Wooland

2020.máj.05.
Írta: JoeLaszlo

Baj van, nagy baj van!

415254948_highres--1-.jpg

Baj van, nagy baj!

Május másodikán Genfben mintegy 2500 ember állt sorba élelemért. Mint ismeretes, Svájc a világ egyik leggazdagabb országa, de a Swissinfo publicisztikája szerint eddig elképzelhetetlen szegénységgel kell szembenézniük a svájciaknak. A hivatalos előrejelzések szerint az idén 6,7 százalékos lehet a GDP csökkenése...

"Svájc olyan szegénységgel néz szembe, amely elképzelhetetlen volt akár csak néhány hónappal ezelőtt is. Az alapvető élelmiszerekre várakozó sorok olyan városokban, mint Genf, ahol több ezer ember állt sorba órákig, ennek látható jele.

Svájcnak régóta két arca van: egy a kirakatban - a sikeré - és egy másik, sokkal sötétebb, amely a hátrahagyottakat a homályban akarta tartani. Mivel azonban számuk drasztikusan növekedni fog a következő hónapokban, nem kétséges, hogy eljött az idő, hogy megszűnjön a különbség egy nyertes Svájc és egy másik Svájc között, amely az győzelem árát fizeti.

A kettőnek össze kell fognia egy olyan nemzet létrehozásában, amelynek legnagyobb erőssége az a képesség, hogy szolidaritást mutasson a legnehezebb időkben. Ez félelmetes kihívás a hatóságok számára."

Azt már én teszem hozzá, hogy a fentiek nem csak Svájcban érvényesek, hanem minden olyan országban, ahol a szerencsés nyertesek hosszú évekig élvezhették a fellendülés előnyeit.

Itt az ideje kormányzatilag és oligarchailag is a saját zsebbe nyúlni, mert baj van, nagy baj van.

És nem csak Svájcban.

A Swissinfo cikke után egy nappal jelent meg az Európai Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzése, amely szerint az euróövezet gazdasága 2020-ban 7,75 százalékkal, rekordmértékben fog zsugorodni, majd 2021-ben 6,25 százalékos növekedésre van kilátás. Az EU gazdasága a várakozások szerint 2020-ban 7,5 százalékkal zsugorodik, míg 2021-ben megközelítőleg 6 százalékkal bővül. Az EU-ra és az euróövezetre vonatkozó növekedési előrejelzések a 2019. őszi gazdasági előrejelzéshez képest mintegy kilenc százalékponttal lefelé módosultak.

MAGYARORSZÁG ESETÉBEN AZ ELŐREJELZÉS ERRE AZ ÉVRE HÉT SZÁZALÉKOS CSÖKKENÉSSEL SZÁMOL, AMELYET JÖVŐRE HAT SZÁZALÉKOS NÖVEKEDÉS KÖVET. (A magyar kormány hivatalosan egyelőre 3 százalékos visszaesést saccol.)

És végül itt van egy kommentár a Der Spiegelből:

A világjárvány nem pusztította el az európai gazdaságot, hanem részben leállította. A vállalatoknak nem a gyáraik hiányoznak, hanem az értékesítés, a forgalom. Nem egy „háború” következményeit kell orvosolni, ahogy Macron francia elnök gondolja, hanem a vállalati mérlegek súlyos károsodását. Az EU vezetése jó úton van ahhoz, hogy veszélyes félreértésnek essen áldozatul, vagy von der Leyen orvosi nyelvénél maradva: ha helytelen a diagnózis, a kezelés sem működik...

A következtetésem maradt: baj van, nagy baj van!

Fotó: swissinfo

A nácik sztárjogásza

bernd.jpg

A Harmadik Birodalom, vagyis a náci Németország legfőbb jogásza - Carl Schmitt

A Deutschlandfunk, az egyik német közszolgálati rádió még 2009-ben készített műsort Carl Schmittről, aki a hitleri Németország vezető ideológusa és jogásza volt. Az apropót az adta, hogy megjelent egy könyv Schmittről.

