Davosi emlék

Nézem a torkon ragadt politikát, a Slejm legújabb videóját, amely Putyinról szól. Elhangzott benne, hogy a leningrádi, majd szentpétervári polgármester, Anatolij Szobcsak külügyi tanácsadója volt Vlagyimír Putyin.

Nekem pedig eszembe jutott, hogy 1992-ben, amikor Adam Michnik, a lengyel Szolidaritás egyik vezetője. akkor már a Gazeta Wyborcza főszerkesztője bemutatott Davosban Anatolij Szobcsaknak, akkor állt ott mellette egy kis termetű férfi...

Michnik lelkes volt, imádta az akkori orosz vezetőket, lehet, hogy némileg változott a véleménye azóta. A kis emberre nem koncentráltam, de nem figyelhetek mindenre és mindenkire, főleg akkor, amikor a szemem sarkából láttam, hogy jön Henry Kissinger...

Hogy kerültem Davosba, a Világgazdasági Fórumra? Úgy, hogy kiküldött a svájci rádió.

1992-ben a svájci rádió és a svájci külügyminisztérium közös programjának köszönhetően kerültem Bernbe, az SRG-SRI-hez, a közszolgálati rádióhoz és tv-hez. Az 1989-90-es fordulat a svájciakat sem hagyta közömbösen, indítottak egy programot, hogy átképezzék a kelet-európai rádiósokat, tévéseket az ő fogalmaik szerinti közszolgálatra. Ez az én esetemben több éven keresztül zajlott, egészen 1998-ig visszajártam, de addigra már kiderült, hogy Magyarországon a politika nem akar svájci tipusú és finanszírozású közszolgálatot, de ez egy másik történet.

1992 januárjában érkeztem Bernbe, Daniel Pasche gondjaira bíztak bennünket, az idők folyamán jó barátok lettünk, de akkor még hivatalosabb volt a kapcsolat, így kissé elkomorult, amikor elővezettem, hogy szeretnék elmenni a davosi csúcsra, tudósítani. Elkomorult, mert szép kis összegbe kerülhetett a svájci rádiónak, de megszervezte, így egy hétig a davosi varázshegyen lógathattam a lábam...

A díszvendég akkor Nelson Mandela volt, a fő esemény pedig a dél-afrikai rendszerváltás, pontosabban annak előkészítése, lebonyolítása, miközben Európában zajlott a balkáni háború...

Elképesztő volt a politikai-pénzügyi celebek felvonulása, és megjelentek a kelet-európaiak, köztük a már említett urak. Jöttek magyarok is, szép számban, köztük a Paribas leánybankjának budapesti vezetője, Medgyessy Péter, volt pénzügyminiszter.

Egy magyar kolleginával együtt kezdtünk beszélgetni vele, a beszélgetés tárgya a 80-as évek magyar pénzügypolitikája volt, és a hangulat fokozódott, mert mondjuk úgy, hogy a felek nem mindenben értettek egyet, így rengeteg whiskyt kellett elfogyasztani ahhoz. hogy az álláspontok érthetőbbek legyenek.

A beszélgetés emlékezetes volt, mert évekkel később egy véletlen találkozásunkkor az akkor újra pénzügyminiszter Medgyessy Péter azt kérdezte, mikor megyünk újra whiskyzni Davosba?

Amikor megint meghív a miniszter úr, - feleltem.