Wooland

2019.feb.13.
Írta: JoeLaszlo komment

A HAZAÁRULÓK KLUBJA

Az alábbi írás 5 éve jelent meg, de aktualitását megtartotta...

A hazaárulók klubjában nagyon sok a tag, legalábbis ha elhisszük, hogy valaki akkor válik hazaárulóvá, amikor külföldről kapott, vagy kap támogatást politikai céljainak megvalósításához, választási céljainak eléréséhez. Ez a tagság pedig nem most toborzódott, hanem az utóbbi 24-25 év alatt alakult ki, és valószínűleg alakul most is. fire-and-fury-cimlap2838-2.jpg

Külföldről ugyanis az elmúlt mintegy negyedszázadban – megkockáztatom – szinte minden kicsit is jelentős politikai erő kapott támogatást, de csurrant-cseppent a kevésbé fontos személyeknek és szervezeteknek is. Emlékezetes például az 1990-es évek egyik jellegzetes magyar figurájának esete a néhai Szaddám Huszein iraki diktátorral. Szaddám jutányos áron, majdnem ingyen kőolajat juttatott neki. Nem tudni, hogy a támogatás mit segített Szaddámnak, de az bizonyos, hogy némi anyagi előnyhöz juttatta a magyar célszemélyt.

Ezt a meglehetősen extrém esetet leszámítva az 1980-as évek végén, az 1990-es évek elején teljességgel természetesnek tűnt, hogy az új politikai alakulatokat ösztöndíjakkal, utazásokkal, jól vagy még jobban díjazott előadási lehetőségekkel támogatják a nyugat-európai vagy amerikai partnerek vagy cégek. Se szeri, se száma nem volt az ilyen juttatásoknak, amelyekről csak az tudta, mekkora összegről volt szó, aki adta. No meg aki kapta.

A kilencvenes évek elején-közepén újságíróként számos alapítvány és a rádió kurzusán vettem részt, kaptam ösztöndíjat és tanulási lehetőséget Németországban és Svájcban. Gyakran találkoztam hazai politikusokkal, akik hasonló cipőben jártak, és be kell vallanom, egyiküket sem tekintettem hazaárulónak emiatt, pedig őket általában jobban díjazták, mint egy tudósítót.

Az alapítványokon keresztül is igen sok támogatás érkezett. Az 1994-es és 1998-as választások előtt bizony komoly összegek is felbukkantak, segítendő egy-egy párt tevékenységét. Ilyen volt például 1994-ben az egyik akkori kormánypárt, amelyhez nem nokiás dobozban, hanem inkább aktatáskában érkezett némi – az akkori tolvajnyelv szerint – „dokumentum”.

1998-ra finomodtak a módszerek, a támogatást már nem kellett készpénzben, izzadó tenyérrel áthozni a reptéri vámosok orra előtt, elegendő volt kiutazni egy nem túl távoli városba, ahol a tartományi bankban intézték a megfelelő utalásokat. Higgyék el, kérem, hogy ezeket az akciókat nem az egykori állampárt utódpártja hajtotta végre, elvégre akkor ott volt némi vagyon.

Ezeket a juttatásokat nagy valószínűséggel soha nem könyvelték le, soha nem szerepeltek egyetlen párt mérlegében sem, nem volt nyomon követhető a pénz felhasználása, nem is próbálta követni senki sem. Nem adózott ezen összegek után egyetlen olyan személy sem, aki átvette, akinek átutalták, akinek a számláján landolt. Totális szürke zóna vagy inkább svarc. Éjsötét vidék. Adócsalás és törvénysértés.

Eközben maga a külföldi támogatás a magyar jog szerint mindvégig nem volt tilos, hacsak nem idegen kormánypénzről volt szó. A kérdés persze az, hogy az ilyen és hasonló juttatásoknak mi volt az ára.

Az tudható, legalábbis sejthető, hogy volt szolgáltatás – de mi az ellenszolgáltatás? „Egyszer majd kérünk valamit” – ismerjük ezt a filmbeli mondatot, amely szerepelt Bacsó Péter Tanú című filmjében és Coppolánál A Keresztapában is. És nyilván kértek is, hiszen feltételezhető, hogy az összegek átadását, utalását saját maguknak valahol valakik azért dokumentálták. Részükről ez kis összegű invesztíció volt egy kis ország ígéretes kis pártjába, politikusába, szervezetébe. Hogy a befektetés megtérült-e és hogyan, arról azokat kellene kérdezni – de ők úgysem válaszolnának –, akik finanszírozói voltak ennek a „vállalkozásnak”.