A német múltfeltárás, szemben más, fasizmussal fertőzött államok múltfeltárásával, évtizedek óta tart, és a második világháború utáni hallgatás évtizedeit már alapos történészi elemző munka követte, egészen a mai napig.

Az alábbiakban a 2009-es adásból idézek: "Carl Schmitt szinte mindent, minden jegyzetet és naptárjegyzetet megtartott, amelyet hosszú életében írt. Mindenekelőtt az 1934-ig tartó naplóbejegyzések, amelyek Rainer Mehring számára voltak hozzáférhetők, információkat szolgáltatnak Schmitt karakteréről, arroganciájáról és antiszemitizmusáról, amely a weimari korszak elején megjelent.

Megtudhatjuk, hogy a hatalomváltás után hogyan vált az NSDAP (a náci párt) tagjává, és hogyan szolgált a nácik legfőbb ügyvédjeként, megszakítva a kapcsolatot zsidó barátaival. ...

Carl Schmitt az ún. Röhm puccs után egy írásában azzal indokolta a gyilkosságokat , hogy "A Führer védi a jogot". Ünnepelte az NSDAP, a náci párt 1935-es nürnbergi pártkonferenciáját, ahol a zsidók jogfosztásáról szóló faji törvényeket kihirdették, mondván, az "A szabadság birodalmi pártnapja".

Az antiszemita elemek megtalálhatók korai naplóiban, 1912 és 1919 között - és későbbi naplóiban, így 1947-ben is, amikor Schmitt az ötvenes éveinek végén járt. Hosszú élete alatt, - 1985-ben, 97 éves korában halt meg -, Schmitt nem látott okot gondolkodásának felülvizsgálatára, vagy akár viselkedésének megbánására sem, - különösen azért, mert számos csodálója látogatta meg Plettenbergben, ahol a háború után élt."

A müncheni Süddeutsche Zeitung tavalyi, 2019-es cikkében azt írja, hogy Schmitt sztárjogászként a jog elárulásával mindent megtett a Harmadik Birodalom önkényállamának igazolására.

Bernd Rüthers, a korábbi konstanzi egyetemi rektor 1988-ban sokkolta a nyilvánosságot a „Leleplezett jog” című írásával, amelyben megírta, hogy Schmitt mennyire lelkesedett a náci Gauleiter, Julius Streicher "nagy harcáért". Streicher pedig egy szörnyeteg volt, akit még a nácik is nagy ívben elkerültek, mert a Der Stürmer című gyűlöletlap szerkesztője, és az 1938. november 9–10-i zsidó pogromok egyik kezdeményezője volt. Nürnbergben háborús bűnösként halálra ítélték és kivégezték.

A jogtudománynak nagy szíve van a céh tagjai számára. A törvény elárulása úgy tűnik, számára csak véletlen bűn, pedig Schmitt nemcsak áldását adott a náci igazságszolgáltatásra, hanem 1936-ban felszólított a "könyvtárak megtisztítására is", írta tavaly a Süddeutsche Zeitung.

Mindezt azért írom most le, mert a magyar közéletben, a kormánypárt oldalán ott vannak azok, akik méltatják, sőt, követendő példának tekintik azt, amit Schmitt, a nácik jogásza leírt, pedig az ő esetében halmozottan érvényes:

ne azt nézzük, amit írt vagy mondott, hanem amit tett.

A tettek pedig egy szörnyeteget mutatnak.

Az eddigi globalizációnak vége

mcdonalds_hongkong.jpg

A világgazdaságban 4-5 évtizede az a némileg fanyar bonmot  terjedt, hogy ha Amerika tüsszög, a világnak tüdőgyulladása lesz. Mára ez (is) megváltozott, manapság ha Kína ágynak esik, akkor a világgazdaság infarktust kap, vagy hogy a koronavírus okozta válság miatt stílusos legyek, kétoldali tüdőgyulladásban kezd haldokolni.

