Mindig lesz egy részvényed a Postabankban, ha megcsinálod ezt nekünk! Ezzel kecsegtetett a volt rádiós kolléga az MTV-ben 1997 táján, amikor bejött az irodámba. Mindenki tudta róla, hogy a Postabank-vezér kebelbarátja, igen jó politikai kapcsolatokkal rendelkezik a kormánynál, és nem illik neki nemet mondani.

Ígért olcsó hitelt, célozgatott nagyon jó hasznot hozó befektetésekre és többször is elhangzott a "mindíg lesz egy részvényed a Postabankban" kijelentés. Nem tudhatta, hogy kiváncsi tőzsdei befektetőként volt már részvényem, amit később a Postabank csődjekor annak rendje és módja szerint el is buktam...

Mindenestre, némi diplomáciai manőverezéssel ki tudtam kerülni, hogy saját műsorhoz jusson, így elestem a fantasztikus befektetésektől. Azóta már ő sem él, az egykori vezérigazgató most hunyt el, ellenfelét, a Vico volt tulajdonosát pedig már több mint 20 éve eltemették.

Vele a Rádióújságról tárgyaltam hónapokon keresztül, a Magyar Rádió megbízásából. A politika ugyanis megígérte neki, Fenyő Jánosnak, hogy az ellopott Rádiójság másik felét is megkaphatja. Mi, rádiósok pedig úgy gondoltuk, hogy ezt nem kellene. Nekem, vállalkozási igazgatóként az volt a dolgom, hogy addig tárgyaljak, amíg a lap vesztesége meg nem szűnik, és amikor legalább nullszaldó a rádió által kiadott Rádióujság, akkor mondjam meg, hogy nem adjuk el. Már csak azért sem, mert tudtuk, hogy az ígéretek ellenére egy vasat sem fizetne a vevő, ez volt ugyanis az üzleti módszere, a nem fizetés.

Ez történt, tárgyaltunk, tárgyaltunk, aztán eljött a nap,amikor meg kellett mondanom, hogy nem lesz üzlet. Mit mondjak, Fenyő János nem örült, behívta a testőreit és rám mutatva azt mondta: jól nézzétek meg ezt az ember, ez nem adta el nekem a Rádióújságot. Így ment ez, húsz évvel ezelőtt, a vadkapitalizmus kezdetén.

P.S. Amikor Fenyőt lelőtték, felhívott az akkori MTI vezérigazgató és némi akasztófa humorral közölte, hogy így jár mindenki, aki nem fizet az MTI-nek...