Az alábbi szöveg a MÚOSZ konferenciáján elhangzott előadás szövege. Az előadás összegzése volt annak a két hónapos hírfigyelésnek, amelyet öt újságíró kollégával együtt végeztünk.

POLONIUS: “Though this be madness, yet there is method in ‘t.”

POLONIUS: “Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.” (W. Shakespeare: Hamlet)

Két hónap hosszú idő, és két hónap a magyarországi hírekkel nagyon-nagyon hosszú idő. Amikor elhatároztuk, hogy két hónapig olvassuk, hallgatjuk, nélzzük azokat a híreket, amelyek a magyar médiában megjelennek, az alapgondolat az volt, hogy bár érezzük, látjuk, hogy a hírszolgáltatás elfogult, a hírszolgáltatás pártos, sokszor csak kormánypropaganda, de vajon hogyan, és mennyire az?

A válasz két szó: módszeresen, rendszerszerűen.

Amint láthatják, itt van egy meglehetősen híres idézet a Hamletből, és az is nyilvánvaló, hogy az eredeti angol szöveg a módszer szót tartalmazza, míg Arany János fordítása ezt rendszerre magyarította. Nem tudom, a költő miért ezt a magyar kifejezést választotta, de úgy gondolom, hogy ez a kettőség a kormánypropaganda jellemzője. Módszeresen, rendszerszerűen használja a józan paraszti ésszel őrültnek mondható beszédet, mely több mint 10 éve már azt sulykolja, hogy egy magyar származású amerikai a világ főgonosza, és minden baj eredője, hogy a liberalizmus el akarja törölni a magyar értékeket, hogy a Kelet jó, a Nyugat rossz, és közben hallgat arról, ami bármilyen módon megzavarhatná a propagandát.

Két hónap alatt a hírfigyelés során én és újságíró kollégáim naponta 100-120 hírrel találkoztunk, külföldről és belföldről. Ennek olvasatát, és a következtetéseket foglalom össze, de előtte pár szót arról, hol is tartunk?

Egy tavalyi kutatás szerint Magyarország az átpolitizált médiarendszerrel rendelkező posztszocialista országok kategóriájába sorolható, hasonlóan Horvátország, Románia, Szerbia és Bulgária médiapolitikai helyzetéhez.

Ezen médiarendszerek közös jellemzője a gyenge és labilis demokráciában romló teljesítmény a sajtószabadság-rangsorokban, a pártpolitikai befolyással átitatott közéleti sajtó és hírmédia, a tulajdonosi összefonódások és függőségek a politikai pártoktól. Ezek a jellemzők a magyar média esetében kiegészülnek az Oroszországra jellemző centralizált politikai hatalommal, a verseny látszólagosságával, a független online média egyre csökkenő jelenlétével.

Négy éve publikálták azt a kutatást, amely szerint : “2017-ben az összes médium 59 százaléka volt kormánypárti, 20 százaléka semleges, 21 százaléka pedig ellenzéki”, [...] „a hetilapok 90,5 százaléka és a megyei napilapok 100 százaléka volt kormánypárti”, míg az online híroldalak és az esti tévéhíradók piacának 50, illetve 45 százalékát tették ki a „kritikus médiumok” (Forrás: Bátorfy 2017b, id. Bajomi-Lázár 2019: 48).

Ezek az arányok tovább romlottak a Fidesz–KDNP 2018-as választási győzelme után, amelyet néhány napon belül több online hírportál (Magyar Nemzet, a Lánchíd Rádió és a Budapest Beacon) megszűnése, majd a Heti Válasz bezárása, és a Hír TV felvásárlása, az Index átalakítása követett.

A szocialista-kommunista pártállami sajtó 1989-es megszűnése óta nem volt példa ilyen méretű, egy kézben koncentrálódó médiabirodalomra.

A kormány ezt követően külön rendeletekkel „nemzetstratégiai jelentőségűvé” és „közérdekűvé” nyilvánította a KESMÁ-t abból a célból, hogy a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárást ne tudjon kezdeményezni ellene, és jóváhagyja az egyesülést.

A médiakoncentráció megállapítására, a versenyellenes összefonódás megtiltására az NMHH eljárást kezdeményezhetett volna, de nem tette meg, és az EU szervei sem reagáltak erre a helyzetre, több szervezet – köztük a MÚOSZ – véleménye szerint a kormány eljárása egyben törvény- és alkotmányellenes volt, piactorzító hatása van és sérti a nyilvánosság sokszínű tájékoztatáshoz való jogát.

