Wooland

2020.ápr.06.
Írta: JoeLaszlo

Versblog, Vershegy

ef7fcef8-cbcf-4ceb-a891-112a89adc7b7.jpeg

A versnek mostanában nincs keletje. Igaz, nyugatja sincs... Ennek ellenére vannak olyan egyedek, akik valójában meg nem magyarázható, ám teljesen irracionális okoknál fogva írnak verseket.

Például én. 

A verseket nem közlik blogon, vagy valóságshow-ban, pedig valójában semmi másra nincs most szükség, mint egy hatalmas versblogra, egy verszuhatagra.

Költészet kell az embereknek, az emberi erőforrás minisztériumok és kockaiskola-gyárak helyett.

Aztán a következő lépésben jöhet a vershegy, amiről nagyon sok évvel ezelőtt beszélgettem egy versmondó lánnyal. Egy domb, egy hegy, ahová eljön sok-sok ember, hogy együtt elmondják kedves verseiket. Hol halkan, hol szavalva, de mindenképp szívből.

Persze a jelenlegi körülmények között legalább 2 méter távolságot tartva. Ha sokan leszünk, jó nagy hegy kell.

Ma korán ébredtem, és kéznél volt a klaviatúra. Írtam valami, a hegyre.

Helyzetek

Gondolatból hang, hangból szó, szóból mondat, mondatból tett, tettből gondolat.

Hangból ének, énekből jókedv, jókedvből tett, tettből hang, hangból csend.

Szóból vers, versből himnusz, himnuszból nép, népből nemzet, nemzetből álom, álomból ébredés.

Mondatból monda, mondából legenda, legendából mese, meséből hős, hősből sosem elég...

Tettből tettetés, tettetésből hazugság, hazugságból hatalom, hatalomból háború, háborúból halál.

Gondolatból csend, csendből hit, hitből végtelen, végtelenből gondolat.

 

Szórakoztatóipari hulladék

image1423053951.jpg

Szórakoztatóipari hulladék

Elmondaná valaki, hogy a totálisan kudarcos magyar foci TAO támogatása miért kőbevésett, amikor senki nem is játszik?

A Felcsútnak önmagában akkora a TAO pénze, amennyit a kormány most elvesz a politikai pártoktól...

A kudarctörténetből miért nem vonják ki a pénzt?

Az önkormányzatokat csődbe lökik, a gyalázatos szórakoztatóipari hulladékba még mindig öntik a milliárdokat, és ezt a hulladékot árasztják egy komplett állami tv-csatornán?

Aztán vannak itt egészen egyszerű kérdések:

Elmarad az idén az olimpia? Igen.

Vannak focimeccsek, BL és egyebek? Nem, nincsenek.

Lesz úszó EB? Nem.

Van Forma-1? Nem, nincs.

Jön Soros? Nem.

Jönnek migránsok? Nem, mert minden határ zárva.

Akkor mi a búbánatos galacsinhajtó füléért nem az MTVA-tól veszik el a pénzt, abból a 75 milliárdból, amellyel kitömték?

Miért nem a propaganda minisztérium (utoljára Göbbels vezetett ilyen nevű intézményt) 133 milliárdjához nyúlnak?

Miért nem a TAO pénzből csípnek le néhány 10 milliárdot, hiszen senki nem focizik...

Egyszerűen gyalázatos az egész: propagandára elvileg 133 milliárdot, az MTVA költségvetésébe 75 milliárdot állítottak be, a TAO-val elfolyik 100 milliárd, és ez tabu...

Ha összeadjátok, ebből a 300-ból laza 150 milliárdot simán oda lehetne adni az állásukat elvesztő embereknek...

VESZTEGZÁR A GRAND FOTELBEN

A családban már több mint egy hónapja vesztegzár van, vagyis karantén részletekben. Elmondom, hogy történt.

 

90334434_10221703898456541_4276995580875505664_n.jpg

Február közepén itthon tanakodtunk, mi legyen a síszünettel, amit azért lassan át kellene keresztelni, mert mostanában februárban Magyarországon már csak elvétve található hó, tekintettel arra, hogy valami klímaváltozás van, de ebbe nem megyek most bele. Síszünet, két általános iskolás teljesen és félig kamasz gyerek, anya nem ér rá, dolgozik, apa találjon ki valamit, és szervezzen használható programot. 

Törtem a fejem, nem, nem lázasan, csak úgy, és végül megláttam egy képet arról, hogy Velencében a tavalyi nagy árvíz után panaszkodnak, kevés a turista, a karneválra sem jöttek túl sokan. Ez az, szuper, a Google és  Booking, a te barátod, továbbá Kinga, aki Olaszországba ment férjhez, és intenzíven foglalkozik turisztikával. Végül Kinga volt a nyerő, azt a tanácsot adta, hogy ne Velencében keressek szállást, hanem Trevisoban, onnan vonatozzunk, és jól járunk. 

