Kicsoda Prigozsin, aki zsoldoshadseregével fellázadt Putyin ellen, és elfoglalta Rosztovot?

A Gazeta Wyborcza portréja a zsoldosvezérről.

Prigozsin pedig nemcsak szorgalma, lojalitása és áldozatkészsége, hanem homályos és zavaros szentpétervári múltja miatt is vonzó volt Putyinnak. "Befolyásos üzletember", "egykori visszaeső", "Putyin utódja", "feltörekvő politikus", "hivatásos bérgyilkos" - ez csak néhány a számos kifejezés közül, amellyel Jevgenyij Prigozsint ma jellemzik.

A Wagner-csoport nevű orosz magánzsoldos cég tulajdonosát, aki az ukrajnai háború eszkalálását támogatja, a világ korábban elsősorban vendéglősként és "Putyin szakácsaként" ismerte, nem pedig "Putyin által gyilkolásra felhatalmazott emberként", ahogyan az ellenzéki Ljubov Szobol jellemzi. A teljes körű háború kialakulásával és a Kreml-közeli szereplők teljesen nyílt, minden jogi normán kívüli működésével Prigozsin kezdte nyíltan beismerni, hogy sokkal többet kínál a Kremlnek az orosz konyhánál. "Azért veszélyes, mert Putyin természetének bűnöző részét testesíti meg. Emellett ma ő az egyetlen személy, aki indokolatlanul reményt ad neki a gyors győzelemre és a háború befejezésére" - mondta a múlt héten Tatiana Felgenhauer újságírónak Irina Borogan, az orosz szolgálatok kutatója.

A foglyok konyakot kapnak

Prigozsint nagyon sokáig elsősorban az orosz elnök más országok vezetőivel tartott pazar vacsoráin készült fotókkal hozták össze. Az interneten közzétett képeken leggyakrabban egy pazarul megterített asztal fölé hajolva látható, amint kopaszon és robusztusan egy újabb tálcát csúsztat a láthatóan grimaszoló Putyinnak. Azzal, hogy képes mind a gengsztereknek, mind az egyszerűen befolyásos embereknek kedveskedni, az orosz színtér egyik legjelentősebb és legzavaróbb figurájává vált.

Ha nem így lenne, akkor ennek a fiúnak, aki a kilencvenes években Szentpétervár utcáin hot dogokkal házalt, és aki felnőttkorának szinte egész első évtizedét börtönben töltötte rablások, nők elleni támadások és fosztogatások miatt, nem lett volna esélye. A Wagner-csoportért harcoló egykori és jelenlegi zsoldosok, valamint a számos nyomozást végző újságírók beszámolóiból egyértelműen kiderül, hogy Prigozsin szinte bármilyen társaságban képes megtalálni a helyét, rendkívül különböző érzelmeket kiváltva. A hatalma alatt állókkal elfogultan bánik, gyakran szándékosan félelmet kelt bennük.

Egy újságíró, aki évek óta foglalkozik "Putyin szakácsával", rámutat arra az igényére, hogy megalázza az embereket, különösen azokat, akik a hierarchiában sokkal lejjebb állnak. Ugyanakkor azoknak a beosztottaknak egy kis csoportjáért, akiket lojalitásuk, becsületességük és egyenességük miatt nagyra értékel, sokat tud tenni. Marat Gabidullin, a Wagner-csoport egykori parancsnoka emlékszik vissza: "Jevgenyij Prigozsin nagymértékben befolyásolta az életemet. Határozott, brutális és kíméletlen ember - képes könnyű kézzel mészárlásra küldeni az embereit, de ha tud segíteni rajtuk, akkor megteszi, bármi áron". Prigozsin bűnözői múltja és a börtönbeli valósággal való ismeretsége miatt tökéletesen illik a zsoldosokhoz és a rabokhoz, egyszerre kelt félelmet és tiszteletet. Egyrészt az emberei tisztában vannak azzal, hogy ha bármilyen szabályt megszegnek, Jevgenyij szemrebbenés nélkül halálra ítéli őket; másrészt úgy tekintenek rá, mint valakire, akit az ő agyagjukból formáltak.

"A Wagneriához beszervezett foglyok elragadtatással számolnak be arról, hogy Prigozsin "olyan oligarcha, de a maguké". Állítólag drága konyakkal jön hozzájuk, amit ezek az emberek még soha nem láttak, hogy igyanak, viccelődjenek" - mondja Olga Romanova, az Oroszország a rácsok mögött nevű független szervezet aktivistája.

2001. Prigozsin, akit akkoriban szentpétervári körökben már nem hot dog árusként, hanem ambiciózus vendéglősként ismertek, ráadásul "összeszedett", sőt a helyi hatóságokkal is jóban volt, találkozott Putyinnal. Az orosz elnök meghívta a francia elnököt, Jacques Chiracot az akkoriban vadul divatos és exkluzív New Island nevű, hajón működő éttermébe. Prigozsin és társa, valamint a személyzet mindent megtett, hogy megfeleljen a vendégek elvárásainak. "Vlagyimir Putyin akkor látta, hogy magam is odaadóan terítek a koronás fők számára, elvégre ők vendégségbe jöttek hozzám". - emlékezett vissza évekkel később kevés interjúja egyikében. Éttermének kiszolgálása, exkluzivitása és európai, francia ihletésű hangulata további elnöki vacsorákhoz vezetett, többek között George W. Bush oroszországi látogatása és Putyin születésnapja alkalmából. De Prigozsin több mint két évtizede dolgozik jelenlegi pozíciójáért, és nem csak Putyint és a hozzá közel állókat eteti, szolgálja és látja vendégül, bár általában úgy gondolják, hogy ez itt kezdődött.

