A kurucos politizálásról - a török király

A magyar történelemnek vannak olyan részletei, amelyeket  a történetírás és oktatás valamilyen oknál fogva elfelejt, vagy csaknem elfelejtett. Én először Kállay Béni esetében találkoztam ezzel a jelenséggel, az Osztrák - Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, a hazai szabadelvű gondolkodás ragyogó elméje ugyanis szinte teljesen eltűnt  történelmünk lapjairól. Csaknem 15 évvel ezelőtt sikerült elérni, hogy az Országgyűlés és a Pénzügyminisztérium megemlékezzen róla, és felújítsa síremlékét.

A magyar közbeszéd mindig is kedvelte a kurucos magatartást, az "eb ura fakó" stílust, a kurucok a szabadság, a szabadságharc jelképei voltak, maradtak. Ezért ütött szíven  a tény, amelyről felnőtt fejjel értesültem, mert az iskolákban nem tanították, az egyetemen pedig nem történelem szakra jártam. Ez a tény Thököly Imre török királysága, pontosabban az, hogy Füleken 1682. szeptember 16-án adta át Ibrahim pasa a koronázási jelvényeket és IV. Mehmed török szultán athnaméját, melyben Thököly Imrét Magyarország királyának nevezte ki és évi 40 ezer tallér adó megfizetésére kötelezte.

"Füleken a szultáni athnamé kihirdetése után átadattak Thökölynek a királyi jelvények, a köntös, a kard, a bot, a zászló s a korona. Mindegyik jelvénnyel más-más basa látta el Thökölyt. Ki a köntössel felruházta, igy szólt hozzá Thököly Imre, vedd e köntöst, melyet a mi leghatalmasabb s győzhetetlen császárunk küld neked annak jeléül, hogy magyar királynak választott, és tudd meg, hogy ki tőled e köntöst elveszi, a szultán vállairól tépi le azt. És ugyanezt mondták a megfelelő módosításokkal a többi basák.

Midőn már a korona is Thököly fején volt, a vezír fölkelt, üdvözölte az új királyt és felszólítá kísérőit, hogy ők is ismerjék el Thökölyt királyuknak. Thököly két basa kíséretében tért vissza sátorához, és a vezír akarata szerint az egész hosszú úton hordozta a koronát s a jelvényeket." (Angyal Dávid: Thököly Imre)

A királyi kinevezés előzménye szerepelt IV. Mehmed szultán 1682 augusztus tizedikén kelt adománylevelében, athnamé-jában. Ezek szerint: "Késmárki Thököly Imre, kinek vége boldog legyen, követet küldött portánkhoz: felséges ajtóküszöbünknek, melyen a paradicsom lótuszvirága nő, szolgálatait felajánlotta, és könyörgött nekünk, hogy öt évenkénti 40 000 piaszterért Magyarország urául ismerhessük, melynek lakosai azon éppen, mint Erdélyéi, mindenha boldog szolgáink közé számíttatnak”  (Az athnamé szultáni adománylevél, amellyel más fejedelmeknek jogokat adott.)

1682 szeptember 16-án Ibrahim budai pasa a szultáni athanámé alapján Fülek várában, Apafi erdélyi fejedelem jelenlétében Magyarország királyává nevezte ki Thököly Imrét. A kinevezés szerint Thököly évi 40 ezer tallér adó ellenében kapta meg IV. Mehmedtől az uralkodói jelvényeket. Thököly nem kívánta a „király” címet viselni, ettől kezdve a kuruc vezér inkább Felső-Magyarország fejedelmének címezte magát. 

“Keresztény királyok alkalmatosságával vékonyan remélhetni szabadulásunkat! Ily módon egyedül a török fegyver viheti haza a bujdosókat győzelmesen.” Így vélekedett Thököly Imre, azonban terveit egy év múlva Bécs alatt szétzúzta a Szent Szövetség, azon belül is a vele időnként szimpatizáló Sobieski János lengyel király.

Mindez erősen árnyalja a kurucok függetlenségi törekvéseiről, szabadságszeretetéről szóló nézeteket, hiszen az közismert, hogy a 150 éves török uralom olyan pusztítást végzett Magyarországon, amelynek következményeit évszázadokon át nyögte az ország.

A kuruckodás, a kuruc erényekre való hivatkozás időről-időre felbukkan a magyar közbeszédben, ezért nem árt arról is szólni, mi és ki volt a háttérben...