Wooland

2019.dec.19.
Írta: JoeLaszlo

Emlékmás - Antall József emlékére

Antall József emlékére - egy elmaradt beszélgetésről

antalljozseffotothalertamas.jpeg

Nem túl öreg? - kérdeztük egymástól 1990-ben, amikor az 58 éves Antall József miniszterelnöki megbízást kapott.

Most, mindjárt 66 évesen, kissé abszurdnak, sőt nevetségesnek tűnik az akkori sugdolózás. (Jó, nem kissé.)

Nem, nem volt túl öreg a kormányfő, aki egész életében készült a feladatra, majdnem azt írtam, a szerepre, hogy szolgálja az országot. Huszonhat éve halott, egy gonosz betegség vitte el, és megkockáztatom, a betegség elvitte vele együtt az ország egy lehetséges, békés, polgári fejlődési útját.

Hosszú okfejtései, tanáros előadásmódja, reformkorba illő szóhasználata roppant régimódinak tűnt, de legalábbis nagyon szokatlannak. A tartalom ehhez képest sokszor másodlagosnak látszott, pedig persze fontos, vagy éppen fontosabb volt, mint az előadásmód.

Az új parlament alakuló ülése után, 1990 májusában én lettem a szerencsés, aki fél órás rádióinterjút készíthetett Antall Józseffel. (A Kossuth Rádió gyakorlatilag még mindig monopolhelyzetben volt a politikai műsorok dolgában.) Élő beszélgetés, vágás nélkül ment adásba. Antall József többször említette, hogy ebben az ellenzéki országban milyen nehéz dolga lesz az új kormánynak, én a beszélgetés végén sok szerencsét kívántam neki "ebben az ellenzéki országban".

Jól sikerült a beszélgetés, bár az egyik főnököm ezt a megjegyzést meglehetősen rossznéven vette, bár igazából akkor sem értettem, hogy mi volt a baja vele.

1990 őszén, amikor az ország túl volt a taxisblokádon, és azon a bejelentésen, hogy a miniszterelnök beteg, közben pedig elkezdődött az első médiaháború. Azt találtam ki, hogy készítsünk egy "békítő" műsort, úgy, hogy két riporter kérdezi a kormányfőt, egy 168 óra szerkesztő és egy Vasárnapi Újságos. akkor ez a két műsor képviselte a baloldali-liberális és a nemzeti-népi, és kisebb részben konzervatív gondolkodást a Magyar Rádióban.

A beszélgetés 1990 karácsonyán került volna adásba. Előtte egy héttel indultunk a Parlamentbe, komplett stáb, a hangmérnök, a fotós, Rapcsányi László a Vasárnapi Újság képviseletében és én, a 168 óra szerkesztőjeként,  a Krónika főnökeként.

A kormányszóvivő, László Balázs, volt MTI-s kolléga, leültetett bennünket, sürgés-forgás, majd jött, hogy a miniszterelnök úr a fotóst nem kéri. Ok, rendben. Megint elment, visszatért, azzal, hogy a hangmérnök sem kell. Ez ellen azonban Lacival közösen tiltakoztunk, a felvétel minősége és biztonsága miatt. Jó. Újabb menet: László Balázs visszatért azzal, hogy a miniszterelnök úr Rapcsányi urat kéri... Nem értettem, majd kellőképpen felháborodtam, de nem volt mit tenni, mondtam Rapcsányinak, hogy az ő döntése, bemegy-e interjút készíteni? Azt mondta, bemegy...

Visszaindultam a Rádióba, kértem az elnököt, hogy fogadjon, és beszámoltam a történtekről. Nem értette a dolgot, de változtatni nem tudott semmin. A békítő, kibeszélő interjúból semmi nem lett, a médiaháború folytatódott.

Egy hónap, 1991 januárjában múlva üzent a miniszterelnök: interjút ajánlott a 168 órának, amit persze örömmel elfogadtunk. Egész csapat ült Antall József mellett, többek között László Balázs kormányszóvivő, Juhász Judit rádiós kolléga, aki akkor Surján László szóvivője volt, később kormányszóvivő lett. Mindenki előtt ott volt egy kicsi kazettás magnó, többszörös felvétel készült, a beszélgetés pedig amúgy mérsékelten lett érdekes...

