megmondani. A demokrácia a legjobb rendszer a világ legjobb rendszere, amikor az új körülményekhez való alkalmazkodásról van szó. Érdekes módon a világjárvány idején az emberek hirtelen csodálattal néztek az autokratikus rendszerekre, ahol a dolgok gyakran gyorsabban és hatékonyabban mentek. Nincsenek viták, nincsenek kompromisszumok és nincs konszenzus - csak egy személy, aki irányt mutat. A diktatúrák problémája, hogy a hibákat a szőnyeg alá söprik, és nem javítják ki. Ez viszont a demokráciák erőssége. Ők ki tudnak próbálni dolgokat - ha valami nem működik, könnyebb beismerni a hibákat és más utat választani.

HB: Ez néha kaotikusnak tűnik.

Ha: De a káosznak vannak jó oldalai is. Új dolgokat hoz létre. Ez több véleményt tesz lehetővé. Új dolgok is születhetnek belőle. Ez eltart egy ideig, azonban figyelembe kell venni a különböző hangokat és véleményeket, és konszenzusra kell jutni. És ha ebből a szempontból összehasonlítjuk a rendszereket, és valami ilyesmire gondolunk, hogy AI és az általa biztosított hatalom, gyorsan világossá válik, hogy az algoritmusok hatalomátvételének veszélye sokkal nagyobb egy diktatúrában, mint egy demokráciában.

HB: Miért van ez így?

Ha: Egy demokráciában a mesterséges intelligencia nehezen tud hatalmat szerezni, mert a rendszer annyira polifonikus. Egy diktatúrában ez sokkal könnyebb, mert csak egy áramforrás van.

HB: Az az ország, amelyik a legjobb mesterséges intelligenciával rendelkezik, végül az egész világot uralni fogja?

Ha: Igen, ez nagyon is lehetséges. A mesterséges intelligencia a legfontosabb technológia.

HB: És ez Kína lesz?

Ha: Vagy Kína vagy az USA. Nincs senki ezen a területen közel sem olyan erős, mint ez a két high-tech szuperhatalom. És ez új hidegháborúhoz és egy újfajta gyarmatosításhoz vezethet, az adatkolonializmushoz..

HB: Ezt meg kell magyaráznia.

Ha: Képzeljünk el egy olyan világot, ahol minden adat csak két helyre kerül: Kínába és az Egyesült Államokba, ahol tárolják és elemzik. Ha minden politikus minden adata, minden újságíró, minden vezérigazgató, minden bíró a világon egy New York-i, washingtoni vagy pekingi ember kezében lesz, még mindig független ország lennétek? Vagy adatgyarmat lenne az országodból? Egy ország irányításához a 21. században nem kell többé katonákat küldeni. Csak össze kell gyűjteni az összes adatot...

HB: Európa úton van afelé, hogy ilyen adatkolóniává váljon?

Ha: Bizonyos mértékig, természetesen. Ne feledje, az adatkolóniák nemcsak a politikáról, hanem a gazdaságról is szólnak, a birodalmi központ és a gyarmatok közötti szokásos kapcsolatokról. A kolóniák előállítják a nyersanyagokat, a fejlett technológiával a központban állítják elő az árut, amelyet majd visszaküldenek, ugyanúgy, ahogy Egyiptomban egy évszázaddal ezelőtt. Egyiptom gyapotot küldött Nagy-Britanniába, ahol a kiváló minőségű textíliákat gyártották, és exportálták vissza - Egyiptomba is.

HB: Ma a fejlett technológia az AI, a nyersanyag pedig az adat.

Ha: Mondhatjuk így is. Európának történelmi hatalmának és gazdasági erejének köszönhetően még mindig van esélye arra, hogy megmeneküljön, ráálljon a két csúcstechnológiai szupersztár pályájára, és egy harmadik hatalmi központ jöjjön létre. Az egyetlen esély erre az, Európa közös ethoszának és közös európai küldetésnek megtalálása.

HB: Minden kockázata ellenére a mesterséges intelligencia egyben a kulcs lehet a legnagyobb problémák megoldásához: A világ számos részén nagy a munkaerőhiány. A vállalatoknak egyre több és több munkahelyet automatizálniuk kell a következő években. Ez is teszik. A mesterséges intelligencia az idősödő társadalmak számára is hatékony eszköz.

Ha: Ez igaz. De nem maga a népességcsökkenés a probléma. Az új korszakba való átmenetről van szó, és arról, hogyan alakítsuk ki.

HB: Hogyan alakítható?

Ha: Az átmenet zökkenőmentesebb lesz, ha kombináljuk az alábbi intézkedéseket: a mesterséges intelligencia és a robotok fokozott használata, a bevándorlás és bizonyos tevékenységek kiszervezése. A döntő pont az automatizálás kérdése, az átképzés. Nem hiszem, hogy minden munkahely meg fog szűnni, és természetesen új munkahelyek jönnek létre. A nagy probléma az emberek átképzése lesz. Máskülönben egyrészt óriási munkanélküliség várható, másrészt pedig nagy hiány lesz a szakképzett munkaerőből az új munkahelyekre. Akkor mindkét világból a legrosszabbat kapnánk.

HB: Tehát a rugalmasság a jövő legfontosabb képessége?

Ha: Abszolút. Ez az a képesség, hogy öt-tízévente átképezzük magunkat, újra tanuljunk és alkalmazkodjunk, és újra feltaláljuk magunkat. Ez hatalmas anyagi terheket jelent, de természetesen pszichológiai terheket is. Akik erre képesek, azok fogják vezetni a gazdaságot.

