A Covid-járat

Az elmúlt hetek úgy teltek, hogy naponta lezuhant egy utasokkal teli Covid-járat.

Mintha minden nap szerencsétlenül járt volna egy utasokkal teli repülőgép.

Képzeljétek el: felszáll a Ferihegyről, és már Bicskénél a földbe csapódik, és odavész kétszáz ember. Felszáll, és lezuhan Kecskemét mellett, és meghal 180 utas. És nap mint nap ez történik.

Óriási botrány volna: vizsgálat vizsgálatot követne, a közvélemény tajtékozva követelné a felelősök felkutatását és megbüntetését.

Pedig most naponta ez történik.

A felelősök pedig azt mondják: mi? Mi mindent jó csináltunk! Már novemberben tudtam, hogy le fognak zuhanni a gépek! És ugye, le is zuhantak! Ezért a központi európai irányító felel, meg azok, akik támadnak minket.

De nyugalom, hamarosan lehetséges, hogy még többen repüljenek, ha nyitnak a repterek: meglátjátok, az lesz, amit akartatok!

Nyitás, repülés, hisz rövid kaland az élet! �

Lincselés online, nyilvánosan, vagy a nyilvános igazságosság eszköze?

Az ún. "cancel culture". a „törlés kultúrája” a vita helyett érzelmek alapján akar dönteni, és dönt is, el akarja hallgattatni sőt, kitörölni a neki nem tetsző véleményeket. Erre itt a Facebookon, de általában a neten, a különböző kommentekben számos, vagy inkább számtalan példát lehet találni. A cancel culture ott van a közbeszédben, azonnali lincselést követelve, ha neki nem tetsző nézetet hangoztat valaki.

Nem gondolom úgy, hogy ez a"kultúra" igazságos lenne, vagy az igazságosság eszközeként lehetne használni.

Ez a "kultúra" olyan országokban, társadalmakban virágzik, amelyekben az értékrend instabil, a társadalom pedig végletekig megosztott, a megbocsátástól megfosztottá vált.

A kultúrharcosok, akik lemondani szándékoznak a „problémás” köz és nem közszereplőkről, szigorú, folyamatosan változó nyelvi és viselkedési szabályokat hoznak, és akarnak végrehajtatni, anélkül, hogy a megbékélés eszközeit kínálnák.

Még rosszabb, hogy ezeket az általuk hozott szabályokat, amelyekből igyekeznek törvényt alkotni, utólag, visszamenőlegesen alkalmazzák, elítélve korábban elfogadott cselekedeteket. Olyanokat, amelyekhez hasonlóak elkövetéséért maguk a "vádlók" is bűnösek lehetnek.

A "törlés kultúrája" ahelyett, hogy megkívánná a versengést és a reformot, ítélkezni próbál, a legszigorúbb társadalmi ítéleteket akarja meghozni.

A megtámadottaknak gyakorlatilag nincs módjuk a megfelelő védekezésre, még akkor sem, ha a "vádlott" bocsánatot kér, vagy már régen megbánta, őt büntetni kell, a karrierjét meg kell semmisíteni, a hagyatékot el kell pusztítani. Pedig ezeknek a kultúrharcosoknak nem ártana másként cselekedni, ugyanis nagyon hamar visszakaphatják ugyanazt, ahogy most másokkal bánnak. ugyanúgy és persze ugyanoda...

A törlés kultúrája azért lehet egyelőre sikeres, mert az emberek elfelejtették, hogyan kell azt mondani: „Megbocsátok neked".

A megbocsátás nem felmentés, vagy igazolás, hanem egy sérelem, egy jogsértés tudomásul vétele és a károk helyrehozása.

A megbékélésre azonban nálunk, és máshol is csak akkor kerülhet sor, ha kölcsönös megértés van a tévedésekről és a lehetséges előrelépésről.

Ha a társadalom a megbékélést keresi, és visszafogja bosszúálló ösztöneinket, és ezzel komoly lépést tesz egy helyes, egy jobb értékrend felé, akkor a törlés kultúrája nem marad fenn, mert lételeme nem más, mint a gyűlölet és bosszú...

Ebben az esetben is érvényes: nincs igazság megbocsátás nélkül!

Egy év alatt több mint 10 százalékos forintleértékelés, euróban számolva 9 százalékos minimálbér-csökkenés, és Bulgária után a második legalacsonyabb a nominális minimálbér az EU-ban, továbbá az egyik legrosszabb termelékenység, - a legutóbb csatlakozott 11 ország közül alulról a harmadik-, ami tíz év alatt 5 helyezésnyi visszaesés.

Hogyan csökkent itt bármilyen versenyhátrány a forint segítségével?

Mindez onnan jutott eszembe, hogy olvastam egy jogot végzett ex-politikus megjegyzését arról, be kell -e vezetni az eurót Magyarországon.(Ez egyébként az uniós csatlakozás óta célja volt a magyar politikának...)