A propaganda mindig ideológiai hegemóniára törekszik. Bajomi Lázár Endre szerint „a propaganda [...] a konszenzusgyártás művészete”. A propaganda célja az ideológiák kritika nélküli elfogadtatásának elérése, és akkor lehet hatékony, ha az ember a sokszínű nézetek között szinte elveszettnek érzi magát, és biztonságot jelent neki az, hogy a propagandista redukálja a választási lehetőségek számát olyan szintre, hogy neki szinte nem is kell döntenie, megmondják neki, mi a jó és mi a rossz…

Lássuk hát, működik.e a híradásokban a redukció? Először a televízók híreiről, híradóiról lesz szó.

TV-Híradók - mint hal a szatyorban...

Két hónap alatt az M1, a HírTv, a TV2 és az RTL híradóit figyeltük, elemeztük. A kormánypárti propaganda sormintája nagyon hamar kirajzolódott: szinte előre lehetett tudni, hogy melyik napon ki, és milyen ismételgetett témában lesz megmondó: Brüsszel, békepártiság, migránsáradat, dollárbaloldal, Alexander Soros, elhibázott brüsszeli/nyugati szankciók, ukrán magyarellenesség, háborúpárti NATO, keleti és délszláv nyitás, ezek voltak a kulcsszavak.

Ennyi minden és mindenki ellen kell szüntelenül vívni a harcot, állni a sarat a magyaroknak, a nemzetnek, a kormánynak, s mindezeket összegezve, megszemélyesítve, a kormányfőnek. Két havi tapasztalataink alapján a "kormányhíradók" szerkesztésében a fokozatosság elve érvényesül, mégpedig tudatosan.

Ebben a sorban az állami tv, az M1 Híradó még ligth-osabbnak tűnik. A magántulajdonú Hír Tv már jóval keményebben és „teoretikusabban” tömi a fejekbe a propagandát. A legdurvább fokozat a „kereskedelmi”-nek mondott TV2 Tények című műsora, amely a gyilkosságok, erőszak, balesetek, emberi tragédiák bemutatása után – mintegy 10-12 percben hasonlóan gátlástalanul önti az „baloldal” és annak képviselői ellen a gyalázkodást, váltogatva a kormány és a kormánypárt által elért gazdasági, politikai, társadalmi sikerekkel.

Ellenpontként az RTL Híradója szolgált. Valódi "kereskedelmi" adó, hiszen cca. kétharmada a híreknek szintén gyilkosságról, balesetekről, tragédiákról szól, a maradék időben döntő többségében tényszerűen, az elektronikus újságírás írott és íratlan szabályainak megfelelően számol be Magyarország és a világ dolgairól. Már ha tud, mert a kormánypárt megkérdezett tagjai a legtöbb esetben nem válaszolnak az akár írásban történő megkeresésekre sem.

A kéthónapos televíziós hírfigyelés tanulsága: a magyar lakosság nagy része szándékosan van elvágva a nagyvilág, Európa, az ország és közvetlen környezetének égetően fontos problémáitól, trendjeitől.

Ez a megállapítás a múlt szombaton ismét feketén-fehéren igazolódott, amikor az állami média és a kormánypárt által ellenőrzött média nem adott hírt arról, ami Oroszországban történt, egészen kora délutánig nem derült ki, hogy egy zsoldoshadsereg fellázadt, és a főváros elfoglalására indult, továbbá vezetője korrupt rendszernek nevezte Putyin rendszerét. Miközben a világsajtó folyamatosan tudósított, vagy próbált tudósítani az eseményekről, a magyar állami média semmit nem tett, várt, mert a kormány sem mondott semmit. 

Némi iróniával, két hónap legfontosabb tapasztalata az, hogy ha a kormánymédia napi nézőinek feltennénk a kérdést: ki az a Mészáros Lőrinc, és mit csinál valójában, csak értetlenül pislognának, mint hal a szatyorban... Fogalmuk se lesz, mert egy szó sincs róla...