A médiaháború folytatódott, én 1992 elején elmentem tanulni, dolgozni Svájcba, többször nem volt alkalmam beszélni a kormányfővel, de sokszor eszembe jutott, hogy vajon hogyan alakultak volna a dolgok, ha ő nem betegszik meg, vagy ha a békítő beszélgetés létrejön...

László József

 A fotót Thaler Tamás készítette (Wikipédia) 

 

Hogyan segítettünk megbuktatni Ceausescut?

mr.jpegHarminc éve egy román diktátor megteremtette a magyar nemzeti egységet.

A múlt században se előtte se utána nem volt tapasztalható olyan egyöntetű gondolkodás, olyan egységes óhaj, mint Ceausescu uralgása alatt :a magyarok, - határon innen és túl -, egységesen óhajtották bukását, és az óhaj ebben az esetben be is teljesült.

Nagyon sokan tettek azért, hogy uralma megszűnjön, Tőkés László bátor kiállásától és a temesváriak ellenállásától kezdve volt ebben szovjet-amerikai titkosszolgálati egyeztetés és a román hadsereg átállása, és sok magyar civil, hivatalos és titkos szerepvállalás is, majd ha egyszer megnyílnak az archívumok, akkor nyilván többet lehet tudni ezekről az ügyekről. Nekünk (nekem) a Magyar Rádióban egy kicsi rész jutott a diktátor buktatás tortájából, 

Tudni érdemes, hogy 1989 decemberére sorra dőltek össze az állampárti diktatúrák Kelet - Európában, hiszen 89 nyarán a lengyel választásokon tarolt az addig ellenzéki Szolidaritás, akivel Lech Walesa lefényképezkedett, az biztosan bekerült képviselőnek a Szejmbe, az állampárt támogatása összeomlott.

Ezek után nyilvánvaló lett, hogy a szovjet hadsereg nem avatkozik be úgy, mint tette 21 évvel korábban Prágában, vagy 33 éve Budapesten, nem kell Gorbacsovtól tartani. Így aztán ledőlt a berlini fal, összeomlott a csehszlovák és a bolgár állampárti rendszer, az akkor még létező 168 óra rádióműsorban el is hangzott, hogy ha Csehszlovákiában egy hét, Bulgáriában néhány nap volt a fordulat, akkor Romániában egy délután lesz?

A Magyar Rádió akkor a leghitelesebb magyar intézménynek számított, műsorait pedig nagyon sokan hallgatták. Elképesztően sokan. Én akkor a Krónika szerkesztőséget vezettem, a Kossuth Rádióban ezeknek a hírműsoroknak reggel másfél, délben egymillió hallgatója volt, de estére is maradt félmillió ember a rádiók előtt - mellett. Más,  könnyen elérhető hiteles rádiós hírforrás magyar nyelven igen kevés volt, ennek és a híréhségnek tudhatóak be az óriási számok, internet még nem létezett...

A Krónikában december huszadikán, szerdán mi adtuk le azt az anyagot, ami bizonyította, hogy a tömegbe lőttek Temesváron. Ez volt az az anyag, amit kb. 40 rádió és tv állomás vett át tőlünk. Szerda reggel Pintér Dezső, a reggeli szerkesztő hagyta ott nekem egy üzenettel a német nyelvű hangfelvételt, azzal, hogy az Antenne Austria munkatársa készítette, az ORF, az osztrák állami rádió nem vette át, használjuk mi.

Az Antenne Austria kereskedelmi rádió Sopron mellől sugárzott adást Bécsbe - Ausztriában még állami monopólium volt a rádiózás, így érhető is lehetett, hogy fenntartásokkal fogadták az egyetlen forrásból származó, akkor világpolitikai jelentősséggel bíró információt. Később azonban emlékeim szerint senki nem bukkant fel, hogy a dicsőséget magának vindikálja, ami legalábbis érdekes, és erősíteni látszik azt a feltételezést, hogy nem feltétlenül rádiós forrásból jött a hangfelvétel. Ezzel azonban akkor és ott nem igazán foglalkoztunk, maximálisan egyetértettünk abban, hogy a felvételt le kell adni!

Lefordítottam magyarra a német nyelvű tudósítást, szinkronizáltam, hallatszottak a lövések, a kiabálás, valódi helyszíni tudósítás volt, az biztos. A Déli Krónikában adtuk le, az MTI hírt készített belőle, és aztán a BBC-től a jeruzsálemi rádióig, az ARD-től az ORF-ig mindenki leadta, a Magyar Rádióra hivatkozva. Mintegy 40 rádió és tv-állomás. Sem előtte sem utána nem vettek át ennyien híranyagot a Magyar Rádiótól...