"Aki egy 2022-es kormányváltás után ... be akarja vezetni az eurót Magyarországon, lemond azokról a monetáris politikai eszközökről, amelyekkel Magyarország versenyhátrányát csökkenteni lehetne Európa centrumához képest. Lemond Magyarország felzárkózásáról, és oda dobja az országot az európai pénzügyi elitnek. Nem a mindenkori miniszterelnök, hanem az ország szuverenitását szűkíti le végzetesen."

A személyeskedő politikai mondatot, félmondatot szándékosan nem idéztem, ugyanis szerintem ez lényegtelen. Ennél sokkal fontosabb az a szemlélet, amely úgy látja, hogy egy, a termelékenységi versenyben folyamatosan veszítő gazdaság képes ettől a ténytől függetlenül felzárkózni a termelékenyebb országokhoz.

Ezt a szemléletet másképp nem lehet minősíteni, mint hogy totálisan voluntarista szemlélet, a gazdaság működésének minimális ismerete nélkül.

Hosszú távon a folyamatos leértékelés, mint versenyhátrányt csökkentő eszköz??

A lakosság elszegényítése az egyre jobban elértéktelenedő bérekkel, mint a sikeres verseny eszköze?

A könnyű felvásárlási célpontok megteremtése a komoly leértékeléssel, mint a sikeres verseny eszköze?

Az euró bevezetése elleni politika az elmúlt évek pénzügyi politikája volt, vannak képviselői számosan. Ugyanakkor tény, hogy a 2010 évi forint - euró árfolyam 270-es szintjéről mostanra a 360 forint/euró körüli szinten vagyunk, ami úgy 33 százalék körüli leértékelődés.

Többen emlegették a bejegyzés kapcsán a susztert és a kaptafát, de folytatva ezt a gondolatot, nem lehet minden suszter egy kaptafára húzni - bocsánat suszterek..

Ez a suszter azonban nyilván politikai célok érdekében akart hitet tenni ezzel a bejegyzéssel, nos, hitet tett, szelet vetett, és amint szokás, vihart aratott...

Oktatási világkatasztrófa küszöbén?

Az online iskola akadozása oktatási katasztrófa kialakulásával fenyeget: 2020-ban a diákok tanulási teljesítménye jelentősen visszaesett.

Az otthoni oktatás világszerte nem működött úgy, ahogy azt eredetileg a digitalizációs eufóriában remélték. Az egyetlen dolog, amit sokan megtanultak a válságban, az a semmittevés, írja a mai Neue Züricher Zeitung.

A valós iskolai találkozások hiánya pusztító hatással van a serdülőkre. Ugyanakkor fokozódik az oktatási igazságtalanság.

A járvány elleni intézkedések nem mindig működnek a várt módon, és járulékos károkat eredményeznek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mert persze sürgősen meg kell védeni az emberek egészségét, de az egészség nemcsak a test épségét, hanem a pszichológiai és a társadalmi elemet is magában foglalja, és mindhárom függ a többitől.

Ugyanez vonatkozik olyan rendszerekre is, mint a család, a gazdaság vagy az iskolák. Ha megnézzük az utóbbiakat, egyre több jel utal arra, hogy egy oktatási katasztrófa küszöbön állunk, írja az NZZ.

Nem árt elgondolkodni, ha mindezt a világ egyik legjobb oktatási rendszerével rendelkező ország talán legtekintélyesebb lapja írja.

Ez alighanem más országokra, köztük Magyarországra is érvényes, legalábbis a saját magunk és az ismerősök tapasztalatai ezt jelzik.

A társaság hiánya, a bezártság, a "bejelentkezek órára, de utána nem vagyok ott, csak elvileg" mind-mind olyan tényező, amely szétbombázza a kereteket.

De ha azt nézzük, hogyan férnek hozzá a diákok az anyaghoz, látjuk: a 6., 8. és 10. évfolyamon a diákok 12, 10 és 7 százaléka egyáltalán nem elérhető, további 7, 7 és 6 százalék erősen korlátozottan elérhető az online oktatás számára - írta tavaly tavasszal a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézetének többek által idézett tanulmánya. 

November óta megint online oktatás van a középiskolákban, és nem tudni, hogy változott-e a helyzet a tizedik évfolyamon. Vagy a kilencediken. 

LJ

Hét nyelven a Duolingon

Évek óta használom a Duolingo-t, ezt a nyelvtanuló applikációt, amit sokan kárhoztatnak, sokan dicsérnek, - én csak bíztatni tudok mindenkit, hogy használja... Nem akarok siránkozni amiatt, hogy mennyire nem beszélünk nyelveket - főleg a szomszédok nyelvét, a szlovákot, a szerbet, a románt, a horvátot, a szlovént, vagy az ukránt, ezt pontosan tudjátok. Nem. Én most dicsekedni akarok!