HB: Minden nap két órát meditál. Hol van erre idő? Vagy sok olyan embert foglalkoztat, akik gondoskodnak a többiről?

Ha: Néhány embert foglalkoztatunk, így nem kell sok mindent csinálnom, egy csomó e-mailt és ilyesmit elintéznek. De az első dolog a naptáramban a meditációra szánt idő, mind naponta, mind az év folyamán. Minden évben megpróbálok elmenni egy hosszú meditációs elvonulásra. Ez egy kiváltság, tudom. De én úgy gondolom, hogy az mindenkinek fontos, legalább napi néhány percig, vagy heti néhány óráig. Erről szól a meditáció. Sokat figyelünk a testünk egészségére, hogy mit eszünk és mennyit mozgunk, és még többet fektetünk az egészségünkbe, de még inkább ellenőrizzük a bankszámlánk egészségét. Kellene tenni valamit az elménk egészségéért is. Az első dolog, amit beírok a naptáramba, az, hogy időt szánok a meditációra.

HB: A meditáció is menekülés Önnek, mert egyébként olyan intenzíven foglalkozik az emberek borús jövőjével?

Ha: Ez a menekülés ellentéte. Ez a konfrontáció a világgal úgy, ahogy van.

HB: A szembesülés a lélegzetvétellel.

Ha: Mi lehet valóságosabb, mint az orrodon átáramló lélegzet? Ha csak néhány percre is leáll, meghalsz. És mégis, nem tudsz erre a valóságra koncentrálni, mert elkapnak a dolgok, elmerülsz az álmodozásba és szórakozásba. Ha nem vagyunk, hogyan tudnánk zavartalanul megfigyelni a lélegzetünk valóságát? A meditáció nem a békés állapot eléréséről szól. Számomra arról szól, hogy megtapasztaljam az igazságot magamról és a világról. És az egyik legfontosabb igazság az, hogy nagyon keveset tudunk az elménkről, és nagyon kevés befolyásunk van rá.

HB: De az ember nem kezd csak úgy naponta két órát meditálni. Hogyan kezdődött?

Ha: Történelemből doktoráltam Oxfordban, és elégedetlen voltam az életemmel. Egy barátom egy évig nyaggatott: próbáljátok ki a meditációt. És amikor minden más kudarcot vallott, azt mondtam, oké, mit veszíthetek? Megpróbálom. És ettől szó szerint elszálltam. Egyedülálló volt a felismerés az első napon, amikor ott ültem, és próbáltam figyelni a lélegzetemre, és életemben először rájöttem, hogy milyen kevéssé tudom irányítani az elmémet, és hogy nem értem, mi folyik itt.

HB: Miért nincs valójában okos telefonja?

Ha: Nem vagyok naiv. Tudom, hogy akkor is követhető vagyok, ha nincs okos telefonom.A lényeg az, hogy a zavaró tényezőket kiiktassam. Tudom, milyen nehéz az elmét irányítani, hogy koncentrált maradj. És még valami: az emberek ott a másik oldalon, az okos telefonnál - a legokosabb emberek a világon - az elmúlt 20 évben megtanulták, hogyan lehet feltörni az emberi agyat az okos telefonon keresztül. Nem vagyok ellenfél számukra. Ha szembe kell szállnom velük, nyerni fognak. Ezért nem adom oda nekik a képernyőmet. Nem adok nekik közvetlen hozzáférést az agyamhoz.

Harari úr, köszönöm szépen az interjút.

(kép: wikipédia, Daniel Naber)

Ezzel a cikkel zárul a 2022-es évváró sorozat, amely a Handelsblatt, az FAZ és a Spiegel cikkei nyomán készült. Jövőre kiderül, mi következett be, és mi nem... Most jöjjenek még a nyugdíjügyek, második nekifutásra.

Minél később kezdi valaki, annál nagyobb mértékben kell növelnie a megtakarításainak arányát. Ennek az az oka, hogy a befektetők a futamidő növekedésével egyre nagyobb hasznot húznak az újrabefektetett hozamból - az úgynevezett kamatos kamathatásból. Akkor a megtakarítás nem is olyan nehéz - mondja Kommer. "Egy kis fogyasztási áldozattal - Ibiza a Maldív-szigetek helyett - és egy kis fegyelemmel meg lehet csinálni. Nem rossz - talán egy kicsit unszexi" - mondja. De ha csak 45 évesen kezded el, "szűkös lesz".

A szakértők egyetértenek abban, hogy részvényekkel biztosíthatja az időskori ellátását, ha ezt ésszerűen teszi - azaz a tőkéjét széles körben és ésszerű költségek mellett fekteti be. A befektetők például indexalapok ETF-eken keresztül vagy - ízléstől függően - aktívan kezelt részvényalapokkal vesznek részt a gazdaság termelő tőkéjében, ami megvédi a tőkét a monetáris leértékelődéssel szemben.

Minél hosszabb a megtakarítási időszak, annál kevésbé kell aggódniuk a befektetőknek a veszteségek miatt - hangsúlyozza Altmann. Körülbelül tizenegy év elteltével például a veszteségek valószínűsége nullára csökkent, ahogyan az olyan nagyra becsült részvényindexek esetében is, mint a német Dax. Akkor nincs szükség fedezeti ügyletekre, nincs szükség tőkegaranciára - magyarázza az elemző. Legalábbis addig, amíg nincs kétség a világ összes vállalatának jövedelemtermelő erejéhez - teszi hozzá -, más szóval, amíg a kapitalista gazdasági rendszerek uralkodnak.

