Még a Facebbokra, írom, hogy a Facebook új neve Meta lesz! Ready Player One??

A félretájékoztatás és egyéb problémák miatt támadásoknak kitett Facebook nevet vált, átmegy a "metaversumnak" nevezett világba, írja a New York Times.

A Facebook az elmúlt két évtizedben a világ egyik legfelismerhetőbb márkajelzésével emelkedett ismertté: Egy nagy kék F betű. Többé már nem.

Csütörtökön a közösségi hálózati óriás félreérthetetlen lépést tett a megújulás felé, leépítve a Facebook nevet és átnevezve magát Meta névre. A változás egy új logóval jár együtt, amelyet egy végtelen alakú szimbólumként terveztek, kissé ferdén, szinte perecszerűen.

A Facebook, az Instagram és más alkalmazások megmaradnak, de a Meta égisze alatt. A lépés jól jelzi, hogy Mark Zuckerberg, miként tervezi vállalatának újbóli koncentrációját arra, amit ő a következő digitális határnak tekint, vagyis a különböző digitális világok egyesítését, amit metaversumnak neveznek.

A Metaverzum, amely a meta (görögül: valamin túl) és az univerzum szavakból áll, alternatív valóságot jelent, amelyet a tudományos-fantasztikus filmek mutatnak be, gondolom a többség látta a Mátrixot és legalább a trailert a Ready Player One-ból.

Ugyanakkor a Facebook átnevezése segíthet elhatárolódni a cégtől a számos, a közösségi hálózatokkal kapcsolatos ellentmondástól, többek között a gyűlöletbeszéd és a félretájékoztatás terjesztésétől. "Sokat gondolkodtam az identitásunkon" ezzel az új fejezettel - mondta egy virtuális eseményen, amelyen a Facebook jövőre vonatkozó technológiai elképzeléseit mutatta be.

"Remélem, hogy idővel metaversus vállalatként fognak ránk tekinteni". Zuckerberg elkötelezte magát a metaversum, az online, virtuális és kiterjesztett világokat egyesítő összetett univerzum megteremtése mellett, amelyet az emberek zökkenőmentesen bejárhatnak. Azt mondta, hogy a metaversus lehet a következő nagy közösségi platform, és hogy több technológiai vállalat fogja felépíteni a következő több mint 10 évben.

Hétfőn a Facebook már előre jelezte, hogy nagy szereplővé kíván válni, amikor a virtuális valóság és a kiterjesztett valóság üzletágát a Facebook Reality Labs nevű részlegbe különítette el.

Szép új világ! Ready Player One?? Go!

Amikor mindenkit hülyének néznek, újra meg újra...

A kormány szerint ugyanis Medgyessy és Gyurcsány felelős a magas benzinárért!!

A Kormányzati Tájékoztatási Központ azt közölte: a kormánynak azért szűk a mozgástere, mert 2004-ben az uniós csatlakozási tárgyalások során a baloldali (Medgyessy-Gyurcsány) kormány kérhetett volna kedvezőbb számítási szabályt a kötelezően alkalmazandó jövedéki és áfa-rendelkezések alól; de nem tette - írták.

Nos, az uniós csatlakozás előkészítéséért 1994-98 között a parlament részéről Orbán Viktor felelt, majd 1998-2002 között ő volt kormányon. A tárgyalások ezen időszak alatt, 8 éven át folyamatosan tartottak. 2004 tavaszán csatlakoztunk az Unióhoz, Gyurcsány pedig a csatlakozás után lett miniszterelnök...

Amúgy pedig, egy kormányfő akkor ír alá egy szerződést, ha megbízik azokban az emberekben, akiknek a feladatuk volt, hogy legjobb tudomásuk szerint tárgyaljanak 8 évig, az ország érdekeit képviselve. Mi oka lett volna ebben az aláírónak kételkedni? Az uniós csatlakozási dokumentumok végleges formájukban körülbelül 5 ezer! gépelt oldalt tesznek ki. Az, hogy az ötezer oldalon belül az üzemanyagok áfája hogyan alakul, valószínűleg nem volt benne az első ötszáz fontos kérdésben...

Mára ennyit az igazmondó Kormányzati Tájékoztatási Központról...

Még egy idézet, Áder Jánostól, 2005-ből: "Ha 250 forint fölé megy a benzinár, emelkedését a jövedéki adó csökkentésével megakadályozzuk." Aha...

Holoda Attila, aki energetikai helyettes államtitkár volt az Orbán-kormányban 2010 után, azt írta a kormányközleményről:

Egyre szánalmasabbak... "a kormány az EU-ban egyedülálló módon csökkentette az üzemanyagok adóját: 2021. április 1-től a gázolaj esetében literenként tíz forinttal, a benzin esetében literenként öt forinttal csökkent a jövedéki adó" Aha, persze! Csak azt "felejtették" el hozzátenni, hogy az elmúlt időszak olajár csökkenései idején, a kormány "egyedülálló módon az EU-ban" hozott egy rendeletet, miszerint, ha csökkenne az olajár (50 dollár/barell alá), akkor növekedjen a jövedéki adó.

Ad1) Nehogy a csökkenő olajárral jól járjunk véletlenül, ezért növelték a jövedéki adót.