Ha az a párt, amelyet támogattak, már végleg eltűnt, megszűnt, elbukott, akkor nem volt mit tenni, le kellett írni a veszteséget, és új befektetési célpontot keresni. Kitartó és hosszú távra tervező „befektető” esetében ez megtörténhetett. És meg is történt.

Talán feltűnt, hogy nincsenek az írásban nevek. Nos, ez semmiképpen sem véletlen. Egyrészt azért, mert egy jelenség leírása volt a célom, másrészt azért, mert egyáltalán nem szeretnék a következő években bíróságra járni. A leírt történetek megtörténtek, de akik négyszemközt elmondták a dolgot, azok közölték, hogy mindent letagadnak, ha nevekkel bármi is nyilvánosságra kerülne a sztoriból. Ezek a történetek ugyanis, mint már céloztam rá, a szürke zónában játszódtak le, és ott sok minden történhet az emberrel. 

HVG, 2014 január

Kit választ a magyar kormány? Washingtont vagy a Huaweit?

Az amerikai külügyminiszter sarkosan fogalmazott:

a nemzeteknek választaniuk kell az Egyesült Államok és a Huawei között.  

491070061_huawei-p20-pro-dual.jpg

Elefántok táncolnak felettünk és a jelek szerint mi vagyunk a fű, vagyis az USA és Kína kereskedelmi háborúja, a kínai terjeszkedés elleni fellépés magyar területr ért, és választani kell...

 A Huawei kínai óriáscéget az amerikai hatóságok már korábban is megvádolták azzal, hogy telefonjaik a kínai kormányszervek számára továbbítanak információkat, és a biztonsági rések korántsem véletlenül kerültek a telefonokba és routerekbe, és ezért szankciókat hoztak a cég ellen, rövid időre őrozetbe vették a cég egyik vezetőjét. Lengyelországban kémkedés miatt letartóztattak egy Huawei alkalmazottat.

A háború tehát tart, de az egész európai telekommunikációra nézve jelent súlyos problémát, ha az Unió is kitiltja a Huawei Technologiest a 2019-2020-as 5G-tenderekből. 

A Vodafone a leányvállalatainál leállította az új Huawei maghálózati elemek telepítését. A Vodafone közölte, hogy ez mind addig érvényben marad, amíg az érintett titkosszolgálatoktól és/vagy a Huawei Technologies-től nem kapnak perdöntő bizonyítékot vagy cáfolatot a „kémüggyel” kapcsolatban, írj a z-co media.

Ami az amerikai álláspontot illeti Magyarországgal kapcsolatban, azt az amerikai külügyminiszter egéeszen világosan megfogalmazta, az AP tudósítója pedig lejegyezte, hogy választani kell, vagy a Huawei, vagy az USA...

"BUDAPEST, Hungary -- The United States may be forced to scale back certain operations in Europe and elsewhere if countries continue to do business with the Chinese telecommunications company Huawei, Secretary of State Mike Pompeo said Monday in a new warning that underscores U.S. concerns about the firm.

n Budapest on the first leg of a five-nation European tour during which he is raising American concerns about China and Russia's growing influence in Central Europe, Pompeo said nations would have to consider choosing between Huawei and the United States.

The warning was broad but pointedly delivered in Hungary, a NATO ally and European Union member where Huawei is a major player. "They are a sovereign nation," Pompeo said of Hungary. "They get to make their own decisions. What is imperative is that we share with them the things we know about the risks that Huawei's presence in their networks present -- actual risks to their people, to the loss of privacy protections for their own people, to the risk that China will use this in a way that is not in the best interest of Hungary."

A helyzet tehát kicsit sem egyszerű, mert amint a Huawei magyar leányvállalata ma közleményében hangsúlyozta:

"Tavaly a Huawei Technologies Hungary összesített – nem auditált – árbevétele Magyarországon megközelítette a 80 milliárd forintot. A vállalat idén is növekedésre számít, és tovább fejleszti Kínán kívüli legnagyobb, tíz éve alapított magyarországi gyártó- és logisztikai központját. Itt már az Ipar 4.0 koncepciónak megfelelően a legkorszerűbb felhős technológiával tesztelik és ellenőrzik a gyártott hálózati távközlési és infokommunikációs eszközöket."

