A ló túlsó oldala, avagy egy esős októberi vasárnapon egy jelzőről...

Nemzeti a vágta, meg a sport, régóta nemzeti a dohánybolt,

vagyis nemzeti a méreg, egyensúlyban a nemzeti mérleg.

Nemzeti a rendszer, az együttműködési, melynek része már a mobilfizetési,

nemzeti az emlék, és annak bizottsága, meg az alkalmazkodási központ főosztálya.

Nemzeti a hatóság és a vagyon, a bank, a galéria, amíg vagyon,

és nemzeti a konzultáció, - a háttérben nemzeti állatorvosi ló...

Nemzeti a tehetség, az összetartozás, meg a népegészségügyi központ,

persze nemzeti az elv és az elvi szempont,

nemzeti az örökség, a hotel, a közművek, az alapkezelő,

az adó és a vámhivatal, nemzeti börtönbe kerül, aki csal,

nemzeti a földalap, az akkreditáció, nem is szólva rólad, infokommunikáció,

az archívum, az audiovizuális, kérlek most már vizualizáld is...

Nemzeti a park, a kamara, és persze a választási iroda,

a táncszínház, a regiszter, az atlasz, nemzetünk, így biztos nem hanyatlasz!

Nemzeti a fejlesztési nonprofit, és mégis magán a haszon,

nemzeti a kastélyprogram, de mindig övék a vagyon.

Szövegtár, levéltár, a névtér, nemzeti minden, amerre léptél,

a filmintézet, az eszközkezelő, e jelző nélkül fű sehol se nő,

drogfókusz, veseprogram és nemzeti ménesbirtok,

múzeum, színház, szavaljatok, ameddig birtok,

utána pedig kérdezzétek, mi lehet még nemzeti, egek,

a víz, a föld, a fellegek?

Nemzeti-e már a Tejút?

Mikor lesz ebből kiút?

Átesve újra a ló másik oldalára, hiába kérdezünk, mindhiába.

Magyar vagyok, és tudom, ott van a haza, ahol a ló túlsó oldala...

LJ

Az alábbi cikket barátom oldalán, a fuggetlen-egeszseg-hu oldalon olvashatjátok, és ajánlom, hogy olvassátok is. A D-vitamin legyen veletek, meg a C-vitamin, plusz a cink és a magnézium!

Egy hónap alatt vége lehetne a világjárványnak?

Forrás: Orthomolecular Medicine News Service •

Közzététel ideje: 2020.10.07. • Fordította: Független-Egészség.hu

Az Orthomolecular Medicine News Service január óta hangsúlyozza a D- és C-vitamin, valamint a cink és magnézium jelentőségét ebben a járványban [1]. Magam [a cikk szerzője, Damien Downing] több mint 30 éve írok a D-vitaminról és a napfényről [2], és még soha nem volt a téma ennyire fontos.

Ha most elkapná a COVID19 vírust, és jó a D-vitamin szintje (attól függően, hogy már szedte-e kiegészítésként), az jelentősen csökkentené a fertőzés kialakulásának, a betegség súlyosbodásának és halálnak a kockázatát. A D-vitamin fokozza a veleszületett immunitást, miközben csökkenti a gyulladásos válaszreakciók súlyosságát és támogatja az antioxidáns aktivitást [3]. A D-vitamin hiány korrelál az ARDS, a szepszis és az ezek által okozott halál kockázatával [4]. Akár az is jelenthet némi védelmet, ha napsütéses helyen élünk [5] - vagy még jobb, ha olyan helyen lakunk, ahol az emberek általában jó D-vitamin szinttel rendelkeznek, valószínűleg étrendi forrásokból [6].

Európa országaiban a COVID-19 kialakulásának és az abból eredő halálozásnak a valószínűsége negatívan korrelál az átlagos népesség D-vitamin státusával, mindkét valószínűség nulla értéket elérve, ha a vérszint meghaladja a kb. 75 nmol/l értéket amint ezt itt egyértelműen látható [7].

Beavatkozás!

Most már azt is tudjuk, hogy akkor is tudunk erős csapást mérni a vírusra, ha [már] megfertőződtünk.

Nos, azt tudtuk, hogy a C-vitamin, a cink és a magnézium működik (lásd az OMNS számos közleményét az évek során).

Az ajánlott megelőző felnőtt adagok: C-vitamin, 3000 mg/nap (osztott adagokban, a béltolerancia érdekében),

magnézium, 400 mg (malát, citrát vagy klorid formájában),

cink, 20 mg. [1]

Újdonság, hogy a D-vitamin akut helyzetben is működik.

Csodafegyvert nekünk?

Íme, van jó pár! 5 évvel ezelőtt egy edmontoni háziorvos drámai hatásokról számolt be az influenzával kapcsolatban - "a tünetek teljes megszűnése 48-72 óra alatt", 50-60 000 NE D3-vitamint adva [8].

Most egy új tanulmány számolt be hasonló hatásról a Covid-19 esetében. Az új tanulmány a spanyolországi Cordobából [9] 76 olyan, kórházba került beteget vizsgált, akiknél mind a Covid-19, mind az akut légúti fertőzés jelei mutatkoztak. 26 beteg csak a szokásos kórházi ellátást kapta, azonban a további 50 beteg D-vitamint is kapott.

Az alkalmazott forma a 25-hidroxi-D3 volt, az aktívabb forma, amelyet általában vérvizsgálatokban mérnek. Az 1., a 3. és a 7. napon, tehát egy héten át adott dózis megfelelt 128 000 NE-nek, vagy napi 18 000 egységgel volt egyenértékű a szokásos D3-vitamint tekintve. Ez nagy adag volt, de nem veszélyes - lásd alább. Mi volt az eredmény?

A kontroll csoportban a betegek 50%-ának volt szüksége intenzív osztályos elhelyezésre; a 25 (OH) D csoportban csak 2%-ának, mindössze egy betegnek az 50-ből.