Munkám során dolgoztam németül, lengyelül, angolul és néha oroszul. Sokat, sokszor. Aztán ez abbamaradt, de a nyelvek szeretete nem változott.

A Duolingo-n először angol alapon spanyolt kezdtem tanulni, egy új nyelvet, mert egy, a spanyolt használó karibi országba költöztünk. Ennek már 7 éve, a tanulást, a tréninget azóta sem hagytam abba. Aztán angol alapon franciául tanultam, hogy valamennyit értsek abból, mit beszélnek az unokáim, akik francia nyelvű iskolába járnak Belgiumban... A latint - ha már a latin nyelveknél tartunk - szintén hozzácsaptam, ugyancsak angol alapon.

Az még a dologhoz tartozik, hogy a Duolingo-n heti versenyek vannak, és ma úgy döntöttem, hogy a héten nyerni fogok a gyémánt ligában, ezért bevetettem a poliglott trükköt, és angol alapon gyorsan teljesítettem a lengyel kurzus hetven, a német és az orosz ötven százalékát.

Most tehát hét nyelven - angol, francia, latin, lengyel, német, spanyol, orosz - nyomulok, és lenyomom őket...

Úgy vagyok ezzel. mint a viccben Kohn, aki bemegy egy katolikus templomba, és meggyónja a papnak, hogy eltöltött egy fantasztikus éjszakát két 18 éves lánnyal.

De maga nem is katolikus, minek mondja ezt el nekem? - kérdi a pap.

Mindenkinek elmondom! - hangzik a válasz...

Szóval, tanuljatok nyelveket...:)

Nem ma történt.

A barátomnak január elején van a születésnapja, és azt bizony nagy társasággal ünnepelte egy hegyen, ahol lakik.

Ott volt mindenki aki számított, a Látogató, a Sorstalan, a Sátántangó táncosa, aztán az, aki tudta, milyen a Kis magyar pornográfia, és ő, aki megírta a Jelentést az öt egérről.

Jó társaságban jó beszélgetés, jó sok jó itallal, és aztán le kellett hoznom a hegyről a Jelentés íróját, akit addig nem ismertem, és a jeges, csúszós úton nem is ismerkedtünk nagyon össze, mert hamarosan belecsúsztunk a kocsival az árokba. (Soha ne induljatok jégre hátsó kerék meghajtású autóval...)

Hiába: "A jó emlékezetből telik ki az örökkévalóság."

Nem történt baj, elköszöntünk egymástól, a kocsit kitolták az árokból, és mindenki hazament.

2001-ben, az öt egérről jelentést tevő halálára írta a pornográfia szerzője az alábbi nekrológot az ÉS-be.

SÍRBESZÉD (részlet)

„Azt szoktuk mondani, amikor meghal valaki, hogy nem halt meg, mert, mondjuk, örökké a szívünkben él. És egyébként is itt van közöttünk. Most nem lehet így beszélni, annyira idegen volna tőle a vigasznak és vigasztalásnak ez a könnyű módja. Nem, nincs itt köztünk, és aki meghalt, az nincs többé. Föleszik a férgek. Könyvek vannak, és van emlékezet." Az ember soha nem tudja, kivel jön le a hegyről. Eltelt 20 év, azóta már csak egy maradt közülük.

Először az utasom, Mészöly Miklós távozott az égi kávéházba, aztán Kertész Imre. Meghalt Esterházy Péter és aztán Konrád György...

Maradt a táncos egyedül.

Legyen nekünk könnyebb, nekik már az.

"Amit szavakkal bekeríthetek, az mindig innét marad a teljesség határán."M.M.

Öt hónap, 11 ezer áldozat

2020 augusztus huszadikán a hivatalos adat szerint 609 ember hunyt el Magyarországon március óta koronavírus fertőzés miatt, vagyis bő öt hónap alatt 609 fő.

2021 január huszadikán 11.615 főre emelkedett a hivatalos adatok szerint az áldozatok száma.

Öt hónap alatt több mint 11 ezer honfitársunkat ragadta el a vírushalál.

A KSH adatait összeadva 2020 január 1. és november 24. között 130.407 ember halt meg Magyarországon, és figyelembe véve, hogy novemberben 3500-3700 fő volt hetente a a halottak száma, és decemberben is hasonló volt az arány, ez a szám az év végére valószínűleg megközelítette a 150 ezret.

Tavaly 129.603 fő hunyt el, vagyis mintegy húszezer fő lehet a járvány, illetve az egyéb, járulékos betegségek áldozatainak száma.

A húszezer fő nagyjából Hatvan vagy Karcag lakosságával egyenlő.