Nos, a vírusjárvány miatt a vártnál nagyobb mértékben, 6,8 százalékkal csökkent a kínai gazdaság teljesítménye az első negyedévben, - jelentette be Pekingben a kínai statisztikai hivatal.

A kínai bruttó hazai termék (GDP) az idei év első három hónapjában első alkalommal zsugorodott azóta, hogy 1992 első negyedévében elkezdték jelenteni Kínában a hivatalos negyedéves GDP-adatokat. 

Hogy ez mit jelent a világnak? Nos, a Kínai Népköztársaság ma az összes áru közel 30% -át, rozsdamentes acél felét, és az összes okostelefon és laptop gyártásához szükséges áramköri lapok 80% -át gyártja.

Európa részesedése a globális értékláncokban csökkent, és Kína kulcsszerepet játszik a globális ellátási láncokban. Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia ma már rendkívüli módon függ a kínai szállítóktól, mind az alkatrészek, mind az alapanyagok szempontjából.

A függőség olyan messzire megy, hogy ezek az európai országok szinte teljesen elveszítették nemzeti szuverenitásukat egyes stratégiai és létfontosságú ágazatokban.

A globális gazdaságra gyakorolt hatásokat nehéz számszerűsíteni, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ebben az évben már 3,3 százalékos negatív "növekedést" vár.

Más szóval, a globális gazdaság zsugorodni fog.

Az OECD előrejelzése valamivel optimistább: a 2020 márciusában közzétett időközi jelentés szerint 1,5 és 2,4 százalék közötti pozitív növekedést vár 2020-ra, szemben a 2019-es 2,9 százalékkal, - hogy ez az optimizmus mennyiben indokolt, még nehéz eldönteni, hiszen már az őszre tervezett rendezvényeket halasztják el, például Németországban az Oktoberfestet, és a szociális távolságtartás biztosan sokáig megmarad, és ez befolyásolja az idegenforgalmat, a polgári repülést, a szórakoztatóipart és sok egyéb szolgáltatást.

A probléma nagyságára itt van a gyógyszeripar jelenleg sokat és okkal vitatott példája. Európa évek óta áthelyezte termelését külföldre, így a hatóanyagok 80% -át Kínából és Indiából importálják, ideértve az alapvető gyógyszerek, például az antibiotikumok, a rák elleni gyógyszerek és az oltások molekuláit. Harminc évvel ezelőtt a hatóanyagoknak csak 20% -át importálták.

Az európai országok Kína ipari képességeire támaszkodtak a védőmaszkok gyártásában, ahelyett, hogy nemzeti szinten előállítanák őket. Olaszországnak, Franciaországnak és Spanyolországnak jelenleg sürgősen szüksége van sebészeti maszkokra és légzőkészülékekre, valamint védőszemüvegre, kézfertőtlenítőkre és sok más termékre, amelyeknek már régen abbahagyták a gyártását, és inkább Kínából importálták azokat.

A vírus terjedésével az orvostechnikai termékek, például kézi fertőtlenítők és védőmaszkok iránti globális kereslet gyorsan növekedett. A kínai gyárakat azonban, ahol ezeket a termékeket évek óta tömegesen gyártják, bezárták. Egyes országokban az orvosi berendezések hiánya a szállítási lánc zavara miatt végzetes.

A válság autóipart is keményen sújtotta. Egy autó körülbelül 20 000 alkatrészből áll, amelyeket átlagosan több mint 30 országban gyártanak, beleértve Kínát is. Ezenkívül a „just-in-time” termelés elterjedt gyakorlata azt jelenti, hogy a készletek korlátozottak.

Amikor a kínai gyárak januárban hirtelen bezártak, egyértelmű volt, hogy érvényesül a dominóhatás, és így megszakad a szállítás. A kínai export összeomlott. Néhány héten belül több európai gyártónál elfogyott a termékek végső összeszereléséhez szükséges alkatrészek, és kénytelenek voltak leállítani a gyártást. Az autógyártók, például a Fiat, a BMW és a Jaguar Land Rover voltak az elsők, akik abbahagyták a termelést az európai gyáraikban.