Eddig az ilyen tőkegaranciák főként a támogatott öregségi ellátások, például a Riester-nyugdíj vagy a vállalati nyugdíjrendszerek esetében voltak elérhetőek - ez elveszi a hozamlehetőségeket, és a jelenlegi alacsony kamatlábak mellett alig marad valami. A népszerű nyugdíjbiztosításoknak van még egy hátrányuk: a hozzájuk kapcsolódó igények nem örökölhetők, még a Riester-nyugdíj esetében ez korlátozás nélkül csak az élettársra vonatkozik. A megspórolt alaptőke viszont korlátozás nélkül továbbadható az örökösöknek.

Mivel azonban az új német szövetségi kormány jelenleg vizsgálja a támogatott időskori ellátást, a szakértők azt tanácsolják a befektetőknek, hogy várjanak, mielőtt új támogatott ellátást kötnének. Amire azonban a befektetőknek a szabad megtakarításban szükségük van, az a fegyelem. "A befektetőknek öregkorukig ki kell tartaniuk - és ki kell tudni tartaniuk" - figyelmeztet Altmann elemző. Azoknak az 55 év feletti időseknek, akik korábban szeretnének nyugdíjba menni, Schießer tanácsadó azt tanácsolja, hogy nézzenek utána a német nyugdíjbiztosítási pénztárnál, hogy érdemes-e önkéntesen befizetniük a nyugdíjkasszába, hogy kompenzálják a csökkentéseket. Ez az eddigi "tisztességes" nyugdíjemelésekre tekintettel kifizetődő lehet - mondja.

Sok középkorú ember is számíthat arra, hogy felmenői hagynak rájuk valamit öregkorukra - legalábbis egyelőre. Eddig normálisnak számított, hogy a "középosztályból" származó emberek örökölnek valamit - a jövőben azonban ez egyre kevésbé lesz így, mondja a Kommer vagyonkezelő: mert egyre több embert fognak hivatásszerűen ápolni idős korában, és a megtakarításaikra maguknak lesz szükségük. Az egyéni felelősségvállalás ezért egyre fontosabbá válik.

A nyugdíjat magadnak kell megteremtened

A múltban biztosan nem volt minden jobb, - de a nyugdíjakat illetően a dolgok valószínűleg jobban kezelhetőek voltak. Akik egész életükben dolgoztak, és nyugdíjjárulékukkal hozzájárultak a korábbi nyugdíjasok finanszírozásához, a hatvanas éveik elején megfelelő nyugdíjra számíthattak. Azok pedig, akik életbiztosítást kötöttek, vagy vállalati nyugdíjat kaptak, még jobban jártak.

Ma viszont sokan tovább dolgozunk, mint a múltban, és egyesek hamarabb is kiszállnak. A törvényes nyugdíj elolvad: egyre kevesebb fiatalnak kell egyre több idős embert finanszíroznia. Ráadásul az emberek egyre idősebbek, főként az orvostudomány vívmányainak köszönhetően. Az életbiztosítások pedig, amelyek többnyire kötvényeken alapulnak, az alacsony kamatkörnyezetben egyre kevesebb hozamot hoznak. A foglalkoztatói nyugdíjbiztosítás gyakran szenved mindkét tendenciától.

Szakértők, mint például Gerd Kommer, az azonos nevű vagyonkezelő cég vezetője, arra számítanak, hogy az 1960 után születettek számára már nem fog működni a nyugdíjak kezelhető koncepciója. Ez azért is van így, mert ezzel egyidejűleg "az időskori életminőséggel szemben támasztott követelmények" is növekednek - jegyzi meg. "A jövőben sokkal több személyes kezdeményezésre lesz szükség."

Az embereknek nem szabad panaszkodniuk a változások miatt, hanem "csak csinálják" - azaz a lehető legracionálisabban nézzék meg, mi az, ami személy szerint nekik megfelel - mondja Stefan Schießer, a frankfurti székhelyű Honorarberatung vezetője. A rugalmas befektetés alkalmas a személyes gondoskodásra - vonja le a következtetést Jan Altmann, a JustETF ETF platform elemzője. Ez ma már túléli az egyre gyakoribb munkahelyváltásokat - ellentétben a németországi foglalkoztatói nyugdíjszerződésekkel -, és akkor kerül kifizetésre, amikor a tulajdonosnak szüksége van a tőkére.

Ez konkrétan azt jelenti: legkésőbb 30 éves korában el kell kezdenie a munkavállalónak az öregkorára való megtakarítást. Ezután a nettó jövedelmének egytizedét havonta egy olyan befektetésbe kell fektetnie, amelynek "tartalma és megtérülési lehetőségei vannak".

Így például, aki az elmúlt 20 évben havonta 300 eurót fektetett be az MSCI World Indexre vonatkozó ETF-be, annak a portfóliójában úgy 220 000 euró van; 30 év alatt ez az összeg 455 000 euró. Persze ez Németországra, és az ottani keresetekre értendő...

A bérspirál gyorsabban forog - kétfelé.

Továbbképzés, több munkahelyváltás, valamint az olyan jelenség, mint a világjárvány idején bekövetkezett elbocsátási hullám - mindez egyértelművé teszi: a lineáris önéletrajzok, amelyekben valaki 20 évig ugyanazon munkáltatónál dolgozik, és feljebb lép a ranglétrán, a jövőben valószínűleg egyre ritkábbak lesznek. Ez a fizetést is megváltoztatja.

Eddig a fizetések általában minden munkahely- és munkáltatóváltáskor emelkedtek. Az EY könyvvizsgáló cég aktuális értékelése szerint a magánszektorban az igények átlagosan jó tíz százalékot tesznek ki, a közszférában valamivel kevesebbet. Tehát az ilyen ugrások hamarosan inkább a normává válnak, mint a kivételekké?