A többi már rutinmunka volt, foglalni, fizetni a Bookingon, rendbe tenni a kocsit, és aztán 19-én, szerdán korán reggel indulni. Sima út, gyönyörű idő, az kissé meglepő volt, hogy Szlovéniában a hegyeken egy deka hó nem sok, annyi sem látható, hiába hívják Júliai-Alpoknak őket. 

Fontos megjegyezni, hogy akkor még semmilyen hír nem volt a lombardiai fertőzésekről, mi pedig, ugye Velencébe utaztunk. A kirándulás meglepően jól sikerült - a gyerekek nem gyilkolták egymást-, a város elvarázsolt bennünket, a karnevál működött, csak egy hamis tíz eurós bosszantott fel minket, amit a gyerekekre sózott rá egy utcai árus.

Pénteken jöttünk is vissza, és a kocsiban hallottuk a híreket, hogy Lombardiában fertőzötteket találtak. Mondtam magamban, hogy jó, de mi onnan száz kilométerre jártunk, és ezzel el is intéztem a dolgot. A kiránduláson sok képet készítettünk, ezek közül a jobbnak a Facebookon landoltak, így meglehetősen sokan láthatták, merre jártunk.

Hazaértünk, a gyerekek készültek a hétfői iskolakezdésre, de vasárnap kaptam egy üzenetet a suliból, hogy tekintettel az olaszországi kirándulásra, szépen kérnek, hogy a gyerekek maradjanak otthon két hétre.

Morfondíroztunk, kérdeztük a gyerekeket is, ők nem tiltakoztak, így hát február 24-től házi karanténba vonultunk, pedig a közelében sem jártunk a veszélyes vidéknek. (Én azért jöttem-mentem, mert próbák voltak.) 

Eltelt a két hét, elkezdődött az iskola, és március 16-án be is zárták, mert közben ideért a járvány. Bencén kitört egy tüszős mandulagyulladás, amit magas láz kísért, kicsit pánikoltunk, de a doktornő megnyugtatott bennünket, hogy ez "csak" a tüszős mandula...

Közben jöttek a hírek - korábban is - hogy ez életkoros történet, férfiakra 65 felett nagyon harap, így aztán felettes énem utasítására én kerültem igen durva karanténba. A házat csak azzal a feltétellel hagyhatom el, ha nem megyek boltba, nem közelítek emberekhez, biciklizhetek, de szigorúan kerülnöm kell mindenkit, kutyát felügyelet mellett sétáltatok, szóval a cél az, hogy maradjak veszteg - és életben... 

Szerencsémre a születésnapomra kaptam egy pompás ajándékot, egy olyan bámulatos forgószéket, amely mindenféle állítható, dönthető, egy valódi Grand Fotel, amely a mostani vesztegzár alatt, a következő hetekben segít és szolgál...

P.S.  A címért köszönet Bánki Csabának... :)

A kép Velencében készült, de drágállottuk az álarcot, nem vettük meg, mára kiderült, hogy egy sima maszk árában adták... de ez még a Vírus előtt volt.

VÍRUS ELŐTT, 1-BEN (második rész)

ccc.jpg

A világ megváltozott, és ehhez elég volt néhány hét.

Szinte senki nem foglalkozik a migrációval, mint Vírus előtt 1-ben (tavaly), hiszen a vírus lezárta a határokat. (A szerencsétlen menekültek persze ott vannak, ahol eddig.)

Nem tudni hová lett Gréta és mit gondol a világról, és a klímaválságról. (Valószínűleg ugyanazt.)

A hírekből eltűnt Szíria, az áldozatokkal, a bombákkal, a török és az orosz érdekekkel. (A tankok nem tűntek el.)

Hallott valaki Sorosról mostanában? Mi van vele? (Feltehetőleg karanténban van.)

A Brexit? Ugyan kérem, kit érdekel?

Megváltozott a világ, a vírus van mindenütt.

Másfél hete, március tizedikén elhangzott, hogy Matolcsy György szerint meg kell duplázni a hiteleket. Az MNB elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy az idén meg lehetne ismételni a 2018-as és a 2019-es gazdasági növekedést, a 3 százalékpontos többletet az Európai Unióhoz viszonyítva.

Eltelt tíz nap.

"Ez a legnagyobb kihívás a második világháború óta."- mondta Angela Merkel.

Az amerikai gazdaság 14 százalékkal, az európai pedig 22 százalékkal zuhanhat a második negyedévben, ez pedig magával ránthatja a világot – figyelmeztetnek a JP Morgan elemzői. A magyar GDP az idén 5-6 százalékot is eshet, vélik az elemzők.

Több százezer, de akár egymillió új munkanélküli is lehet Magyaroszágon, írták magyar szakértők.

