Vírus előtt, 1-ben

Egy konténerhajó általában hat hét alatt ér Kínából Európába és szállít igen nagy mennyiségű árut, alapanyagot, alkatrészt. Február elejére a Kínából induló konténerhajók száma úgy 80-90 százalékkal csökkent, akárcsak a légiforgalom. Ez azt is jelenti, hogy az alkatrészek, áruk és alapanyagok hiánya mostantól jelentkezik Európában.

Nyilván vannak kivételek, azonban az ellátási lánc zavarát nem lesz egyszerű helyreállítani, és ahogy épp tegnap írta egy német lap: valószínűleg semmi nem lesz úgy, ahogy volt a vírus előtt.

Új időszámítás kezdődik, úgy tűnik, most 10- 12 éves ciklusokban lehet gondolkodni, 1998-99-ben, a Dot.com válság előtt és után, 2008-ban, a Lehman Brothers előtt és után, 2020-ban vírus előtt és után.

A Lehman válság véget vetett a "vége van a történelemnek" illúziónak, a mostani virális hatás pedig felerősítheti Kína terjeszkedését, mert igaz ugyan, hogy a vírus első csapása Kínát érte, de a jelek szerint ők épülhetnek fel a leggyorsabban, és folytathatják a terjeszkedést világszerte.

Európa és az USA most kerül, kerülhet béna kacsa állapotba, avagy ahogy egy velencei kávéház tulajdonosa mondta a mostani bezárásról: 300 év óta szolgálunk fel kávét, de ilyen eddig még nem fordult elő. Valóban Párizsban sem zártak be a kávéházak, sem a forradalom, sem az orosz megszállás idején, sőt a Büsztro, büsztro, gyorsan, gyorsan még a Bisztrót, az első gyorséttermet is létrehozta.

Már február elején elkezdték pedzegetni a szakértők, hogy át kell szabni, pontosabban vissza kell hozni a legfontosabb eszközök gyártását Európába. Háborúk, bombázások idején előfordult kijárási tilalom, én magam a szükségállapottal, pontosabban annak a végével 1983-84-ben találkoztam Lengyelországban, bár egy epés kollégám szerint a lengyel szükségállapot idején olyan demokratikus állapotok voltak, amilyenek az akkori Kelet-Németországban vagy a Szovjetunióban soha nem létezhettek...

Magyarországon az ún. slendrián diktatúrának vannak hagyományai, ezt a kifejezést a Kádár-korszak második felében használták a gyöngített pártállami uralom jellemzésére. Most tehát több-hetes-hónapos, virális leállás jöhet, amelyre a mi illiberálisan slendrián, és igen nagy mértékben centralizált államunk nem készült fel. Még vannak zsibvásárok, még a nyílnak a völgyben a stadionok, még mennek a meccsek, amelyeknek nézője ugyan nincs, és az európai foci ugyan már leállt, de a magyar bajnokság még néhány utolsó rúgást tett a hétvégén.

A legveszélyeztetettebb korcsoportból a nyugdíjasok még kimentek a napsütötte ócskapiacra, a kormányszóvivő pedig szokott arrogáns modorában utasít rendre bárkit, aki kellemetlenkedő kérdést mer feltenni neki, a hatalom bizalmát élvező személynek.

A vírus évében még megpróbál mindenki úgy élni, mint vírus előtt egyben, kettőben, négyben, vagyis tavaly, tavalyelőtt meg azelőtt, és ez természetes is, de most mondom: nem fog menni. Mások lesznek a kapcsolatok, a lehetőségek, a gondok, az árak.

Tavaly novemberben írtam a Felelős értelmiség konferenciájáról egy rövid összefoglalót, amelyben hivatkoztam Szathmáry Őrs professzorra.

Idézek most az összefoglalóból: "Nem a bioszféra van általában veszélyben, és nem is a Homo Sapiens, mint faj, hanem a technológiai civilizáció, ami olyan könnyen összeomolhat, mint a kártyavár. 2050 körül várható, hogy az emberi populáció elég rövid idő alatt megfeleződik, magyarul több milliárd ember fog meghalni. A városok, ahol addigra a világnépesség 70 százaléka lakik majd, különösen veszélyeztetettek."

A professzor a várható járványokról beszélt, és bár őszintén remélem, hogy jóslata nem következik be, a mostani világjárvány mutatja, hogy a klímaváltozással kombinált biológiai változások, mutációk mit okozhatnak

Más lesz a világ, és vele valószínűleg mások leszünk mi is...