Kitört a  nemzetközi botrány, másnap jött a Ceausescu beszéd Bukarestben, ahol a diktátor külföldi összeesküvést emlegetett, de onnan már menekülnie kellett.

A többi ugye, már történelem...

https://hu.euronews.com/2019/12/15/30-eve-tort-ki-a-forradalom-temesvaron?fbclid=IwAR3yLtIDA4_A_N535y7k27VGbuJgZrXZHDVu0JIu2CCfl3g1f3kZ7NPc0Gw

P.S. 

A következő napokban egy szemhunyást nem aludtam, a kollégák kissé kamikaze módra kocsival vágtak neki a határnak,  - Orosz, Hollauer, Szörényi -, segélyeket vittek az emberek, zűrzavar és öröm uralkodott. Hétfőn két levelet is kaptam, a feladó ismeretlen volt. Azt írták, hogy ha kedves az életem, be ne tegyem a lábam Romániába. Megkérdeztem néhány embert, mennyire kell komolyan venni a dolgot, azt tanácsolták, hogy ha nem muszáj, akkor egy darabig valóban ne menjenek... 

AZ ÉV SZAVA: AKÁR

Az év szava

aka_r.png

Az év szava szerintem az akár. Ha rádiót hallgatsz vagy tévézel, netezel így karácsony előtt, minden második hirdetésben ott van. Akár 70 százalék! Akár részletre is! Akár féláron! Akár holnap!

Ha az értelmező szótárt nézem, mi az akár jelentése a hagyományos, nem virtuális világban, akkor azt látom, hogy szabad választást jelez; egyúttal megmutatja, hogy a beszélő nem kíván foglalkozni a pontos körülményekkel, a részletekkel. Hogy csak egy darab volt a hetven százalékosból, hogy nem is jöttek migránsok, hogy ennyibe került a leárazott korábban is, vagy olcsóbb volt, hogy csak ócska szlogen mindaz, amit mondunk...

Vagyis kedves potenciális vásárló, fogyasztó, választó, célcsoport, a francba a részletekkel, akár hülyére is vehetünk bennetek. És meg is tesszük.

Akármikor. A kár pedig a tietek, és akár jelentős is lehet...

Kétharmados cenzúra

img_2453_2.jpg

Kétharmados cenzúra

A CEU - Bibó István Szabadegyetem "Médiaszabadság Közép-Kelet-Európában - nézőpontok" című kurzusán ma Jávor Benedek tartott előadást, majd Hargitai Miklós, a MUOSZ elnöke beszélt arról, hogy egy friss hazai felmérés alapján a magyar újságírók mennyi cenzúrát tapasztalnak a mindennapokban.

Nos, amint a feliraton látható, a magyar sajtóban dolgozó (miután a felmérés névtelen volt, ezért a kormánypárti, "közszolgálati" és ellenzéki lapok munkatársai egyaránt részt vettek benne) újságírók mintegy kétharmada tapasztal a napi munkájában cenzúrát.

Ezt - mint a szabad, cenzúra nélküli magyar sajtóért dolgozó újságíró, rádiós és tévés - rémisztőnek, félelmetesnek és a szabadság számára halálosnak tartom. Halálosnak, mert azt már régóta tudni lehet, hogy cenzúra eltörlése nélkül nincs sajtószabadság, anélkül pedig nincs valódi szabadság.

Jávor Benedek arról beszélt, hogy az Unió nem érzékeli a halálos veszélyt, vagyis azt, hogy a médiaszabadság korlátozása, veszélyeztetése az Uniót magát sodorja veszélybe. Ennek ellenére e lisszaboni szerződésbe nem került külön passzus a médiaszabadság védelméről. Anno az amerikai alkotmány már az első módosítás nyomán rendelkezett a sajtószabadság védelméről...

De most nem az amerikai vagy az uniós sajtószabadságról van szó, hanem a magyarról, arról hogy 30 évvel a cenzúra eltörlése után megint a politika szerkeszti a lapot, a rádiót, a tévét, az online újságot.

Kétharmadosan.

P.S.