Bezártak a szállodák, leállt az Audi, a Mercedes, az Opel, bezárt az Ikea. Összeomlott a turizmus, a légiforgalom.

Drasztikus döntést hozott az OTP: nem ad fogyasztási hitelt a bank addig, amíg ki nem tudja dolgozni a kormány által megszabott kritériumoknak megfelelő terméket.

Az árak elszabadulnak, a tőzsdék bedőltek, a forint történelmi mélyponton, egy dollár volt már 337 forint is, az euró csaknem 360 forint. Unokabátyám, aki nem ma kezdte az üzletet, azt mondja: most kiderül, milyen drága volt az olcsó kínai munka és áru, hiszen a bedőlt, vagy olcsó európai cégeket nagyon könnyen felvásárolhatják a kínai állami befektetők...

A magyar kormány a vírusra tekintettel korlátlan ideig tartó rendeleti kormányzást akar, és ő akarja megmondani, ennek mikor legyen vége. (A tapasztalat azt mutatja, hogy a hatalom emberei ilyenkor nagyon bizonytalanok, és így inkább hagyják, hogy maradjon náluk a korlátlanság joga...)

A kérdés az, hogy másfél hete ebből mi volt a láthatáron?

Az a nagy ravasz, a Sékszpír William

Az a nagy ravasz, a Sékszpír Wiliam

 

william-shakespeare.jpgNagy ravasz bizony. Manapság a hollywoodi film/álomgyárakat vádolják azzal, hogy zanzásítják a világirodalmat, a mesékben a szezont a fazonnal, Hófehérkét a farkassal, Hamupipőkét Babszem Jankóval hozzák össze, egészen új, robbanó elegyet alkotva, mint amikor az összes képregénybeli hős összefog (ti)Tanosz ellen, újra meg újra előállítva a Melina Mercouri által a görög tragédiákról már elmondottakat: és a végén mindannyian boldogan elmentek a tengerpartra!

A legnagyobb pépesítő azonban nem Hollywood, de nem ám! Arra ott van a klasszikusok klasszikusa, a világ drámairodalmának és egyben, mint vendég, a magyar drámairodalomnak is legnagyobb szerzője, maga Shakespeare Vilmos, aki kétezer év mítoszainak keverésében felülmúlhatatlan volt, és egyben a Cseh-tenger felfedezésével a földrajzi tudományokat szintén megreformálta.

A Szindra-társulat májusban Budán mutatja be Földessy Margit rendezésében a Szentivánéji álmot, és már előre mondom, hogy piszok jó előadás lesz! A Puckok, Oberonok, Tündérkirálynők és Zubolyok forgatagában – nem beszélve a szerelmesekről, mesteremberekről és tündérekről -, szinte fel sem tűnik, hogyan írta át a mester a görög-római mitológiát, belekeverve némi angol nacionalizmust és aktuálpolitikát, amikor a mesteremberek párbeszédébe bele szőtte, hogy bezzeg azoknak a franciáknak kihullik a haja meg a szőre... finoman, vagy nem is túl finoman célozva ezzel a francnak, vagy francia betegségnek nevezett szifiliszre, és így simán vérbajosnak nevezve a csatorna túloldalán élő, nem hőn szeretett népességet...

Az meg ugye a teljes abszurd, hogy mondják ezt a bumfordi athéni mesteremberek a mesében akkor, amikor franciáknak még se híre, se hamva...

A mestert a szabadság vezette, ahogy Szerb Antal írta, ő a lázadás, a korlátlan szabadság költője, aki a nyelvet fel, a humort pedig elszabadította, felhasználva a vaskosabb tréfákat is, és ő a tündérvilág mágusa, ő maga Robin mester, Titánia és Oberon - lehetne persze Bovaryné is , de mégsem,  az egy másik szerző -, és felidézi azt a világot, amikor a ligetekben még a tündérek mulattak, és nem szorították ki őket a szentek a lombok alól, és kigúnyolja saját maga Rómeóját és Júliáját, Pyramus és Thisbe alakjában.

Mindez megjelenik majd májustól, így hát jer olvasó, csak tessék, légy néző... Ide neked az oroszlánt/ (is)!

(A koronavírusról most nem beszélek, hiszen Shakespeare maga virális, nála hathatósabb fertőzést semmi és senki nem tud az irodalmi világban végezni...)

P.S.: Virális okoknál fogva a premier őszre csúszott, a többi stimmel...