Csak óvatosan, véli Sebastian Pacher, a Kienbaum tanácsadó cég javadalmazási szakértője. "Csak azért, mert a munkaköri életrajzok gyorsabban változnak, nem feltétlenül jelenti azt, hogy a jövőben egy szakmai életút során a fizetési spirál végtelenül felfelé fog kanyarodni." Tézise a következő: aki ugyanazon a területen belül vált, az általában csak több vagy hasonló pénzért teszi ezt. Akkor - ágazattól függően - az említett tíz százalék vagy még több is reális.

Ami a teljesítményszinteket illeti, a vállalatoknál a jövőben még inkább "differenciálódni" fog a bértartomány. Ez azt jelenti, hogy a csúcsteljesítményt nyújtók a szakképzett munkaerő egyre súlyosbodó hiánya miatt a korábbinál lényegesen többet tudnak majd követelni. A többi: inkább nem.

A teljesen oldalazó átlépéseknél, váltásoknál, amelyek a jövőben valószínűleg sokkal gyakoribbak lesznek, "egyes munkavállalók hajlandóak lesznek engedményeket tenni a fix fizetésből, ha cserébe más tényezők is megfelelőek" - mondja Pacher. Például ha a munka értelmét látják vagy a biztonságot kapják.

A válság óta megnőtt a kockázatvállalási kedv és a karrierrel kapcsolatos változtatási hajlandóság is. Ugyanakkor a válság által különösen súlyosan érintett ágazatokban dolgozók voltak a leginkább hajlandóak a változásra.

Sokak számára eljött az ébredés pillanata - valahogy így: "Ó, nem is függök annyira a munkámtól, mint gondoltam". Ebben a helyzetben sokan hajlandóak elfogadni a fizetéscsökkenést is. Vagy megtenni a lépést az önfoglalkoztatás felé. Más szóval, attól függ, hogy valaki honnan és hová változik...

Jön azonban egy másik, még fontosabb változás is: a jövőben mindenki főnök lesz - nem csak a vezető. Az Új Munka korában nemcsak a munkavállalóknak, hanem az egész szervezeteknek is fejlődniük kell, és folyamatosan újra kell találniuk magukat.

Olyan szerzők, mint Tim Herbig ("Lateral Leadership") vagy Alexander Keller ("Jedership") biztosak abban, hogy a jövőben a vezetés már nem annyira a munkakörökön, hanem sokkal inkább az egyes embereken múlik majd. Az úgynevezett oldalirányú vezetők egyre inkább az irányításuk alá vonnák a dolgokat. Ezek olyan alkalmazottak, akik nem felettesek, de mégis vezetik az embereket, például egy projekt vagy egy új termékcsalád előrevitelével.

Ilyen irányba mutató munkakörök a termékgazda vagy a projektmenedzser. És ezek a hirdetések virágzanak: az Indeed állásbörzén csak Németországban 86 százalékkal nőttek tavaly a termékgazdáknak szóló álláshirdetések száma. 

"Nem elég, ha egyszerűen csak szépen hangzó szerepeket osztunk ki, és abban reménykedünk, hogy az önszerveződés magától megoldódik" - magyarázza Keller, nemzetközi vezetési tanácsadó és coach. Az olyan vállalatoknál, mint a Xing anyavállalata, a New Work SE, rendszeresen képez olyan alkalmazottakat, akik formálisan nem felettesek, de projektekben vezetnek másokat. A vágy gyakran magukból a szerepekből fakad - számol be Anneke Beiroth, aki a New Work-nél a vezetők fejlesztéséért felelős: sok helyzetben több vezetésre van szükségünk a jövő érdekében, nem kevesebbre" - és ez minden hierarchikus szintre vonatkozik. 

A "moonshot" befektetésekkel a befektetők profitálnak az innovációkból

Három és fél év telt el azóta, hogy Hendrik Bessembinder sokkolta a befektetési világot: az amerikai tudós kiderítette, hogy az elmúlt 100 évben a tőzsdén jegyzett amerikai vállalatok több mint fele elvesztette értékét, vagy rosszabbul teljesített, mint egy rövid lejáratú amerikai államkötvény-befektetés. Az, hogy az amerikai részvénypiacok mégis ilyen erőteljesen emelkedtek ebben az időszakban, csak annak köszönhető, hogy néhány részvény magas nyereségével túlkompenzálta a többiek gyenge teljesítményét: a részvények mintegy négy százaléka volt felelős a nettó vagyon közel 35 billió dolláros növekedésének majdnem teljes összegéért.

Azóta a befektetők az aranylázhoz hasonlóan pontosan azokat a részvényeket keresik, amelyekkel meggazdagodhatnak. Ennek az irányzatnak a neve moonshot befektetés. Ez többek között a Reddit nevű online fórumon is megmutatkozik, ahol magánbefektetők hirdetik egymás részvényeit, ahol rakétaszerű árfolyam-potenciált látnak.

A múltban a Facebook, az Apple, az Amazon, a Microsoft és a Google anyavállalatának, az Alphabetnek a holdudvara volt. Azok, akik tíz évvel ezelőtt bevásároltak az öt technológiai óriáscégbe, azóta közel 800 és 1900 százalék közötti hozamot értek el. A probléma: a múltból származó árnövekedés semmit sem mond a jövő alakulásáról.

