Megvédjük a hazát - Háborús propagandaplakát Szentpéterváron (előtérben a helyi múzeum szóvivője). Oroszország, 2023. március 14. (Fotó: Dmitrij Lovetszkij / AP Photo)

A lengyel Gazeta Wyborcza, az egyik legnagyobb, legolvasottabb lengyel lap közölte Mihail Siskin orosz író levelét, amelyet egy ukrán barátjának címzett, de alighanem mindannyiunknak szól.

Mihail Siskin: Az én országom kiesett az időből! 

Az embernek személyes felelőssége, hogy különbséget tegyen jó és rossz között, és ha úgy látja, hogy országa és nemzete aljas, gyalázatos háborút okozott, akkor cselekednie kell országa és nemzete ellen.

Kedvesem!

A nyelvünket ellopták. Eddig a nagy orosz irodalom nyelvén folytattuk beszélgetéseinket és levelezésünket. Ma az egész világ számára az orosz az ukrán városokat bombázó emberek nyelve, a gyermekgyilkosok, háborús bűnösök és gyilkosok nyelve. Emberiség elleni bűneikért el fogják ítélni őket. Szeretném hinni, hogy mindazok, akik ezt a háborút megrendezték, és mindenki, aki részt vett benne, aki így vagy úgy támogatta, a vádlottak padján fog ülni. Csak hogyan ítélkezzenek a nyelvükön elkövetett bűnökért?

Apám tizenhét évesen ment a frontra, hogy megbosszulja a németek által megölt testvérét. Egész hátralévő életében gyűlölte a németeket és mindent, ami német. Próbáltam elmagyarázni neki: "Apa, végül is a német irodalom nagyszerű. A nyelv gyönyörű!". Soha nem sikerült meggyőznöm.

Mit mondanánk a háború után az ukránoknak, akiknek az otthonát lebombázták, és akiknek a családjait az oroszok meggyilkolták? Hogy az orosz irodalom gyönyörű és a mi nyelvünk csodálatos? A diktatúra szül-e rabszolgatársadalmat, vagy a rabszolgatársadalom szül-e diktatúrát?

Ukrajnának sikerült kilépnie abból a pokoli körből, amely közös tapasztalatunk - népeink szörnyű és véres múltja. És ez lett az oka annak, hogy az önrendelkezés gyűlöletet szított iránta. Hiszen a megfáradt orosz nemzet is kívánhatná a szabad, demokratikus Ukrajna példáját követni. És éppen ezért kell elpusztítani.

Oroszországban nem volt sem desztalinizáció, sem a nürnbergi típusú perek a kommunista párttagok ellen. Mindannyian látjuk az eredményt: ez egy új diktatúra. Egy olyan diktatúra, amely természetéből adódóan nem létezhet ellenségek és ezért háború nélkül. Az orosz vezérkar elképzelése szerint a NATO fegyveres erőinek meg kellett volna tagadniuk a támogatást, és valóban, a háború első napjaiban a NATO tétlensége tökéletesen beleillett Putyin tervébe.

Ti, az ukránok voltatok azok, akik úgy döntöttek, hogy meghiúsítják a tervét. Ti nem adtátok fel, nem fogadtátok virággal a tankokat, és ma kiálltok, hogy megvédjétek nemcsak saját népetek, hanem az egész emberiség szabadságát és méltóságát. Titeket nem lehet legyőzni, mert a győzelmet nem a tankok és rakéták száma határozza meg, hanem a Ti szabadságszeretetek. Ti szabad nép vagytok, míg azok, akik engedelmeskednek az orosz tábornokok bűnös parancsainak, rabszolgák.

Egy évvel ezelőtt, amikor az orosz tankok Kijev felé vonultak, az egész világ csodálkozva kérdezte - miért nem látnak tömeges háborúellenes tüntetéseket Oroszországban, miért csak egyesek vonulnak az utcára? Akkoriban ezt a félelemmel magyaráztam. A hallgatás az oroszok túlélési stratégiája. Azok, akik tiltakoztak, most börtönben vannak. Az oroszok nemzedékei a hallgatással biztosították a túlélésüket. Puskin a "Borisz Godunov" utolsó versszakában a következő szavakkal fejezte ki életmódunknak ezt az aspektusát: "A nép csendben kitart".

A nép csendben kitartott, amikor megkezdődött az Ukrajna elleni agresszió. De itt ősszel, amikor tömeges mozgósítást hirdettek, és oroszok százezrei mentek engedelmesen, hogy ukránokat öljenek és haljanak meg a kezük által, ezt már nem lehet a félelemmel magyarázni. Ez valami mélyebb és borzalmasabb.

Én csak egy magyarázatot látok - az országom kiesett az időből.

A 21. században az embernek személyes felelőssége, hogy különbséget tegyen jó és rossz között, és ha úgy látja, hogy országa és nemzete aljas, szégyenletes háborút okozott, akkor cselekednie kell országa és nemzete ellen. A legtöbb orosznak azonban még mindig archaikus a mentalitása. Identitásuk szorosan kötődik a törzshöz. A mi törzsünknek mindig igaza van, a többi törzs pedig ellenség, akik el akarnak pusztítani minket. Nincs felelősségünk, nem döntünk semmiről - a döntéseket a főnök, a cár hozza meg helyettünk.

Ha az ellenségek - az ukrajnai fasiszták és a NATO - megszállnák a hazánkat, mi elmennénk megvédeni, ahogy nagyszüleink is megvédték a német fasiszták ellen. A hazaszeretet - az a gyönyörű érzelem, ami a hazaszeretet - mindig is eszköz volt a diktátorok kezében. Apám azt hitte, hogy a hazáját védi a hitleri rezsim ellen, de csak Sztálin fasiszta rendszerét védte.

Az oroszok ma azért mennek háborúba, hogy - ahogy Putyin propagandája mondja nekik - megvédjék a hazát az "európai és amerikai nácizmustól", és nem értik, hogy a Kreml sejkjét védik, akinek túszává vált az egész orosz állam. Csak egy kiút van - a Putyin-rezsim katonai vereségét kell elérni. Ezért kell a demokratikus országoknak minden lehetséges módon, mindenekelőtt fegyverszállítással segíteniük az ukránokat.

A háború után az egész világ a segítségükre fog sietni, hogy újjáépítsék, ami elpusztult, és az országuk újjászületik. Oroszország viszont gazdaságilag és világnézetileg romba fog dőlni. Hazám újjászületése csak a Putyin-rezsim teljes megsemmisítése után lehetséges. Oroszország birodalmát amputálni kell, mint egy rosszindulatú daganatot kimetszeni. A "nulla órára" Oroszországnak úgy van szüksége, mint az oxigénre.

Hazámnak csak akkor van jövője, ha teljes vereséget szenved, mint Németország.

Dicsőség Ukrajnának!

Mikhail Siskin orosz író, egyebek között a Csak meg nem írt levelek nem jönnek című regény szerzője.

Zürichben él 1995 óta, németül is ír. Politikai okokból nem volt hajlandó képviselni Oroszországot a 2013-as BookExpo nemzetközi könyvvásáron az Egyesült Államokban.