Nálunk szeptember végétől kezdett exponenciálisan emelkedni a halálozás, augusztus huszadikán még csak 609 volt a hivatalos adatok szerint az elhunytak száma, azóta meghalt több mint 9200 ember. Öt hónap alatt volt hatszáz halott, aztán öt hónap alatt 11 ezer...

Svédországban, ahol szabadon hagyták a vírust, összesen 10.591 áldozat van 10 hónap alatt.

2020-ban Magyarországon nem volt influenzajárvány, mintegy felére csökkent a közlekedési balesetek halálos áldozatainak száma, vagyis a COVID hivatalos adatokban szereplő áldozatainak, nyilván nem tartott áldozatainak száma, illetve az elmaradt kezelések miatti halálesetek száma biztosan meghaladja a 20 ezret...

Alattomos ragály ez, amely szinte minden felnőttre veszélyes, vagy úgy, hogy kínok közt öli meg az embert, vagy úgy, hogy hosszú időre megbetegíti. Ki ahogy tud, védekezzen ellene, ahogy lehet, oltassa be magát, ahogy tudunk, szabaduljunk meg tőle!

Ha Kínában megállítunk egy embert az utcán, akkor nagyon jó esély van arra, hogy a vezetékneve Wang, Li, Csang, Liu vagy Csen legyen.

Ez az öt leggyakoribb név Kínában - a kormány adatai szerint több mint 433 millió ember, vagyis a lakosság 30% -a viseli ezeket. Kínában 1,37 milliárd ember él, az ország rendelkezik a világ legnagyobb népességével, de az egyik legkisebb név-választékával.

A kínai Közbiztonsági Minisztérium szerint csak mintegy 6000 név van használatban. És a lakosság túlnyomó többsége - csaknem 86% - csak 100 nevet használ.

Az Egyesült Államokban - Kína lakosságának kevesebb, mint egynegyede - 6,3 millió vezetéknevet jelentettek a 2010-es népszámlálásakor. E nevek jelentős része csak egyszer fordult elő.

Ennek több oka van: Kína a népesség szempontjából kevésbé sokszínű, mint az Egyesült Államok, ahol a kisebbségi csoportok növelik a név-sokféleséget.

A dolog a nyelvhez is kapcsolódik; nem lehet csak úgy, véletlenszerűen hozzáadni egy betűt egy kínai karakterhez, hogy új nevet hozzunk létre, mint ahogyan egy betűt is hozzáadhatunk az angol névhez, új nevet kreálva.

De van egy másik tényező is: ez a technológia.

Kína digitális forradalma átalakította a mindennapi életet, és sok rendszer a szabványosított kínai karakterek korlátozott listájára támaszkodik.

Ez azt jelenti, hogy azok az emberek, akiknek a nevében ritka karakterek vannak, és amelyek nem kompatibilisek a meglévő számítógépes rendszerekkel, lemaradhatnak - ezzel sokakat arra kényszerítenek, hogy a kényelem, vagy a munka érdekében változtassák meg nevüket, még akkor is, ha ez évszázados örökségük elhagyását jelenti...

Nem mindig volt ez így. Kína hosszú története során több mint 20 000 vezetéknevet jegyeztek fel, mondja Csen Jiawei, a Pekingi Egyetem docense, aki a kínai vezetéknevek terjedését kutatta, de egyes kutatók szerint összesen 23 000 név is lehetett az országban.

A kínai vezetéknevekről szóló első feljegyzések "a bronz, a bambusz és a selyem írásainak korszakába" nyúlnak vissza - utalva arra, amikor az emberek nyersanyagokra írtak a Sang és Csou dinasztiák idején, (Kr.e 1600-256), a papír feltalálása előtt.

A Szung-dinasztia (960–1279) idején jelent meg a „Száz családi vezetéknév” elnevezésű könyv, amely több száz leggyakoribb vezetéknevet sorol fel, és a gyermekek számára tanított klasszikus szöveggé vált.

Kína migrációval, politikai zűrzavarokkal és háborúskodásokkal teli története azt jelentette, hogy az emberek nevei gyakran váltakoznak - részben ezért sokan eltűntek. Az ókori uralkodók és klánok gyakran átvették államuk vagy hűbérségük nevét; másoknak új vezetékneveket adtak a császárok.

A dinasztiák felett az etnikai kisebbségek és a nomád csoportok is elfogadták a hán kínai neveket, amelyek konfliktusok, vagy intenzív "sinicizációs" kampányok idején nem adtak választási lehetőséget. Az emberek néha a kényelem kedvéért is megváltoztatták a nevüket - például egyszerűsítve a bonyolult karaktereket azáltal, hogy hasonló hangzásúakat alkalmaztak, kevesebb jellel. Máskor babonából tették, elhagyva egy nevet, amelyről úgy vélték balszerencsét hoz - mondta Csen docens.