A trükk tehát az, hogy felismerjük a következő trendet, és befektessünk a következő Apple-be vagy Amazonba, ez pedig egyfajta lottójátéknak bizonyul. A sztárbefektető Cathie Wood nevet szerzett magának ezen a területen. Az Ark nevű befektetési cégével kockázatos és sikeres fogadásokat tett technológiai részvényekre azok fejlődésének korai szakaszában - például a Netflix streaming szolgáltatásra, a Salesforce szoftvercégre, a Square pénzügyi szolgáltatóra vagy a Tesla e-autó gyártóra. Zászlóshajójuk, az ARKK tőzsdén kereskedett alap árfolyama az elmúlt öt évben mintegy 380 százalékkal emelkedett. Az amerikai irányadó index, az S&P 500 ugyanebben az időszakban mintegy 100 százalékkal emelkedett.

A Baillie Gifford Investment Management hasonló stratégiát követ. A brit vagyonkezelő elsősorban a növekedési potenciállal rendelkező vállalatok iránt érdeklődik, akár már nagyon korai stádiumban is, így például már korán befektetett a Moderna oltóanyaggyártó cégbe. Wood jelenleg öt megatrendet lát: a DNS-szekvenálást, a robotikát, az energiatárolást, a mesterséges intelligenciát és a blokklánc-technológiát.

Vissza kell mennünk a történelemben a telefonig, az elektromosságig és az autóig, hogy találjunk olyan időszakot, amikor a technológiai innováció három fő forrása is egyszerre fejlődött. "Az innováció tekintetében most olyan időszakot élünk, amilyet még soha nem tapasztaltunk" - mondja Wood. A nagy alapszolgáltatók ezért egyre több tőzsdén kereskedett alapot (ETF) kínálnak, hogy a megatrendekre fogadjanak, és legyőzzék a széles piacot. Egyrészt saját indexeket hoznak létre erre a célra, amelyeket aztán lemásolnak. Másrészt azonban az aktívan kezelt ETF-ek száma egyre inkább növekszik.

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy nagyon kevés alapkezelőnek sikerül hosszú távon legyőznie a széles piacot. Olaf Stotz, a frankfurti magánegyetem frankfurti pénzügyi karának vagyonkezelési professzora szerint a trendekre való összpontosítással az a probléma, hogy a diszruptív üzleti modelleket gyakran túlbecsülik. "A valódi növekedés gyakran nem olyan fenntartható, mint feltételezik, mert a versenytársak belépnek a piacra, és egymás árrését szorítják ki."

Közben új trendek érvényesülnek: a befektetés egy gombnyomással, egyszerű hozzáférés az értékpapírszámlához mobiltelefonon keresztül: egyre több fiatal befektető gyorsan össze tud kattintani egy értékpapírszámlát okostelefonon keresztül, megvitatja a részvényeket, a belépési árakat és a teljesítményt a közösségi médiában.

A negatív kamatlábak, a Corona és az online platformokon keresztül történő könnyű hozzáférés a tőzsdéhez tavaly óta a részvényesek számának növekedését eredményezte Németországban - különösen a fiatalok körében. De hogy meddig lesznek aktívak a tőzsdén, a szakértők szerint még nem tudni.

A németországi tőzsdén jegyzett vállalatok szövetsége, a Deutsches Aktieninstitut (DAI) már most örül annak, hogy a 2020-as jó számok folytatódhatnak, és hogy a részvények iránti érdeklődés megszilárdul: A 2,7 millió új részvényes között - több, mint az elmúlt 20 évben bármikor - legalább egymillió 40 év alatti fiatal van. Ez majdnem feleannyi, mint egy évvel ezelőtt - mondta Gerrit Fey, a DAI tőkepiaci szakértője. "A tőkebefektetés elérte a zsebét" - írja Fey egy jelentésében.

Az olcsó brókerek okostelefonos alkalmazásai megkönnyítették a befektetők számára a tőzsdei kereskedés megkezdését. Néhány kattintással és időközben kis összegű tőkével mostantól lehetőség van részvényekben, alapokban és ETF-ekben való megtakarításra. A vagyonkezelők azonban kezdetben úgy látják, hogy ez "a szerencsejátékok vonzereje: olyan, mintha a mobiltelefonoddal mennél a kaszinóba" - mondja Gerd Kommer, az azonos nevű vagyonkezelő cég, a Gerd Kommer Invest vezetője.

Ez persze a csalódás lehetőségét is magában rejti, teszi hozzá Jan Altmann, a Just ETF ETF platform elemzője: "Az idei és a tavalyi év tapasztalatai után sok új részvényes azt feltételezte, hogy a részvények árfolyama elsősorban az alsó soron fog emelkedni. De amíg a fiatalok olyan forró részvényekkel, mint a Gamestop és társai, esetleg kezelhető összegeket játszanak el, addig ez a szakértők szerint tanulószerződéses pénznek tekintendő.

És a fiatalok nem csak játszani akarnak, mondja Stefan Schießer tanácsadó: "Sokan jönnek, és hosszú távú pályát akarnak kijelölni. Tanácsot kérnek a tőzsdeindexeket követő alapokkal (ETF-ekkel) kapcsolatos stratégiákkal kapcsolatban. A német alapszövetség, a BVI bejelentése szerint 2021-ben "értékesítési rekordévre" számítanak.

A befektetők mindenekelőtt részvényalapokba, azaz alapkezelők által aktívan kezelt termékekbe, valamint ETF-ekbe fektetik pénzüket. De hogy ez valódi kultúrává fejlődik-e, még nem tudjuk. A szakértők egyetértenek: a német részvénykultúra és minden fiatal részvényes számára az igazi teszt akkor jön el, amikor a részvénypiacok hosszabb időre lefelé mennek - és az okostelefonok "piros hozamot", veszteséget mutatnak.