Az adagolás fontos, és általában félreértik

Hatásos eszközeink vannak, amelyeket már most felhasználhatunk arra, hogy életeket mentsünk; miért nem tesszük ezt? Ennek egyik oka az adagolással - mind a D-, mind a C-vitaminnal - kapcsolatban elterjedt félreértés.

Úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyságban mindez egyetlen kormányzati bizottság feladata. A fent idézett epidemiológiai tanulmány [7] azt mutatja, hogy a COVID-19 elleni védelemhez legalább 75 nmol/l (30 ng/ml) D3-vitamin vérszintre van szükség.

Egy felnőttnek 3 hónapig 4000 NE/nap D3-vitamint kell bevennie ahhoz, hogy megbízhatóan elérje a 75 nmol/l szintet [10]. A színesbőrű személyeknek kétszer annyira lehet szükségük [11].

Ezek a dózisok megelőzhetik, azaz nagymértékben csökkenthetik a súlyos megbetegedés kockázatát, de nem elegendőek egy akut vírusfertőzés kezelésére - amely 60 000–120 000 NE dózisú akut beavatkozást igényel. De a D-vitamin bevitelére vonatkozó kormányzati ajánlások - 400 NE/nap az Egyesült Királyságban és 600 NE/nap az USA-ban (800 NE 70 év felett) és az EU-ban - elsősorban a csontok egészségén alapulnak, és a pandémiás helyzetben sajnálatos módon nem megfelelőek.

Több nemrégiben megjelent cikk azt állította, hogy naponta több mint 4000 NE D3-vitamin veszélyt jelenthet, gyakran hivatkozva az Egyesült Királyság Táplálkozási Tudományos Tanácsadó Bizottságának (SACN) 2016. évi jelentésére, amely a bevitel ajánlott felső szintjét (UL) 2000 NE-ben határozta meg (50 mcg) naponta [12]. Ez a jelentés így fogalmaz; "A túlzott D-vitamin bevitelnek azonban toxikus hatása van (Vieth, 2006)".

Ez azonban félrevezető, mert a 2006-os Vieth-tanulmányban [13] ez szerepel: "A közzétett jelentések szerint toxicitás 500 nmol/l-t meghaladó 25(OH)D-koncentráció mellett fordulhat elő." Ez nagy biztonsági tartományt jelent, mert napi 4000 NE bevitellel hozzávetőlegesen 75 nmol/l-ig lehet eljutni, ezzel szemben három hónapon át napi 30 000 NE-nél többet kell bevenni ahhoz, hogy elérjük az 500 nmol/l D-vitamin vérszintet, ahol toxikus hatás kockázatának esélye felmerülhet.

Mit tehetünk?

Ha hat hónappal ezelőtt mindenkinek elegendő D-vitamint adtunk volna, amikor ez az egész elkezdődött - márciusban, amikor az északi félteke még ki sem jött a télből, és a[z ott élők] D-vitamin szintje a legalacsonyabb volt -, mi történt volna? Nos, határozottan hiszek abban, hogy több száz fekete és ázsiai egészségügyi dolgozó továbbra is életben lenne (csak az Egyesült Királyságban), sok olyan nagypapa és nagymama mellett, akiknek egyedül kellett meghalniuk az idősotthonokban.

Két évtizeddel ezelőtt Richard Horton, a The Lancet szerkesztője írta [14]; "Ha az emberek egészségi állapota a tét, akkor fel kell készülnünk arra, hogy lépéseket tegyünk e kockázatok csökkentése érdekében, még akkor is, ha a tudományos ismeretek nem meggyőzőek."

Nincs elfogadható ok arra, hogy megvárjuk, amíg a placebo-kontrollos vizsgálatok meggyőzőek lesznek ezen a téren; tudjuk, hogy a D-vitamin, a C-vitamin, a cink és a magnézium segítenek, és nem fognak ártani.

Tehát mi történne, ha mindenkinek elegendő D-vitamint adnánk most rögtön?

Az adott népességben ez nagymértékben csökkentené annak kockázatát, hogy az emberek megfertőződjenek, a betegség súlyosbodjon és betegek meghaljanak. 100%-os garancia ez az Ön biztonságára?

Természetesen nem, Ön nem "emberek"; a népességre vonatkozó vizsgálatok nem tudnak nyilatkozni egyénekről - például nem ismerik az Ön D-vitamin szintjét, ahogyan más, lehetséges problémáját sem.

Egy kormány számára azonban sokkal biztonságosabb és olcsóbb lépés [lenne], mint egy oltás, amely esetleg soha nem készül el - gondolhatja Ön is. A hátránya pedig elhanyagolható; ha egyszerűen nem működne, mi itt az Egyesült Királyságban annyit vesztettük volna, amennyit a miniszterelnök épp repülőgépének újra festésére költött. És egészen pontosan senkit nem betegített volna meg. A nem cselekvés kockázata sokkal nagyobb, mint a cselekvés kockázata.

Cselekedjünk most!

Cselekedjünk most, és életeket mentünk. De nem tartanám addig vissza a lélegzetem, amíg bármelyikünk kormányzata megteszi a megfelelő lépéseket; meglehet, azt magunknak kell megtennünk. Michael Holick (ő a D-vitamin-kutatás egyik nagyja) új alkalmazása, a D*minder használata jó lehet kezdésnek, és ingyenesen letölthető. És vásároljon nagy dózisú D3-vitamint (nem, a halevés nem elég, és a tőkehal-májolajban túl sok az A-vitamin). Mivel miniszterelnökünk [a brit} szereti a rövid fülbemászó szlogeneket, íme egy mindannyiunk számára;

NYOMD FEL A D-t!