A képet engedéllyel teszem közzé, magáról a kutatásról teljes részletességgel kb. 3 hónap múlva várható beszámoló.

 

Balekfogó

macskafogo-474-279-137673.jpg

Balekfogó

Végy egy sikeres, nagy nosztalgiával övezett, idézett poénokkal teli rajzfilmet, adaptáld színpadra, mint musical-t, és kész a bombasiker.

Ja, nem...

A Balekfogó név telt házat garantál cicuskák, mimi miújság? Palira lettünk véve?

Hát, igen...

A koreográfiától a színpadképig, a szereposztástól a dalokig, a színészi játéktól a rendezésig.

Ott ültünk, pótszékeken és csilláron, annyira teli volt a nézőtér, ott ült a sok egér és cicabarát, várva a maga dalát, ami helyett az jött, hogy a 4 patkány dialógusban elmondta: annyira szemetek a jogtulajdonosok, hogy nem adták nekik a jogot, hogy elénekeljék. A négy patkányt.

Ha jogtulajdonos lennénk barátaim, én sem adnám oda, még ha Mr. Tájfel és Mr. Gatto élő súlyát aranyban mérve fizetnétek, akkor sem.

Hát, nem.

De a Balekfogó működik, telt ház van legalábbis az első felvonás végéig. Mert úgy láttam, nem csak mi távoztunk angolosan, nem bírva ezt a macska-egér játékot...

Egy fegyveres, államellenes össszeesküvés rövid, ám komikus története

dsci0049-1.jpgNem csak a hatvanas években tetőzött az ifjúsági probléma, ahogy Cseh Tamás dalolta anno, a hetvenes években sem volt ez másképp. Mi, joghallgatók, a probléma részei, gyakran képviseltettük magunkat a Kálvin tér egykori elegáns bárjából átalakított kocsmában, amelyet a metróépítő munkásosztály számára létesítettek, de a léha egyetemisták, felfedezve a fillérekbe kerülő pogácsát és lángost, továbbá a nyolc forintos korsó sört, bevették magukat a helyiségbe, és esetenként napokig vitatkoztak különböző dolgokról. 

Ilyen volt az akkortájt (1976-ban) bemutatott Fábri film, Az ötödik pecsét.  Egy rezüméből idézek: "A Fábri-életmű egyik csúcsa, a magyar mozi egyik legszebb kamaradarabja a II. világháború legsötétebb napjaiban, 1944-ben játszódik, amely a nagybetűs történelemnek kiszolgáltatott embert jeleníti meg.

Egy órásmester, egy könyvügynök, s egy asztalos ül egy külvárosi kocsmában és a kocsmárossal arról beszélgetnek, ha módjuk lenne haláluk után feltámadni, kinek a sorsát választanák, a gazdag zsarnokét vagy az agyongyötört, de tisztességes rabszolgáét. A hatalmat is szidják kicsit, s mivel ezért a közéjük betoppant rokkant honvéd föladja őket, másnap már a nyilasok kínzószobáiban kerülnek a felvetett válaszút elé..."

Nem a legvidámabb téma, az szent. De ültünk mi is a kocsmaasztalnál, illetve egy hatalmas aranykeretes tükör alatt, ami még az első osztályú bárból maradt ott, - állítólag alatta írta Fejes Endre a Rozsdatemetőt -, és vitatkoztunk arról, mi lennél inkább, a zsarnok, Tomóceusz Katatiki-je, aki lelkifurdalás nélkül öl, rabszolgáit bántalmazza, és úgy véli, a korának erkölcsei szerint viselkedik, vagy Gyugyu, akit a zsarnok megnyomorít és megszégyenít, de tűr, mert  erkölcsi fölényben érzi magát.

Vitakoztunk persze másról is, emberi jogokról - egy évvel voltunk a Helsinki Záróikmány elfogadása után, nemzetről, szabadságról... És persze volt valaki a társaságban, aki értesítette az illetékeseket a beszélgetésekről, és az illetékesek éberek lettek.

Az egyik egyetemi csoporttársunk, Cs.  sportlövő, kispuska bajnok, és otthon, a faluban is volt - nem teljesen legálisan  - puskája. A kocsmai beszélgetésekből és az otthon tartott puskából 1977-re sikerült összehozni egy kis ügyet az illetékes elvtársaknak, akik nagy fantáziával és bizonyítási kényszerrel rendelkezhettek. Cs-t tiltott fegyvertartás miatt letartóztatták, és a kocsmai beszélgetésekkel összefüggésben még a fegyveres államellenes összeesküvés vádja is felmerült az eljárás során.