A virtuális vállalat: új foglalkozási területek, ismerős veszélyek

2020 szeptemberében a Meta Group, akkor még Facebook néven, bemutatta új virtuális valóság (VR) munka platformját, az "Infinite Office"-t. Idén a VR tárgyalóterem, a Horizon Workrooms következett. Az alkalmazásban az alkalmazottak létrehozhatnak magukról egy avatárt, aki például egy számítógépes játékhoz hasonlóan együttműködik másokkal a táblákon vagy laptopokon.

A vállalati helyszíneket digitálisan is újra lehet alkotni, és oda virtuális valóságszemüvegen keresztül be lehet lépni. "A jövőben a közös munka lesz az egyik legfontosabb módja a Metaverse használatának" - mondta Mark Zuckerberg, a Meta vezérigazgatója a Facebookon tartott termékbemutatón.

A Meta mellett a Microsoft és az Nvidia amerikai technológiai vállalatok is hasonló megoldásokon dolgoznak. A metaversus a munka jövőjét illetően tartogat valamit, ami messze túlmutat az otthoni irodában tartott rázós zoomos megbeszéléseken: a digitális irodát. Teljesen új szakmai területek jelennek meg.

Adrien Book stratégiai tanácsadó például azt feltételezi, hogy az úgynevezett világépítők gondoskodhatnának arról, hogy az egyes vállalatok számára szükséges funkciókat a virtuális valóságban - egy videojátékhoz hasonlóan - a Metaversumban valósítsák meg. Emellett vannak olyan tervezők, akik ezt a virtuális-valóságos világot tervezik a saját vállalatuk számára. És persze szakértők, akik gondoskodnak a biztonsági szempontokról, ahogyan azt ma már az interneten is teszik.

Ami két év világjárvány és home office után úgy tűnhet, hogy egyik vagy másik főnök számára az irányítás megnyerése, sok alkalmazottat megborzongat: "Ez még inkább elmossa a határt a szakmai és a magánélet között" - mondja Josephine Hofmann, a Fraunhofer Institute for Industrial Engineering Együttműködés és vezetés csoportjának vezetője. Hofmann szerint ezért "még sürgetőbbé válik, hogy megelőző intézkedéseket hozzunk a határok elmosódásának megakadályozására" - az egyes alkalmazottak, a csapatok, a vezetők és az egész vállalat szintjén.

Már 2017-ben egy 15 uniós országban végzett tanulmány kimutatta, hogy a home office-ban dolgozók több időt töltenek családjukkal, ugyanakkor kiegyensúlyozottabban dolgoznak, és egyre inkább elmosódik a magánélet és a szakmai élet közötti határvonal. Néhány európai ország ezért már törvénybe iktatta a hozzáférhetetlenséghez való jogot. Ez a tendencia valószínűleg folytatódik.

A kiégés és a túlterheltség egyéb hátrányainak elkerülése érdekében a csapatoknak, de akár egész vállalatoknak is "elvárások kezelését kell gyakorolniuk a hozzáférhetőség és az elérhetőség tekintetében" - mondja Hofmann. Ami azt jelenti: határozzon meg egyértelmű időpontokat, amikor nem szabad kommunikálni.

Németországban az olyan nagyvállalatok, mint az Allianz, a Volkswagen és a Telekom már a koronavírus előtt szabályozást vezettek be annak megakadályozására, hogy a munkavállalók állandóan elérhetőek legyenek. Ez azonban nagyobb önfegyelmet követel meg a normál munkavállalóktól, és nagyobb tisztánlátást arról, hogy milyen az ésszerű munkaidő az irodán kívül. Legyen az iroda virtuális vagy valós...

2030-ra Németországban 6,5 millió munkavállalónak kell majd továbbképzésen vagy akár átképzésen részt vennie. Több mint négymillió munkavállaló addigra teljesen szakmát fog váltani, mert a munkájuk vagy szolgáltatásaik iránti kereslet még a világjárvány előtt feltételezettnél is gyorsabban csökken.

A számok a McKinsey stratégiai tanácsadó cég 2021 februárjában készült tanulmányából származnak - és azt mutatják: A holnapi munka világában már nem elég egy életen át két-három fő diplomát és képesítést megszerezni - és megpihenni rajtuk. Az érettségi, az egyetemi tanulmányok és esetleg egy MBA vagy doktori helyett a jövőben akár 30 diplomát is összegyűjtünk majd egy életen át - becsüli Dennis Fischer, könyvszerző és a továbbképzés területén dolgozó tréner.

Az álláshirdetésekben már ma is sokkal gyakrabban kérnek konkrét készségeket és feladatokat, mint formális képesítéseket. A tendencia a mikro-tanúsítványok irányába mutat, amelyek segítségével újra és újra új készségeket és új ismereteket sajátíthatunk el. És nem raktáron, "hanem ad hoc, amikor tényleg szükségünk van rá", ahogy Fischer minősíti.

A neves üzleti iskolák és akadémiák is követik a trendet, és egyre több olyan tanfolyamot kínálnak, amely néhány nap vagy hétvége alatt elvégezhető. A világjárvány idején sok tanfolyam online zajlik. A rugalmas tanulási formák iránti kereslet óriási mértékben megnőtt és tovább fog nőni" - mondja Rebecca Winkelmann, a vallendari WHU Otto Beisheim School of Management vezetője. Nemcsak a munkavállalók, hanem a munkáltatók is profitálnak ebből a megközelítésből. Mert a továbbképzési programok valódi versenyelőnyt jelenthetnek.