Hivatkozások: Saul AW. (2020) Vitamin C Protects Against Coronavirus. Orthomolecular Medicine News Service. http://orthomolecular.org/resources/omns/v16n04.shtml Downing D. (1988) Day Light Robbery. Arrow Books, London. ISBN-13: 978-0099567400 Grant WB, Lahore H, McDonnell SL, Baggerly CA, French CB, Aliano JA, Bhattoa HP. (2020). Evidence that vitamin D supplementation could reduce risk of influenza and COVID-19 infections and deaths. Nutrients, 12, 988. https://www.mdpi.com/2072-6643/12/4/988 Dancer, R. C. A., Parekh, D., Lax, S., et al (2015). Vitamin D deficiency contributes directly to the acute respiratory distress syndrome (ARDS). Thorax, 70(7), 617-624. https://doi.org/10.1136/thoraxjnl-2014-206680 Tang, L., Liu, M., Ren, B., Wu, Z., Yu, X., Peng, C., & Tian, J. (2020). Sunlight ultraviolet radiation dose is negatively correlated with the percent positive of SARS-CoV-2 and four others common human coronaviruses in the U.S. Science of The Total Environment, 751, 141816. https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2020.141816 Laird, E., Rhodes, J., & Kenny, R. (2020). Vitamin d and inflammation - potential implications for severity of COVID-19. Irish Medical Journal, 113:81-87. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/32603576 http://orthomolecular.org/resources/omns/v16n04.shtml Ilie, P., Stefanescu, S., Smith, L. (2020) The role of Vitamin D in the prevention of Coronavirus Disease 2019 infection and mortality. Aging Clinical and Experimental Research, 32:1195-1198 https://link.springer.com/content/pdf/10.1007/s40520-020-01570-8.pdf Schwalfenberg, G. (2015). Vitamin D for influenza. Canadian Family Physician, 61: 507. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4463890 Castillo, M. E., Entrenas Costa, L. M., Vaquero Barrios, J. M., Alcalá Díaz, J. F., Miranda, J. L., Bouillon, R., & Quesada Gomez, J. M. (2020). "Effect of Calcifediol Treatment and best Available Therapy versus best Available Therapy on Intensive Care Unit Admission and Mortality Among Patients Hospitalized for COVID-19: A Pilot Randomized Clinical study". The Journal of Steroid Biochemistry and Molecular Biology, 105751. https://doi.org/10.1016/j.jsbmb.2020.105751 Vieth R, Chan PC, MacFarlane GD. (2001) Efficacy and safety of vitamin D(3) intake exceeding the lowest observed adverse effect level. Am J Clin Nutr, 73:288-294. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/11157326 Cashman KD, Ritz C, Adebayo FA, et al. (2019) Differences in the dietary requirement for vitamin D among Caucasian and East African women at Northern latitude. Eur J Nutr. 58:2281-2291. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/30022296 UK Scientific Advisory Committee on Nutrition (SACN) (2016) Vitamin D and Health. https://assets.publishing.service.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/537616/SACN_Vitamin_D_and_Health_report.pdf Vieth R (2006) Critique of the considerations for establishing the tolerable upper intake level for vitamin D: critical need for revision upwards. J Nutr, 136:1117-1122. https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/16549491 Horton R. (1998) The new new public health of risk and radical engagement. Lancet. 352:251-252. https://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(05)60254-1/fulltext

A Taigetosz - protokoll

Svédországban vizsgálat folyik amiatt, mert a többi skandináv államhoz képest sokkal magasabb a koronavírus áldozatainak száma, és főleg az idős emberek estek áldozatul a vírusnak.

Mint ismeretes, Svédországban nem volt a járvány miatt zárlat, a gazdaság szinte zavartalanul működhetett a járvány idején, de emiatt sokkal többen haltak meg, a halottak száma ott csaknem 5900, míg Dániában ennek a tizede, Norvégiában a huszada...

A Dagens Nyheter című stockholmi lap most arról ír, hogy az ún. triage, vagyis a betegek osztályozásának elve szerint hoztak létre protokollt Svédországban arra az esetre, ha nem lenne elegendő férőhely a kórházakban a vírusfertőzöttek ellátására.

Azok a betegek, akik az orvosok véleménye szerint biológiailag 60 és 70 év közöttiek, és két szervi gyengeségük van, például a szív és a vesebetegségben szenvednek - nem élveznek prioritást a kezelés során.

Akik biológiailag 70 és 80 év között vannak, és szervi problémájuk vannak - nincs prioritásuk.

Azok, akiknek nincs súlyos betegségük, de biológiailag 80 év felettiek - nincs prioritásuk a kezelésre.

Hivatalosan nem kellett bevezetni a fenti protokollt, azonban sok jel utal arra, hogy a gyakorlatban egyes helyeken mégis alkalmazták, és így sok idős ember halt meg, akit megmenthettek volna.

Orvosok beszélnek arról, hogy arra kényszerítették őket, hagyjanak embereket meghalni. A felelősök ezt visszautasítják, a vizsgálat pedig folyik...

Ez a mostani egy Peter Pan kultúra, az időseknek nincs becsülete, írja könyvében Marcus Prittis, az időseket csak a demenciával kapcsolják össze, a fiatalokat istenítik.

Svédországban a viking hagyományok szerint az idősek gyakran követtek el öngyilkosságot, hogy így segítsék családjukat, de remélhetőleg, hogy ezt nem emelik állami szintre és nem lesz tömeges senicid, az idősek halála a járvány okán...

A svéd protokollról olvasva persze felvetődik a kérdés, vajon nálunk milyen intézkedéseket terveznek, vannak-e hasonló osztályozási szabályok?

LJ

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:

I. fejezet Általános rendelkezések

1. § Magyarország: köztársaság.

2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

Így kezdődött a mai hatalom által agyonbírált, megtagadott és megváltoztatott alkotmány, az, amely helyett állítólag egy vonaton utazó képviselő bírt írni egy laptopon alaptörvényt, egyenesen gránitba vésve, igaz, azóta, már sokszor fölpuhították azt a műkövet.

1990-ben tehát létezett a Magyar Köztársaság - ma ez nem szerepel az alaptörvényben -, volt jogállam is, mégpedig olyan, amely a szociális piacgazdaságot akarja megvalósítani.