A névkihalás egy természetesen előforduló jelenség, az úgynevezett Galton-Watson-folyamat, amely azt állítja, hogy a patrilineáris társadalmakban a vezetéknevek minden új generációval időről időre elvesznek, vagy kihalnak, amikor a nők felveszik férjük vezetéknevét. Például, ha egy vezetéknév egy adott területre koncentrálódott, és nem volt elegendő férfi leszármazott, a név természetesen eltűnhetett - mondta Csen.

Eközben a nagyobb forrásokkal rendelkező nagycsaládok több gyermeket tudtak szülni, így bővítve és terjesztve a családi vezetéknevet. A kutatók ennek a folyamatnak a közös példáját látják Kínában - részben azért, mert az ország hosszú története azt jelenti, hogy az idő múlásával több nevet veszített el, összehasonlítva a fiatalabb országokkal, vagy azokkal az országokkal, ahol a vezetéknevek nem váltak bevett gyakorlattá.

"A kínai lakosság kevesebb vezetéknevet használ, mint a kaukázoidok vagy a japánok, mert a nevek Kínában legalább 3000 évvel korábban jelentek meg, mint Európában vagy Japánban" - mondták a Stanford Egyetem és a Kínai Tudományos Akadémia kutatói egy 1992-es tanulmányban. "Azóta, - amikor a lakosság száma jóval kisebb volt, mint most-, sok vezetéknév kihalt."

Forrás: CNN

Olvastam egy hosszú cikket az Indexen Tímár Györgyről, akinek élete során nagyon sok szenvedés jutott osztályrészül. A cikk igen részletesen írja le Tímár doktor életét, harcait, ám egy lényeges történetet nem mond el, ezért engedjék meg, hogy kiegészítsem ezzel a húsz évvel ezelőtti írással.

Az elmaradt kézfogás története

Az alábbi történet adalék a huszadik századi magyar lélektanhoz, továbbá segédeszköz bizonyos történések könnyebb megértéséhez. Amenynyiben Ön úgy érzi, hogy a kívánt célt mégsem érte el, forduljon pszichológusához vagy történészéhez... A hatvanas években Magyarországon az egyik leghírhedtebb ügy, majd per az Ónodié volt. Zengett a korabeli sajtó a korruptnak, csalónak nevezett vendéglátósról és társairól, a szocializmus állítólagos ellenségeiről.

Egy fiatal ügyvéd segítette a védelmet, aki mellesleg jól sakkozott és nagyon jól bridzselt. Eme szellemi sportok szeretetét és ismeretét otthonról hozta, lévén egy valaha gazdag gyáros- és kereskedőcsalád ivadéka. A gyárat államosították, az ifjú azonban beilleszkedett a hatvanas évek szocializmusába, ügyvédkedett, s a bridzs révén hamar eljutott a mások számára csak áhított Nyugatra is. Bécsben egy nemzetközi bridzsversenyen vett részt, majd újságíróknak arról beszélt, hogy törvénytelen a per, amelyet odahaza a vendéglátósok ellen folytatnak.

Ezt követően mintha mi sem történt volna, beült autójába, és hazaindult. Már várták, letartóztatták, és államellenes tevékenység miatt elítélték. Maradék vagyonát elkobozták, jogaitól megfosztották, szakmájától eltiltották, magánzárkában tartották, veszélyes ellenségnek nyilvánították. Az igen csúf politikai, koncepciós perben nagyon durva ítéletet hoztak, kettétörve egy ember életét.

Amikor a még mindig fiatal ex-ügyvéd kiszabadult, a hetvenes évek elején vendéglátós barátai, Venez József és Ónodi Lajos megpróbáltak állást, munkát szerezni számára, hiszen végül is közvetve, de miattuk veszítette el a munkáját. Különböző vállalatvezetőket kerestek fel, de mindenütt elutasításra találtak. Sőt, az egyik igazgató (Venez József elmondása szerint) még hozzá is tette nemleges válaszához: csak nem képzelitek, hogy ilyen antikommunistának én munkát adok?

Telt-múlt az idő: 1990-ben az egykori ügyvédet bűncselekmény hiányában felmentették, sőt, országgyűlési képviselővé választották. Bekerült a parlamentbe az igazgató is, aki annak idején nem adott munkát az „antikommunista” ügyvédnek. 1994-ben az ügyvéd tagja lett a választásokat ellenőrző bizottságnak, amelyet időről időre meglátogatott az egykori, immár nyugdíjas vendéglátóipari igazgató, dr. Boross, ugyanis közben ő lett a miniszterelnök.

A kabinet főnökének vagy valaki másnak az illető kíséretéből feltűnt, hogy a bizottság egyik tagja nem fog kezet a miniszterelnökkel. Amikor ez másodszor is elmaradt, diszkréten megkérdezte az ügyvédet, a kisgazdapárt egyik vezetőjét, vajon miért tér ki a miniszterelnök elől. Akkor az ügyvéd elmondta neki a fenti történetet, ami után sem az illető, sem pedig a biztonsági emberek nem merték erőltetni a gesztust.