Rádiók - zárt rendszerben keringenek a hírek

A televíziós hírműsorok versenyében az állami TV Híradója megbukott és folyamatosan csökken a nézettsége, addig a rádiós hírműsorok között a Kossuth rádió az elmúlt tíz év általános hallgatószám csökkenése mellett állja a versenyt, a fővárosban tavaly növelte is a hallgatottságát, a csatorna naponta elér nagyjából egymillió hallgatót. Így a harmadik leghallgatottabb országos rádió a Retró Rádió és a Rádió1 után a majdnem 1,1 milliós napi hallgatótáborral.

A Kossuth adó Krónikái sokszor tényleges hírek nélkül tényként közölnek kormánypárti véleményeket. A hírek pártatlansága szempontjából nemcsak a Krónika tendenciózus torzításai jelentenek veszélyforrást, hanem az is, hogy az állításokat azzal próbálják igazolni és hitelesíteni, hogy más műsorokra, online felületekre és internetes portálokra hivatkoznak, de a források nagyon szűk kormánypárti körből kerülnek ki.

Az online hivatkozás szinte mindig az Origó, amelynek a látogatottsága magas. A televíziós forrás mindig az M1 – vagyis a közszolgálatinak nevezett kormányzati műsorgyár, az idézett napilap pedig mindig a szintén kormánypárti Magyar Nemzet, amelynek példányszámát nem lehet tudni, mert nem auditáltatják évek óta, a médiapiaci hírek szerint már tízezer példány alatt járhat.

A fenti médianégyszög - napilap-online-rádió-televízió - elérési adatait együtt is érdemes nézni, mert sokszor olyan szoros az összefonódás, hogy szó szerint emelik át egymás szövegeit. Ezt erősíti, hogy ugyanazt a szakértői kört használják akkor is, ha önálló anyag elkészítését vállalják, vagy ha átveszik a másik hírblokkját: a kormány által létrehozott éspénzelt kutatóintézetek, alapítványok és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatói, elemzői, oktatói szólalnak meg. Ezt a hátteret azonban az átlagos magyar rádióhallgató vagy néző nem ismeri, nem tudja, hogy „szakértők” a kormánytól függnek egzisztenciálisan.

A szintén kormányközeli Retró Rádió a maga másfél milliós napi hallgatottságával és óránkénti híradásaival a befolyásolás kiváló eszköze. Kevesebb gyalázkodó hírt közöl, mint a Kossuth adó, inkább pozitív üzenetek és távlatos tervek közvetítője, legyen szó a honvédelmi fejlesztésekről, vagy az infláció csökkentésének terveiről.

Az Infó Rádió az ország egyetlen hírrádiója, bár napi 12 ezer fős hallgatottságával még Budapesten is a népszerűségi sorrend vége felé foglal helyet. Ha a műsorfolyam egészét nézzük, sok hasonlóságot látunk a Krónika műsorszerkesztésével, de a hangnem kevésbé gyalázkodó, mint a kormányzati csatornán, a déli műsorsávban pedig nagyon erős a gazdasági vonal.

Mindhárom rádióra jellemző, hogy a kormánypropagandával ellentétes híreket egyszerűen nem emelik be a csatorna hírfolyamába, így nem került szóba, hogy Magyarország messze az EU legmagasabb inflációját produkálta, hogy csak az RTL leleplező riportja után említették meg a magyar börtönökből százszámra elengedett embercsempészeket, vagyis érvényesül az az elv, hogy aki, vagy ami nincs velük, az nincs…

MTI - hírek: nyomokban objektivitást tartalmaznak

A Magyar Távirati Irodának az lenne a feladata, hogy az egész ország összes médiumának független információkkal szolgáljon, így felületén nagyon hivatalosan és tárgyilagosan, a függetlenség látszatát keltve vannak megfogalmazva a szövegek, de az MTI híreiben ugyanúgy megjelennek bennük a propagandisztikus jegyek, mint egy kormánypárti médiumban.

Annyi a különbség, hogy azért objektívhez közelítő hírek is találhatók az oldalon, melyek nem feltétlenül arra szolgálnak csak, hogy a kormány narratíváját erősítsék. Az EU-val kapcsolatban például – annak ellenére, hogy az aktuális propaganda szerint Brüsszel az okozója minden rossznak – számos, az Uniót pozitív (vagy legalábbis nem negatív) színben feltüntető hír jelent meg. Beszámoltak az ott meghozott döntésekről, felszólalásokról, tervekről, amiknek sokszor a belpolitikához nem volt közük. Viszont, ha EP képviselőtől idéztek, vagy uniós döntésekkel kapcsolatban nyilatkozott valaki, az szinte minden esetben jobboldali politikus volt.