Ad2) ezt vették vissza, nem rendelettel, hanem automatikusan, amikor 50 dollár fölé ment az ár.

Ad3) na elmennek a hazugságaikkal a fenébe!

Egy Üvegtigris parafrázissal élve:

Itt mindenkit hülyének néznek? Itt? Mindenkit!

Kínában a politika igen durván beleszállt a gazdaságba, elemzők szerint már-már a maoista gazdaságpolitika kísértete jelenik meg. Mások szerint még lehetséges a növekedés folytatása.

A jelek: csőd szélére került a világ egyik legnagyobb ingatlanfejlesztője, az Evergrande, amely most tárgyalásokat folytat a túlélésről.

A kínai energia gazdaság alapvetően még mindig szénalapú, de az Ausztráliával folytatott kereskedelmi háború miatt nincs elegendő szén az energiaellátáshoz, ezért egyre többször van áramszünet a városokban.

Paola Subacchi közgazdász szerint az ingatlanszektor közvetlenül 6,5 százalékkal járul hozzá az ország gazdasági teljesítményéhez. Kollégája, Kenneth Rogoff hozzáteszi az olyan ágazatokat, mint például az építőipari gépgyártók, és arra a következtetésre jut, hogy Kína bruttó hazai terméke majdnem 30 százalékban függ attól, hogy jól mennek-e a dolgok a világ legnagyobb lakáspiacán. De az árak ott jelenleg 30 százalékkal zuhannak a tavalyi év azonos időszakához képest.

Rogoff becslése szerint, ha az ingatlanágazat eladásai ötödével csökkennek, az 5-10 százalékkal zsugoríthatja a kínai gazdaságot. Mivel vagyonukat többnyire lakásokba fektették, a kínai középosztály később azt mentené, ami a legkönnyebb - az új Daimler, Audi és BMW pedig még várhat.

Azt, hogy Kína az 1950-es évekhez való visszatéréssel fogja megnyerni a jövőt, még az optimisták számára is nehéz elképzelni. Amikor az Atlantic Council és a Rhodium agytrösztök kedden bemutatták kutatásukat arról a kérdésről, hogy Kína gazdasága hogyan áll a szabadság tekintetében, amit Hszi Csin-ping négy évvel ezelőtt a davosi gazdasági fórumon nagy tapsot aratva ígért, a válasz egyértelmű volt: A "törvénytelen" állami beavatkozás, a magáncégek tőzsdei bevezetésének betiltása itthon és külföldön, egész iparágak, például a magánoktatás "egyik napról a másikra" történő felszámolása, minden adat hirtelen államosítása és a tervezők túlszabályozása Pekingben "sokkoló", és megnehezíti, hogy a gazdaság néhány éven belül évi 3 százaléknál nagyobb mértékben növekedjen.

Ez viszont az egész világgazdaságot visszanyomhatja a stagfláció időszakába, hiszen a Valutaalap előrejelzései szerint a kínai gazdaság növekedése az egész világgazdasági növekedés több mint 20 százalékát adná a következő években.

Ezt írja az FAZ elemzése, amelyről viszonylag hamar kiderülhet, hogy jól értékelte-e a helyzetet, vagy sem? A pekingi statisztikai hivatal hamarosan bejelenti, hogyan teljesített a kínai gazdaság a harmadik negyedévben. A hivatalos statisztikákban aligha várható éles visszaesés, még akkor sem, ha Christophe Barraud, a Market Securities vezető közgazdásza és évek óta a legpontosabb Kína-orákulum, nulla növekedést jósol az országnak.

Minden tudománynak ellentmond, hogy az oltás és a vizsgálatok ellenére hetekre bezárják az embereket - kritizálta nemrég kereskedelmi partnerét az indiai kormány. Kína a maga módján reagál. A karanténhotelek hamarosan megszűnnek. Ehelyett a városoknak a hónap végéig kell állandó táborokat felállítaniuk, hogy hosszú távon segítsék a minimális számú ember elkülönítését. Sanghajban ez 50 000 embert jelent.

(Forrás: FAZ, Forbes,NYT)

Kína: nagy adakozó vagy a legnagyobb uzsorás??

Az alábbi szöveg a BBC online alapján íródott, és azt bizonyítja, hogy a lehető legsürgetőbb nyilvánosságra hozni a Kínával kötött magyar vasútépítési hitelszerződés részleteit!!

Kína legalább kétszer annyi fejlesztési pénzt oszt ki, mint az Egyesült Államok és más nagyhatalmak, és ennek nagy része a kínai állami bankok kockázatos, magas kamatozású hitelei formájában érkezik. A kínai hitelezés puszta összege megdöbbentő. Nem is olyan régen Kína még külföldi segélyeket kapott, de mostanra fordult a kocka.