Nos, most nálunk nincs szó se szociális piacgazdaságról, se a Magyar Köztársaságról, és a hatalom Magyarországon teljes erővel bizonygatja, hogy nincs is definíciója a jogállamnak sem, hogy arra amúgy sincs szükség, meg máshol sincsen, egyébként meg nálunk az van, beleírták az alaptörvénybe is.

Ismert viszont az is, hogy az Európai Unió a jogállamiság betartáshoz akarja kötni a támogatások kifizetését, több száz, akár ezer milliárd forintról is szó lehet, vagyis nagyon érzékeny pontján érinti az uralkodó egypártot a kérdés.

A jogállamisághoz, amely a magyar hatalom szerint nincs definiálva, nem is kell és máshol sincsen.

Lattmann Tamás nemzetközi jogász és Wéber János, az Antall-kormány helyettes igazságügyi államtitkára a közösségi oldalon fölsorolta, hogy miért nem tekinthető jogállamnak a mostani magyar állam.

Lattmann Tamás:

Az igazságügyminiszter és egyéb jogvégzett, közpénzekből jól megfizetett megmondók megmondják, hogy hát de nincs is definíciója a jogállamnak. Egyszerűsítsük le, hogy mindenki értse, jó?

Ahol a miniszterelnök által bármilyen okból nem szívlelt ember egyházának a kormány éveken át nem fizeti ki a jogerősen megítélt összeget, az NEM jogállam.

Ahol a hatalom kegyeltjeinek érdekében egy pillanat alatt írják át a törvényeket, az NEM jogállam. Különösen, ahol ezzel a módszerrel egyenesen főbírót csinálnak valakiből, aki soha NEM volt bíró korábban...

Ahol az egypárti hatalom által feltöltöttekből álló Alkotmánybíróság egyszerűen elássa az elé vitt, a hatalomnak kínos ügyeket, ahelyett hogy eldöntené azokat, az NEM jogállam.

Ami pedig a Lex CEU-t illeti, mielőtt az igazságügyminiszter, meg mindenféle jogvégzett, közpénzekből jól megfizetett megmondók folytatják a jogállamiság tudományos igényű elemzésének hiányának felrovását bárkivel szemben, járjanak elöl jó példával, és gondoskodjanak az Európai Bíróság ítéletének végrehajtásáról, ahogy azt egy jogállamban illik. Utána lehet tudományoskodni is.

Wéber János:

Ahol az Országos Bírói Hivatal mindenható Úrnője a bíráknak elmagyarázza , hogy a jog uralma az állam felett hazánkban nem jó , nem járható út ? Aztán ezen nézeteivel együtt alkotmánybíróvá választják az vajon micsoda?

Ahol az igazságügyi miniszter oda mer nyilatkozni , hogy a Európai Bíróság ítéletét végrehajtjuk de ugyanabba a mondatba beszúrja, hogy a "nemzet érdekeinek megfelelően", nehogy már bárki reménykedjen, az mi a túró?

Ahol a bíróságok ügyészség általi felügyeletét már az 1970-es évek elején megszüntette a pártállam és most visszaállítani törekednek ?

Ahol egy nagy hatalmú állami szerv (ÁSZ) intézményeket , önkormányzatokat , pártokat anyagilag lenullázó döntései ellen nincs jogorvoslat?

Amint olvashatják, hét olyan kérdés illetve téma van itt, amelyet nem Brüsszel vet fel, hanem a hazájukat szerető magyar jogászemberek. És persze mások másképpen is feltették már a kérdéseiket és sok egyéb téma van, amelyben csorbul a mindent ellenőrizni akaró kormány szerint amúgy nem is létező jogállamiság.

A jogállam ugyanis a hatalom megosztását és szoros ellenőrzését jelenti, a hatalmi ágak szétválasztását és együttműködését tételezi, - aki jogi egyemre járt, az tisztában van ezzel, de egy, a politika iránt érdeklődő átlagember is tudja, miről van szó.

Csak az nem tudja, aki nem akarja tudni, aki ki akarja kerülni hatalma ellenőrizhetőségét, a hatalom megosztását.

Ott nem akarják tudni, ahol korlátlan és ellenőrizhetetlen módon akarják a hatalmat gyakorolni... ezt pedig a hatályos, vonaton írt, műköbe vésett alaptörvény is tiltja, az alábbi módon: 

C) cikk

(1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.

(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására.

Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.

Kedves Mindenki, ott van leírva: jogosult és köteles. 

„Meséljen még egyet” - rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” - így feddi az apja,

Rátekint a vándor és tovább folytatja:+

Még nem olvastam a legújabb mesekönyvet, de megrendelem. Megrendelem, mert van itthon többrendbeli mesekönyv a Grimm fivérektől, vannak magyar népmesék, van nemzetközi mesegyűjtemény, vannak régi és legújabb mesék, túlzás nélkül állíthatom, hogy fél Meseország nálunk terül el a polcokon, de darált mesekönyvem még nincs.

Van viszont emlékem arról, hogy a mesék negyedszázaddal ezelőtt is komoly konfliktusokat okoztak, és egy ilyen csatába én is belecsöppentem. Elmesélem, jó?

Hol volt, hol nem volt, a kilencvenes évek közepe-vége táján, még az RTL Klub előtt, de már egy médiaháborún túl, volt egyszer egy Magyar Televizió, és volt annak egy kuratóriuma. Abban bizony a hatalmas pártok emberei ültek, és próbáltak érvényt szerezni megbízóiknak, a leghatalmasabb pártvezetőknek. Ez gyakran abban merült ki, hogy maguk elé rendelték a Magyar Televízió elnökét, alelnökét, hogy beszámoltassák, például arról, miért nem virágzik a tök télen? 

Egyszer azért mérgesedett meg a nyolcfejű kuratórium négy feje, mert állították, hogy a televízió mételyezi, erőszakra szoktatja a gyermekeket, amikor Tom és Jerry püföli egymást, a gyalogkakukk száguldozik a képernyőn, és tanítja móresre a prérifarkast, és akkor még nem is beszéltünk a többi szörnyűségről.

