Hogyan adósítja el Kína a világot komprádor rétegek segítségével?

A kínaiak okosak, működő technikák és modellek másolásában igen precízek, így tökéletesen másolják a korábbi, brit-amerikai- francia gyarmati modellt a helyi komprádor uralkodó réteg futtatására, illetve a hitelfegyver alkalmazására.

Az alábbi leírás pontosan illik a kínai nyomulásra, és a dologban az a pikáns, hogy a 19-20. században Kínában alakult ki a komprádor réteg, amely a külföldi tőke, - a mi esetünkben az elmúlt tíz évben az uniós támogatást jelentette -, lefölözéséből, közvetítésből gazdagodott meg.

Jean Ziegler svájci filozófus, szociológus írja: A komprádor osztályok olyan régen jelen vannak, hazafias szólamaik annyira agresszívek, hogy sok nép „természetes” uraiknak fogadja el őket, és el sem tudja képzelni, milyen szerepet játszanak kozmokrata uraik mellett.

A függőségben lévő országok uralkodó osztályai számára az adósság számos előnnyel jár. Ha Mexikó, Indonézia, Guatemala, a Kongói Demokratikus Köztársaság vagy Bangladesh kormányának infrastruktúrát, gátakat, utakat, kikötőket, repülőtereket vagy legalább minimális számú iskolát és kórházat kell létrehoznia, akkor kétféle megoldás kínálkozik.

Vagy emelik az adókat – illetve progresszív adóztatást vezetnek be –, vagy külföldi bankok konzorciumától szereznek kölcsönt.

De adózni? Micsoda ötlet!

Eladósodni? Mi sem könnyebb ennél!

Mivel a harmadik világbeli országokban a kormányok jelentős többségét teljesen a komprádor osztályok érdekei irányítják, a metronóm pontosságával folyamodnak e második megoldáshoz. És a külföldi bankárok a legkisebb jelre ott teremnek. De az eladósodás sok egyéb haszonnal is jár a hazai uralkodó osztályok számára. A kölcsönből finanszírozott infrastruktúra-nagyberuházásokból elsősorban ők profitálnak.

A külföldi hitelekből az állam elsősorban az ő latifundiumaik megközelítését biztosító utakat, vasutakat, a gyapot, a kávé és a cukor exportját megkönnyítő kikötőket épít, emellett belföldi légijáratokba, laktanyákba és … börtönökbe is beruház.