Először is azért, mert a mini-egységek sokkal célzottabban szüntetik meg az egyes alkalmazottak képzettségi profiljának vakfoltjait, mint ahogyan azt a csoportos tanfolyamok a szórás elve alapján megtehetik. De azért is, mert a jó képzési programok döntő szerepet játszhatnak a munkavállalók megtalálásában és megtartásában. Az elképzelés az, hogy ha úgy érzi, hogy valóban fejlődik egy vállalatnál, és felkészült a jövőre, akkor szívesen jön egy ilyen munkáltatóhoz - vagy marad ott. A munkavállalók számára ez azt jelenti, hogy a karrierépítés egyre nagyobb kihívást jelent. Folyamatosan új követelmények, időnként egy teljesen új munka: a tudásalapú munkavállalók számára nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy néhány évente újra feltalálják magukat.

De: "Az új dolgok megtanulása nem a legfontosabb vagy legnehezebb dolog" - írja Barry O'Reilly amerikai üzleti coach "Unlearn" című könyvében. Véleménye szerint kevés emberből hiányzik a tanulási hajlandóság, hanem inkább az, hogy megtanulja felejteni azokat a dolgokat, amelyek egykor fontosak voltak, de ma már útban vannak. O'Reilly olyan nagyvállalatokat támogatott a tanulás feloldásának koncepciójával, mint a British Airways vagy a Disney az átalakulásukban.

A British Airways anyavállalatánál, az IAG-nél például O'Reilly nyolc hétre elvitte a felső vezetést a napi üzletmenetből, hogy megtorpedózza saját üzleti modelljét, és új innovációkat hozzon ki. Az eredmények ötször buktak meg az ügyfélteszteken, mígnem a felelős menedzser rájött: "Nem az ügyfél hibázik, hanem mi az ötletünkkel".

Mára a légitársasági csoport többek között a blokklánc-technológia segítségével továbbfejlesztette foglalási rendszerét, és a Hangar 51 nevű saját inkubátorplatformján keresztül intézményesítette a párbeszédet az ügyfelekkel és a befektetőkkel. O'Reilly szerint a tanulás feloldása kevésbé a "dolgok elfelejtéséről szól, sokkal inkább arról, hogy elvetjük a régi gondolkodási mintákat, amelyek egykor hasznosak voltak, de a jövőbeni sikerek útjában állnak".

A Metaverzum jön - de másképp, mint vártuk

Ha a metaverzumot keresi, akkor azt kevésbé a Facebookon vagy a videojátékokban, rocksztárokkal vagy divatbemutatókkal találja meg - hanem a gazdaságban. Ott a fizikai világot már régóta virtuálisan gazdagítják, a virtuális világot fizikai dolgokkal árasztják el. A megnövekedett számítógépes teljesítmény, a rendelkezésre álló adatok és az intelligensebb szoftverek önerősítő ciklusa kezd beindulni.

A Bosch, a Siemens vagy a VW digitális ikreket épít gépekhez, a nagy hőerőművekhez vagy középkategóriás autókhoz. Az ötlet: a termékeket digitálisan építik fel, mielőtt elkészülnének. Ez lerövidíti a fejlesztési időt, és a meglévő dolgokon gyorsabban és produktívabban lehet javításokat végezni. A világ mérése teljes lendülettel folyik. Vállalatok, kutatóintézetek vagy kormányok digitális ikreket hoznak létre gyárakról, közúti forgalomról vagy egész városokról.

Az Európai Űrügynökség még egy "digitális ikerföldön" is dolgozik, amelyet a műholdas adatok alapján állítanak elő, hogy jobban előre jelezzék az éghajlati változásokat és az időjárást. A következő forradalmi lépésben ezek az újonnan létrehozott avatárok összekapcsolódnak, egy ökoszisztéma, a világ könyvtára jön létre, ahogyan azt Jorge Luis Borges író megálmodta "A bábeli könyvtár" című novellájában közel 80 évvel ezelőtt.

A Microsoft szoftvercég és az Nvidia félvezető óriás is bemutatta a "vállalati metaversus" technológiai alapjait, koncepcióit és termékeit néhány héttel ezelőtt tartott éves ügyfél konferenciáin. A Microsoft például a következő hónapokban be akarja vezetni az avatárt a Teams platformjában: Mindannyian megjelenhetünk ott konferenciákon egy digitális hasonmással.

A következő néhány évben a nagy technológiai és ipari csoportok között verseny várható a kialakulóban lévő platformokért. Ki rendelkezik az adatokkal? És ki és milyen mértékben használhatja? Nyílt vagy szabadalmaztatott szoftvert használnak majd? Egy dolog egyértelmű: az olyan szolgáltatók, mint a Microsoft vagy az Nvidia egyre szorosabban összefonódnak majd a vállalatokkal. Szélsőséges esetben olyannyira, hogy a technológiai cégek a licencdíj helyett részesedést követelhetnek a bevételből.

A metatérben az új üzleti területek és alkalmazások csábítóak. A Cosmo Tech nevű francia start-up cég például a Microsoft segítségével olyan szoftvert fejleszt, amely lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy digitális ikreket hozzanak létre és szimulálják fejlődésüket.

Mostanában tehát egyre több területen terveznek digitális ikreket. Például a szerveket és az emberi testet, amelyekkel az új gyógyszerek vagy beavatkozások gyorsabban végigjátszhatók és megvizsgálhatók. A CN Bio nevű brit start-up cég nemrégiben bemutatott egy "szervet a chipen". Olyan jól tükrözi az emberek biológiai reakcióit, hogy a John Hopkins Egyetem orvosai az autoimmun betegségek tanulmányozására használják.