Az egész eljárás abszurditását érezve a jogi kari oktatók azonban összezártak, és kiálltak a diák mellett, nem különben egykori kalocsai századparancsnoka, aki a tárgyaláson mindíg azt válaszolta a bíró kérdésre, hogy Cs. "fasza katona volt".

Cs. felfüggesztettet kapott, a fegyveres államellenes összeesküvés nem bizonyosodott be, őt visszaengedték az egyetemre, meg is szerezte a diplomáját.

Közben történt egy sajnálatos baleset is, az egyik diák a kollégiumban elesett a sötét lépcsőházban és csúnyán megütötte magát, hamarosan át is ment egy másik jogi karra...

Utóirat:

Telt múlt az idő, Cs. jogi és igazgatási karrierje emelkedett, míg nem történt egy különös eset.

2000 táján Cs. csaknem 27,5 millió forintot nyert a tv2 Most vagy soha! vetélkedőjében. Ekkora összeget még senkinek sem sikerült elvinnie Jakupcsek Gabriella műsorából. A képernyőt nézve sokaknak ismerősnek tűnhetett a 47 éves jogász, aki nem is tagadta, hogy ő  volt a fenékpusztai festményrongálás gyanúsítottja. 

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park fenékpusztai vendégházában a környezetvédelmi tárca kisgazda közigazgatási államtitkárának születésnapján állítólag szétlőttek egy Somogyi Győző-festményt, mert a festményen ábrázolt Hermann Ottót Marx Károlynak nézték...

A kép elpusztítását Cs., az államtitkár titkárságvezetője vállalta magára, bár ő egy borosüveget okolt...

A festő újrafestette a képet, és a fáma szerint a továbbiakban csak úgy szólította Cs-t, hogy "szponzorom".

Cs. később az Energiahivatal alelnöke lett, a kinevezését nem gátolta az, hogy korábban pénzbüntetésre és a bűnügyi költség megtérítésére ítélték, hiszen a tévés nyereményből futotta a büntetésre.

2050 - megfeleződik az emberi populáció?

2000_year_temperature_comparison.png

 

AZ EXPONENCIÁLIS (az) ÚR

Minden exponenciálisan változik és exponenciális sebességgel pusztul, - mindez az éghajlat átalakulása miatt.

Kulcsmondatokat gyüjtöttem a Felelős Értelmiség budapesti klimakonferenciájáról, amelyen kiváló szakemberek, tudósok mondták el, hol tartunk. Íme az összefoglaló:

A klímaváltozás itt és most történik, nem valamikor a távoli jövőben.

Lázas semmittevésben van a világ, ezerszám tartanak hiábavaló konferenciákat, a hatásuk azonban nulla. Nem a bioszféra van általában veszélyben, és nem is a Homo Sapiens, mint faj, hanem a technológiai civilizáció, ami olyan könnyen összeomolhat, mint a kártyavár.

2050 körül várható, hogy az emberi populáció elég rövid idő alatt megfeleződik, magyarul több milliárd ember fog meghalni. A városok, ahol addigra a világnépesség 70 százaléka lakik majd, különösen veszélyeztetettek.

Az éghajlat átalakulása miatt a hatvanas évek óta elkezdett megborulni és felgyorsulni a vízciklus, a világ pedig „exponenciálissá vált”.

 Minden exponenciális sebességgel változik-pusztul a környezetben, az állandóságnak vége, pedig mérnökök generációi ebből indultak ki.

A fülükig ér a víz, a politikusok mégis a napokig vitatkoznak, hogy mi a teendő. Ez nem hitvita.

Az antropocén egy új időszak. Mindent megváltoztattunk, és lassan elértünk a planetáris határokhoz, amikor a folyamat visszafordíthatatlan és menthetetlen.

Az utóbbi öt év a modern kori történelem öt legmelegebb éve volt. Nem kicsit leng ki az inga, hanem soha nem látott globális anomáliák vannak az időjárásban.

Az olvadás miatt óriási metánrobbanások vannak Szibériában és Kanadában, műholdas felmérésekkel 7000 olyan kúpot azonosítottak, amelyek robbanás előtti állapotban vannak.