Üstöllést oda is rendelték maguk elé szegény mesefelelős alelnököt, de ő valamiért nem ért rá, így nekem, mint politika és sportfelelősnek jutott a megtiszteltetés, hogy megvédjem a tévés mesemundér becsületét.

A kuratórium nyolcból négy feje rögvest tüzet okádott, hogy miért rongálja éjjel-nappal a királyi televízió az ifjú nemzedékek morálját, miért az erőszak és az agresszió uralja a mesefilmeket. 

Hol is kezdjem, hopp, mondok egy mesét a tűzokádóknak. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény testvérpár, egy fiú és egy leányka, akik eltévedtek az erdőben, és elfogta őket egy rút boszorkány, egy igazi, valódi vasorrú, aki kannibalisztikus étrendet tartott,  így aztán odacsalogatva a gyermekeket bezárta őket egy vasketrecbe, hogy jól átsütve fogyaszthassa el kisleányt, és mediumon a fiút. Ez azonban nem sikerült, és a banyát a gyerekek a saját kemencéjében sütötték meg. Itt a vége fuss el véle, mondtam, hozzátéve: tovább is van, mondja még?

Ott van a rettenetes farkas, aki fölfal nagymamát és unokát és a vadász, aki fölmetszi a vadállat hasát, van egy másik vadász, akinek  az a dolga, hogy megöljön egy kisleányt és kivágott szívét elvigye a bosszúálló királynőnek, aki végül megmérgezi a leánykát, ott vannak a magyar népmesék és gyerekdalok, amelyekben mindig történik valami nagy baj, kertek alatt a bárányok megfagynak, törökgyerek megvágja...

Vajon kannibalizmusra tanítja-e a mese a hallgatóit, vajon idős asszonyokat löknek-e ezután tűzbe a gyerekek? Vajon ha valakinek hatalma lesz, az rögtön szíveket vágat ki, mert elolvasta a mesét?

A négy fej már nem fújt tüzet, a másik négy fej bólogatott, a tárgyalóasztal főnixként fölépült hamvaiból.

Tanulság nincs, a meséket a jelek szerint minden negyedszázadban előveszik, hogy példa statuálás céljából pellengérre állítsák szegényeket, mert statuálni akarnak, hogy politikai hasznot húzzanak, így, vagy úgy, miközben pontosan tudható, hogy Meseország mindenkié, és tesz a statuálásra, és ez nem mese, gyermek!

Ha van a mai államigazgatási-gazdaságirányítási rendszerben elborzasztó kifejezés, akkor az szerintem nem más, mint a human resources, az emberi erőforrások név, és mindaz, amit az elnevezés takar.

A tankönyvi magyarázatok szerint a fogyasztói-szolgáltató társadalom létrejötte jelentősen növelte az emberi erőforrások szerepét a természeti erőforrásokkal szemben. Egy vállalaton, illetve vállalkozáson belül négy erőforrással kell számolnia a vezetésnek: a pénzügyi eszközökkel, a piaccal, a termelési(gyártási) módszerekkel és az emberi erőforrásokkal.

Az emberi tényező a tőke egyik formája lett, a szervezeti vagyon része, szervezeti stratégiai erőforrás. Fejlesztése, működtetése költséges,- írják a szakértők -, és jelentős befektetéseket igényel mind a személy, mind a szervezet részéről.

Akkor, amikor Magyarországon megszűnt az oktatási, a kulturális és az egészségügyi minisztérium, és mindezen tevékenységet a rettenetes elnevezésű "emberi erőforrás" minisztérium alá rendelték, akkor vált nyilvánvalóvá, hogy az új típusú szolgaságot építi az állam, amely minden "felesleges" szociális funkciótól szabadulni akar, és csak egy, a gazdasági hatalmat is megszerzett csoport érdekeit szolgálja.

Az a szlogen, amely a munka alapú társadalmat élteti, valójában az alacsony bérű összeszerelő társadalom szlogenje, ahol az állam csak erő és adóforrásként kezeli az állampolgárokat, "az államvállalati tőke részeként", illetve az újonnan állampolgárságot szerzett személyeket szavazóbázisként, politikai erőforrásként tartja számon. 

A neoliberális elképzelésekkel szemben, amelyek erőforrásként tekintenek az emberre, és úgy is kezelik őket, ott van a jóléti állam működő modellje, amelyet az egész államigazgatásra és gazdaságra kiterjedő modellként határozhatunk meg. Ebben a modellben az állam a szociális védőháló fenntartása és a közvetlen anyagi segélyek nyújtása mellett finanszírozza az egészségügyi ellátást és az oktatást.

A mostani vírusválság megmutatta, hogy mely államok kezelik erőforrásként az embereket, és melyek védik és támogatják az esélyegyenlőség, a méltányos jövedelem-eloszlás, és a szociális felelősségvállalás eszméi alapján őket.

A magyar kormány a vírusválság során a kieső jövedelmek pótlásában az utolsó helyen végzett, ezzel szemben továbbra is a luxusberuházásokra szórta a pénzt, indokolatlanul drága beszerzéseket hajtott végre, és a törvényes kötelezettségekkel ellentétben pénzt kért a járvány megelőzését szolgáló intézkedésekért, a tesztekért. 

A gazdaságot és a politikát uraló csoport úgy tesz, mintha folytathatná az elmúlt évek harácsoló politikáját, amelynek segítségével a GDP-ből évente több százmilliárd forintot térítettek el saját számláikra. 

A sportot évi közel 400 milliárd forintos nagyságrendben támogatja közpénz alapon a kormány, miközben a teljes magyar felsőoktatás közvetlen állami forrása 180 milliárd forint évente, azaz több, mint 2,2-szer annyit költ a kormány a magyar sportra, mint felsőoktatásra.