Többször idéztek ellenzéki politikusokat is, mindenféle kommentár nélkül, ami annyiban jobb a közmédiához képest, hogy ott, ha ellenzéki politikustól idéznek, azt csak lejárató szándékkal teszik (és mindig van hozzáfűzni valójuk). Elmondható,hogy az MTI hírek nyomokban tartalmazzák az objektív tájékoztatás és tárgyilagosság morzsáit.

Megyei lapok - tiszta propaganda

A megyei lapok címlapja általában majdnem teljesen ugyanaz, de látszik, hogy nagyon aprólékosan figyelnek arra, hogy egy adott hír ne minden, csak minden második vagy harmadik lapban jelenlen meg. Nagyon összehangolt munkáról árulkodik az is, hogy bár maga a cikk tartalma ugyanaz, a címet finoman átfogalmazzák, hogy ne „copy-paste” legyen Magyarország összes megyei lapjának a címlapja, amire korábban volt már példa…

A megyei lapok online felületén azonban nem törik magukat ilyesmivel, ott a bel- és külpolitikai hírek egy az egyben ugyanazok. Ugyanarra a néhány, végsőkig ismételt narratívára van felfűzve az összes hír: a brüsszeli szankciók tönkreteszik az országot, az ellenzék háborúpárti, Soros, Gyurcsány és ehhez hasonlók. Az EU-val kapcsolatban főleg olyan hírek jelentek meg: hogy a brüsszeli szankciók bajt hoznak az országra, a bevándorlás ügye, Brüsszel hátráltatja Magyarország fejlődését…

Állandó a lejáratás, a folyamatos karaktergyilkosság, ha éppen nem az ellenzék a céltábla, akkor az amerika nagykövet, vagy bármely más nyugati ország képviselője, hogy az olvasók tudják, egyedül csak a kormány, a Fidesz megbízható. A megyei lapok írásainak valódi információtartalma és objektivitásának mértéke minősíthetetlen. A legtöbb cikk explicit csak a hatalmat szolgálja, és karaktergyilkosságok sorozatával megerősíti azt a propaganda áradatot, ami a közmédiából ömlik. Csak zárójelben emlékeztetnék rá, hogy az újságírás elsődleges feladata a korrekt tájékoztatás lenne, és mindig megjelenítse a másik nézőpontot, és akkor a watchdog, az őrkutya szerepéről nem beszéltünk.

Online buborékok

A 24.hu, a telex.hu, az origo.hu, az mno.hu, a hvg.hu és az index.hu felületén megjelenő anyagok figyelése kollégánkat abban erősítette meg, hogy ahogy fogalmazott: “nincs független sajtó. Ez nem azt jelenti, hogy valamennyien kiszolgálnak valakit/valamit, hanem inkább arra mutat, hogy mindenki a saját buborékjában szeretne valós (vagy valóshoz közelítő) képet felvázolni az eseményekről.

Keserű tapasztalat az is, bár – természetesen – nem új megfigyelés, hogy miként tájékoztat az úgynevezett kormánypárti és az úgynevezett ellenzéki sajtó kényes, nagy horderejű ügyekről. Ilyen fontos téma például az, hogy Magyarország lassacskán akkugyártó-nagyhatalommá válik, de nem világos, hogy ezzel ki jár jól, mert az egyik oldal akár zöldmezős beruházásnak is képes látni, míg a másik a környezetvédelem teljes hiányáról, ott lakók mérgezéséről és a kínaiak teljeskörű kiszolgálásáról ír. Szakértők megkérdezése a témában is ugyanilyen megosztó, mert mindenki megtalálja a maga orákulumát, és innentől kezdve az olvasóra van bízva a téma hétköznapi értékelése…

Összegzés

A kormányzati propaganda mára sok csatornát használva, mintegy zárt rendszerben tartja az információt, saját forrásait kereszthivatkozással használja, és nem enged be ettől eltérő narratívát. 

A főbb ellenségképek változatlanok: Soros, Migráns, liberálisok, baloldal, Brüsszel.

Ha zavaró tényező lép fel (pl. a Wagner-puccs, vagy Völner pere), akkor a módszer a hallgatás.

A hírbuborékok nem kerültek közelebb egymáshoz.

Az őrült beszéd, őrült beszéd, de van benne módszer és rendszer megfelelő címválasztás volt...

László József