Az amerikai Virginia államban található William & Mary egyetem AidData kutatólaboratóriuma szerint Kína 18 év alatt 165 országban 13 427 infrastrukturális projekthez adott vagy adott kölcsönt 843 milliárd dollár értékben. E pénz nagy része Xi Jinping kínai elnök ambiciózus Övezet és Út stratégiájához kapcsolódik. A 2013-ban indult stratégia Kína infrastrukturális projektek terén szerzett szakértelmét és bőséges devizatartalékait használja fel új, globális kereskedelmi útvonalak kiépítésére. A kritikusok azonban attól tartanak, hogy a sok kínai projektet finanszírozó magas kamatozású hitel a gyanútlan lakosságot az egekbe szökő adósságokba taszítják. És ez még maguknak a kínai tisztviselőknek is újdonság.

Az AidData kutatói - akik négy éven át követték nyomon Kína összes globális hitelezését és kiadását - azt mondják, hogy a kínai minisztériumok rendszeresen fordulnak hozzájuk információkért arról, hogy a kínai pénzeket hogyan használják fel a tengerentúlon. A Kína és a szomszédos Laosz között futó kanyargós vasútvonalat gyakran emlegetik Kína nem hivatalos hitelezésének legjobb példájaként. A politikusok évtizedekig gondolkodtak egy ilyen összeköttetés megépítésén, amely a tengerparttal nem rendelkező Délnyugat-Kínát közvetlenül összekötné Délkelet-Ázsiával. A mérnökök azonban figyelmeztettek, hogy a költségek megfizethetetlenek lennének: a síneknek meredek hegyeken kellene átvezetniük, ami hidak és alagutak tucatjait igényelné.

Laosz a régió egyik legszegényebb országa, és a költségek töredékét sem engedhetné meg magának. Itt léptek be az ambiciózus kínai bankárok: a kínai állami vállalatok egy csoportjának és a kínai állami hitelezők konzorciumának támogatásával az 5,9 milliárd dolláros vasútvonal decemberben megkezdi működését.

Laosznak azonban 480 millió dolláros hitelt kellett felvennie egy kínai banknál, hogy finanszírozza a saját tőke kis részét. Laosz egyik kevés profitforrását, a káliumbányáinak bevételét használták fel a hatalmas hitel fedezésére. "A kínai Eximbank által a saját tőke egy részének fedezésére nyújtott hitel jól mutatja, hogy a kínai állam mennyire sürgeti a projektet" - magyarázza Wanjing Kelly Chen, a Hongkongi Tudományos és Technológiai Egyetem kutatási adjunktusa.

A vasútvonal nagy része a kínai irányítású vasúti csoport tulajdonában van, de az üzlet homályos feltételei szerint a laoszi kormány végső soron a vasút adósságáért felel. A kiegyensúlyozatlan megállapodás miatt a nemzetközi hitelezők Laosz hitelminősítését a "szemét" kategóriába sorolták vissza.

2020 szeptemberében, a csőd szélén Laosz eladott egy jelentős eszközt Kínának, 600 millió dollárért átadva energiahálózatának egy részét, hogy adósságkönnyítést kérjen a kínai hitelezőktől.

És mindez még azelőtt, hogy a vasút megkezdte volna működését...

Azt már én teszem hozzá, hogy nézzük meg Montenegró példáját is: az adriai partoktól a szerb határig tartó, 170 kilométer hosszú, negyven hidat és kilencven alagutat tartalmazó autópályát csak hitelből tudták megoldani, de az Európai Beruházási Bank és a Nemzetközi Valutaalap nem adott hitelt, mert úgy számoltak, hogy ez egy meg nem térülő beruházás. Erre Montenegró csaknem egymilliárd dolláros hitelt vett fel a kínai Eximbanktól, hogy a kínai állam irányítása alatt álló CRBC építővállalat építse fel a Bar - Boljare autópályát. Ez lett a világ egyik legdrágább autópályája: egy kilométer nagyjából 20 millió euróba (hétmilliárd forint) került, ráadásul csak 40 kilométer készült el belőle ... (Egy méter 14 millió négyszázezer forint.)

Ha Montenegró nem tudja időben visszafizetni a kölcsönt, a kínai állam irányítása alatt álló pénzintézet földet foglalhat le az országban, annyi korlátozással, hogy azt nem lehet katonai vagy diplomáciai célokra használni. Még abba is belement az előző montenegrói kormány, hogy a szerződéssel kapcsolatos esetleges vitákban egy, a kínai állam irányítása alatt álló kínai bíróságé legyen a döntő szó.

Ceterum censeo:  ezért kell nyilvánosságra hozni a Budapest - Belgrád vasútépítési szerződést, mert annak a beruházásnak a megtérülése is kétséges, - több száz év -, és nem tudni, hogy nemfizetés esetén mit visz az uzsorás...

“Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.”

Széchenyi István

Mikor szabad az ember? Mi a szabadság?

"Egyszerű" kérdések ezek, melyekre ezernyi válasz született már, függően attól, hogy a válaszadó istenhívő-e, vagy sem, a történelem mely korszakában, vagy a Föld mely pontján élt. 

Lengyel barátommal nemrég arról beszélgettünk, miért állnak ki harcosabban a lengyelek a maguk szabadságáért a kormánnyal szemben, miért tüntetnek újra meg újra az egyházra támaszkodó, centralizáló, autoriter hatalommal szemben többet, mint a magyarok a hasonló hatalmi struktúrával szemben?

