Politikusi privilégiumok

A Gundel-Karmelita menüvitában előkerült érvként, hogy az ellenzék is olcsón eszik a parlamentben, és ez mindíg így volt, nincs itt semmi látnivaló.

Nos, dehogy nincs. A látnivaló az, hogy egykori és jelenlegi politikusok adottnak és természetesnek veszik azokat a privilégiumokat, amiket 30 év alatt rakosgattak össze, ők maguk, saját maguknak. Az olcsó parlamenti vagy kormányebéd alighanem a legkisebb tétel ebben a sorban. Ott van a korai nyugdíjazás lehetősége - gyakorlatilag kivették saját magukat a nyugdíjtörvény hatálya alól. Ott van az a tény, hogy miközben pl. a bíráknak nyugdíjba kell vonulni egy adott korhatár elérése után, egy politikus bármeddig ülhet a képviselői székben.

Ráadásul a tiszteletdíjat a nyugdíj mellett is megkapja, sőt, ha kormányzati tisztséget visel, akkor fizetést is kap, tehát három helyről jön a pénz, miközben a nap neki is csak 24 órából áll... Mindez csak a felszín, hiszen a befolyás és annak, hm, érvényesítése szintén értékes földi jó.

A közszférában foglalkoztatottak számára meglehetősen sok szabály van érvényben, de semmilyen hasonló nincs a politikusokra, és főleg nincs a most már mindent maga alá gyűrő végrehajtó hatalom korlátozására. Akkor, amikor a jelentős részben reprezentatív funkciókat ellátó köztársasági elnök csak két ciklusra választható, a miniszterek és a kormányfő évtizedekig ülhetnek a bársonyszékben.

Ezen egész biztosan változtatni kell, hiszen a végrehajtó hatalom egyes személyek által való kisajátítása egyértelműen ellentétes az alaptörvénnyel.

A csülkös bableves és a somlói galuska árától messzire jutottam, kérem, tekintsék ezt második desszertnek...