A "Forbes" a hatalmi körökből származó informátorokra hivatkozva a 2000-es évek első évtizedének Prigozsint "vidám, bájos mesemondóként" jellemezte, aki "az udvari bolond szerepét töltötte be", miután az elnökhöz közel állók kegyeibe csöppent. Ezt fokozatosan tette, előbb az orosz elnök privát sofőrjének, majd Viktor Zolotovnak, majd a biztonsági főnöknek, és csak hosszú idő után magának Putyinnak a bizalmát is elnyerte. Ma már sok elemző úgy látja, hogy az utóbbi esetében nemcsak Prigozsin szorgalma, lojalitása és kinyilvánított áldozatkészsége szólt mellette, hanem viszonylag homályos és zavaros szentpétervári múltja is, amely szintén nem idegen az orosz elnöktől. "Hasonló nyelvet beszélnek és hasonló mentalitással rendelkeznek, ami az elmúlt hónapokban csak még inkább előtérbe került" - mondta a szakértő. - magyarázza Andrej Percev oknyomozó újságíró és politikai elemző.

Mielőtt azonban felismerték volna a Prigozsin és Putyin közötti hasonlóságot, a sajtóban terjesztett komikus képkockák, amelyek Prigozsint az alárendelt pincér szerepében ábrázolták, vicces megjegyzésekkel kombinálva azt jelentették, hogy sokak szemében viszonylag ártalmatlan figurának tűnhetett. És minden bizonnyal "politikától távol állónak", ahogyan a Fontanka független portál 2014-ben jellemezte őt. Semmi sem állhatna távolabb az igazságtól.

Veszélyesebb, mint az olasz maffia

Arról, hogy a szentpétervári üzletember évek óta nem csak éttermek vezetésére és vendéglátóipari szolgáltatások nyújtására szorítkozik, már régóta pletykálnak. Már 2013-ban a "Forbes" rámutatott, hogy az orosz elnökkel való ismeretségének első tizenegy évében Prigozsin "Putyin pazar vacsoráinak szervezőjétől a védelmi minisztérium legnagyobb alvállalkozójává lépett elő", egyúttal monopolizálta a kormányzat bizonyos szegmenseinek élelmiszerpiacát. Az általa tulajdonolt Konkord vállalat lett többek között egyes orosz iskolák, az orosz hadsereg, de a Kreml bankettjeinek szervezéséért és kiszolgálásáért felelős cég is az étkeztetés fő szállítója. "Mindez Putyinnak köszönhető" - vádolták őt egyik napról a másikra az üzletből kiszorult elkeseredett versenytársai, amire Prigozsin tehetetlenséget színlelve, miközben több milliárd rubelt szedett be az állami költségvetésből, azt kellett válaszolnia: "Nekem ehhez semmi közöm, ez a menedzser akarata".

Idővel, Alekszej Navalnij munkatársai igazolták, hogy Prigozsin étvágya egyre nőtt. A 21. század második évtizedének elején az általa társított struktúrák a legtöbb állami pályázatot előzetesen megnyerték. Ljubov Sobol az elsők között kezdett erről beszélni. "Én voltam az, aki kihozta őt az árnyékból. A nyomozásaim előtt a bűnei szürke zóna voltak, alig tudott róluk valaki. Egészen addig, amíg én meg nem ismertettem a világgal: a bűnözői múltjáról, a Kremlhez fűződő kapcsolatairól, a zsíros milliárdokra kiírt pályázatairól. Tudom, hogy a nyomozásaimnak köszönhetően nem hagyhatja el Oroszországot, hogy az FBI hivatalosan is körözi" - mondta a High Heelsnek adott interjújában, hozzátéve, hogy Prigozsin "veszélyesebb, mint az olasz maffia, híres a bosszúvágyáról és könnyen megsértődik". Putyin használja őt, nem ő maga Putyin.

Azok az emberek, akik a munkahelyükön kapcsolatba kerültek vele, a múltban legtöbbször valamilyen módon beosztottként, ma leplezetlen tisztelettel és csodálattal mesélnek újságíróknak "üzleti érzékéről", "gyors tanulási képességéről" és "vállalkozói tehetségéről", amely többek között a kockázatvállalási hajlandóságában nyilvánul meg. A csodálatot azonban lehűtik az oknyomozó újságírók. "Nem tudjuk, hogy mennyi pénzt keresett saját erőből, és mennyit kapott az államtól céljai eléréséhez" - írja a lap. - magyarázza Lilia Japparova, a független Meduza szerkesztőségének oknyomozó újságírója, bár más beszélgetőpartnereimhez hasonlóan ő is kiemeli Prigozsin nagyszerű képességét a gyors ismeretfelvételre, a következtetések levonására és a hibákból való tanulásra.

<https://wyborcza.pl/magazyn/7,124059,29201825,30-lat-temu-handlowal-hot-dogami-na-ulicach-petersburga-dzis.html#S.MT-K.C-B.2-L.3.maly/p>