Mi 1980-tól jobban megharcoltunk a szabadságért, mint ti, mondta a barátom, és így talán jobban megbecsüljük azt. Ezzel nem igazán tudtam vitatkozni.

Igaz, hogy a magyarok 1956-ban felkeltek az elnyomás ellen, de az bizony régen történt, amúgy pedig Poznanban a lengyelek néhány hónappal korábban szintén fellázadtak, inspirálva a budapesti októbert. Az ügyes "alkalmazott diktatúra", a bot és cukros kenyér használata, az "aki nincs ellenünk, az velünk van" fordulata miatt a legvidámabb barakkban a szabadság utáni vágy fokozatosan lelohadt.

Amikor 1980-81-ben a lengyel társadalom lázadt, és megszervezte magát a diktatúra ellen, a magyarok jelentős része, - mondhatni többsége-, nem hogy nem támogatta a lengyeleket, a Szolidaritás mozgalmat, hanem inkább ellenük fordult, követve a hivatalos állami propagandát. Nem értette meg mások szabadság iránti vágyát, mint ahogy 1968-ban a cseheket sem értette a többség. Vagy inkább nem akarta érteni, félt megérteni.

És jött a csodák éve, az 1989-es esztendő, az Annus Mirabilis, amikor vér nélkül, békésen ölünkbe hullott az, amire vágytunk, pontosabban sokan vágytak, hiszen Nagy Imre újratemetésén nagyjából annyian voltak, mint Kádár János gyászszertartásán. Mondjuk, az ország fele érezte úgy, hogy itt a szabadság, csupa nagy-nagy betűvel. A másik fele még nem így gondolta, vagy nem tudta, hogy mit is gondoljon pontosan.

Elveszett sok százezer ember munkahelye, de eltűnt a diktatúra szabadsága is, a politika látszatra megszelidíthető, háziasítható valamivé vált. A vadkeleti kapitalizmusból elindult az ország, elindult Kelet-Európa az Európai Unióba, az áruk és a tőke szabad áramlása, a szolgáltatások szabadsága és a személyek szabad mozgása felé. A sajtószabadság irányába.

Sokféle szabadság tünde fantomja lengte be a teret, amely így határozottan nagyobbnak látszott a korábbinál, és ez a látszat kivételesen nem is csalt. Legfeljebb kicsit.

Mert ha nincs tőkéd, akkor ugyan mi mozogna szabadon? Mert a hatalom nem zárat börtönbe azért, mert más a véleményed, de kiszúrni azért ki tud szúrni veled.

A személyek mozogtak, a mozgás keletről nyugatra zavartalannak tűnt,  amíg a briteknek nem lett elegük abból, hogy a boltok után már a kocsmákat is külföldiek, főleg a lengyelek üzemeltetik. Értik ugye: a pubokat! Életünket és vérünket, de nem a pubokat, mondták az angolok, - a skótok nem annyira -, és a "szabadságot" választották a birodalom romjain. 

Aztán jött a Covid, és azóta már a személyek sem mozogtak, mozognak annyira szabadon, meg a személyfüggő szolgáltatások sem. Ami a sajtószabadságot illeti, ott pedig errefelé, a keleti végeken a propaganda szabadsága kezdett tarolni. A politikai hatalom propagandájának szabadsága tarolt.

Mert ez ugyan nincs felsorolva az uniós pontok között, de részben vagy egészben mégis ez határozza meg az ügyeket, pontosabban az életünket. Most is, régen is.  A hatalom élhessen-e nagy / még nagyobb/ korlátlan szabadsággal, vagy korlátozzuk erősebben? Ha bízunk benne, nagyobb szabadságot adhatunk neki, ha nem bízunk benne, akkor igyekszünk korlátozni. Ha tudjuk. Mert azt is látni kell, hogy természeténél fogva a hatalom mindig több hatalmat akar, és ennek megszerzéséhez újabb és újabb trükköket eszel ki.

"A szabadság mai válsága abban áll, hogy egy olyan hatalmi technikával van dolgunk, amely nem tagadja vagy elfojtja a szabadságot, hanem kizsákmányolja. A szabad választás az ajánlatok közti szabad választás javára semmisül meg." Byung-Chul Han, a Svájcban és Németországban élő dél-koreai filozófus egyik bonmot-ja ez, a jobbik fajtából. 

Ízlelgessük kicsit: a kizsákmányolt szabadság. Korábbi elméletek szerint a munkásokat zsákmányolták ki a  kapitalisták, most pedig a hatalom, vagy az üzlet magát az áhított szabadságot?  És a szabadság tűri ezt? Pontosabban mi tűrjük? Persze, sőt felkínáljuk, hogy ezt is vegyétek meg!

A szabadság a digitális korszakban teljesen elvont fogalommá vált - sok-sok értelemben. Az Egészen Nagy Testvérek Szövetsége a Mindent Látó és Halló kütyükkel figyel, vagy figyelhet bárkit, akinek van kütyüje. Szabad vagy, mert szabad figyeltetned magad, hiszen kütyü nélkül már alig lehet létezni.

A szabadságot önként is beáldozza több milliárd ember a közösségi médiának nevezett globális információs piactéren, ahol ezer milliónyi eladó adataival, szokásaival, idejével és pénzével kereskednek - és mint szokás, itt sem a piaci árusok élnek igazán jól. 

