Hogyan lett Che Guevara-nak magyar mérnök által tervezett fegyvere, avagy CHE GUEVARA SAN CRISTOBAL KARABÉLYA

A havannai Forradalmi Múzeum vitrinjének képén Camilo Cienfuegos M1-es karabélya (balra) és Che Guevara Cristóbal karabélya (jobbra) látható. Guevara ezt a San Cristobal karabélyt a gerillaharcok során zsákmányolta a kubai reguláris hadseregtől.

A fegyvert a Dominikai Köztársaságban gyártották, Trujillo, az ottani diktátor 1957-ben és 1958-ban a San Cristobal-i fegyvergyárban gyártott fegyverek ezreit adta el Batista diktátornak. A forradalom győzelme után Batista azonnal a Dominikai Köztársaságba menekült, ahol Trujillo egy időre befogadta.

A San Cristobal néven ismert kilenc milliméteres karabélyt eredetileg Király - Cristobalnak nevezték, ugyanis Király Pál gépészmérnök tervezte. és két modellje volt, az M1 és az M2.

Király 1902-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen gépészmérnöki képesítést szerzett, 1907-től ugyanitt tanársegédként dolgozott. 1909-ben tartalékos tüzér hadnagyi rendfokozatot kapott. 1914 augusztusában bevonult, és az első világháborút végéig szolgált, századosként szerelt le. Az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnését követően Magyarországnak megtiltották a fegyverek tervezését, ezért Király Svájcba költözött, a SIG neuhauseni fegyvergyárban helyezkedett el. Itt az 1920-as években általa megtervezett SIG K.E.7 és SIG Kf.7 géppuskákat exportra gyártották, és a SIG MKMO géppisztolyt, amelyet alakja miatt gyakran gépkarabélyként sorolnak be.

1929-ben visszatért Magyarországra és a Danuvia gépgyárnak tervezett fegyvereket, de a SIG-nél is érvényes szerződése volt. Még ebben az évben tervezte meg a KD Danuvia pisztolyt, amelynek egyenes ági leszármazottja a Walther P38. Svájcban a Neuhau gépkarabélyt is ebben az időben tervezte. Magyarországon először a Király-géppisztolycsalád első változatát (39 M.) rendszeresítette a Királyi Honvédség.

Király 1944-ben elhagyta az országot, majd Svájcba, onnan a Dominikai Köztársaságba emigrált, ahol az Armeria of San Cristobal fegyvergyár alkalmazta. Az ő szabadalmai alapján tervezték a Cristobal karabélyt, amelyet eleinte Kiraly–Cristobal karabélyként készítették, 1951-ben marketing okokból a Kiraly előtagot elhagyták. (San Cristobal egyébként Trujillo szülővárosa.) A fegyvert a maga idejében a világ leggyorsabb félautomata fegyverének tartották, de nagyon érzékeny volt, és könnyen elsült akkor is, amikor éppen nem akarták... Amúgy ebben az évben rendszeresítette a Magyar Néphadsereg a korábbi 44 M. géppisztolyából adaptált Kucher K1-et, aminek tervezését Király volt kollégája, Kucher József fejezett be, Király szaktudása tehát két kontinensen is érvényesült...

Király legsikeresebb fegyvere a Cristobal-karabélycsalád, melyekből 250 000 darabot gyártottak le, ebből exportált a dominikai diktátor a kubai kollégájának több ezer darabot, és ezek közül jutott egy Guevara kezébe. Így lett tehát egy magyar mérnök által tervezett karabély Guevara legendás fegyvere.

A történethez tartozik az is, hogy a dominikai fegyvergyártás voltaképp egy magyar vállalkozás volt. Kovacs Sándor, aki 1889-ben született Budapesten; a budapesti egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, 1938-tól néhány évig Indiában élt, ahol egy fegyvergyártási programban dolgozott tanácsadóként. 1946-ban érkezett a Dominikai Köztársaságba, egy évvel később már a Fegyveres Erők Technológiai Szolgálatának főigazgatójává nevezték ki, vagyis Trujillo megbízta a dominikai fegyvergyártás megszervezésével.

1948 végén a fegyvergyár már termelt, Kovács hozta a fővárosba, Santo Domingóba Király Pált, és rajta kívül más magasan képzett mérnökök is érkeztek Santo Domingóba, akik közül néhányan a magyar hadsereg tisztjei voltak. Köztük volt három altábornagy az egykori magyar hadseregből, Cziegler Gusztáv, Stirling László és Matoltsy Elek, valamint három ezredes, Bezler Károly (Karl), Cziegler István (Stefan) és Ajtósi (Ojtozi) Ernő (Ernst).

Az USA Tengerészeti Hivatalának 1952 évi jelentése szerint a fegyvergyár rövid időn belül jelentős színvonalú hadiipari komplexummá nőtte ki magát, amelynek ügyvezetése Bezler Károly kezében maradt, akit más magyarországi technikusok és katonák segítettek.

A gyár fénykorában összesen 1500 ember dolgozott, köztük külföldiek is, többek között magyarok, olaszok, németek, osztrákok, románok és persze dominikaiak is dolgoztak, de az irányítás korábbi magyar katonatisztek kezében volt.

A fegyvergyár vesztét a diktatúra megdöntése, a diktátor elleni merénylet okozta, Trujillo halála után a magyarok többsége Dél-Amerikába ment tovább, félve a felelősségre vonástól, nem alaptalanul.

Amikor Dominikán jártunk, magyar ismerősünk finoman figyelmeztetett bennünket arra, hogy nem kell túlságosan dicsekedni azzal, hogy magyarok vagyunk. De miért is? És akkor elmesélte a "magyar" fegyvergyár történetét, és hozzátette: az akkori időkben a magyarok, a hungaros neve összekapcsolódott a gyűlölt diktátor, Trujillo nevével, persze azóta már eltelt 60 év...

Források: Fejezetek a hadtörténelemből (Bebesi György), wikipédia, Museo de la Revolúción, Habana, Trujillu: Monarcha sin Corona