A magyarázat: a sportnak volt és van propagandaértéke a politikában, a felsőoktatásnak nincs...

Az uralkodó csoport a klasszikus részvénytársasági elvet ültette át a politikai gyakorlatba: ha elegendő számú kisrészvényesed van, akkor a pakett 20-25 százalékának birtoklásával ellenőrizheted az egész céget. Ha megnézzük a szavazati arányokat, pontosan ez az elv biztosítja a kétharmadot, hiszen az összes szavazásra jogosult negyedének szavazata elég a kétharmados parlamenti többséghez.

A neo és illiberalizmus modellje, amelyet nyugodtan nevezhetünk az illuzionizmus modelljének, ebben a válságban megbukott, mert kizárólag egy csoport érdekeinek rideg gazdasági számításból kiindulva nem lehet működtetni egy országot, sok embernek hosszú ideig nem lehet elmagyarázni, hogy ne a saját szemüknek higgyenek, hanem az illuzionista mágiájának.

Első tétel: Az új nem több, de ami most van, az több, mint sok...

Amikor idősebb Bush elnök vagy 28 éve azt mondta az elnökválasztási kampányban, hogy "Read my lips, no new taxes", vagyis "olvassák le a számról, nincsenek (nem lesznek) új adók", akkor Donald Trump bizonyára figyelt, de valamit mégis félreérthetett, azt hallotta: no more taxes, nincs több adó.

Amint a most nyilvánosságra hozott iratokból kiderült, ő ezen elv szerint is cselekedett, vagyis 10 éven át nem fizetett adót az Egyesült Államokban, majd két éven keresztül évente olyan 220-230 ezer forintnak megfelelő jövedelemadót (745 dollárt) pengetett be a szövetségi adóhivatalnak.

Ezt a NAV kasszájába egy magyar alkalmazott az évi bruttó 1 millió 600 ezer forint (5400 dollár) után is megteszi...

Ebből is látszik, hogy figyelni kell, mit mondanak a politikusok, és mit értenek belőle az egyszerű állampolgárok, különösen azok, akik később elnöki széket veszik célba.

A tanulság az, hogy az új nem több, de ami most van, az több, mint sok...

Második tétel: Gladiolus, a birodalmi punkrátor

"A minap egy társaságban előkerült, hogy Ascher Tamásnak nincs nagydoktorija. Hogy azért vezethet doktori iskolát, mert 1992-ben a Kossuth-díját elismerték DLA-fokozatként"-, írja a Petőfi BIrodalmi Múzeum főigazgatója, miközben hivatalból tisztában kell lennie azzal, hogy ez nem így van, Ascher Tamás nem vezet semmilyen doktori iskolát, azt Karsai doktor vezeti...

Az egész arra jó, hogy egy hazugsággal provokáljon, hangulatot szítson a birodalmi punkrátor, aki egyben gladiátornak képzeli magát, bár csak egy hervatag gladiolus, a nősziromfélék családjába tartozó, kistermetű évelő...

A tanulság: az új nem több, de ami most van, az több, mint sok...

Harmadik tétel: Levélke Dórának

Kedves Dóra,

van itt még néhány érdekes könyv, beszélhetnénk arról, hogyan tudna segíteni a marketingben?

Úgy tűnik, magának szabályosan ég a keze alatt ez a kommunikációs munka...

Rockzenekarral vállal fellépést? Ők a hírek szerint csirkét darálnak, az talán macerásabb, mint egy könyv, de a baromfi ipar jobban fizet, mint a könyvszakma...

A tanulság megint ugyanaz: az új nem több, de ami most van, az több, mint sokk...

A liberális katolicizmus

Nem vagyok se teológus, se vallástörténész, még filozófus sem, csak elég sokat olvasok. Így aztán, amikor mást sem látni a kormányzati portálokon, hogy a kereszténység és a kereszténydemokrácia halálos ellensége a liberalizmusnak, akkor egy nem túl régi olvasmányomat idéztem fel, amit ezennel ajánlok a téma iránt érdeklődők figyelmébe.

A liberális katolicizmusról van szó, amely nem teljesen újkeletű történet, hiszen a 19. században Nyugat-Európa szerte feltűntek a liberális katolikus csoportok, amelyeket két fő ismérv alapján jellemezhetjük. Egyik ismertetőjegyük, hogy a liberalizmusból elsősorban az egyéni, társadalmi és politikai szabadságjogokat fogadták el, azok megvalósulásáért küzdöttek, a gazdasági liberalizmust, a korlátlan szabad versenyt azonban elutasították, írta 2007-ben tanulmányában Szkárosi Niké,

Politikai liberalizmusuk erős szociális érzékenységgel párosult, és több csoportjuk esetében szorosan egybekapcsolódik a szociális katolicizmussal. 

A liberális katolikusok, vagy katolikus liberálisok másik jellemző vonása, hogy nézeteik szerint a liberalizmus alapelvei nincsenek ellentétben a katolicizmussal. Hívek maradtak az egyház tanításához, hitelveihez, de mindezt összeegyeztették liberális elveikkel és a polgári szabadságjogokért vívott harcukkal. Ezen kívül azt kívánták, hogy az egyház nyisson ablakot a modern világra, biztosítson hívei számára nagyobb mozgásszabadságot, és erőteljesebben vonja be a laikusokat az egyház életébe...

A 19. században Magyarországon Deák Ferenc volt ennek a gondolkodásnak a megtestesítője, és ezt az egyházak számára az egyesületi forma bevezetésével törvénybe is akarta iktatni. Remélhetőleg emiatt nem keresztelik át a róla elnevezett utcákat és tereket, és a húszezresről se veszik le az arcképét...

Az is tudott, írta Szőnyi Szilárd A Szív című jezsuita lapban, hogy "a keresztények – bizonyos megkötésekkel – sokféle világnézetet képviselhetnek anélkül, hogy szembe kerülnének egyházukkal. Régebben például a katolikus tanítóhivatal élesen elítélte a liberalizmust és a szocializmust, de a Szent Officium 1864-ben azt a gondolatot is kárhozatosnak nevezte, miszerint „a római pápának lehet és kell összebarátkoznia a haladással, a szabadelvűséggel és az újabb polgárosodással”.