A cég tavaly mind a Magyar Telekommal,mind a Vodafone-nal sikeres, következő generációs, 5G-s hálózati próbákat hajtott végre. A vállalatnak Magyarországon jelenleg már több, bekapcsolt 5G-bázisállomása is funkcionál...

Nincs visszaút a nemzetállamhoz - leszámolás a mítoszokkal

Az Európai Unió az egyetlen olyan politikai egység a világon,amely eléggé felkészült ahhoz, hogy a 21.század problémáit megoldja, de egyidejűleg tökéletesen képtelen arra, hogy ezeket a képességeit artikulálja...

Egy amerikai történész, bizonyos Timothy Snyder beszélt erről a svájci Neue Züricher Zeitungnak, kiegészítbve mindezt azzal a nem kicsit provokatív megjegyzéssel, hogy a nemzetállamok kora végleg lejárt, nincs visszatérés ahhoz a formulához.

Részletek az interjúból:

"Az európaiak többnyire egy mítoszban élnek, ami valójában kettős mítosz is. Az egyik mítosz azt mondja: egykor nemzetállam voltunk. A másik mítosz azt mondja, hogy a nemzetállamok megtanulták a leckét a múltból, és ezért kezdtek együttműködni.europe_1815_map_en.png

De nem ez történt. Ami történt, az valami más: egy sor európai birodalom szétesett a huszadik század folyamán, függetlenül attól, hogy szárazföldi vagy tengeri birodalmak voltak, a nácik harmadik birodalma volt, vagy a Szovjetunió.

Ami megmaradt ezekből a birodalmakból, az utat talált a kereskedelmi zónákba, együttműködésbe, majd az európai politikai intézményekbe.

...

Európa helyettesíti a birodalmat ? Bizonyos értelemben igen. Fontos, hogy emlékezzünk ezekre a történelmi előzményekre, mert ha ezt nem tesszük, akkor tényleg úgy gondolhatjuk, hogy visszatérhetünk a nemzetállamhoz. De nem térhetünk vissza ahhoz, ami nem történt meg.

Vegyük példaként Nagy-Britanniát: a modern időkben soha nem volt nemzetállam. Csak a Brit Birodalom létezett- és az európai integrációs projekt. Lengyelország és Magyarország esetében volt egy nemzetállam, de ez a nemzetállam csak nagyon rövid ideig létezett - és egyébként sem tűnt sikeresnek.

Az itt használt trükkel az európaiaknak azt akarják bebeszélni: térjünk vissza ebbe a kényelmes múltba. Az unió elhagyása azonban valóban azt jelenti, hogy egy teljesen tisztázatlan jövőbe kerülnek."

A teljes szöveg németül itt található: https://www.nzz.ch/feuilleton/der-historiker-timothy-snyder-es-gibt-keine-rueckkehr-zum-nationalstaat-ld.1455135?mktcid=nled&mktcval=107&kid=_2019-1-30

Dorkaságok - mi a veszélyesebb, az apacuka, a vucli, vagy a dementor?

garden-913987_1280.jpgDorkaságok - mi a veszélyesebb?

Reggelizünk és ilyenkor Dorkával (10 éves) az élet nagy dolgairól beszélgetünk. Miután Harry Potter láz van,- negyedik kötet, jó vastag - ez az egyik fő téma reggel és délben, este meg pláne.

Közben egyik délután megnéztük az új Micimackós filmet, ahol a nagyra nőtt Róbert Gida küzd a főnökével, aki Füles szerint egy vucli, de szó esett a borzalmas apacukákról is. Így aztán Dorka reggelinél feltette a kérdét, szerintem vajon a vuclik, az apacukák avagy a dementorok a veszélyesebbek?

Rövid gondolkodás után arra jutottunk, hogy a dementorok, mert azok az emberek lelkét szívják ki, míg a vuclik inkább csak tökfejek, az apacukák meg legfeljebb vérszívók.

Legközelebb megmutatom neki a 16 tonnát raksz című opuszt, és akkor finomíthatja a véleményét a céges vuclikról is...