Az alábbi linken zeng a nóta a nagy ravaszról, egy Cseh Tamás nevű rajongótól:

https://www.youtube.com/watch?v=Vm6gnUvMF3Y

 </>

Vitaminokkal a koronavírus ellen

Hívó vagyok. Hiszek azokban a dolgokban, amelyek itt vannak az orrunk előtt, de a többség észre sem veszi őket. Mindenki hallott róluk valamit, de az iskolában nem tanítják összefüggéseiben azt, valójában mire képesek együtt. Valamilyen szinten mindenki találkozott velük és/vagy használja őket, de a tudatosság csak keveseknél jellemző. És persze nagy a köd és sok a mellébeszélés, meg hamis információ veszi körül a történetet.

ccc.jpg

A nevük vitamin. Az, ami mindenkinek kell. Cserépy Zoli barátom szakmát váltott, és életmód tanácsadó lett, mert hisz abban, hogy az emberek változnak, és elfogadják azt, ami javukra szolgál.  Próbál segíteni. Lefordított és összefoglalt egy cikket, amit mindenkinek csak figyelmébe tudok ajánlani.Ezt a cikket én továbbadom.

Úgy gondolom, hogy az, ami az alábbiakban olvasható, hasznukra válik, Ha nem hisznek nekem, akkor higgyenek Szentgyörgyi Albertnek. Én magam 25 év óta napi 3-4 ezer milligramm, vagyis 3-4 gramm C-vitamint fogyasztok. Plusz, amit egyébként gyümölcsben, vagy más ételben juttatok a szervezetembe. És köszönöm, jól vagyok...

“Mindent összevetve: a vitamin szükséges napi adagja nem az a mennyiség, amely a skorbut megelőzéséhez szükséges. Sir John B. Orr szavai a vitaminokra vonatkoztatva: addig kell növelnünk a vitaminok mennyiségét, amíg a további növelés nem javítja már az egészséget. Ez a helyes napi adag, amely, mint azt fent meghatároztuk, a tökéletes egészséget biztosítja.” (Szent-Györgyi Albert: Az élő állapot)

Az Orthomolecular Medicine News Service jelentette meg január 30-án Andrew W. Saul szerkesztő cikkét Nutritional Treatment of Coronavirus* (A koronavírus [fertőzés] étrendi kezelése) címmel.

Az ajánlások – röviden – a következők:

C Vitamin: 3 gramm (vagy több) naponta, több adagra elosztva. (Erről bővebben az eredeti cikkben olvashat, de egy tanulságos további részletet lefordítottam, legalul megtalálható.)

A C-vitamin hatásos minden típusú vírus ellen. Annak ellenére, hogy az adagnak valóban nagynak kell lennie, még csekély mennyiségű C-vitamin kiegészítés is életet ment! Ez nagyon fontos az alacsony jövedelmű és kevés kezelési lehetőséggel rendelkező emberek számára. Például egy jól ellenőrzött, randomizált vizsgálatban idős embereknek adott napi 200 mg C-vitamin javította a légzőszervi tüneteket a legsúlyosabban beteg, kórházban ápolt betegeknél.

A C-vitaminnal kezelt csoportban 80% -kal kevesebb [!] haláleset történt. De az immunrendszer legjobb felépítéséhez nagy, ortomolekuláris adagokat kell alkalmaznunk számos létfontosságú tápanyagból. Az „Orthomolecular Medicine News Service Review Board kifejezetten napi legalább 3000 milligramm (vagy annál több) C-vitamint javasol, elosztott adagokban.

A C-vitamin megerősíti az immunrendszert és sok vírust közvetlenül képes denaturálni. Aszkorbinsav formájában (ami meglehetősen savanyú) kapszulákban vagy vízben, gyümölcslében feloldott kristályokként is fogyasztható. Nátrium-aszkorbátként is fogyasztható, amely nem savas.

A legjobb hatásosság szempontból a béltoleranciát kell figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy naponta számos (vagy sok) alkalommal kell nagy adagot bevenni. További információkért lásd az alábbi hivatkozásokat [az eredeti cikkben].

D3 Vitamin: Napi 2000 Nemzetközi Egység. (Kezdje 5000 NE/nap adagolással két héten keresztül, majd csökkentse 2000 NE-ig). A D-vitamin hosszú ideig tárolódik a testben, de a hatásos szint elérése sokáig tart. Ha D vitaminhiányos a szervezete (például, ha nem fogyasztott D-vitamint, és a tél a végéhez közeledik, amikor alacsonyan jár a nap az égbolton), akkor kezdje el a normálisnál nagyobb adagok bevételével 2 hétig, hogy a szintet gyorsan felépítse. A fenntartó dózis a testtömegtől függ, 400-1000 NE/nap gyermekeknek és 2000-5000 NE/nap felnőtteknek. Én azt javaslom, járványos időkben a felnőttek maradjanak 5 000 Nemzetközi Egység (IU) bevitelénél naponta, és mondjuk négy, majd nyolc hét után méressék meg a vérszintet laborban, hogy az eredmények alapján be tudják állítani saját, napi fenntartó adagjukat. Gyermekének pedig számíthatja a saját eredménye alapján, testtömeg-arányosan.