A kézfogás pedig azóta is elmaradt. Csakúgy, mint egy esetleges kiadós beszélgetés. No, nem arról, hogy mennyire működött a gulyás- és pörköltkommunizmus híveként és érdekében az ex- és jelenlegi politikus mint egykori vendéglátós nagyfőnök, hiszen az akkori rend nyílt ellenfeleként bizonyosan nem tölthetett volna be hosszú évekig vezető posztot. Hanem talán azt beszélhette volna meg a két úr, hogy a megbocsátásnak feltétele-e a bocsánatkérés; hogy a bocsánatkérés vajon idegen szokás-e a magyar politikai kultúrában; s hogy meddig tartható olyan állapot, amikor hol szövetségesek, hol - gyakrabban - ellenfelek nem beszélnek egymással.

Mert az évtizedekkel korábbi sérelmek malmai oly lassan őrölnek, hogy a Jóisten sem győzi kivárni, mi kerül ki a malomkerekek közül. Hősünk helyzete tiszta, sőt, kevesen vannak a magyar politikában ennyire tiszta helyzetben: egy sikeres ügyvédi karriert, sikeres életet brutálisan, politikai okokból törtek ketté a hatvanas években. Bár valószínűleg nem ilyen életutat választ, ha választásra módja nyílik. De nem választhatott.

A másik férfi folyton a győztesek közé tartozott, leszámítva az 1994-es választási vereséget, amelyet saját médiaháborújának is tulajdoníthatott, hiszen az ő jóváhagyásával történt, ami történt. Sőt, még illetékes személyként ő dolgoztatta ki a forgatókönyvet, illetve ő felelt a médiapolitikáért. És ezt írta róla 1994 elején az a tájékoztató, amelyet az egyik német konzervatív párt alapítványa adott ki Bonnban.

Az ügyvéd antikommunizmusa érthető: miért szerette volna meg azokat, akik őt és családját tönkretették? A másik férfi életútja figyelemre méltó. Igaz, néhol magyarázatra szorul, de nem érthetetlen. Érthetetlen viszont, hogy a magyar politikai kultúrában miért ismeretlen fogalom a bocsánatkérés.

LJ 

Teljes terjedelemben a 168 óra című lapban, 2000-ben jelent meg az írás

A kegyes Isten szolgája

Abdul Karim, vagyis Germanus Gyula élete

„Mohamedán lettem. Beléptem azok közé, akik Allah útján harcolnak. Erről az útról nincs visszatérés. Aki muszlim, és hitét megtagadja, az kivonja magát az iszlám vallásjogának védelme alól, és szabad préda bárki számára. Agyonüthetik, elüldözhetik és meggyalázhatják, hiszen mindezt a testi és lelki halált saját maga hajtotta végre magán azáltal, hogy kilépett egy vallásjogi társadalmi rendszer életközösségéből. Hiába lép vissza más vallás kötelékébe, az a védelem, amelyben az iszlám azokat a felekezeteket részesíti, nem terjeszthető ki őrá. Az iszlám hatalmas tábor, amelynek ereje egyöntetű zárt szellemében van, és ezért nem tűrhet különvéleményt vagy engedékenyebb, szabadelvűbb felfogást egyedei számára. Ezzel nekem számolnom kellett, ezt a súlyos terhet magamra kellett vállalnom." Germanus Gyula, Allah akbar

Kalandor, tudós, hitszónok, utazó, világpolgár, zarándok, vagyis „hadzsi”, lótenyésztő, író, diplomata, egyetemi tanár, szótáríró, neve Abdul-Karim, a Kegyes Isten szolgája.

Eredeti neve Germanus Gyula, aki 1884-ben született Budapesten. Ő a leghíresebb magyar muszlim, akinek életpályáját igen nehéz röviden összefoglalni. Családja a német iparos- és kereskedőréteghez tartozott, de nagyszülei között voltak zsidó származásúak is. Édesanyja a sok tehetséget adott Czóbel családból származott.

Germanus 1902-ben érettségizett, németül és franciául beszélt, eredetiben olvasta a költőket és filozófusokat. Eszményképe ebben az időszakban Voltaire volt, de igen korán felébredt az érdeklődése Kelet iránt, elsősorban a török világgal kezdett el foglalkozni. 1902-ben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol a történelem és latin szakot választotta. Az egyetemi évek alatt a görög, latin és történelmi tanulmányok mellett, és részben ezzel összefüggésben érdeklődése egyre inkább az orientalisztika felé fordult. Az angol, a francia, a német, az olasz mellett megtanult törökül, perzsául és arabul is.