Mert:

Tizenhat tonnát raksz, és mennyi a bér

Egy nappal vénebb vagy a hiteledért

Szent Péter engem ne hívj én nem mehetek

A lelkem a vállalatot illeti meg...

Ugye.

Harisnyás Pippi Davosban

400px-greta_thunberg_2018_cropped.jpg20150322harisnyas-pippi.jpgHarisnyás Pippi Davosban

A 16 éves svéd lány neve Greta, Greta Thunberg. A fél világ rajong érte, a másik fele pedig szapulja, ahol éri. Gréta környezetvédő diáklány, aki akcióival felrázta a klímaszkeptikusokat Svédországban, a WEF, a Világgazdasági Fórum szokásos davosi találkozóján pedig azt vágta az egybegyűlt politikusok, bankárok és gazdasági csúcsvezetők arcába: azt akarom, hogy rettegjetek, hogy érezzétek, ég a ház!

Hogy mondhat ilyet? Ki ez? De ez egy össze-vissza beszélő gyerek! Manipulálják! Felhasználják! Így estek neki Grétának, de ez különösebben nem zavarta meg a lányt.

Greta ugyanis olyan, mint Pippi, a Harisnyás, Astrid Lindgren hőse. Szinte gyerek még – Pippi teljesen az-, neveletlen, de majdnem mindenkit meghódít. Pippi a legerősebb kislány, legyőzi a cirkuszi erőművészt és a rablókat, ha kell, egyedül felemel egy lovat.

Ha Greta idézett kijelentést vesszük és a davosi közönséget, akkor az a mondat egy négylovas hintó emelgetésével ért fel.

Greta tehát lázít, lázítja a fiatalokat, akik a mai világban 15-16 éves korukra sokkal tájékozottabbak, mint az analóg világban szocializálódott 60-70 évesek, köztük akár maguk a döntéshozók – tisztelet a kivételnek. Szerintük nincs klímaváltozás, nincs globális felmelegedés, nincs szükség sebességkorlátozásra a német autópályákon, lehet tovább írtani az erdőket, minden úgy van jól, ahogy a profit csörgedez, és ha ömlik a pénz, akkor minden rendben.

„Pippi nem tiszteli a felnőtteket pusztán azért, mert idősebbek nála, nem fél a rendőröktől, csak mert a hatalmat képviselik, és bátran kijelenti az iskoláról, hogy a fantáziátlanság, az unalom kínzókamrája. Pippi a gyerekjogok előharcosa azt üzeni a gyerekeknek, hogy ők is lehetnek erősek, és nem kell meghajolniuk a nagyok akarata és erőfölénye alatt.”

Így írt Pippiről négy éve az Origo, de a szerző szerintem nem gondolta, hogy hamarosan viszontlátja Pippit, Gréta bőrébe bújva. A felnőttek világa sokszor értelmetlen dolgokat akar a gyerekekre kényszeríteni és napjainkban az egyik legnagyobb értelmetlenség a tétlenség és tehetetlenség a klímaváltozással szemben.

Gréta a gyerekeink és az unokáink nevében lázad, az ő nevükben mondja, hogy ég a ház, hiszen nem a mostani 60-70 évesek számára lesz elviselhetetlen és élhetetlen a bolygó, hanem főleg nekik...

Régimódi kereszténydemokrata vagyok

northern-lights-3847784_1280.jpgA német gazdasági csoda megteremtője Ludwig Erhard, az ő könyvét olvasom, és újraolvasom. Nem árt négy-öt évente elővenni.

A mostani olvasás közben egészen elképesztő dologra jöttem rá, arra, hogy én egy régimódi, ha úgy tetszik régi vágású kereszténydemokrata vagyok.

Ezt így soha nem gondoltam volna, de ahogy a német gazdasági csoda megteremtőjét, filozófusát, későbbi kancellárt olvassa az ember, világossá válik, hogy pontosan azt írta, amit én gondolok.

Azt írta Ludwig Erhard 1947 táján: "Kifejtettem, hogy hibának tartom és emiatt visszautasítom a korábbi jövedelmi tagozódásról alkotott hagyományos elképzelések újraélesztését. ... Olyan gazdasági rendszer megvalósítására törekszem, amely képes arra, hogy népünk további és szélesebb rétegeit jóléthez juttassa. ... széles rétegekre kiterjedő tömeges vásárlóerő segítségével végleg túlhaladjuk a régi, konzervatív társadalmi struktúrát.

