Ez a költemény szól a halhoz, mely nem beszél, - minő szeszély -, sőt, leginkább hallgat,

de legalább sose hal meg, csak a végén, - együtt velem.

Kedves Remény,

nem ismerem túl jól kegyed,

bár nevét hallottam sokat,

s azt is, miként vert át már másokat,

de bízom abban, hogy megváltozott,

Mihály leckéje nyomot hagyott csalfa lelkén,

hisz azóta eltelt már pár század,

és a jó remény is holtig tanul.

Nem utánzat,

nem szerelmi bánat vezeti tollam,

hanem aggodalom.

Kedves Remény, - a toll bizalmas, tegez-,

leszel szíves e jeles napon, a költészetén,

jelet adni, vagyis magad,

hogy itt vagy velünk,

s nem mással ügyködsz ellenünk,

hisz mindenhol van remény,

tele veled a világ,

lottériák viselik neved, Esperanza,

mily költői csalás!

Nem nőről szól hát versem,

bár a kísértés örök,

hanem a Jövőről, arról a másik csalfa hölgyről,

- lám máris dugámba dőltem -,

aki együtt veled századok óta

bájosan integet a túlsó partról,

ahova krokodil hátán ugorhat át az ember.

Nézem a hölgyet, és jaj,

egy pillanat alatt lett vén banya a szépség,

aki már nélküled van ott, Reménység.

Mihály, segíts!

Mondd el neki, leckédet ne feledje,

ne lépjen le, ha úgy tart kedve,

hisz versben él ő is, a vak,

szavak tartják életben a csalfát,

hát hozza vissza azt a másik nőt,

a szép, szeretni való Jövőt.

LJ

A versnek mostanában nincs keletje. Igaz, nyugatja sincs... Ennek ellenére vannak olyan egyedek, akik valójában meg nem magyarázható, ám teljesen irracionális okoknál fogva írnak verseket.

Például én. 

A verseket nem közlik blogon, vagy valóságshow-ban, pedig valójában semmi másra nincs most szükség, mint egy hatalmas versblogra, egy verszuhatagra.

Költészet kell az embereknek, az emberi erőforrás minisztériumok és kockaiskola-gyárak helyett.

Aztán a következő lépésben jöhet a vershegy, amiről nagyon sok évvel ezelőtt beszélgettem egy versmondó lánnyal. Egy domb, egy hegy, ahová eljön sok-sok ember, hogy együtt elmondják kedves verseiket. Hol halkan, hol szavalva, de mindenképp szívből.

Persze a jelenlegi körülmények között legalább 2 méter távolságot tartva. Ha sokan leszünk, jó nagy hegy kell.

Ma korán ébredtem, és kéznél volt a klaviatúra. Írtam valami, a hegyre.

Helyzetek

Gondolatból hang, hangból szó, szóból mondat, mondatból tett, tettből gondolat.

Hangból ének, énekből jókedv, jókedvből tett, tettből hang, hangból csend.

Szóból vers, versből himnusz, himnuszból nép, népből nemzet, nemzetből álom, álomból ébredés.

Mondatból monda, mondából legenda, legendából mese, meséből hős, hősből sosem elég...

Tettből tettetés, tettetésből hazugság, hazugságból hatalom, hatalomból háború, háborúból halál.

Gondolatból csend, csendből hit, hitből végtelen, végtelenből gondolat.

Szórakoztatóipari hulladék

Elmondaná valaki, hogy a totálisan kudarcos magyar foci TAO támogatása miért kőbevésett, amikor senki nem is játszik?

A Felcsútnak önmagában akkora a TAO pénze, amennyit a kormány most elvesz a politikai pártoktól...

A kudarctörténetből miért nem vonják ki a pénzt?

Az önkormányzatokat csődbe lökik, a gyalázatos szórakoztatóipari hulladékba még mindig öntik a milliárdokat, és ezt a hulladékot árasztják egy komplett állami tv-csatornán?

Aztán vannak itt egészen egyszerű kérdések:

Elmarad az idén az olimpia? Igen.

Vannak focimeccsek, BL és egyebek? Nem, nincsenek.

Lesz úszó EB? Nem.

Van Forma-1? Nem, nincs.

