Az a nagy ravasz, a Sékszpír Wiliam

Nagy ravasz bizony. Manapság a hollywoodi film/álomgyárakat vádolják azzal, hogy zanzásítják a világirodalmat, a mesékben a szezont a fazonnal, Hófehérkét a farkassal, Hamupipőkét Babszem Jankóval hozzák össze, egészen új, robbanó elegyet alkotva, mint amikor az összes képregénybeli hős összefog (ti)Tanosz ellen, újra meg újra előállítva a Melina Mercouri által a görög tragédiákról már elmondottakat: és a végén mindannyian boldogan elmentek a tengerpartra!

A legnagyobb pépesítő azonban nem Hollywood, de nem ám! Arra ott van a klasszikusok klasszikusa, a világ drámairodalmának és egyben, mint vendég, a magyar drámairodalomnak is legnagyobb szerzője, maga Shakespeare Vilmos, aki kétezer év mítoszainak keverésében felülmúlhatatlan volt, és egyben a Cseh-tenger felfedezésével a földrajzi tudományokat szintén megreformálta.

A Szindra-társulat májusban Budán mutatja be Földessy Margit rendezésében a Szentivánéji álmot, és már előre mondom, hogy piszok jó előadás lesz! A Puckok, Oberonok, Tündérkirálynők és Zubolyok forgatagában – nem beszélve a szerelmesekről, mesteremberekről és tündérekről -, szinte fel sem tűnik, hogyan írta át a mester a görög-római mitológiát, belekeverve némi angol nacionalizmust és aktuálpolitikát, amikor a mesteremberek párbeszédébe bele szőtte, hogy bezzeg azoknak a franciáknak kihullik a haja meg a szőre... finoman, vagy nem is túl finoman célozva ezzel a francnak, vagy francia betegségnek nevezett szifiliszre, és így simán vérbajosnak nevezve a csatorna túloldalán élő, nem hőn szeretett népességet...

Az meg ugye a teljes abszurd, hogy mondják ezt a bumfordi athéni mesteremberek a mesében akkor, amikor franciáknak még se híre, se hamva...

A mestert a szabadság vezette, ahogy Szerb Antal írta, ő a lázadás, a korlátlan szabadság költője, aki a nyelvet fel, a humort pedig elszabadította, felhasználva a vaskosabb tréfákat is, és ő a tündérvilág mágusa, ő maga Robin mester, Titánia és Oberon - lehetne persze Bovaryné is , de mégsem,  az egy másik szerző -, és felidézi azt a világot, amikor a ligetekben még a tündérek mulattak, és nem szorították ki őket a szentek a lombok alól, és kigúnyolja saját maga Rómeóját és Júliáját, Pyramus és Thisbe alakjában.

Mindez megjelenik majd májustól, így hát jer olvasó, csak tessék, légy néző... Ide neked az oroszlánt/ (is)!

(A koronavírusról most nem beszélek, hiszen Shakespeare maga virális, nála hathatósabb fertőzést semmi és senki nem tud az irodalmi világban végezni...)

P.S.: Virális okoknál fogva a premier őszre csúszott, a többi stimmel...

Az alábbi linken zeng a nóta a nagy ravaszról, egy Cseh Tamás nevű rajongótól:

https://www.youtube.com/watch?v=Vm6gnUvMF3Y

 </>