Egyszerűbb volt persze egy gdanski hajógyárban azt mondani a munkásgyűlésen, hogy sztrájk! Mostantól leállunk, ha nem teljesítik a követeléseinket! Nincs hajógyár, nincs munkásgyűlés, de pontosan megfogalmazott közös követelések sincsenek. A szabadságért viszont most is naponta meg kell(ene) küzdeni. De mit kell tenni, az Egészen Nagy Testvérekkel szemben, hogyan kell érdeket érvényesíteni, hogyan kell velük harcolni, ha éppen az szükséges?

A sokfelé szabadalt társadalmat könnyű irányítani, érvényes a részvénytársasági ökölszabály, ha kellő számú kisrészvényes van, akkor a részvénypakett 25 százaléka elegendő a teljes irányításhoz. Persze az elmúlt hónapokban volt arra példa, hogy összeálltak a kisrészvényesek, és megleptek egy-két Nagy Testvért.

Kérem, ezen mélázzanak egy kicsit. Vagy inkább mégse. Csak álljanak össze, és okozzanak meglepetéseket!

Kétszer desztillált

Úton Gyergyószentmiklósra álljunk meg egy kis faluban! - mondta a barátom. Képzeld, ott minden második ház előtt kipakolják a gyümölcsöt, és amit párolnak belőle...

Esteledett, amikor odaértünk, és tényleg. A házak előtt asztalok, rajtuk párlatok, mellettük a párolók... Illatoltunk, jól párolgott, így aztán választottunk egy vizespalackkal. Kétszer desztillált szilva, prune dublu distilate, mondta a bőszoknyás néni.

Szakadt az eső a hegyekben, hajnali egy volt, mire Gyergyóba értünk. Altatónak jó lesz egy pohárkával, gondoltuk, hát kinyitottam, öntöttem.

Belekóstoltam, és elkezdtem vigyorogni, figyeltem Imi arcát, amint iszik. Elkerekedett a szeme, kicsit el is fehéredett: ez nem lehet igaz! Ez víz! Átvertek bennünket!

Szólt a néni, hogy kétszer desztillált, mondtam.

Aztán mutattam a másik palackot: olyan fáradt voltam, hogy elcseréltem őket. Így másodszorra sikerült a kétszer desztillált altatóból inni, és az már hatott...

(A kép illusztráció...)

George Friedmant, a neves amerikai elemzőt arra kérték, hogy adjon értelmezési keretet a kelet- és közép-európai általános stratégiai helyzet megértéséhez. Az elmúlt évtizedekben írásaiban meglepő pontossággal jósolta meg az elkövetkező időszakok kihívásait és lehetőségeit, így gondolatait érdemes komolyan venni és beépíteni a gondolkodásunkba, amikor a geopolitikáról vagy a nemzetközi eseményekről olvasunk. Ez a cikk nyomtatásban a Hype&Hyper 2021/1. számában jelent meg.

A lengyel blokk

A Lengyel Blokk, ahogyan nevezik, az észak-európai síkságot foglalja el, azt a síkságot, amely az Atlanti-óceán partvidékétől keletre, Észak-Európán keresztül egészen Moszkváig húzódik.

A több mint három évszázad minden nagyobb európai háborúja elsősorban, ha nem kizárólagosan ezen a síkságon zajlott. Ide tartozik az orosz-svéd háború, a napóleoni háborúk, az első és a második világháború. A hidegháború a NATO és a Varsói Szerződés közötti összecsapás volt, amely soha nem fajult forró háborúvá.

Folyamatosan ezen a síkságon dőlt el Európa sorsa, akár győzelem, akár patthelyzet alakul ki. A síkságot érintő nagyobb rendszerszintű háborúk ritkán, de rendszeresen előfordulnak. Századonként egyszer vagy kétszer fordulnak elő, és kimenetelük újradefiniálja Európát, sőt a világot is. A II. világháborúban Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia Németország általi leigázásával végződött, korábban, az első világháborúban pedig a németek végighaladtak a síkságon, ami a kommunista Oroszországot eredményezte. Valahányszor szisztematikus európai háborúra került sor, az mindig egy nyugat-európai hatalmat állított szembe Oroszországgal, ami a háború alatt és után súlyos következményekkel járt a lengyel blokk számára.

A George Friedman által használt "lengyel blokk" kifejezés egy olyan közép-európai szövetségre utal, amelyet gazdasági súlya és mérete miatt Lengyelország vezet, és amelynek tagjai a Cseh Köztársaság és Magyarország. Nem intézményesített szövetségre, hanem geopolitikai jelenségre utal. A legközelebbi intézményesített formája a Visegrádi Együttműködés, ugyanakkor lengyel vezetéssel több más hasonló Európa-közi szervezet is formálódik, mint például a Három Tenger Kezdeményezés vagy a Lublini Háromszög.