Az örökölt hierarchiában az egyik oldalon állt egy vékony felső réteg, amely a fogyasztásban bármit megengedhetett magának, a másik oldalon pedig ott volt egy létszámát tekintve igen széles alsó réteg, amely nem rendelkezett kielégítő vásárlóerővel. ... Végre túl kell lépnünk ezen a korszerű fejlődést gátló helyzeten, és így egyúttal megszüntessük a szegények és gazdagok közötti ellenségességet is..."

Nincs ehhez sok hozzátennivaló, a gondolat tiszta, a gyakorlati megvalósítás 70 esztendeje pedig azt bizonyította, hogy a gondolat helyes volt, Németország ma Európa és a világ egyik vezető gazdasági hatalma.

Mi a helyzet nálunk? Itt retorikailag Erhardot halljuk, sacc per kábé, ami pedig a gyakorlatot illeti, teljes erővel a régi, használhatatlan struktúrát építi újjá néhány, plebejusból lett újgazdag, betáplálva a rendszerbe minden régi konfliktust.

Ez nem más, mint neoliberális gazdaságpolitika, pure.

Agresszív regresszió az, ami uralja a kormányzatot és az országot. A hozzám hasonló, régimódi kereszténydemokrata gondolkodásúaknak, akik egyúttal nyitottak a felvilágosodás bizonyos eszméire is, mint szabadság, egyenlőség, testvériség, mindent el kell követni, hogy Ludwig Erhardot és az ő gondolkodását megismertessük a mai magyar hatalommal.

P.S.

Ez a régimódi kereszténydemokrata gondolkodás ma simán belefér bármely mai baloldalinak mondott párt programjába. Kérdés, hogy a gyakorlatban mi valósul meg belőle...

Trollbamondás, a hatékony kommunikációs módszer

garden-913987_1280.jpgSokan láthatták azt a videófelvételt, amelyen a riporter a riportalanyt győzködi: hangsúlyozza ki, hogy a magyar köztelevízió székházát védték, érti, védték a biztonsági őrök a magyar országgyűlési képviselőkkel szemben.

A jogász riportalany pedig szépen, engedelmesen, mint akinek ez a dolga, megismételte a nyilatkozatot, belefűzve, hogy védték, megvédték...

Ebben a felállásban két trollt figyelhettünk meg, két olyan személyt, aki manipulálni akarja a valóságot, vagy inkább akikkel szeretnék manipuláltatni. A trollok alternatív valóságot építenek, felsőbb utasítások alapján. A riporter-troll  postás volt, a hatalom neki is diktált, ő ezt a diktátumot továbbította a riportalany trollnak. 

Házi használatra trollbamondásnak neveztem el ezt a roppant hatékony kommunikációs módszert, amely jelenleg a hatalom egyik legfontosabb eszköze az emberek manipulálására.

A trollbamondás, a totális centralizáció, a roppant tömegű médiatúlsúly a hatalom által manipulált valóság kialakítását szolgálja, a saját tényeknek nevezett abszurditás tömegtermelését. A trollok közvetlen utasításokat kapnak, katonai jellegű felettes-beosztott kapcsolatban, a régi KuK alapelv szerint, pofát befogni és továbbszolgálni, Maul halten und weiterdienen... Cáfolni és rágalmazni, álhíreket terjeszteni és valódi híreket hiteltelenné tenni, ez a trollhadsereg feladata.

Ott, ahol közpénzből sok milliárdos kampányokat folytatnak azért, hogy nem létező veszélyekkel riogassák és tartsák félelelmben az embereket, ahol gondosan megtervezett akciókkal jelölnek ki ellenséget, és mindezt a hatalom monopolizálása és a saját vagyon gátlás nélküli halmozása miatt teszik, a társadalomnak minden létező törvényes eszközzel védenie kell magát a hatalommal szemben.

1990 táján, már az első szabad választások után járt Pesten a Nemzetközi Újságírószövetség akkori elnöke, egy dán újságíró, aki arra figyelmeztetett bennünket, hogy a demokráciáért és a szabadságért, beleértve a sajtószabadságot is, naponta meg kell küzdeni. Az elmúlt évek bizonyították az akkori szavak igazságát, illetve azt, hogy nem voltunk elég kemények a szabadságért vívott harcban.