Manapság a kínai gyárak fokozatosan megnyílnak, ám a globális ellátási láncok továbbra is veszélyben vannak. A határok lezárása az európai országokban, valamint a légi árufuvarozás korlátozásai kihívást jelentenek a termékek szállítása szempontjából. Ezen túlmenően az Egyesült Államokban most súlyosbodik az egészségügyi válság, ami további nyomást gyakorol az ellátási láncokra. A zavarok most nyugatra tolódnak, mivel az európai árukat nehéz átszállítani az amerikai kontinensre. 

A korona-világjárvány két hónap alatt újraosztotta a globalizációs kártyákat. Megmutatta, hogy a globális termelési rendszer mennyire sebezhető, mennyire függenek gazdaságaink a szétszórt termelési láncoktól, milyen messzire kell haladni egy terméknek a gyártás helyétől, és hogy az egyes láncszemek hogyan tudják teljesen leállítani a gyártást.

A nemzetközi munkamegosztás, amely évtizedek óta uralja a globális gazdaságot, eddigi formájában már nem fenntartható, mert nagy bizonytalanság forrása lett. A világjárvány pedig lehetőséget kínál Európa számára, hogy visszanyerje szuverenitását olyan kulcsfontosságú iparágak felett, mint például az orvosi műszer és gyógyszergyártás.

Mindent összevetve azonban a világjárvány pozitív fordulópont lehet, mert az ellátási láncok rövidítését  hozta előtérbe. Ahelyett, hogy költségalapú döntéseket hoznának, amelyek arra késztették a vállalatokat, hogy termelésüket az alacsony bérekkel rendelkező országokba helyezzék át, Európának kiegyensúlyozottabb forráselosztást kell bevezetnie, és a fogyasztóhoz közelebb álló termelési eszközöket kell kialakítania. Ez korlátozná az ellátási kockázatokat és a hiányt válság esetén, és ugyanakkor csökkentené a logisztikai költségeket.

A termékek Kínából Európába történő szállítása négy-öt hétig tart. Ha közelebb gyártanánk a fogyasztási helyhez, akkor rugalmasabbak lennénk és hatékonyabban alkalmazkodnánk a változó piacokhoz és eseményekhez. Az európai gyártóknak fel kell mérniük a kockázati kitettségüket és diverzifikálniuk kell ellátási láncaikat. Már nem vásárolhat alkatrészeket csak egyetlen szállítótól, egy helyen.

Az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi háborúja miatt a vállalatok már megkezdték kínálati láncuk átszervezését Kínán kívül. Ez a lépés felgyorsulhat a válság vége után. Ilyen bizonytalan geopolitikai környezetben az alapszolgáltatások biztosítása fontosabb, mint valaha, - az Európai Unió külvilágtól való függőségének csökkentése érdekében.

Emmanuel Macron, a francia elnök nemrégiben bejelentette, hogy év végéig teljes önállóságot akar elérni Franciaország számára a védőmaszkok gyártása során. Ez az első lépés. De az EU-nak valós stratégiát kell elfogadnia az orvostechnikai eszközök szállítói láncaival kapcsolatban. Ez a nyersanyagok beszerzésével kezdődik, és kiterjed az európai területen található gyártóberendezések gyártására, összeszerelésére, csomagolására és értékesítésére is.

Az európai munkaerő viszonylag drága, ám az automatizált és a kézi munka kombinált folyamatának lehetővé kell tennie a vállalatok számára, hogy a termelést visszahozhassák Európába. A robotizáció hozzájárulhat az elektronika iparágának versenyképessé tételéhez, a kínai gyártósorok pedig már teljesen robotizálva vannak.

Egy dolog biztos: az új idő újratervezett globális ellátási láncmodellt igényel, mert a globalizáció, ahogy eddig ismertük, véget ért.