A harmadik hatalmi garancia problémája

A blokk stratégiáját az a reális felismerés vezérelte, hogy nem tudnak ellenállni egy keleti vagy nyugati hatalom erejének. Megoldásuk az volt, hogy szövetségeket és garanciákat kerestek más európai hatalmaktól. Ennek a stratégiának az volt a gyenge pontja, hogy a garanciákat, ha megadták is, ritkán tudták teljesíteni. A garanciát nyújtó hatalom túl messze volt, a garanciák ellenére nem volt érdekelt az észak-európai síkságban, vagy maga is érintett volt, illetve nagyobb konfliktusra készült. Ennek eredményeképpen a Lengyel Blokk stratégiája, amely harmadik hatalmi garanciákat keresett, ritkán eredményezte a Lengyel Blokk védelmére alkalmas erők bevetését.

A régió bármilyen védelme, amely a nagyhatalmak beavatkozására épül, történelmileg kudarcot vall. Amikor Európában kitör egy rendszerszintű háború, az észak-európai síkság mindig stratégiai régió, de Európa kicsi, és valószínű, hogy amikor a legnagyobb szükség van a szövetségesekre, akkor a szövetségesek a saját nemzetbiztonsági érdekeikkel vannak leginkább elfoglalva.

Így aztán a régiónak három választási lehetősége marad. Az első az, hogy szövetségre lépnek valamelyik nagyhatalommal, mint például a magyarok a második világháborúban Németországgal. A probléma az, hogy ha a vesztes szövetségest választja, akkor a vereséggel megosztja az arcát. A második stratégia abban reménykedik, hogy ez a háború nem az Alföldön fog zajlani. Az ibériai, olaszországi vagy balkáni kisebb háborúkat leszámítva ez soha nem történne meg. A háború el fog jönni hozzájuk. A harmadik lehetőség egy olyan katonai blokk létrehozása, amely elegendő erőt teremt a háború alakításához.

Egy nyugati és egy keleti hatalom közötti háborúban a lengyel blokkban egyetlen nemzet sem tudna jelentős védelmet biztosítani bármelyik támadó hatalom ellen, nemhogy mindkettő ellen. Egy ilyen háborúban minden ország külön-külön vagy együttesen megszállt lesz, vagy ami még rosszabb, mint az I. világháború nagy részében, egyes országok csatatérré válnak, ami még akkor is katasztrofális lenne, ha bizonyos fokú szuverenitást meg lehetne tartani. Egyetlen nemzet sem képes arra kényszeríteni a támadó hatalmakat, hogy elkerüljék a régiót.

A svájci stratégia

A lengyel blokk egyetlen életképes stratégiája a háború elkerülése. Ez nem együttműködést vagy kapitulációt jelent: ez a svájci stratégiát jelenti. Az I. és a II. világháború alatt Svájcot, annak ellenére, hogy vonzó országút volt az oldalirányú támadás vagy a logisztikai támogatás számára, soha nem támadták meg vagy szállták meg. A válasz erre az, hogy a terepviszonyok lehetetlenné tették az átkelést. Növelte a nehézséget, de a Svájcon keresztül történő mozgás messze nem volt lehetetlen, különösen egy olyan hatalom által, amely átmenetileg olyan helyzetben volt, ahol az ellenség nem tudott erőket bevetni a hegyi hágók vagy más kulcsfontosságú pozíciók megtartására. A németek 1941-ben vagy az amerikaiak 1944-ben anélkül haladhattak volna át Svájcon, hogy különösebb félelemmel kellett volna számolniuk egy külső blokkoló erő bevetésétől. Gyakran mondják, hogy Németország vagy az Egyesült Államok azért nem támadott, mert mindketten a svájci bankrendszerre támaszkodtak. A függőség megvolt, de nem volt elegendő ahhoz, hogy megakadályozza Svájc stratégiai jelentőségű területének elfoglalását.

A válasz a svájci védelmi stratégiában rejlik. Svájc maga felfegyverezte a lakosságot, aláaknázta a kulcsfontosságú hágókat és így tovább. Ezt a stratégiát már nagyon régóta alkalmazzák. Nem az a célja, hogy legyőzzön egy olyan ellenséget, mint Németország vagy az Egyesült Államok. Inkább az volt a célja, Charles De Gaulle szavaival élve, hogy letépje a karját annak, aki támad. A stratégia célja az volt, hogy a potenciális támadónak okot adjon a félelemre, hogy egy Svájc elleni támadás elvonja a fő csapásirányhoz égetően szükséges embereket és anyagokat, és hogy Svájc olyan időbüntetést szabjon ki, amely megzavarja a haditervüket, és késedelmet és gyengeséget okoz, amelyet a fő ellenség kihasználhat.

A svájci stratégia feltételezi, hogy az ellenség (és barátai) képesek legyőzni a svájci erőket. Bár a sikeres védekezés lehetetlen, Svájc tisztában volt azzal, hogy a nemzetet fenyegető veszély akkor fog bekövetkezni, amikor a nagyhatalmak Svájcon kívül is harcban állnak, és hogy minden svájci akciót a nagy háború összefüggésében fognak vizsgálni. Ha Svájc elegendő erővel rendelkezne ahhoz, hogy büntetéseket szabjon ki a behatolókra, akkor a nagyhatalmi harctérre gyakorolt potenciális hatás elég nagy vagy legalábbis elég bizonytalan lenne ahhoz, hogy elutasítsák a Svájcba való behatolást. Az idő- és anyagköltségek meghaladnák az esetleges oldalazási lehetőség előnyeit. Svájcot azért nem támadták meg, mert a potenciális költségek meghaladták az előnyöket.