Jön Soros? Nem.

Jönnek migránsok? Nem, mert minden határ zárva.

Akkor mi a búbánatos galacsinhajtó füléért nem az MTVA-tól veszik el a pénzt, abból a 75 milliárdból, amellyel kitömték?

Miért nem a propaganda minisztérium (utoljára Göbbels vezetett ilyen nevű intézményt) 133 milliárdjához nyúlnak?

Miért nem a TAO pénzből csípnek le néhány 10 milliárdot, hiszen senki nem focizik...

Egyszerűen gyalázatos az egész: propagandára elvileg 133 milliárdot, az MTVA költségvetésébe 75 milliárdot állítottak be, a TAO-val elfolyik 100 milliárd, és ez tabu...

Ha összeadjátok, ebből a 300-ból laza 150 milliárdot simán oda lehetne adni az állásukat elvesztő embereknek...

Kutyák, hát örökké akartok élni?

Olvasom azokat a finoman, vagy teljesen nyíltan megfogalmazott véleményeket, amelyek szerint a gazdaság működőképességének fenntartása érdekében, továbbá a járvány megállításáért az idősebb generációnak áldozatokat kell hoznia, vagyis áldozza fel életét azért, hogy ne menjenek csődbe különböző iparágak és cégek.

Ezen nézetek képviselői azzal érvelnek, hogy ha sokáig elhúzódik a válság, akkor kisebb áldozat hagyni, hogy meghaljon néhány tíz, vagy százezer idős ember, mint bizonytalanságba taszítani milliókat, zárlatot, kijárási tilalmat elrendelni, vagyis nem szabad úgymond leállítani a gazdaság működését.

Erről eszembe jutott egy történelmi pletyka, amely szerint I. Frigyes Vilmos porosz király egy vesztésre álló csatában azt kiáltotta hátráló gránátosainak, hogy: "Kutyák, hát örökké akartok élni?"

A csatát persze elvesztették, és nem tudni, hogy a diadalmas porosz menetelés hány gránátos életébe került.

Szóval, a gránátosok és a kutyák, tovább az idősebbek nevében kijelentem, hogy ha örökké nem is, de sokáig szeretnénk élni.

Ha el tetszettek szúrni a gazdaság vezetését, és a folyamatok ellenőrizhetetlenné válnak, és el tetszik veszíteni egy pénzügyi ütközetet, ha nem tetszettek észrevenni egy világjárványt és nem  készítették fel az egészségügyi rendszert, akkor tessék annyi vért gyűjtetni abba a ványadt testrészbe, hogy az valamilyen tartást adjon, de az ne a gránátosok és ne az idősek vére legyen.

Amúgy meg minden kutya örökké él, bizonyíték erre a Canis Maior irreguláris galaxis...

(A képen a Nagy Kutya, a Canis Maior csillagkép látható, forrás: Wikipédia)

A családban már több mint egy hónapja vesztegzár van, vagyis karantén részletekben. Elmondom, hogy történt.

Február közepén itthon tanakodtunk, mi legyen a síszünettel, amit azért lassan át kellene keresztelni, mert mostanában februárban Magyarországon már csak elvétve található hó, tekintettel arra, hogy valami klímaváltozás van, de ebbe nem megyek most bele. Síszünet, két általános iskolás teljesen és félig kamasz gyerek, anya nem ér rá, dolgozik, apa találjon ki valamit, és szervezzen használható programot. 

Törtem a fejem, nem, nem lázasan, csak úgy, és végül megláttam egy képet arról, hogy Velencében a tavalyi nagy árvíz után panaszkodnak, kevés a turista, a karneválra sem jöttek túl sokan. Ez az, szuper, a Google és  Booking, a te barátod, továbbá Kinga, aki Olaszországba ment férjhez, és intenzíven foglalkozik turisztikával. Végül Kinga volt a nyerő, azt a tanácsot adta, hogy ne Velencében keressek szállást, hanem Trevisoban, onnan vonatozzunk, és jól járunk. 