A Szentszék 1949-ben kiadott nyilatkozatával a kommunista pártok képviselőitől, szavazóitól és lapjaik olvasóitól is megtagadta a szentségeket. Napjainkban azonban nincs érvényben ilyen tilalom, így a hívők szavazáskor a lelkiismeretük szerint, de a krisztusi értékeket szem előtt tartva hallgathatnak akár a szívükre, akár az eszükre, emlékeztet Szónyi.

"Az „ős-kereszténydemokraták” a két világháború között szerepet vállaltak a szekuláris állam felépítésében, vagyis pártjaik nem annyira a krisztusi tanokkal, hanem nagyon is világi üzenettel váltak sikeressé. Erre emlékeztetett Sólyom László volt államfő is, az Eötvös Csoport két évvel ezelőtti összejövetelén, mondván: az utóbbi három évszázadban az európai szellemi életet a szekularizáció uralta, és a kormány által óvni szándékozott értékek „ennek az elvilágiasodott, a maga idején egyházellenes korszaknak voltak a termékei- írja Szőnyi.”

Hosszasan idézhetnék még különböző, a témához értő szerzők írásaiból, azonban egy tény: nem felel meg a valóságnak a hit és a szabadelvű gondolkodás durva módon való szembeállítása, és állítólagos kibékíthetetlensége.

A hatvanas években a Vatikáni Zsinat éppen hogy a felvilágosodás óta eltelt időszak gondolkodását egyeztette a katolikus egyház gondolkodásával, és Ferenc pápa homíliái, enciklikái és legújabban tweetjei ezt a gondolkodást tükrözik, vagyis személyes tanácsom az: ne legyetek pápábbak Ferenc pápánál!

László József

A legnagyobb példányszámú német (bulvár)lap cikke a Szuperkupáról:

Húszezer hibát vét az UEFA egy meccsen...

Nem szeretem a szellemjátékokat. Egyik rajongó sem szereti őket. De koronavírus idején nem arról van szó, amit akarunk, hanem arról, hogy mit kell tennünk.

Ésszerűnek kell lennünk.

A rajongókat nem engedik be olyan stadionba, ahol magas a fertőzések száma. Münchenben nem, Dortmundban igen, Kölnben nem, Berlinben igen.

Németországban azt hiszem, ezt megértettük.

De ez nem vonatkozik az UEFÁ-ra. Hagyták, hogy a Bayern München csütörtökön az FC Sevilla ellen játsszon a "Szuperkupában". Budapesten, mintegy 20 000 néző előtt. A szövetségi kormány utazási figyelmeztetése vonatkozik Magyarország fővárosára, ahol a fertőzési arány csaknem háromszor olyan magas, mint Münchenben (és ott is magas).

Ennek ellenére az FC Bayern 3000 szurkolót küldhet Budapestre jegyekkel és negatív koronateszttel. Tehát jó egészséggel mész oda - de hogyan térhetsz vissza? Akik legfeljebb 48 órán át tartózkodnak ott, azoknak nem kell karanténban lenniük, miután hazatértek. Mintha csak három nap múlva fertőzhetnének meg.

Ez vicc, de nem jó.

Eddig a cikk, azt én jegyzem meg, hogy a Bayern München vezetőedzője, Hansi Flick nem ért egyet a meccs megrendezésével, miután a Robert Koch országos közegészségügyi intézet járványügyi szempontból rizikós területnek minősítette Budapestet.

"Ez is egy olyan dolog, amit az ember nem teljesen ért. De nem mi hozzuk a döntéseket, hanem mások" - utalt a szakember az Európai Labdarúgó Szövetségre (UEFA).

Persze van itt még döntéshozó, az pedig az MLSZ, és végső soron a magyar járványügyi hatóság, és még végsőbb soron a kormány(fő), aki nélkül ez a meccs nem jöhetne létre.

Valaki nem érti a dolgokat, valaki hajlandó elkövetni húszezer hibát, valamiért. Hogy pontosan mi az a valami, nem világos.

Csak az, hogy sok-sok hiba.

(A képen a Fradi-Zágráb meccs után láthatóak a szurkolók a stadionon kívül)

https://www.bild.de/politik/kolumnen/kolumne/kommentar-die-uefa-macht-in-einem-spiel-20000-fehler-72999766.bild.html?fbclid=IwAR241MqX2DYKE3PqB_jTjCH2GnMwN4OUJ3hEoaY-6uVqfJc9Q8j5Ubtc-KU

Hogyan lettem rádiós?

A foci az oka, és a Szepesi, meg a sikerek a hosszú vonatúton. Miattuk lettem rádiós.

Egy kis zalai faluban születtem, de már 3 éves koromban Pestre költöztek a szüleim, viszont nyaranta mindig elvonatoztunk Zalába, és én két hónapig Pölöskén maradtam a nagymamámnál. Pontosabban mindkét mamámnál, mert mindketten abban a faluban éltek.

A vonatút Budapestről Nagykanizsáig vagy 4 órás lehetett, és igen-igen unalmas, valamivel szórakozni kellett és egyben szórakoztatni is a nagyérdeműt. Miután apám imádta a focit, - ő maga is játszott, bal half, ugye -, és büszke volt arra, hogy egyszer maga Sándor Csikar rúgta le, jártunk meccsekre és persze hallgattuk a meccsközvetítéseket a rádióban. A Szepesit, akit elkezdtem utánozni. És addig-addig utánoztam, amíg egy teljes meccset tudtam fejből közvetíteni, és ezt a produkciót prezentáltam a vonat utazóközönségének is.

Általában a válogatott meccsét közvetítettem, a Grosics, Mátrai, Sipos, Sárosi, Bozsik, Kotász, Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi összeállításban, ez a hatvanas évek eleje, már csak azért is, mert ebben a felállásban volt a gombfocicsapatom is.