Ha a többiek nem autóznak, én nyugodtan autózhatok, ha meg a többiek nem tesznek semmit, akkor én egyedül úgysem tudok változtatni.

Az emberek 4-6 százaléka állítja, hogy ő személyesen változtatott az életmódján.

Mi fog történni? Hát, ami szokott...

 

 

RÉMÁLOM

foszforbomba.jpg

Ültem a számítógép előtt és leragdtak a szemeim. A szíriai háborúról olvastam arról, hogyan végezték ki török martalócok és katonák az egyik kurd politikusnőt, hogyan bombáznak kórházakat és hogy már menekül előlük 200 ezer civil...

A cseh parlament elítélte a török agressziót, láttam meg a hírt, amit félig alva kiposztoltam, aztán hirtelen felbukkant egy régi török ismerős az oldalon, - annak idejlén együtt fociztunk -, számonkérve hogy miért posztolok hazugságokat, és egyáltalán, hogy jövök ahhoz, hogy szóvá tegyem a török támadást. Mindezt olyan hangnemben tette, hogy töröltem a hozzászólásait.

Miért törölte az én írásaimat miért hol a vélemény szabadság

- Mehmet a gyűlöletbeszédet mindíg töröltem és törölni fogom...

- Hazugságot, amit térhettek mi tűrjük ugye

- Abban mi a hazugság, hogy a cseh parlament elítélte a támadást? Szerintem ezt most hagyd abba, de sürgősen...

- Nem erről van szó a gyilkolt hölgyről van szó és kérdezem miért nagyon zavar benneteket és Cseheket megvédjük hatarunkat, inkább Ti hagyjátok békén Törökországot

- Meg kell értened, hogy a cseh parlament úgy határoz, ahogy akar, mint ahogy a török parlament is úgy tesz, ahogy akar...Ha pedig valakinek nem tetszik, ahogy a török kormány dönt és azt szóvá teszi, az attól még nem becstelen, csak másképp látja a dolgokat. Pl. azt láthatja, hogy Szíria a török birodalom ékessége volt még száz évvel ezeléőtt is, és ha valaki birodalmi méretekben gondolkodik, az lépéseket tesz azért, hogy megszerezze. Nem folytatom, egyszerűen másként látjuk az ügyeket, de ettől még nem kell gyűlölködni.

-Senkit nem gyűlölünk, viszont ott rengeteg ember 9 éve meghalt, rájuk senki nem gondol inkább messziről csak támadják, törökök pedig 4 millió embert látja el 9 éve költött 34 millárd eurót és köztük rengeteg Kurd, muszlim, keresztényt és a nyugat mit tett ez idegesít

Gábor közbeszólt.

- Például az EU pénzt adott Erdogannak, meg békén hagyta, nem lépett fel ellene határozottan, amikor kellett volna, bár ez a TÖRÖKÖKNEK sem jó... Az USA is fizet (!!) azért, hogy ott állomásoztat, török területen hadianyagot és katonákat.…

Mehmet

- Először is EU egyszer adott pénzt 3 milliót azt pedig civil szervezeten keresztül érkezett nem láttunk a másik összeget 3 millió eurót nem is fizette! USA nem adott semmi pénzt pont fordítva tengetek hadi fegyvert ajándékozta ottani terroristáknak

- Mehmet a tények, a tények makacs dolgok. Nem igaz, hogy az EU egyszer adott 3 milliót. Íme: Facility for Refugees in Turkey: €127 million to boost EU's largest ever humanitarian programme Brussels, 6 August 2019…

Szóval arra kérlek, itt nálam fejezd be ezt.

Mehmet - Erről egy fillér sem jött ezek csak döntött igyeretek nem teljesült

- To ensure refugees continue to be supported by the EU's largest humanitarian programme in Turkey, the Commission has announced an additional €127 million to the Emergency Social Safety Net (ESSN) programme via the EU Facility for Refugees in Turkey. T 

- Ebből csak 3 millió euró érkezett többi összeg nem erkezett nem is fog mert EU csak becsapott

- A menekültek kapják kártyán, nem más...

- De tudjuk, hogy te a török kormányt képviseled, azért beszélsz így...

- Én Törökországot képviselem , de te Sorost...?

- EKKOR TÖRÖLTEM.

Felriadtam, mert úgy tűnt, hogy elaludtam a számítógép előtt, és valami rémeset álmodtam.