Magnézium: 400 mg naponta (citrát, malát, kelát vagy klorid** formában) Sok ember magnéziumhiányos, mivel a modern mezőgazdálkodás miatt maga a talaj magnéziumhiányos, és az élelmiszer-feldolgozás eltávolítja a magnéziumot [a késztermékből]. Rendkívül fontos tápanyag, amely nélkülözhetetlen több száz biokémiai útvonal működéséhez. A magnéziumra vonatkozó vérvizsgálat nem tudja helyesen diagnosztizálni a hiányt. A magnézium hosszú távú hiánya felhalmozódhat a testben, amely esetben a visszapótlás 6 hónaptól egy évig is eltarthat, a normál dózisnál magasabb adagolás mellett is.

Cink: Az ajánlott adag 20–40 mg/nap felnőtteknek. A cink erőteljes antioxidáns, és nélkülözhetetlen számos biokémiai útvonal működéséhez. Kimutatták, hogy hatékonyan segíti testünket a fertőzések leküzdésében.

Szelén: 100 mcg (mikrogramm) naponta: A szelén alapvető tápanyag és fontos antioxidáns, amely segíthet a fertőzések leküzdésében. Dr. Damien Downing szerint: „A sertésinfluenza, a madárinfluenza és a SARS (egy másik koronavírus) Kína szelénhiányos területein fejlődött ki; az Ebola és a HIV pedig a szubszaharai Afrika szelénhiányos területein. Ennek oka az, hogy ugyanaz az oxidatív stressz, amely gyulladást okoz nekünk, arra készteti a vírusokat, hogy gyorsan mutálódjanak a túlélés érdekében.”

Amikor szelénhiányos, vírussal fertőzött alanyok táplálékát kiegészítették szelénnel, a vírusmutációk aránya csökkent és az immunkompetencia javult."  B-komplex és A-vitamin: Egy multivitamin tabletta minden étkezéskor kényelmesen és gazdaságosan biztosítja ezeket. 

http://www.fuggetlen-egeszseg.hu/web/blog/gondolat-velemeny/koronavirus

 

Deák arcmása: mikor fizet érte a Nemzeti Bank??

Egy jogászprofesszor megpróbált szert tenni Deák Ferenc arcképére, hogy azzal díszítse irodája falát, de égen – földön nem talált ilyet. Végül múzeumból kapott segítséget, ott készítettek egy nyomatról másolatot, amit aztán bekereteztetett, és a kép a helyére kerülhetett.

unnamed11.jpg

A professzor akkortájt olvasta Deák beszédeit, szövegeit és a következőre bukkant: Deák úgy hagyta, hogy aki fel akarja használni a róla készült fotográfiát, vagy arcképével akar díszíteni bármit, az fizessen egy forintot a pesti fiú árvaház részére. A professzor ezen elgondolkodva úgy határozott, hogy küld némi pénzt a Fóti Gyermekváros részére, tekintettel arra, hogy az említett árvaház már nem létezett és erre ösztönözte kollégáit is. Így tett, és kapott egy szép köszönőlevelet a Gyermekváros igazgatójától. (Látszik, hogy nem mai a történet, akkor még volt Fóti Gyermekváros...)

Amikor a professzor idáig ért az elbeszélésben, azt kérdeztem tőle, emlékszik –e arra, kinek az arcképe látható a jelenleg legnagyobb címletű magyar bankjegyen? Persze, hát Deáké, mondta ő. Akkor már csak az a kérdés, - folytattam én, vajon jelenleg tiszteletben akarja – e tartani valaki Deák akaratát, amely arcképének, fotográfiájának felhasználására vonatkozott. Mert ha igen, akkor a Magyar Nemzeti Bank igen szép summát utalhatna át a hazai árvaházaknak, amiket ma már természetesen másként neveznek, de legalább annyira rászorulnának arra a néhány forintra, mint 150 – 160 esztendeje…

Anno az Országgyűlés törvényben örökítette meg Deák Ferenc tetteinek emlékét. Vajon hatályos – e még szellemében az a törvény, vajon akad –e , aki hajlandó cselekedeteiben is ápolni azt a hagyományt, amely a józan ész és önmérséklet politikáját testesítette meg, hivatalt nem vállalt, kitüntetést nem kért?

Ez a történet onnan jutott eszembe, hogy olvastam: a kormány pár hete titkos határozattal úgy döntött, hogy a Természettudományi Múzeumot Debrecenbe telepíti át.