(Camille Rustici, a DirectIndustry főszerkesztőjének cikke alapján LJ)

Kép: Wikipédia

 

Reményvers

Ez a költemény szól a halhoz, mely nem beszél, - minő szeszély -, sőt, leginkább hallgat,

de legalább sose hal meg, csak a végén, - együtt velem.

Kedves Remény,

nem ismerem túl jól kegyed,

bár nevét hallottam sokat,

s azt is, miként vert át már másokat,

de bízom abban, hogy megváltozott,

Mihály leckéje nyomot hagyott csalfa lelkén,

hisz azóta eltelt már pár század,

és a jó remény is holtig tanul.

Nem utánzat,

nem szerelmi bánat vezeti tollam,

hanem aggodalom.

Kedves Remény, - a toll bizalmas, tegez-,

leszel szíves e jeles napon, a költészetén,

jelet adni, vagyis magad,

hogy itt vagy velünk,

s nem mással ügyködsz ellenünk,

hisz mindenhol van remény,

tele veled a világ,

lottériák viselik neved, Esperanza,

mily költői csalás!

Nem nőről szól hát versem,

bár a kísértés örök,

hanem a Jövőről, arról a másik csalfa hölgyről,

- lám máris dugámba dőltem -,

aki együtt veled századok óta

bájosan integet a túlsó partról,

ahova krokodil hátán ugorhat át az ember.

Nézem a hölgyet, és jaj,

egy pillanat alatt lett vén banya a szépség,

aki már nélküled van ott, Reménység.

Mihály, segíts!

Mondd el neki, leckédet ne feledje,

ne lépjen le, ha úgy tart kedve,

hisz versben él ő is, a vak,

szavak tartják életben a csalfát,

hát hozza vissza azt a másik nőt,

a szép, szeretni való Jövőt.

LJ

Versblog, Vershegy

ef7fcef8-cbcf-4ceb-a891-112a89adc7b7.jpeg

A versnek mostanában nincs keletje. Igaz, nyugatja sincs... Ennek ellenére vannak olyan egyedek, akik valójában meg nem magyarázható, ám teljesen irracionális okoknál fogva írnak verseket.

Például én. 

A verseket nem közlik blogon, vagy valóságshow-ban, pedig valójában semmi másra nincs most szükség, mint egy hatalmas versblogra, egy verszuhatagra.

Költészet kell az embereknek, az emberi erőforrás minisztériumok és kockaiskola-gyárak helyett.

Aztán a következő lépésben jöhet a vershegy, amiről nagyon sok évvel ezelőtt beszélgettem egy versmondó lánnyal. Egy domb, egy hegy, ahová eljön sok-sok ember, hogy együtt elmondják kedves verseiket. Hol halkan, hol szavalva, de mindenképp szívből.

Persze a jelenlegi körülmények között legalább 2 méter távolságot tartva. Ha sokan leszünk, jó nagy hegy kell.

Ma korán ébredtem, és kéznél volt a klaviatúra. Írtam valami, a hegyre.

Helyzetek

Gondolatból hang, hangból szó, szóból mondat, mondatból tett, tettből gondolat.

Hangból ének, énekből jókedv, jókedvből tett, tettből hang, hangból csend.

Szóból vers, versből himnusz, himnuszból nép, népből nemzet, nemzetből álom, álomból ébredés.

Mondatból monda, mondából legenda, legendából mese, meséből hős, hősből sosem elég...

Tettből tettetés, tettetésből hazugság, hazugságból hatalom, hatalomból háború, háborúból halál.

Gondolatból csend, csendből hit, hitből végtelen, végtelenből gondolat.

 

Szórakoztatóipari hulladék

image1423053951.jpg

Szórakoztatóipari hulladék

Elmondaná valaki, hogy a totálisan kudarcos magyar foci TAO támogatása miért kőbevésett, amikor senki nem is játszik?

A Felcsútnak önmagában akkora a TAO pénze, amennyit a kormány most elvesz a politikai pártoktól...

A kudarctörténetből miért nem vonják ki a pénzt?