Hogy milyen volt a közvetítés? Kb. ilyen: Grosics leállítja a labdát az ötös sarkára, felnéz, Bozsik int neki, hogy ide, pontos a kirúgás, Bozsik leveszi, fölnéz, látja, hogy a jobb szélen Csikar már indul, a passz halálpontos, Csikar már a szögletzászlónál, kapásból beadja, Albert érkezik, Flóri, ne, ne cselezgess, passzolj, gyönyörű sarkalás Tichy elé, Lajos kapásból lő, és kiszakad a háló, a csehszlovák kapus a kezét se tudta felelmelni!! Gól, gól, vezetünk!

A vonaton a siker osztatlan volt, és ez nagy inspirációt adott a későbbi iskolarádiózáshoz a Radnóti Gimnáziumban, ahol a nagyszünetben szólalhatott meg a sulirádió, aminek az egyik szerkesztője lehettem, Bársony Vera tanárnő felügyeletével. Az ő inspirációjára és rendezésben adtuk elő A kis herceget is, valószínűleg ez volt Budapesten az első színpadi változat...

A jogi karon rádió nem volt, csak újság, és az Egyetemi Lapok akkori szerkesztője, bizonyos Nyakas Szilárd a Táskarádiót is szerkesztette, de nem kis botrányt okozott, mert tudósított Halász Péterék boglári kápolnában tartott neoavantgárd performanszáról, ezután jó sokáig le is tiltották... (Az első jegyzetemet is ő adta le a Táskarádióban, egy akkori neves filozófus elmélkedett azon, vajon merre fordul a történelem kereke, én pedig szemtelenkedtem, és azt kérdeztem, mi van, ha nincs is kereke a történelemnek?)

Ő mutatta meg azt a felhívást, hogy a Magyar Rádió Ifjúsági Munkastúdiója felvételt hirdet másod-harmadéves egyetemistáknak, és az már kiderült számomra, hogy jogász nem leszek, így jelentkeztem, és felvettek, Visy Lacival, Kocsi Icával, Gárdai Lacival, Nej Gyurival jártunk együtt, és amikor a nyári gyakorlatra szerkesztőséget lehetett választani, én a külpolitikát választottam.

Nem kis izgalommal kopogtam az ajtón, Szabó Erzsike, a titkárnő fogadott, na jöjjön kisgyerek, mutatkozzon be szépen, én meg engedelmesen követtem, egy vékony szemüveges fiú ült az ablaknál, szervusz, én vagyok itt a legjobb, Benda Lászlónak hívnak... A külpolon az akkori „nagyágyúk” Szécsi Éva, Vértes Éva, Hável József, a Főherceg, Ónody György, és a fiatalok, Lengyel Miki, Keleti Miki, Benda, Nyárádi, Bernát Gyuri között elég jelentős volt a kor és szemléleti különbség...

Szóval külpolos gyakornok lettem, roppant büszke, hiszen rengeteg olyan információhoz juthatott az ember a különböző MTI csíkosok és a felhalmozódott angol, német és amerikai lapok tengerében, amihez akkoriban, 1976-ban egyszerű földi halandó nem annyira, bár a Molnár utcai Gorkij könyvtárban egy éve szabadpolcos volt a Neue Zürcher Zeitung és a Der Spiegel, és néha még Time-ot lehetett találni...

Ősszel újabb stúdiós és egyetemi félév következett, az utóbbit már nagyon untam, és egy hirtelen ötlettől áthatva jelentkeztem részképzésre Moszkvába, a Lomonoszov Egyetemre. Egy évvel korábban rokonlátogatáson voltam Philadelphiában, gondoltam megnézem a világ másik végét is...

Öt évvel korábban voltak magyar joghallgatók vendégdiákként Moszkvában, de ők akkor már megszerezték a diplomát, így ittak és csajoztak. Ezt a feladatot oly sikeresen oldották meg, hogy utána 5 évig nem fogadtak magyarokat.

Az én témám, amellyel megérkeztem a Lomonoszov Egyetem Állam és Jogtudományi tanszékére, "A bürokrácia szerepe az államban" címet viselte. Tanszéki értekezleten hallgatták meg, mivel szeretnék foglalkozni. Hümmögés, gondterhelt arcok, majd rövid tanácskozás után forrásként ajánlották Lenin munkáit, és a Pravdát. Valaki még hozzátette, hogy a Krokogyil című lap is sokat foglalkozik ezzel a témával. Egy vicclap, mint akkor Pesten a Ludas Matyi.

A tanszékvezető pedig némi morfondírozás után kijelölt egy távollévő oktatót témavezetőnek. Amikor vége lett az értekezletnek, egy ifjú tanársegéd lépett hozzám és azt kérdezte, ki volt az a hülye, aki ezzel a témával küldött Moszkvába? Mondtam, hogy én választottam a témát. Szánakozva nézett, majd kifejtette, hogy aki ezzel foglalkozik, az ellenségnek számít, és azt javasolta, hogy ne csináljak semmit...

Júniusban hazatértem, félévet halasztottam, közben zöldséges lettem Siófokon, ősszel pedig bekopogtam a rádióba, hogy szeretnék dolgozni. Hümmögtek, mondták, hogy nem igazán van hely, a külpolon biztos nincs, majd egyszer csak a hírszerkesztőségből szóltak, hogy a főnök, Szalai Zsolt hivat, mert szerződéssel keresnek egy belpolos hírszerkesztőt, érdekel-e a dolog?

Persze, hogy érdekelt, így néhány próbanap és szerkesztés után 1977 novemberében szerződtetett a Magyar Rádió, és a következő húsz évben egymáséi lettünk...

P. S.: a fotón nem teljesen az a csapat van, amiről beszéltem, Solymosi, Mészöly és Rákosi látható, nincs Göröcs és Bozsik és Kotász.