A többi már rutinmunka volt, foglalni, fizetni a Bookingon, rendbe tenni a kocsit, és aztán 19-én, szerdán korán reggel indulni. Sima út, gyönyörű idő, az kissé meglepő volt, hogy Szlovéniában a hegyeken egy deka hó nem sok, annyi sem látható, hiába hívják Júliai-Alpoknak őket. 

Fontos megjegyezni, hogy akkor még semmilyen hír nem volt a lombardiai fertőzésekről, mi pedig, ugye Velencébe utaztunk. A kirándulás meglepően jól sikerült - a gyerekek nem gyilkolták egymást-, a város elvarázsolt bennünket, a karnevál működött, csak egy hamis tíz eurós bosszantott fel minket, amit a gyerekekre sózott rá egy utcai árus.

Pénteken jöttünk is vissza, és a kocsiban hallottuk a híreket, hogy Lombardiában fertőzötteket találtak. Mondtam magamban, hogy jó, de mi onnan száz kilométerre jártunk, és ezzel el is intéztem a dolgot. A kiránduláson sok képet készítettünk, ezek közül a jobbnak a Facebookon landoltak, így meglehetősen sokan láthatták, merre jártunk.

Hazaértünk, a gyerekek készültek a hétfői iskolakezdésre, de vasárnap kaptam egy üzenetet a suliból, hogy tekintettel az olaszországi kirándulásra, szépen kérnek, hogy a gyerekek maradjanak otthon két hétre.

Morfondíroztunk, kérdeztük a gyerekeket is, ők nem tiltakoztak, így hát február 24-től házi karanténba vonultunk, pedig a közelében sem jártunk a veszélyes vidéknek. (Én azért jöttem-mentem, mert próbák voltak.) 

Eltelt a két hét, elkezdődött az iskola, és március 16-án be is zárták, mert közben ideért a járvány. Bencén kitört egy tüszős mandulagyulladás, amit magas láz kísért, kicsit pánikoltunk, de a doktornő megnyugtatott bennünket, hogy ez "csak" a tüszős mandula...

Közben jöttek a hírek - korábban is - hogy ez életkoros történet, férfiakra 65 felett nagyon harap, így aztán felettes énem utasítására én kerültem igen durva karanténba. A házat csak azzal a feltétellel hagyhatom el, ha nem megyek boltba, nem közelítek emberekhez, biciklizhetek, de szigorúan kerülnöm kell mindenkit, kutyát felügyelet mellett sétáltatok, szóval a cél az, hogy maradjak veszteg - és életben... 

Szerencsémre a születésnapomra kaptam egy pompás ajándékot, egy olyan bámulatos forgószéket, amely mindenféle állítható, dönthető, egy valódi Grand Fotel, amely a mostani vesztegzár alatt, a következő hetekben segít és szolgál...

P.S.  A címért köszönet Bánki Csabának... :)

A kép Velencében készült, de drágállottuk az álarcot, nem vettük meg, mára kiderült, hogy egy sima maszk árában adták... de ez még a Vírus előtt volt.

Járvány idején nosztalgiázik az ember, ez bocsánatos bűn... Na nem arról, hogy milyenek voltak azok a régi szép járványok, hanem arról, milyen szép volt fiatalnak és vagánynak lenni...

Ifjak voltunk és bohók az 1980-as évek elején, és a Magyar Rádióban dolgoztunk, ahol szívesen fogadták, ha az embernek voltak ötletei. A 168 óra - akkor még kizárólag szombat délutáni rádióműsorként - különösen fogadó késznek bizonyult. Az ötletek nem annyira politikai voltak, mert az tabunak számított, vagy inkább a befolyásos, régi elvtársak vadászterületének, de kisebb dolgokat meg tudtunk csinálni.

A nyolcvanas évek elején meglehetősen sok ifjú titán bukkant föl, így egy bizonyos Friderikusz Sándor, mellette Dömsödi Gábor, és persze Havas Henrik.

Akkortájt elég komoly feltűnést keltett, hogy ismeretlen tettesek folyamatosan fosztogatták a józsefvárosi pályaudvaron álló tehervagonokat. a MÁV vezetése állította, hogy ők mindent megtesznek az őrzésért, nekünk viszont Dömsödi kollégával az az ötletünk támadt, hogy éjszaka átmászunk a kerítésen, elmegyünk/lopakodunk egy szerelvényhez, ipiapacs leolvassuk a kocsiszámokat, várunk egy kicsit, majd kimászunk, és az egészet magnóra véve egy akcióriportot készítünk.