Az index.hu írta meg, hogy a Természettudományi Múzeum 1949-ben vált ki a Magyar Nemzeti Múzeumból. A múzeumot (a kor fogalma szerint a magyar nemzeti könyvtárat) 1802-ben gróf Széchényi Ferenc (Széchenyi István édesapja) alapította, amikor gigantikus könyv- és iratgyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta, hogy nyilvános gyűjteményként az bárki számára hozzáférhető legyen. A természettudományi részleget egyébként Festetics Julianna (Széchényi felesége) ásványkollekciója alapozta meg.

Széchényi Ferenc azonban kikötötte, hogy "ez az országos múzeum mindig ugyanazon a helyen maradjon, ahol az irányító országos kormányszerv székhelyét tartja".

A kukacoskodók kedvéért íme a vonatkozó eredeti latin szövegrész: „Musaeum isthoc Regni eo semper in Loco consistere debeat ubi ipsum Dirigens Dicasterium Regni Sedem obtineret.”

Vagyis a kormány – hacsak az elkövetkező tíz évben nem tervezi a székhelyét Debrecenbe áthelyezni – a Természettudományi Múzeum odaköltöztetésével szembemegy a könyvtár- és múzeumalapító Széchényi gróf akaratával, írja az index.hu

Ez azonban nem újdonság, teszem hozzá már én, hiszen a Magyar Nemzeti Bank sem fizetett a magyar árvaházaknak a 20 ezer forintosokon látható Deák arckép után... Pedig. Pedig ott vannak az alapítványai, amelyek bizony közpénzből gazdálkodnak, és igazán telik/telne arra, hogy a Haza Bölcsének akaratát, rendelkezését teljesítsék, ha már az arcképét használják.

Nem lehet mindig a múltra hivatkozni, és közben semmibe venni azt...

Huszonnyolc éve "Határok nélkül" - az alapítástól mostanáig

ef7fcef8-cbcf-4ceb-a891-112a89adc7b7.jpeg

"Aligha tudjuk bizonyítani valaha is, mekkora szerepe volt a közvetlen politikának abban, hogy az első szabadon választott parlament megalakulása után szűk két esztendővel – egy évvel a Duna Televízió, illetve a Magyar Televízió határon túli szerkesztőségének létrehozása előtt –, 1992 januárjában elindult a Határok nélkül című magazin a Kossuth adón. Az alapító felelős szerkesztő László Józseftől ugyanis ezt a műsor 10. születésnapjának ünneplésekor, 2002 őszén nem sikerült pontosan megtudni" , írta még 2002-ben kollégám, Gecse Géza, aki hosszú évekig szintén felelős szerkesztőként jegyezte a Határok Nélkül-t.

Nos, azt mondhatom,- és ezt alighanem akkor is mondtam -, hogy közvetlen politikai befolyás nem volt, politikai igény viszont igen, de ez nem csak a politika igénye volt, sok évtizedet kellett pótolni a rádiózásban is.

Az ötletgazda, és a műsor névadója én voltam, mert az ügy, a dolog egyszerűen benne volt a levegőben, a határok nélküliség, a határok nélküli Európa pedig a nagy többség fantáziáját is megragadta. Megjegyzendő az is, hogy akkortájt a magyar külpolitika meglepően egységes volt három dologban: az  Európai Uniós tagság, a NATO tagság és a határon túli magyarság képviseletének ügyében. A Határok nélkül így gyakorlatilag egybehangzó támogatással indult 1992 januárjában, egy évvel a Duna Televízió előtt.

A blogban korábban már utaltam rá, hogy az első ilyen, határok nélküli "akció" az a körzeti időjárás-jelentés volt, amit még a Krónika főnökeként reggel 7.20-kor úgy alakítottam át, hogy belekerültek Pozsonytól Lendváig határon túli, magyarok lakta városok. Az első ilyen körzeti időjárás-jelentés némi jelképértékkel 1989 október 23-án reggel, a Magyar Köztársaság kikiáltásának napján hangzott el...

Néhány nappal később levelet kaptunk Szatmárnémeti polgármesterétől, hogy mondjuk el azt is, náluk hány fok van, mert ők is szeretnének felkerülni a magyarság térképére. Így aztán másnaptól már az is elhangzott, hogy Szatmárnémetiben hány fok van. A körzeti időjárás-jelentés ma az akkori elv szerint működik, most már több mint 30 éve...

1991 végére ráadásul belefáradtam a Krónika vezetésébe, a napi pénzügyi és politikai harcokba, 1989 szeptemberétől, a hivatalos cenzúra megszüntetésétől kezdve  történt ez-az Magyarországon és a világban is, tehát örültem, hogy a "darálóból", az esetenkénti 12-14 órás munkából kiszabadulhatok. Így 1991 december végére lemondtam a Krónika vezetéséről, hogy a Határok nélkül-lel foglalkozhassak.