Az önkormányzatokat csődbe lökik, a gyalázatos szórakoztatóipari hulladékba még mindig öntik a milliárdokat, és ezt a hulladékot árasztják egy komplett állami tv-csatornán?

Aztán vannak itt egészen egyszerű kérdések:

Elmarad az idén az olimpia? Igen.

Vannak focimeccsek, BL és egyebek? Nem, nincsenek.

Lesz úszó EB? Nem.

Van Forma-1? Nem, nincs.

Jön Soros? Nem.

Jönnek migránsok? Nem, mert minden határ zárva.

Akkor mi a búbánatos galacsinhajtó füléért nem az MTVA-tól veszik el a pénzt, abból a 75 milliárdból, amellyel kitömték?

Miért nem a propaganda minisztérium (utoljára Göbbels vezetett ilyen nevű intézményt) 133 milliárdjához nyúlnak?

Miért nem a TAO pénzből csípnek le néhány 10 milliárdot, hiszen senki nem focizik...

Egyszerűen gyalázatos az egész: propagandára elvileg 133 milliárdot, az MTVA költségvetésébe 75 milliárdot állítottak be, a TAO-val elfolyik 100 milliárd, és ez tabu...

Ha összeadjátok, ebből a 300-ból laza 150 milliárdot simán oda lehetne adni az állásukat elvesztő embereknek...

VESZTEGZÁR A GRAND FOTELBEN

A családban már több mint egy hónapja vesztegzár van, vagyis karantén részletekben. Elmondom, hogy történt.

 

90334434_10221703898456541_4276995580875505664_n.jpg

Február közepén itthon tanakodtunk, mi legyen a síszünettel, amit azért lassan át kellene keresztelni, mert mostanában februárban Magyarországon már csak elvétve található hó, tekintettel arra, hogy valami klímaváltozás van, de ebbe nem megyek most bele. Síszünet, két általános iskolás teljesen és félig kamasz gyerek, anya nem ér rá, dolgozik, apa találjon ki valamit, és szervezzen használható programot. 

Törtem a fejem, nem, nem lázasan, csak úgy, és végül megláttam egy képet arról, hogy Velencében a tavalyi nagy árvíz után panaszkodnak, kevés a turista, a karneválra sem jöttek túl sokan. Ez az, szuper, a Google és  Booking, a te barátod, továbbá Kinga, aki Olaszországba ment férjhez, és intenzíven foglalkozik turisztikával. Végül Kinga volt a nyerő, azt a tanácsot adta, hogy ne Velencében keressek szállást, hanem Trevisoban, onnan vonatozzunk, és jól járunk. 

A többi már rutinmunka volt, foglalni, fizetni a Bookingon, rendbe tenni a kocsit, és aztán 19-én, szerdán korán reggel indulni. Sima út, gyönyörű idő, az kissé meglepő volt, hogy Szlovéniában a hegyeken egy deka hó nem sok, annyi sem látható, hiába hívják Júliai-Alpoknak őket. 

Fontos megjegyezni, hogy akkor még semmilyen hír nem volt a lombardiai fertőzésekről, mi pedig, ugye Velencébe utaztunk. A kirándulás meglepően jól sikerült - a gyerekek nem gyilkolták egymást-, a város elvarázsolt bennünket, a karnevál működött, csak egy hamis tíz eurós bosszantott fel minket, amit a gyerekekre sózott rá egy utcai árus.

Pénteken jöttünk is vissza, és a kocsiban hallottuk a híreket, hogy Lombardiában fertőzötteket találtak. Mondtam magamban, hogy jó, de mi onnan száz kilométerre jártunk, és ezzel el is intéztem a dolgot. A kiránduláson sok képet készítettünk, ezek közül a jobbnak a Facebookon landoltak, így meglehetősen sokan láthatták, merre jártunk.

Hazaértünk, a gyerekek készültek a hétfői iskolakezdésre, de vasárnap kaptam egy üzenetet a suliból, hogy tekintettel az olaszországi kirándulásra, szépen kérnek, hogy a gyerekek maradjanak otthon két hétre.