Mester Ákos meg is vette az ötletet, így először terepszemlére mentünk, kinéztünk egy kissé romos alacsonyabban lévő kerítésrészt, majd éjfél körül visszatértünk és kezdődött az akció.

Magnó bekapcsol és mint egy sporteseményt kezdtük közvetíteni a mászást, azt, hogy éppen merre megyünk, mit látunk. Egyszer csak megtorpantunk, mert megláttuk, hogy egy mellékvágányon egy rövidebb leponyvázott szerelvényt géppisztolyos szovjet katonák vesznek körül, sokan voltak és nem úgy tűnt, hogy nagyon barátkozni lehetne velük...

Basszus, ennek mondhatod, hogy a Magyar Rádiótól jöttél, suttogtam bele a mikrofonba, nem kicsit betojva, Dömsödi kolléga pedig köpni-nyelni sem tudott,  - utólag durcáskodott is, hogy semmilyen poén nem jutott eszébe.

Mit tegyünk? Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy nem veszünk tudomást a katonákról, indultunk tovább, ők pedig nem vettek tudomást rólunk, nem a fegyver vagy lőszerszállítmányt akartuk elrabolni...

Folytattuk a lopakodást, - ami ekkor már nem is volt az -, odaértünk a kiszemelt szerelvényhez, leolvastuk, ipiapacs, - akkor még. az analóg világban körülményesebb lett volna  fotózni - és mint aki jól végezte a dolgát, eljöttünk és kimásztunk a kerítésen.

A riport jól sikerült, el is hangzott, de az ominózus mondat - ennek mondhatod, hogy a Magyar Rádiótól jöttél - sajnos a szemétkosárban landolt a szalagon...

A világ megváltozott, és ehhez elég volt néhány hét.

Szinte senki nem foglalkozik a migrációval, mint Vírus előtt 1-ben (tavaly), hiszen a vírus lezárta a határokat. (A szerencsétlen menekültek persze ott vannak, ahol eddig.)

Nem tudni hová lett Gréta és mit gondol a világról, és a klímaválságról. (Valószínűleg ugyanazt.)

A hírekből eltűnt Szíria, az áldozatokkal, a bombákkal, a török és az orosz érdekekkel. (A tankok nem tűntek el.)

Hallott valaki Sorosról mostanában? Mi van vele? (Feltehetőleg karanténban van.)

A Brexit? Ugyan kérem, kit érdekel?

Megváltozott a világ, a vírus van mindenütt.

Másfél hete, március tizedikén elhangzott, hogy Matolcsy György szerint meg kell duplázni a hiteleket. Az MNB elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy az idén meg lehetne ismételni a 2018-as és a 2019-es gazdasági növekedést, a 3 százalékpontos többletet az Európai Unióhoz viszonyítva.

Eltelt tíz nap.

"Ez a legnagyobb kihívás a második világháború óta."- mondta Angela Merkel.

Az amerikai gazdaság 14 százalékkal, az európai pedig 22 százalékkal zuhanhat a második negyedévben, ez pedig magával ránthatja a világot – figyelmeztetnek a JP Morgan elemzői. A magyar GDP az idén 5-6 százalékot is eshet, vélik az elemzők.

Több százezer, de akár egymillió új munkanélküli is lehet Magyaroszágon, írták magyar szakértők.

Bezártak a szállodák, leállt az Audi, a Mercedes, az Opel, bezárt az Ikea. Összeomlott a turizmus, a légiforgalom.

Drasztikus döntést hozott az OTP: nem ad fogyasztási hitelt a bank addig, amíg ki nem tudja dolgozni a kormány által megszabott kritériumoknak megfelelő terméket.

Az árak elszabadulnak, a tőzsdék bedőltek, a forint történelmi mélyponton, egy dollár volt már 337 forint is, az euró csaknem 360 forint. Unokabátyám, aki nem ma kezdte az üzletet, azt mondja: most kiderül, milyen drága volt az olcsó kínai munka és áru, hiszen a bedőlt, vagy olcsó európai cégeket nagyon könnyen felvásárolhatják a kínai állami befektetők...

