Két hónapon belül második barátomat búcsúztatom.Most Danielt Pasche-t, a legvidámabb svájcit...

Ez az utolsó kép, amin együtt vagyunk Danival. Berlinben készült, 2013-ban. A harmadik ezemély egy Carlos nevű férfi,aki puerto rico-i születésű, és régen Nyugat-Berlinben szolgált amerikai katonanként.

Három veterán.

Drága Dani, öreg barátom!

Nem tudok ma Bernben lenni, a buta térdem miatt, valószínűleg meg kell műteni a lábamat, bár még kapálózom ellene.

Ezért megírom azt, amit el akartam mondani, hogy minden embernek olyan barátot kívánok, amilyen te vagy, te voltál. Te voltál az egyik legvidámabb svájci, akit valaha láttam, tele jókedvvel, életörömmel, de aki nagyon mogorva is tudott lenni.

1991 nyarán ismerkedtünk meg, nekem elegem volt a budapesti "csendes forradalomból" és te jókor érkeztél a svájci rádió ajánlatával, hogy menjek és tanuljak, dolgozzak Svájcban.

Mentem és milyen szerencsém volt! Összebarátkoztunk és sok bolond dolgot csináltunk, sokat beszélgettünk a világról és arról, hogy milyennek kellene lennie. Hát, nem olyan lett...

Mégis, úgy gondolom, hogy szerencsések vagyunk, voltunk, és ha egy égi kocsmában olvasod ezt, kérlek, igyál egy pohár vörösbort és mondd: Santé!

Szombaton délután és is ezt teszem...

Dies ist das letzte Bild, das wir mit Dani haben. Made in Berlin, im Jahr 2013. Die dritte Person ist ein Mann namens Carlos, der in Puerto Rico geboren wurde und als amerikanischer Soldat in Westberlin diente.

Drei Veteranen.

Lieber Dani, mein alter Freund!

Ich kann heute wegen meines dummen Knies nicht in Bern sein, ich muss wahrscheinlich meine Füße operieren lassen.

Deshalb schreibe ich, was ich sagen wollte, dass ich jedem Mann so einen Freund, wie dich wünsche. Du warst einer der fröhlichsten Schweizer, wen ich je gesehen habe, voller Freude und Lust, aber du könntest auch mürrisch sein, sogar muff... Aber das war schnell weg.

Wir haben uns im Sommer 1991 kennengelernt, ich hatte genug von der "stillen Revolution" in Budapest und da kam das schweizer Angebot. Komm nach Bern, komm in die Schweiz, um dort zu studieren und arbeiten.

Ich ging und zum Glück! Wir wurden Freunde und wir haben viele lustige manchmal irre Sachen gemacht, wir haben viel über die Welt gesprochen und wie sie sein sollte. Nun, die Welt ist nicht so.

Ich glaube doch, wir hatten Glück und ein gutes Leben und wenn Du in einer himmlischen-spherischen Kneipe das alles liest, bitte trinke ein Glas Rotwein und sage: Sante!

Das tu ich a Samstag Nachmittag auch..