Az világos volt, hogy a műsornak középhullámon kell jelentkeznie, hisz a határon túli magyarokat ilyen frekvencián lehet a leginkább elérni. A Határok nélkül eredetileg hétköznap este fél kilenc és kilenc között jelentkezett. és volt egy nagyon korai ismétlése,  Arra törekedtünk, hogy a lehetőségekhez képest összefoglaljuk, hogy mi történt a Kárpát-medencében az anyaország határain túl. A műsornak szerda délután három és négy között volt egy igen népszerű, egyórás naplóváltozata is, ez 1994 őszén megszűnt.

Műsorszignálnak Bartók Béla művéből, a Román táncokból választottunk egy jellegzetes dallamot, állandó pénteki adásként szerepelt az Irodalom határok nélkül, Kulcsár Katalin szerkesztésében, és szintén állandó elem lett Miska bácsi, vagyis az ő levelesládája, immár határok nélkül.

A Határok nélkül munkáját az alapozta meg, hogy a Magyar Rádiónak műsorcsere egyezményei voltak, illetve ilyen egyezményeket kötött a szomszédos országokban működő rádiókkal, az egyes anyagokért elvileg egyik félnek sem kellett fizetnie. A gyakorlatban viszont a Határok nélkül honoráriumot fizetett, ezáltal is ösztönözve a kapcsolatot.

A kolozsvári, temesvári, újvidéki, pozsonyi és ungvári kollégák munkája nélkül persze a műsor nem tudott volna működni, köszönet és hála annak a sok tudósítónak, riporternek, akik az évek során anyagot adtak. Ugyanez érvényes persze a Budapesten dolgozókra is, 28 év alatt száznál is többen dolgozhattak a műsorban, az alapítók közül mára senki nem maradt.

Huszonnyolc év egy házasságban is hosszú idő, egy rádióműsor életében talán még hosszabb. A műsort a 25-ik évfordulón Magyar Örökség díjjal tüntették ki, a laudációban elhangzott, hogy a Határok nélkül a rendszerváltás óta a maga hitelességével, korrektségével látja el azt a feladatot, hogy hitelesen tájékoztasson és így a hétköznapok nemzetpolitikáját is segítse.

Én távolról is örültem a díjnak, igaz, senkinek nem állt szándékában az alapító - névadót is elhívni az ünnepségre...

Nos, mára az alapításhoz képest sok minden változott, az eredeti szándék, a kiegyensúlyozott, sokszínű tájékoztatás csorbult, a kormányzati propaganda a Magyar Rádiót és benne a Határok nélkült is bedarálta. Ugyanakkor reménykedem, hogy ez nem marad így, mert az katasztrofális lenne, határok nélkül...

 https://epa.oszk.hu/00400/00458/00111/1565.html

 

AMERIKA, 1975 - 2. rész

Megkaptam a Szolzsenyicin könyvet, aztán mentünk a pályaudvarra, New Yorkból vonattal utaztunk Philadelphiába, pontosabban Philadelphia egyik elővárosába, Roslynba, ahol a lenti képen látható, ahhoz hasonló házban lakott a család, Piri néni, Rudi bácsi és a hat gyerek, meg Phobe, a hatalmas termetű kutya.

Rudi bácsi gyári munkás volt, Piri néni a háztartást vezette, a hat gyerek mellett, ha akart volna, akkor sem tudott állandó, 8 órás munkát vállalni, ráadásul a nyelvvel is hadilábon állt, élete végéig sem tanult meg rendesen angolul. Egy fizetésből éltek, de meg tudtak élni, és a barátok révén még nyaralásra is futotta, Atlantic Cityben. ahol egy másik magyar emigráns panziójába kedvezménnyel kaptak szobákat.

Piri néni és Rudi bácsi is 56-os emigránsok voltak, felnőtt fejjel hagyták el Magyarországot, de míg Piri néni már többször járt a hetvenes évek elejétől Pesten, addig Rudi bácsi erről hallani sem akart, csak 1993-ban utazott először Magyarországra, szívből utálta Kádárt és a Kádár rendszert, bár arról nem beszélt, hogy 56-ban harcolt-e? Előszeretettel szavalta viszont Tollas Tibor versét, amit akkor hallottam először: Bebádogoztak minden ablakot... 

"Az életből csak ennyi fény maradt:

Csillagos ég, tenyérnyi napsugár.

Ezt vártuk nap-nap, homályos falak

Üregéből esténkint - délután.

S elvették ezt is, a tenyérnyi napot,

Bebádogoztak minden ablakot..."

302066141461_2048_1536_wm_zubhfw5hqbrbjd60.jpeg

A hat gyerekből kettő Rudi bácsi, kettő Piri néni első házasságából érkezett, és volt két közös gyerek is, tehát a Karinthy-effektus, "a maga gyereke és az én gyerekem veri a mi gyerekünket" itt mindennapos eseménynek számított.

