Lincselés online, nyilvánosan, vagy a nyilvános igazságosság eszköze?

Az ún. "cancel culture". a „törlés kultúrája” a vita helyett érzelmek alapján akar dönteni, és dönt is, el akarja hallgattatni sőt, kitörölni a neki nem tetsző véleményeket. Erre itt a Facebookon, de általában a neten, a különböző kommentekben számos, vagy inkább számtalan példát lehet találni. A cancel culture ott van a közbeszédben, azonnali lincselést követelve, ha neki nem tetsző nézetet hangoztat valaki.

Nem gondolom úgy, hogy ez a"kultúra" igazságos lenne, vagy az igazságosság eszközeként lehetne használni.

Ez a "kultúra" olyan országokban, társadalmakban virágzik, amelyekben az értékrend instabil, a társadalom pedig végletekig megosztott, a megbocsátástól megfosztottá vált.

A kultúrharcosok, akik lemondani szándékoznak a „problémás” köz és nem közszereplőkről, szigorú, folyamatosan változó nyelvi és viselkedési szabályokat hoznak, és akarnak végrehajtatni, anélkül, hogy a megbékélés eszközeit kínálnák.

Még rosszabb, hogy ezeket az általuk hozott szabályokat, amelyekből igyekeznek törvényt alkotni, utólag, visszamenőlegesen alkalmazzák, elítélve korábban elfogadott cselekedeteket. Olyanokat, amelyekhez hasonlóak elkövetéséért maguk a "vádlók" is bűnösek lehetnek.

A "törlés kultúrája" ahelyett, hogy megkívánná a versengést és a reformot, ítélkezni próbál, a legszigorúbb társadalmi ítéleteket akarja meghozni.

A megtámadottaknak gyakorlatilag nincs módjuk a megfelelő védekezésre, még akkor sem, ha a "vádlott" bocsánatot kér, vagy már régen megbánta, őt büntetni kell, a karrierjét meg kell semmisíteni, a hagyatékot el kell pusztítani. Pedig ezeknek a kultúrharcosoknak nem ártana másként cselekedni, ugyanis nagyon hamar visszakaphatják ugyanazt, ahogy most másokkal bánnak. ugyanúgy és persze ugyanoda...

A törlés kultúrája azért lehet egyelőre sikeres, mert az emberek elfelejtették, hogyan kell azt mondani: „Megbocsátok neked".

A megbocsátás nem felmentés, vagy igazolás, hanem egy sérelem, egy jogsértés tudomásul vétele és a károk helyrehozása.

A megbékélésre azonban nálunk, és máshol is csak akkor kerülhet sor, ha kölcsönös megértés van a tévedésekről és a lehetséges előrelépésről.

Ha a társadalom a megbékélést keresi, és visszafogja bosszúálló ösztöneinket, és ezzel komoly lépést tesz egy helyes, egy jobb értékrend felé, akkor a törlés kultúrája nem marad fenn, mert lételeme nem más, mint a gyűlölet és bosszú...

Ebben az esetben is érvényes: nincs igazság megbocsátás nélkül!