A ló túlsó oldala, avagy egy esős októberi vasárnapon egy jelzőről...

Nemzeti a vágta, meg a sport, régóta nemzeti a dohánybolt,

vagyis nemzeti a méreg, egyensúlyban a nemzeti mérleg.

Nemzeti a rendszer, az együttműködési, melynek része már a mobilfizetési,

nemzeti az emlék, és annak bizottsága, meg az alkalmazkodási központ főosztálya.

Nemzeti a hatóság és a vagyon, a bank, a galéria, amíg vagyon,

és nemzeti a konzultáció, - a háttérben nemzeti állatorvosi ló...

Nemzeti a tehetség, az összetartozás, meg a népegészségügyi központ,

persze nemzeti az elv és az elvi szempont,

nemzeti az örökség, a hotel, a közművek, az alapkezelő,

az adó és a vámhivatal, nemzeti börtönbe kerül, aki csal,

nemzeti a földalap, az akkreditáció, nem is szólva rólad, infokommunikáció,

az archívum, az audiovizuális, kérlek most már vizualizáld is...

Nemzeti a park, a kamara, és persze a választási iroda,

a táncszínház, a regiszter, az atlasz, nemzetünk, így biztos nem hanyatlasz!

Nemzeti a fejlesztési nonprofit, és mégis magán a haszon,

nemzeti a kastélyprogram, de mindig övék a vagyon.

Szövegtár, levéltár, a névtér, nemzeti minden, amerre léptél,

a filmintézet, az eszközkezelő, e jelző nélkül fű sehol se nő,

drogfókusz, veseprogram és nemzeti ménesbirtok,

múzeum, színház, szavaljatok, ameddig birtok,

utána pedig kérdezzétek, mi lehet még nemzeti, egek,

a víz, a föld, a fellegek?

Nemzeti-e már a Tejút?

Mikor lesz ebből kiút?

Átesve újra a ló másik oldalára, hiába kérdezünk, mindhiába.

Magyar vagyok, és tudom, ott van a haza, ahol a ló túlsó oldala...

LJ