A magyar kormány a vírusra tekintettel korlátlan ideig tartó rendeleti kormányzást akar, és ő akarja megmondani, ennek mikor legyen vége. (A tapasztalat azt mutatja, hogy a hatalom emberei ilyenkor nagyon bizonytalanok, és így inkább hagyják, hogy maradjon náluk a korlátlanság joga...)

A kérdés az, hogy másfél hete ebből mi volt a láthatáron?

Vírus előtt, 1-ben

Egy konténerhajó általában hat hét alatt ér Kínából Európába és szállít igen nagy mennyiségű árut, alapanyagot, alkatrészt. Február elejére a Kínából induló konténerhajók száma úgy 80-90 százalékkal csökkent, akárcsak a légiforgalom. Ez azt is jelenti, hogy az alkatrészek, áruk és alapanyagok hiánya mostantól jelentkezik Európában.

Nyilván vannak kivételek, azonban az ellátási lánc zavarát nem lesz egyszerű helyreállítani, és ahogy épp tegnap írta egy német lap: valószínűleg semmi nem lesz úgy, ahogy volt a vírus előtt.

Új időszámítás kezdődik, úgy tűnik, most 10- 12 éves ciklusokban lehet gondolkodni, 1998-99-ben, a Dot.com válság előtt és után, 2008-ban, a Lehman Brothers előtt és után, 2020-ban vírus előtt és után.

A Lehman válság véget vetett a "vége van a történelemnek" illúziónak, a mostani virális hatás pedig felerősítheti Kína terjeszkedését, mert igaz ugyan, hogy a vírus első csapása Kínát érte, de a jelek szerint ők épülhetnek fel a leggyorsabban, és folytathatják a terjeszkedést világszerte.

Európa és az USA most kerül, kerülhet béna kacsa állapotba, avagy ahogy egy velencei kávéház tulajdonosa mondta a mostani bezárásról: 300 év óta szolgálunk fel kávét, de ilyen eddig még nem fordult elő. Valóban Párizsban sem zártak be a kávéházak, sem a forradalom, sem az orosz megszállás idején, sőt a Büsztro, büsztro, gyorsan, gyorsan még a Bisztrót, az első gyorséttermet is létrehozta.

Már február elején elkezdték pedzegetni a szakértők, hogy át kell szabni, pontosabban vissza kell hozni a legfontosabb eszközök gyártását Európába. Háborúk, bombázások idején előfordult kijárási tilalom, én magam a szükségállapottal, pontosabban annak a végével 1983-84-ben találkoztam Lengyelországban, bár egy epés kollégám szerint a lengyel szükségállapot idején olyan demokratikus állapotok voltak, amilyenek az akkori Kelet-Németországban vagy a Szovjetunióban soha nem létezhettek...

Magyarországon az ún. slendrián diktatúrának vannak hagyományai, ezt a kifejezést a Kádár-korszak második felében használták a gyöngített pártállami uralom jellemzésére. Most tehát több-hetes-hónapos, virális leállás jöhet, amelyre a mi illiberálisan slendrián, és igen nagy mértékben centralizált államunk nem készült fel. Még vannak zsibvásárok, még a nyílnak a völgyben a stadionok, még mennek a meccsek, amelyeknek nézője ugyan nincs, és az európai foci ugyan már leállt, de a magyar bajnokság még néhány utolsó rúgást tett a hétvégén.

A legveszélyeztetettebb korcsoportból a nyugdíjasok még kimentek a napsütötte ócskapiacra, a kormányszóvivő pedig szokott arrogáns modorában utasít rendre bárkit, aki kellemetlenkedő kérdést mer feltenni neki, a hatalom bizalmát élvező személynek.

A vírus évében még megpróbál mindenki úgy élni, mint vírus előtt egyben, kettőben, négyben, vagyis tavaly, tavalyelőtt meg azelőtt, és ez természetes is, de most mondom: nem fog menni. Mások lesznek a kapcsolatok, a lehetőségek, a gondok, az árak.