Első útja az iszlám világba az okkupált Boszniába vezetett, ahol mint írja a "A félhold fakó fényében" című könyvében a bosnyák muszlimok igen barátságosak voltak vele. Előadásokat hallgatott a konstantinápolyi, bécsi és lipcsei egyetemeken. Abdul Hamid török szultán önkényuralma alatt "ifjútörökökkel" barátkozott, s ezért le is tartóztatták, de a Monarchia konzulja a kapitulációkra hivatkozva kiszabadította.

A budapesti egyetemen török nyelvből Vámbéry Ármin tanította, arab nyelvből pedig Goldziher Ignác. 1907-ben avatták bölcsészdoktorrá, majd 1908-tól három éves angliai ösztöndíjat nyert.1912-től a Magyar Királyi Keleti akadémián dolgozott, először, mint lektor, majd 1915-től a török és arab nyelv kinevezett segédtanára. Tanítványai közt volt Rákosi Mátyás.

Közben a budapesti Reformárus Teológiai Akadémián magántanárként keleti nyelveket és összehasonlító mohamedán vallástörténetet adott elő. Az I. Világháború kitörése után a Miniszterelnökség sajtóirodájára osztották be, "a külföldről érkezett sajtótermékek ellenőrzésére kiküldött megbízottként". 1915 júliusában a "Vörös Félhold" képviselőjeként Törökországban tevékenykedett, a Dardanelláknál vívott török-angol ütközetnek közvetlen részese volt, sebesülten angol fogságba is esett, de később szabadon engedték és visszatérhetett Magyarországra.

1918-ban kinevezték a Keleti Akadémia rendes tanárává, majd a megszűnő Akadémiáról áthelyezték a Közgazdaságtudományi Karra, a Teleki Pál igazgatása alatt álló Intézetbe, a török, perzsa, arab nyelv és az iszlám művelődéstörténet előadójaként.

Török nyelvkönyvet jelentetett meg, újabb utazásokat tett Európában és Keleten, többek között a megújuló Törökországban is. Találkozott Arábiai Lawrence ezredessel. A PEN Club egyik szervezője lett Magyarországon, 1926-ban Galsworthy kérésére a Magyar PEN Club titkárává választották. Később ő szervezte meg a PEN Clubot Bulgáriában (1928) és Egyiptomban (1934).

Érdeklődése ugyan még mindig elsősorban a törökséghez vonzotta, de az évek során egyre nagyobb figyelemmel fordult az iszlámológia, valamint az arab világ felé: újabb törökországi látogatása ugyanis csalódást okozott számára.

1929-től újabb kihívásokkal kellett szembenéznie, ugyanis meghívást kapott a híres indiai költőtől, Rabindranath Tagore-tól, hogy az elnöklete alatt álló szantiniketáni egyetemen szervezze meg az iszlamológiai tanszéket, és legyen annak első professzora. Felkészülten ment Indiába, számos egyetemen tanított, s bár megbízatása három évre szólt (1929-1932), a kalkuttai és daccai egyetem vizsgabizottságának 1936-ig tagja maradt.

Indiában, a delhi nagymecsetben tért át 1931-ben muszlim hitre, és került még közelebb a keleti lélekhez. Indiai tartózkodása alatt határozta el Germanus Gyula, hogy ellátogat a szent városokba, Mekkába és Medinába, s elvégzi a mekkai zarándoklatot. Nem sok európai vállalkozott előtte erre a feladatra.

Germanus az iszlám világát belülről kívánta megismerni, át akarta élni azt teljes valóságában. Először Kairóba utazott, ahol az ezeresztendős Azhar mecsetiskola tanítványaként készült fel első mekkai zarándokútjára, amelyről az "Allah Akbar!" c. könyvében számolt be. Olyannyira felkészült volt már a muszlim tudományokban, hogy az Azharban külön csoport hallgatta előadásait.

Szaúd-Arábiában személyesen fogadta őt az ország alapítója és királya, Ibn Szaúd is. 1939 június 1-től engedélyt kapott egy újabb egyesztendős arábiai útra, és a háború előszele miatt tengerjáró matrózként jutott el a Közel - Keletre. Itt bejárta Libanont és Egyiptomot, majd Szaúd-Arábiában ismételten elvégezte a mekkai zarándoklatot és meglátogatta a medinai prófétai mecsetet is.

Ezt követően, mint az első európai, karavánnal áthatolt a Ghureirai - sivatagon, Rijádba érkezett. De a második világháború hosszú időre véget vetett Seikh Hadzsi Abdul-Karim Germanus utazásainak. 1941-ben Teleki Pál halála után a Kar megbízta a Keleti Intézet igazgatói teendőinek ellátásával. Az ostrom és a háború borzalmai közepette bátran viselkedett, ahol tudott, segített, de az átélt tragédiák, különösen feleségének, G. Hajnóczy Rózsának az öngyilkossága mélyen megrázták.(Állítólag felesége nem tudta elviselni, hogy muszlim férjének fel kellett varrnia a Dávid csillagot kabátjára, s bujkálnia kellett a nyilasuralom alatt, közvetlen életveszélynek kitéve.)