A legidősebb "gyerek", Pubi akkor szerelt le az amerikai haditengerészettől, Juli egyetemista volt, a többiek, Erika, Jane, Péter és a kis Rudi közép és általános iskolások. Juli jól beszélt magyarul, akárcsak Péter, de a többiek már csak törték a nyelvet, és később az a töredéktudás is elkopott...

Az érkezés után elmentünk ruhát venni, kaptam néhány pólót, fehérneműt, mert a bőröndöm ajándékkal volt tele, ruhát nem is vittem, de erre fel is szólítottak, azzal, hogy majd felruháznak. Be kell látni, hogy akkor, 1975-ben kicsit jobb volt a választék arrafelé...

És akkor jöttek az utazások, a kirándulások, Philadelphiába, Washingtonba, Atlantic Citybe, ahol a sétány, a boardwalk megvolt, de kaszinók még nem épültek, és az árusok épp olyan kacatokat árultak, mint amiket addig bármely fürdőhelyen láttam, Siófoktól Jaltáig és Warnemünde-től Abbáziáig.

Vittek koncertre, - Sha-Na - Na, utánjátszó rockzenekar, ott voltak Woodstockban, később felléptek John Lennon-nal  is -, elmentünk a washingtoni Smithsonian Intézetbe Apollo űrhajót nézni, megnéztük a philadelphiai Liberty Bell-t, - egy évvel voltunk a Függetlenségi Nyilatkozat kétszázadik évfordulója előtt -, vittek ismerősökhöz, akik segíteni akartak a szegény magyar diákot, így aztán festettem faházat pénzért, kaptam zsebpénzt, csak úgy, 

Egyszer csak telefonált apám gyerekkori ismerőse Kanadából, akivel még a faluban fociztak együtt, hogy szívesen látna náluk, menjünk fel a Niagara vízeséshez, ott átvesz az amerikaiaktól, és vendégül lát otthonában, egy kisebb kanadai városban, nem messze Detroit-tól.

Rudi bácsinak volt kedve autózni, így aztán nekivágtunk a csaknem 700 kilométeres útnak Buffalo-ba. aztán pedig a Niagarához. Ott aludtunk egy motelben, aztán másnap irány a vízesés, ami fantasztikus volt, és roppant nedves...

Jött apám barátja is, átültem az ő kocsijába még egy négyszáz kilométeres utazás, és az Ontario állambeli Windsorba érkeztünk. szemben Detroittal. A házigazdának nagyon bejött az élet, volt egy karosszéria üzeme, egy ingatlanügynöksége és része egy biztosító-társaságban, és volt három lánya is, egyik csinosabb, mint a másik. Komoly kísértés: fölajánlották, hogy maradjak ott, beiratkozhatok az egyetemre, fizetik a tanulmányaimat. Még el is gondolkoztam volna a dolgon, ha nem jön közbe egy meglehetősen furcsa körülmény.

Most megy különböző csatornákon a Jimmy Hoffáról szóló film, amelynek címe Az ír.

Hoffa, az amerikai Teamsters, a kamionos szakszervezet elnöke legendás figura volt, 20 évesen sztrájkot szervezett.  Az volt a terve, hogy a szervezet Észak-Amerika teljes közúti fuvarozását és légi közlekedését is  ellenőrzése alá vonja, és hogy ők ellenőrizzék a többi fuvarozót. Közben azonban kiderült, hogy jó kapcsolatot ápolt a szervezett bűnözéssel, és 1971-ig tartó elnöksége idején csalásért és megvesztegetésért ültették le, csak Nixon elnök közbenjárására engedték szabadon.

1975. július 30-án egy Detroit-környéki étteremből tűnt el, ahol egy New Jersey-i szakszervezeti vezetővel és a detroiti maffia egyik vezetőjével volt találkozója. A partnerei késtek, Hoffa felhívta a feleségét, hogy elmondja, még vár egy kicsit. Ekkor beszéltek egymással utoljára.

Nos, 1975 augusztusában a vendéglátóm az egyik nap meglehetősen idegesen jött haza, majd másnap délelőtt elvitt néhány bárba. Délelőtt. Azt mondta, ilyen helyeken úgysem jártam (ez igaz), de látszott, hogy neki volt megbeszélnivalója. Délután és este még megkínált némi whiskyvel, megkérdezte, tudom-e ki az a Hoffa. Mondtam, hogy nem, erre röviden elmondta a sztorit, majd arról beszélt, hogy neki is kellemetlensége lehet abból, hogy Hoffa eltűnt. 

A történet nem erősített meg abban, hogy maradjak, így aztán az eredeti terv szerint kivitt a detroiti reptérre, elköszöntünk, és én felültem a new yorki gépre. Néhány napot egyedül csavarogtam, aztán vissza Philadelphiába, vonattal.

 Az első rész itt található:

https://wooland.blog.hu/2019/07/31/amerika_927