Az egyensúly, amely nélkülözhetetlen egy ország hosszú távú fejlődéséhez, megbomlott, mert megbontották, hogy egy trollokat vezérlő társaság uralkodhasson, hogy egy stadion VIP páholyának tagjai döntsék el az ország sorsát.

A trolljaik pedig, mint a droidok, írnak, beszélnek a betáplált utasítások szerint, a trollbamondás alapján:

migránsok, Brüsszel, Soros, liberálisok, Soros, Brüsszel, migránsok...

P.S.

A poszt valódi trollmágnesnek bizonyult, nagy volt a trollongás...:)

 

 

Szándékos vakság

monkey-557586_1280.jpgSzándékos vakság

Pálferinek van egy nagyon izgalmas előadása a szándékos vakságról. Van aki nem ismeri e nevet? Ki az a Pálferi? 

Az online lexikon szerint Pál Ferenc, közismert nevén: Pálferi, római katolikus pap, egyben mentálhigiénés szakember, 1986 és 1989 között pedig válogatott atléta. Hetente tart hittanórákat, előadásokat fiataloknak pszichológia, teológia és mentálhigiéné témakörben.

Az előadások tematikája meglehetősen tág, érintik a spiritualitást és a társadalomtudományokat, a közösségi és családi konfliktusoktól a személyes lelki egyensúly kérdésein és a párkapcsolati-házassági problémákon át a transzcendenciáig terjednek.

Nos, a feleségem hívta fel a figyelmemet a szándékos vakságról szóló beszédre, azzal, hogy valószínűleg az ország egy jelentős része szándékos vakságban szenved, vagy nem is biztos, hogy szenved, de abban az állapotban van.

Szándékosan vak.

Mik a szándékos vakság jellemzői? Rövid összefoglalót készítettem az előadás alapján.

Az első, az egyirányú figyelem.

A második az, hogy a pozitív érzéseket közvetítő, vagy kiváltó információkat gyűjtjük, ezek megerősítenek bennünket, és a negatív érzéseket kiváltó információkat igyekszünk elhessegetni magunktól.

A harmadik a minket körülvevő rendszerek rendszerszintű működési hibája., amelyek következtében a legtöbb ember elbukik. Például a világháborúban a vezető azt mondja, hogy ő minden felelősséget vállal, és akkor elszabadul a pokol...

A negyedik, hogy mindent megszűrünk, ami kikezdi a hiedelmeinket és igyekszünk kizárni mindazt, ami a hiedelmeinkkel ellentétes. A rosszul működő csoportokban a rendszerszintű probléma, hogy valakit fogunk, és teljesen elutasítunk, és kidobjuk őt a csoportból. Aztán a külső sötétség majd végez vele...

Egykori rádiós kollégám, a Csodák Palotájának igazgatója szerint ez inkább irányított vakság, azért, mert nem szándékos, legalábbis az illető nem fogalmazza meg magának. Ennek összetevője a világnézet-hatásnak nevezett jelenség.  A világnézet-hatás azt jelenti, hogy az emberek általában csak azokat a dolgokat érzékelik, amelyek egybevágnak a világnézetükkel.

A másikat úgy mondják, hogy a tények visszaütnek - még a világnézetükkel ellentétes tényeket is úgy fordítják, hogy azok a világnézetüket erősítsék. Egy kísérletben oltásellenes szülőknek mutattak be világos bizonyítékokat, akik azokat el is fogadták, majd a végén, mikor megkérdezték őket, mindannyian azt mondták, hogy természetesen nem fogják beoltatni a gyereket...

Egy kedves ismerősöm szerint amiben élünk, az nem vakság, hanem olyan állapot, amiben éppen nincs alternatíva, és a rosszak közül a számára kevésbé rosszat választja az ember! A konklúzió: gyorsan alternatívát kell mutatni az embereknek!

Nekem pedig az a szomszéd jutott eszembe, aki saját bevallása szerint pontosan tudja, mit és mennyit hazudik a kormány és a kormánypropaganda, de ő akkor is őket választja.

Ennyit mára Pálferitől, meg a szándékos vakságról.

Negyven év után újra a világot jelentő deszkákon...

42314523_10217083972761286_7657087495108034560_o.jpgNegyven év után újra a világot jelentő deszkákon...