Az otthonok hologramjai vagy a 3D-s telefonhívások lassan magától értetődővé válnak. A Google jelenleg a jövő telefonfülkéjét teszteli a Project Starline-ban, amelyben az emberek 3D-ben beszélgethetnek - VR-szemüveg nélkül.

A Google néhány hónappal ezelőtti fejlesztői konferenciáján a Google kiterjesztett valóságért felelős vezetője, Clay Bavor bemutatott egy prototípust, amely meggyőző volt. Bavor tapasztalatai szerint egy 3D-s telefonhívás a találkozás érzését közvetíti: "Az az őrület, hogy másnap reggel felébredek, és az az emlékem támad, hogy "Ó, tegnap láttam Steve-et". Nem úgy, hogy "tegnap videó-beszélgetésem volt Steve-vel."

A szintetikus biológia forradalmasítja az orvostudományt

Az orvosok sokáig arról álmodtak, hogy képesek lesznek helyesen megjósolni a fehérjék szerkezetét. Mert ők a mi életünk. Az összetett molekulák szállítják a vízben nem oldódó tápanyagokat a vérben, oxigént szállítanak a tüdőből minden szövetbe, és még az izmok is fehérjékből állnak.

Egy fehérje működése nagymértékben függ a háromdimenziós szerkezetétől. Egy fehérje hajtogatása alapján a tudósok jobban tudják osztályozni a fehérje szerepét az emberi szervezetben, diagnosztizálni és kezelni az olyan betegségeket, mint az Alzheimer-kór, a Parkinson-kór vagy a cisztás fibrózis.

A kutatók fél évszázadon át hiába próbálták megtalálni az orvostudomány e Szent Grálját. Néhány évvel ezelőttig az Alphafold a fehérjék szerkezetének előrejelzését tűzte ki célul. Az Alphafold egy mesterséges intelligencia, amelyet a Deepmind, a Google anyavállalatának, az Alphabetnek a leányvállalata fejlesztett ki.

Tavaly az Alphafold áttörést ért el. Egy szakkonferencián nagy pontossággal jósolta meg a fehérjék szerkezetét, lényegesen jobban, mint mintegy 100 másik csapat. "Ez óriási dolog" - mondta akkor John Moult, a Marylandi Egyetem számítógépes biológusa. "A probléma bizonyos értelemben megoldódott."

Egy kis forradalom, amely teljesen új utakat nyit az orvostudományban. Néhány nappal ezelőtt az Alphabet megalapította az Isomorphic Laboratories-t. A vállalat vezetője Demis Hassabis lesz, a Deepmind agya. A cél: "Olyan számítástechnikai platform létrehozása, amely a biológiai rendszerek alapos megértéséhez és a betegségek elleni küzdelem új módszereinek felfedezéséhez szükséges".

Az informatika találkozik a biológiával és az orvostudománnyal, új utakat és értékteremtést tesz lehetővé. "Ahogyan a matematikáról kiderült, hogy a fizika számára a megfelelő nyelv, a biológia tökéletes terület lehet a mesterséges intelligencia alkalmazására" - mondta Hassabis.

Ez a biológia, az informatika és a mérnöki tudományok összeolvadásának órája. A biológiai forráskód ellenőrzött módosítása új utakat nyit meg. A biológiai rendszereket laboratóriumban rekonstruálják és módosítják, hogy gyógyszereket, bioanyagokat vagy üzemanyagokat hozzanak létre. Mint a Crispr segítségével történő genomszerkesztés, amely lehetővé teszi a genetikai anyag olcsó és pontos módosítását.

A biotéglák egy új tudomány és gazdaság építőkövei. A genetikai építőelemek moduláris módon történő kombinálásával a sejtek sok új dologra képesek: Tárolja az adatokat hatalmas mennyiségben, vagy bontja le a környezetszennyező anyagokat. Jó és aktuális példa erre az mRNS-technológián alapuló koronavakcinák gyors fejlesztése. A hírvivő ribonukleinsavakból (mRNS) előállított gyógyszerek - az ötlet majdnem olyan régi, mint maga a genomkutatás, mégis sokáig utópisztikusnak bizonyult.

Az elmúlt években azonban német és amerikai kutatóknak fokozatosan sikerült leküzdeniük a kutatás akadályait. Mindezt az mRNS speciális módon történő módosításával és lipidkapszulákba csomagolásával tették, így az mRNS gyógyszerként felhasználhatóvá vált. Egyes szakértők az mRNS-t olyan szoftverként is leírják, amely adatokat olvas be a biológiai memóriából (DNS), és ezeket felhasználja az alkalmazások (fehérjék) vezérlésére. Ez azt jelenti, hogy az mRNS segítségével a sejtek elméletileg bármilyen fehérje előállítására programozhatók.

A Biontech, a Moderna és a Curevac már dolgozik más mRNS-alapú vakcinákon a kovid variánsok és olyan fertőző betegségek ellen, mint az influenza vagy a veszettség. A biotechnológiai cégek emellett számos ilyen hatóanyagot tesztelnek más betegségek, különösen a rák, de bizonyos örökletes és szív- és érrendszeri betegségek ellen is.

A biológiai és a digitális eszközök kombinációja új alkalmazásokat tesz lehetővé a gyógyszerek, az élelmiszerek vagy az anyagok terén. Tovább élünk, kevesebb panaszunk van, és minden okunk megvan arra, hogy üdvözöljük ezt a fejlődést.