1946 – ban tanúskodik az „angol beteg” Gróf Almássy perében a gróf mellett, segítséget kérve egykori tanítványától, Rákosi Mátyástól. Almássyt ekkor még nem ítélték el. A háború után, mint egyetemi tanár folytatta tevékenységét a Közgazdaságtudományi Karon, s megbízatást kapott az "Olasz műveltség és gazdaságpolitikai tanszék" igazgatói teendőinek az ellátására is. Germanus nagyszabású terveit a Keleti Intézet átszervezéséről kudarcba fulladtak, s 1948-ban magát az Intézetet is megszüntették, és őt pedig beosztották a Németh Gyula vezetése alatt álló Török Filológiai Tanszékre. Közben viszont újjászervezte a magyar lótenyésztést.

1958 ismét fordulópont az életében. Tagja lett az Országgyűlésnek (1958-1966), mint egyetlen "hivatalos muszlim", valamint az ez évben felállított Arab Irodalmi és Művelődéstörténeti Tanszék vezetésével őt bízták meg. Hat esztendővel később, 1964-ben, nyolcvanéves korában vonult nyugalomba. A Bölcsészettudományi Karon kifejtett pár esztendős működése mégis maradandónak bizonyult, az ő érdeme, hogy az arab nyelv és iszlamológia végleg gyökeret vert az egyetemen.

Ahogy egy másik tanítványa, Antall József írta róla: "Élete maga is történelem volt, bőven mérhette hát anekdotáit, emlékeit. Elzárt esztendőkben, az ötvenes években nyitott ablakot a világra. Megláttatta tanítványaival Kelet feltámadó és szunnyadó népeit, plasztikus képet festett a megújuló iszlám világáról, történelmi és szellemi problémáiról."

Európa és a világ csak későn ismeri fel az iszlám mélyben feszülő erőit, és mint annyiszor, és annyi módon megkésve és rosszul fog reagálni rájuk"- mondta nemegyszer. Tudta és hirdette, hogy az iszlám megújhodást és szellemi erőforrást jelent ezeknek a népeknek, és közvetve és közvetlenül meghatározó szerepet fog játszani a világtörténelem következő évtizedeiben."Mindig az volt a vágya, hogy a híd szerepét töltse be Kelet és Magyarország között.

1955-ben a kairói és alexandriai egyetem, nem sokkal utána a damaszkuszi egyetem hívta meg, hogy tartson előadást az arab irodalom köréből. Elismerésként a kairói Tudományos Akadémia levelező tagjává (1956) választotta. De nem vált hűtlenné Indiához sem, az általa személyesen ismert Ghandiról könyvet írt, Dzsavaharlal Nehru miniszterelnök jó barátja volt mindvégig.

Sorra következett a többi arab ország is, 1961-ben Marokkó, 1965 tavaszán a szaúdi király meghívására ellátogatott Arábiába, és harmadszor is elvégezte a mekkai zarándoklatot, most már muszlim hitre áttért második feleségével, Kajári Katalinnal (Aisha) együtt. 1966-ban a damaszkuszi Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, ezután Irak következett, ahol a város évezredes alapítását ünneplő bagdadi Tudományos Akadémia is meghívta tagjai sorába (1967). A sort az ammani Tudományos Akadémia (Jordánia) zárja, amely 1978-ban választotta az agg professzort tiszteletbeli tagjává.

Az arab akadémiákon kívül a római Accademia del Mediterraneo (1952), majd pedig az Accademia Leonardo da Vinci is rendes tagjai, közé iktatta, akárcsak a londoni Institute for Cultural Research és a delhi Indian Institute of Islamic Studies. A külföldi elismerések nemcsak Germanus, hanem a magyar tudományosság tekintélyét is öregbítették.

Germanus azért tért át a mohamedán hitre, s végezte el a zarándoklatot, mert keleti emberré kívánt válni, hogy belülről ismerhesse meg az iszlám világát. Belülről akarta látni az iszlámot, de európai tudós kívánt maradni, aki a racionalizmus, a tudomány eszközeivel közelíti meg tárgyát. Őrizte magyarságát, - szinte gyermekien őszinte és lelkes érzésekkel vitte magával nemzetiszínű zászlaját minden útjára - és mindig visszatért, előnyös ajánlatokat hárítva el külföldön, - írta Germanus életrajzának szerzője.

A magyar szellemi élet e kimagasló egyénisége kilencvenöt éves korában, 1979 novemberében hunyt el. A mohamedánoknál szokásos turbánt jelképező fejdísszel ellátott oszlopot kívánt a Farkasréti temetőben lévő sírhelyére, s kérte, hogy azon a Korán első fejezetét (Fátiha) arabul véssék be.

László József