A lengyel blokknak véleményem szerint nagyon alaposan meg kell fontolnia a svájci stratégiát. Nyilvánvaló, hogy az északi síkságon a terep nem kínál lehetőséget az erők megsokszorozására. Azonban a mesterséges akadályok létrehozása, amelyek elég erősek ahhoz, hogy ellenálljanak a légi vagy rakétatámadásoknak, rendkívül nehezen átjárhatók a páncélosok vagy a páncélos gyalogság számára, és stratégiailag és nagyvonalúan elosztva bizonyos fokú egyenértékűséget biztosítanának. De ahogy Svájc esetében is mondtam, a terep szempont volt, de önmagában nem volt döntő. A terep által megerősített svájci védelmi erők voltak a kulcs.

Svájc az egyetemes katonai kiképzés elve alapján működött, lehetővé téve, hogy a kiképzettek visszatérhessenek az életükbe, és hazavihessék azokat a fegyvereket, amelyeken jól kiképezték őket. Volt egy kis kádernyi hivatásos katona, akinek feladata volt a harc irányítása, de a fő erőt a polgárok regionális alakulatai alkották. Ez a regionalizmus, úgy vélem, erősítette a svájciak akaratát és egységének integritását. Svájcnak jól képzett és felfegyverzett lakossága volt, amely megvédte otthonát és családját. A teljes lakosság felfegyverzése és kiképzése otthonaik védelmére sokkal erősebbé tette Svájcot, mint amilyennek látszott.

Ennek a modellnek az észak-európai síkságra való alkalmazása bőséges blokkolási rendszereket igényelne, a svájci emberképzés és bevetés svájci koncepciójával párosítva. A svájciak szintén soha nem használták az országon kívül a haderejüket. Ha háborúra került volna sor, az otthon jött volna. Ezzel elkerülték azt a velejáró problémát, hogy a lakosság bizalmatlan legyen a politikusokkal szemben, akik esetleg életeket pazarolnak el az országon kívül. Harcra csak akkor került sor, amikor az ellenség megérkezett, vagy amikor az ellenség olyan közel érkezett, a blokk egy másik tagjához, hogy a szükség nyilvánvaló volt. A bizalom, mint már mondtam, alapvető fontosságú, és egy olyan valóságból fog fakadni, amelyet azok értenek, akik a családjukért harcolnának.

A kulcs a közös érdek

Ennek a koncepciónak a geopolitikai központja a blokk tagjainak egysége lenne. A II. világháborúban a blokk a pozíciójának minden gyengeségét megmutatta, miközben okosnak képzelte magát. A csehek és a lengyelek olyan megállapodásokat kötöttek a nagyhatalmakkal, amelyeket nem tartottak be, és ha valaki ránézett volna a térképre, nem is lehetett volna betartani. A magyarok bonyolult, többrétegű diplomáciában keresték a biztonságot, amivel időt nyertek, és mivel nem tudták kihasználni az időt, megengedték a német megszállást. A németek és az oroszok a lengyel tömböt akarták eltüntetni az útból, mindkettő a maga okaiból. A lengyel tömb a közös érdekek megértésének hiányában katasztrófába torkollott.

Európa jövőjére mindig háború leselkedik. Lehetetlen megmondani, hogy mikor és ki ellen, de biztosak lehetünk benne, hogy meg fog történni. Amikor a háború közeleg, a kétségbeesett diplomácia a felkészültség szomorú alternatívájának fog tűnni. Az az állítás, hogy a blokk túl gyenge ahhoz, hogy megvédje az érdekeit, most is, mint akkor, megnyugtató indok a felkészülés elmaradására. A legfontosabb probléma földrajzi jellegű. Minden egyes ország önmagában vagy túl kicsi, vagy nincs védhető terep. A blokk három országa együttesen elegendő egy svájci stratégiához, ahol egy nyugati és egy keleti hatalom úgy dönt, hogy a háború fő színterét máshol vívja meg. Az egység abszolút realitás, és a háború előestéjén a szövetkezés értelmetlen. A három országnak dolgoznia és képeznie kell magát. Ha ezt megteszik, akkor az északi síkságot megtagadhatják az ellenségtől azzal, hogy síkból és csábítóból bonyolulttá és nehézzé teszik. Ebben az esetben a külső hatalmaknak lesz idejük bekapcsolódni, egy harcoló erőhöz csatlakoznak, nem pedig egy reménytelen ügyhöz. Akkor talán a háborús Európa történelme is megváltozhat.

P.S.: George Friedman magyar származású amerikai geopolitikai elemző, a nemzetközi ügyek stratégája. Alapítója és elnöke a Geopolitical Futures nevű online kiadványnak, amely elemzi és előrejelzi a globális események menetét.

Egy különleges lift

Két-három évente készülnek olyan tanulmányok, amelyek figyelmeztetnek: a Golf-áramlat működését fenntartó tényezők komolyan változnak és változtak, ezért a Golf-áramlás összeomlása sokkal hamarabb bekövetkezhet annál, amit korábban jósoltak. 