Úgy negyvenhat éve léptem először a világot jelentő deszkákra, na jó, pódiumra, bármire, akkor még dédelgettem magamban azt, hogy így vagy úgy, de színházi ember leszek, író-rendező-színész-idenekemazoroszlántis, deazonnal, minimum.

Ahová mentem, ott színházat szerveztem. Ez történt a gimnáziumban, ahol 1972-ben valószínűleg Magyaroszágon előszöt vittük színre a Radnóti Gimnázium színpadán Bársony Vera tanárnő rendezésében A kis herceget, és én megkaptam a Pilóta szerepét... Tudjátok: "Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet. Óriáskígyót ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el. Tessék, itt a rajz másolata..."

A Kis herceget egy lány játszotta és én halálos-plátóian voltam szerelmes, és az első és egyben utolsó előadás után soha nem láttam többet. Az előadás egyébként nagy siker volt.

A hadseregben nem igazán volt mód kibontakoztatni színpadi képességeinket, ott Krasznahorkai Laci gitárja és éneke pótolta a színházi előadásokat.

A jogi karon persze rögtön irodalmi színpadot szerveztem, és akadt is néhány igéretes bemutató, ünnepi műsor, a legizgalmasabb a Mester és Margaritából kivett Pilátus történet, aminek én voltam a dramaturgja, rendezője, szervezője és én voltam Woland, a Messire. Itt is egy előadást tartottunk, nem a kasszasikerre mentünk...

Az akkori szereposztás később vált izgalmassá, hiszen Jesua filozófiatanár lett, Afranius, a titkosszolgálat vezetője igazságügyi államtitkár, a plakátkészítő grafikus valódi titkosszolga, a Kajafást játszó évfolyamtárs bíró, én meg újságíró.

Az Eötvös Klub az egykori és mai Centrál Kávéház helyén működött, ott jutott hely számunkra is. Volt egy fergeteges találkozónk az akkori Színművészeti Főiskola egyik osztályával, Máté Gáborék jöttek el "szakmai" találkozóra...

Ott mutattuk be 1976-ban Babits Eratóját, a versösszeállítás címét én választottam: Venus Perversa. Hamarosan a dékán előtt kellett magyarázkodnunk és bizonyítani, hogy a műsorban elhangzott versek Magyarországon legálisan, közforgalomban lévő kötetből származtak.

Közben próbáltam a nemzetközi kapcsolatokat is építeni, így aztán Krakkóban járva egy vodkában meglehetősen gazdag éjszaka után meghívtam a Teatr Stu, a Százak Színháza teljes társulatát Budapestre. A lengyel színháznak amúgy is rajongója voltam, Grotowski szegény színháza volt az egyik minta számomra, így gondoltam, hogy mindenki nagyon örül majd a krakkóiak vendégjátékának. Ez nem teljesen így volt, így aztán a jogi karon be is fejeződött színházépítési karrierem, bár a nemzetközik kapcsolatokat azért igyekeztem fenntartani.

Moszkvában, a Taganka színház előtt egy mínusz húsz fokos februári napon igen kemény ökölharcba bonyolódtam, hogy jegyet szerezzek a Ljubimov-féle Mester és Margaritára, de az adott és kapott pofonokon kívül mást nem sikerült szerezni, illetve egy belépő azért mégis akadt egy Viszockij estre, éljen az utrennaja zarjádka, a reggeli torna...

De "aztán a fölnőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves koromban nagyszerű festői pályafutásomról."

Nos, úgy tűnt, a Pilótáéhoz hasonlóan a nagyszerű színházi karrierem itt véget is ért, és hosszú évekre elvitt a felnőttség, alkalmazkodtam, gazdaságról beszéltem, meg fociról meg politikáról.

"Az illető fölnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe."

Nade. Jött Margit.

Igaz, kicsit később jött, de mi az 40 év! Margit fölajánlotta, hogy szerepelthetek egy általa rendezett darabban.

A címe: Jó estét nyár, jó estét szerelem...

És tegnap volt az első próba a nagyszínpadon...

Örkény jutott eszembe, egész pontosan ez az idézet:

"Nem túl óvatos maga egy kicsit?

- Pontosan ez az a tempó, amelyre teremtve vagyunk.

- Látja, mennyi ember? És mindenki minket bámul.

- Irigykednek.

- Egészen ki van dülledve a szemük.

- Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók."

süti beállítások módosítása