Morfondíroztunk, kérdeztük a gyerekeket is, ők nem tiltakoztak, így hát február 24-től házi karanténba vonultunk, pedig a közelében sem jártunk a veszélyes vidéknek. (Én azért jöttem-mentem, mert próbák voltak.) 

Eltelt a két hét, elkezdődött az iskola, és március 16-án be is zárták, mert közben ideért a járvány. Bencén kitört egy tüszős mandulagyulladás, amit magas láz kísért, kicsit pánikoltunk, de a doktornő megnyugtatott bennünket, hogy ez "csak" a tüszős mandula...

Közben jöttek a hírek - korábban is - hogy ez életkoros történet, férfiakra 65 felett nagyon harap, így aztán felettes énem utasítására én kerültem igen durva karanténba. A házat csak azzal a feltétellel hagyhatom el, ha nem megyek boltba, nem közelítek emberekhez, biciklizhetek, de szigorúan kerülnöm kell mindenkit, kutyát felügyelet mellett sétáltatok, szóval a cél az, hogy maradjak veszteg - és életben... 

Szerencsémre a születésnapomra kaptam egy pompás ajándékot, egy olyan bámulatos forgószéket, amely mindenféle állítható, dönthető, egy valódi Grand Fotel, amely a mostani vesztegzár alatt, a következő hetekben segít és szolgál...

P.S.  A címért köszönet Bánki Csabának... :)

A kép Velencében készült, de drágállottuk az álarcot, nem vettük meg, mára kiderült, hogy egy sima maszk árában adták... de ez még a Vírus előtt volt.

VÍRUS ELŐTT, 1-BEN (második rész)

ccc.jpg

A világ megváltozott, és ehhez elég volt néhány hét.

Szinte senki nem foglalkozik a migrációval, mint Vírus előtt 1-ben (tavaly), hiszen a vírus lezárta a határokat. (A szerencsétlen menekültek persze ott vannak, ahol eddig.)

Nem tudni hová lett Gréta és mit gondol a világról, és a klímaválságról. (Valószínűleg ugyanazt.)

A hírekből eltűnt Szíria, az áldozatokkal, a bombákkal, a török és az orosz érdekekkel. (A tankok nem tűntek el.)

Hallott valaki Sorosról mostanában? Mi van vele? (Feltehetőleg karanténban van.)

A Brexit? Ugyan kérem, kit érdekel?

Megváltozott a világ, a vírus van mindenütt.

Másfél hete, március tizedikén elhangzott, hogy Matolcsy György szerint meg kell duplázni a hiteleket. Az MNB elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy az idén meg lehetne ismételni a 2018-as és a 2019-es gazdasági növekedést, a 3 százalékpontos többletet az Európai Unióhoz viszonyítva.

Eltelt tíz nap.

"Ez a legnagyobb kihívás a második világháború óta."- mondta Angela Merkel.

Az amerikai gazdaság 14 százalékkal, az európai pedig 22 százalékkal zuhanhat a második negyedévben, ez pedig magával ránthatja a világot – figyelmeztetnek a JP Morgan elemzői. A magyar GDP az idén 5-6 százalékot is eshet, vélik az elemzők.

Több százezer, de akár egymillió új munkanélküli is lehet Magyaroszágon, írták magyar szakértők.

Bezártak a szállodák, leállt az Audi, a Mercedes, az Opel, bezárt az Ikea. Összeomlott a turizmus, a légiforgalom.

Drasztikus döntést hozott az OTP: nem ad fogyasztási hitelt a bank addig, amíg ki nem tudja dolgozni a kormány által megszabott kritériumoknak megfelelő terméket.

Az árak elszabadulnak, a tőzsdék bedőltek, a forint történelmi mélyponton, egy dollár volt már 337 forint is, az euró csaknem 360 forint. Unokabátyám, aki nem ma kezdte az üzletet, azt mondja: most kiderül, milyen drága volt az olcsó kínai munka és áru, hiszen a bedőlt, vagy olcsó európai cégeket nagyon könnyen felvásárolhatják a kínai állami befektetők...