Tavaly novemberben írtam a Felelős értelmiség konferenciájáról egy rövid összefoglalót, amelyben hivatkoztam Szathmáry Őrs professzorra.

Idézek most az összefoglalóból: "Nem a bioszféra van általában veszélyben, és nem is a Homo Sapiens, mint faj, hanem a technológiai civilizáció, ami olyan könnyen összeomolhat, mint a kártyavár. 2050 körül várható, hogy az emberi populáció elég rövid idő alatt megfeleződik, magyarul több milliárd ember fog meghalni. A városok, ahol addigra a világnépesség 70 százaléka lakik majd, különösen veszélyeztetettek."

A professzor a várható járványokról beszélt, és bár őszintén remélem, hogy jóslata nem következik be, a mostani világjárvány mutatja, hogy a klímaváltozással kombinált biológiai változások, mutációk mit okozhatnak

Más lesz a világ, és vele valószínűleg mások leszünk mi is...

Az a nagy ravasz, a Sékszpír Wiliam

Nagy ravasz bizony. Manapság a hollywoodi film/álomgyárakat vádolják azzal, hogy zanzásítják a világirodalmat, a mesékben a szezont a fazonnal, Hófehérkét a farkassal, Hamupipőkét Babszem Jankóval hozzák össze, egészen új, robbanó elegyet alkotva, mint amikor az összes képregénybeli hős összefog (ti)Tanosz ellen, újra meg újra előállítva a Melina Mercouri által a görög tragédiákról már elmondottakat: és a végén mindannyian boldogan elmentek a tengerpartra!

A legnagyobb pépesítő azonban nem Hollywood, de nem ám! Arra ott van a klasszikusok klasszikusa, a világ drámairodalmának és egyben, mint vendég, a magyar drámairodalomnak is legnagyobb szerzője, maga Shakespeare Vilmos, aki kétezer év mítoszainak keverésében felülmúlhatatlan volt, és egyben a Cseh-tenger felfedezésével a földrajzi tudományokat szintén megreformálta.

A Szindra-társulat májusban Budán mutatja be Földessy Margit rendezésében a Szentivánéji álmot, és már előre mondom, hogy piszok jó előadás lesz! A Puckok, Oberonok, Tündérkirálynők és Zubolyok forgatagában – nem beszélve a szerelmesekről, mesteremberekről és tündérekről -, szinte fel sem tűnik, hogyan írta át a mester a görög-római mitológiát, belekeverve némi angol nacionalizmust és aktuálpolitikát, amikor a mesteremberek párbeszédébe bele szőtte, hogy bezzeg azoknak a franciáknak kihullik a haja meg a szőre... finoman, vagy nem is túl finoman célozva ezzel a francnak, vagy francia betegségnek nevezett szifiliszre, és így simán vérbajosnak nevezve a csatorna túloldalán élő, nem hőn szeretett népességet...

Az meg ugye a teljes abszurd, hogy mondják ezt a bumfordi athéni mesteremberek a mesében akkor, amikor franciáknak még se híre, se hamva...

A mestert a szabadság vezette, ahogy Szerb Antal írta, ő a lázadás, a korlátlan szabadság költője, aki a nyelvet fel, a humort pedig elszabadította, felhasználva a vaskosabb tréfákat is, és ő a tündérvilág mágusa, ő maga Robin mester, Titánia és Oberon - lehetne persze Bovaryné is , de mégsem,  az egy másik szerző -, és felidézi azt a világot, amikor a ligetekben még a tündérek mulattak, és nem szorították ki őket a szentek a lombok alól, és kigúnyolja saját maga Rómeóját és Júliáját, Pyramus és Thisbe alakjában.

Mindez megjelenik majd májustól, így hát jer olvasó, csak tessék, légy néző... Ide neked az oroszlánt/ (is)!

(A koronavírusról most nem beszélek, hiszen Shakespeare maga virális, nála hathatósabb fertőzést semmi és senki nem tud az irodalmi világban végezni...)

P.S.: Virális okoknál fogva a premier őszre csúszott, a többi stimmel...

Az alábbi linken zeng a nóta a nagy ravaszról, egy Cseh Tamás nevű rajongótól:

https://www.youtube.com/watch?v=Vm6gnUvMF3Y

 </>