Ránéztem a képernyőre,és láttam, hogy nem, ez nem álom volt, ez a beszélgetés lezajlott és én töröltem régi ismerősemet, Mehmetet, a török elnök magyarországi képviselőjét, aki totálisan elvesztette az igazság fonalát...

Hát tisztelik a pénzemet

jo_este_t_1.jpgEgy színdarab minden este új életre kel, a párbeszédek, a monológok, a dalok, a gesztusok minden este új világot teremtenek.

A Szindra Társulat tegnap a Marczibányi téren ismét a Jó estét nyár, jó estét szerelemet játszotta.

Esténként itt is más és más értelmet kap a darab szövege, a héten történtek ismeretében például az alábbi dalszöveg:

"Csak másnak jár, amit kívánok, luxus autók,

Suhanások, ragyogás, illat, hajlongás,

Hol elhiszik a hazugságot.

Fussatok el, ó nyár, ó szerelem,

Megszépítem az én kis életem,

Ha senkim sincs, ki majd engem szeret,

Hát tisztelik a pénzemet.

Pont lesz a Föld ezüst gépem alatt,

Üveggolyó, ha óvom, megmarad

Kit érdekel, utam hová veszem,

Jó estét nyár, jó estét szerelem."

Erről egy másik történet jutott eszembe, a Gyűrük ura, és Gandalf, a fehár varázsló.

Fussatok, bolondok! 

Fussatok el, ó nyár, ó szerelem...

Tarkovszkij halála - Zanussi telefonja

Tarkovszkij halála - Zanussi és Tarkovszkij

Andrej Tarkovszkij csodálatos ember, fantasztikus filmrendező volt. Filmjei, az Iván gyermekkora, az Andrej Rjubljov, a Stalker klasszisok és klasszikusok. Az 1980-as években a rendező Nyugat-Európában dolgozott, majd ott is maradt, miután a szovjet hatóságok ellenségnek tekintették és nem hosszabították meg a nyugati tartózkodási engedélyét.

Tarkovszkij 1986 december végén tüdőrákban halt meg Párizsban. Tíz nappal a halála előtt meglátogatta lengyel filmrendező barátja, Zanussi, aki később egy interjúban arról beszélt, hogy "Andrej tele volt ötletekkel és tetterővel, szeretett volna még filmeket forgatni. Azt kérte, mondjam el az embereknek: szeretné, ha bűnösként emlékeznének rá. Csak találgatni tudok, miért akarta ezt. Akkor és ott tapintatlan lett volna rákérdezni.

Van rá egyszerű magyarázat, persze. Tudta, hogy isteníteni fogják, mert már életében is sokan tanítónak tekintették, és a guruknak emlékművet szoktak emelni. Ő viszont, úgy hiszem, ember akart maradni, aki elismeri a hibáit. ... Hősies gesztus volt ez a részéről, hiszen senki nem szereti kimondani, hogy bűnös, még ha az is."

1987 január elején Varsóban egy lengyel stábbal interjút forgattunk Krzysztof Zanussi lakásán. Zanussi a huszadik század második felének egyik legjelentősebb filmrendezője, akkor szintén ellenzéki szerepben volt, mert a Szolidaritás támogatójaként tekintett rá a hatalom.

Az interjú közben csengett a telefon, Zanussi elnézést kért, felvette a kagylót, hallgatta, amit a hívója mond, majd éktelenül káromkodni kezdett, szinte tajtékzott.

Mint kiderült, Párizsból hívták és a segítségét kérték, ugyanis a párizsi orosz ortodox pap nem akarta eltemetni Tarkovszkijt, mondván, hogy Andrej csak egy kommunista volt...

Zanussi üvöltött, aztán letette a kagylót, lecsillapodott.

A beszélgetést folytattuk, de a kamera közben végig dolgozott...

A filmet, mert akkor még filmre is forgattunk, hazaküldtem a Magyar Televíziónak, amely soha nem tette adásba...

Nem tudom, végül mi történt, mit tudott segíteni Zanussi, az azonban tény, hogy Andrej Tarkovszkijt Párizsban, a Sainte-Geneviève-des-Bois község orosz temetőjében, egyházi szertartással temették el.

tarkovszkij1.jpg

Sírján ez a felirat olvasható: „Az ember, aki meglátta az angyalt”.