A magyar kormány a vírusra tekintettel korlátlan ideig tartó rendeleti kormányzást akar, és ő akarja megmondani, ennek mikor legyen vége. (A tapasztalat azt mutatja, hogy a hatalom emberei ilyenkor nagyon bizonytalanok, és így inkább hagyják, hogy maradjon náluk a korlátlanság joga...)

A kérdés az, hogy másfél hete ebből mi volt a láthatáron?

Az a nagy ravasz, a Sékszpír William

Az a nagy ravasz, a Sékszpír Wiliam

 

william-shakespeare.jpgNagy ravasz bizony. Manapság a hollywoodi film/álomgyárakat vádolják azzal, hogy zanzásítják a világirodalmat, a mesékben a szezont a fazonnal, Hófehérkét a farkassal, Hamupipőkét Babszem Jankóval hozzák össze, egészen új, robbanó elegyet alkotva, mint amikor az összes képregénybeli hős összefog (ti)Tanosz ellen, újra meg újra előállítva a Melina Mercouri által a görög tragédiákról már elmondottakat: és a végén mindannyian boldogan elmentek a tengerpartra!

A legnagyobb pépesítő azonban nem Hollywood, de nem ám! Arra ott van a klasszikusok klasszikusa, a világ drámairodalmának és egyben, mint vendég, a magyar drámairodalomnak is legnagyobb szerzője, maga Shakespeare Vilmos, aki kétezer év mítoszainak keverésében felülmúlhatatlan volt, és egyben a Cseh-tenger felfedezésével a földrajzi tudományokat szintén megreformálta.

A Szindra-társulat májusban Budán mutatja be Földessy Margit rendezésében a Szentivánéji álmot, és már előre mondom, hogy piszok jó előadás lesz! A Puckok, Oberonok, Tündérkirálynők és Zubolyok forgatagában – nem beszélve a szerelmesekről, mesteremberekről és tündérekről -, szinte fel sem tűnik, hogyan írta át a mester a görög-római mitológiát, belekeverve némi angol nacionalizmust és aktuálpolitikát, amikor a mesteremberek párbeszédébe bele szőtte, hogy bezzeg azoknak a franciáknak kihullik a haja meg a szőre... finoman, vagy nem is túl finoman célozva ezzel a francnak, vagy francia betegségnek nevezett szifiliszre, és így simán vérbajosnak nevezve a csatorna túloldalán élő, nem hőn szeretett népességet...

Az meg ugye a teljes abszurd, hogy mondják ezt a bumfordi athéni mesteremberek a mesében akkor, amikor franciáknak még se híre, se hamva...

A mestert a szabadság vezette, ahogy Szerb Antal írta, ő a lázadás, a korlátlan szabadság költője, aki a nyelvet fel, a humort pedig elszabadította, felhasználva a vaskosabb tréfákat is, és ő a tündérvilág mágusa, ő maga Robin mester, Titánia és Oberon - lehetne persze Bovaryné is , de mégsem,  az egy másik szerző -, és felidézi azt a világot, amikor a ligetekben még a tündérek mulattak, és nem szorították ki őket a szentek a lombok alól, és kigúnyolja saját maga Rómeóját és Júliáját, Pyramus és Thisbe alakjában.

Mindez megjelenik majd májustól, így hát jer olvasó, csak tessék, légy néző... Ide neked az oroszlánt/ (is)!

(A koronavírusról most nem beszélek, hiszen Shakespeare maga virális, nála hathatósabb fertőzést semmi és senki nem tud az irodalmi világban végezni...)

P.S.: Virális okoknál fogva a premier őszre csúszott, a többi stimmel...

Az alábbi linken zeng a nóta a nagy ravaszról, egy Cseh Tamás nevű rajongótól:

https://www.youtube.com/watch?v=Vm6gnUvMF3Y

 </>