Egy, a civilizációra lecsapó jégkorszakról szólt a Holnapután című amerikai film, amely meglepően realista részleteket tartalmaz. Ezt állította az egyik elismert brit tudós, Sir David King, aki szerint Nagy-Britanniában a közvéleményt már be tudták vonni a klímaváltozásról szóló vitába, de a világon máshol még sok a teendő. De min alapszik a film forgatókönyve? Nos, a jelenség, illetve a teória neve: Broecker liftje.

/Erről a liftről 20 éve írtam először, egy nagy áram és gázszolgáltató céges lapjába. A vezérigazgató föl is hívott, mondván, nem kell ilyen dolgokkal foglalkozni, nem ez a cég profilja. Igaza volt, de mégsem volt igaza.../

Visszatérve a lifthez, geológiai feltárásokból tudjuk, hogy voltak jégkorszakok, és azokon belül enyhébb időszakok, de a tudomány nem adott elfogadható magyarázatot olyan nagy ingadozásokra, mint amilyenek az elemzések szerint lezajlottak a múltban. Grönlandi mélyfúrások a kilencvenes évek közepén jég- és üledékminták révén az előző 110 000 évre szolgáltattak éghajlati információt, amely az eddigieknél sokkal pontosabb képet adott a klímaváltozásokról.

Kiderült, hogy a legutóbbi 10 000 évben a Föld éghajlata nemcsak enyhe, hanem bámulatosan stabil és változatlan volt. A korábbi százezer évben viszont az éghajlat vadul váltakozott, a nagyon hideg és a közepesen hideg állapot között. A változások néhány évtized alatt, vagyis nagyon gyorsan következtek be.

Broecker az 1980-as években azt kezdte vizsgálni, hogy mi okozhatta ezeket a hirtelen bekövetkező változásokat. A grönlandi változások rendre két éghajlati állapot között ugrásszerűen történtek. Hipotézise szerint az óceáni vízkörzés összefüggésben volt a változásokkal, ezért a grönlandi adatokat összevetette bizonyos kaliforniai ősklimatológiai elemzésekkel, bizonyítva, hogy ezek között szoros a kapcsolat. Arra gondolt, hogy egy olyan globális óceáni áramlási kör átbillenéseiről van szó, mely összekapcsolja a nagy óceáni medencék tengeráramlatainak felszíni és mélyvízi ágait.

Fáradságos és hosszadalmas vizsgálatok után, melyekhez radioaktív nyomjelzős technikát is felhasználtak, kimutatta, hogy létezik egy ilyen áramlási kör. Ez úttörő felismerés volt, s ezért a szóban forgó áramlási kört Broecker - liftnek nevezték el.

A Broecker - lift fő vonása a következő: az Atlanti-óceán északi medencéjében az észak felé áramló felszíni víz (Golf-áramlat) Izland közelébe érve még 12-13 fokos, a kanadai és grönlandi hideg légáramlatok hatására azonban 2-3 fokra lehűl; és az útközben elszenvedett párolgás következtében a sótartalma is szokatlanul magas. Ez a lehűlés oly mértékben megnöveli ennek a sós felszíni víz sűrűségét, hogy az óceán északi csücskébe érve már nehezebb, mint az ottani mély víz, tehát lesüllyed, és a mélyben elkezd dél felé áramlani.

A továbbiakban az áramlat nagyobb része Afrika megkerülésével jut el a Déli-óceán áramához, majd a távol-keleti trópusi övbe, ahol felszínre tör, és bonyolult utakon Afrikát ismét megkerülve jut vissza az Atlanti-óceán északi részébe. Az áramkör kritikus szakasza az Atlanti-óceán északi medencéjének vízsüllyedési körzete, mert itt a legintenzívebb, a legkoncentráltabb az áramlás. Azt is mondhatjuk, hogy itt működik a globális óceáni vízkörzés motorja.

Broecker figyelmét megragadta, hogy az elmúlt kb. egymillió év folyamán bekövetkezett jégkorszakok mindegyike katasztrofálisan fejeződött be. Ezért rávette az éghajlat-modellezőket, hogy végezzenek számítógépes szimulációkat a jelenség vizsgálatára. A kísérletekből kiderült, hogy ha az Atlanti-óceán melegvíz-utánpótlása megakadna, az észak-atlanti medence környezetében az éves középhőmérséklet 5-10 fokkal süllyedne. E változásokat nemcsak Kanada keleti fele és Grönland érezné meg, hanem Nyugat-Európa nagy része is!

Végül arra a következtetésre jutott, hogy a drasztikus ingadozások valószínű oka az előbbiekben leírt globális óceáni áramkör leállása, ill. újraindulása.

Számítógépes modellkísérletekkel kiderítette, hogy az áramlási rendszer könnyen sebezhető: attól függően, hogy a sarki régiókban milyen mennyiségű édesvíz adódik a sós tengervízhez, drámai változásokra kerülhet sor, mert az a sótartalom-különbség, mely az egész áramkört hajtja, valójában nem nagy.

Broecker arra gondolt, hogy az édesvíz-hozzáadás elvileg három dologtól növekszik: megnő a csapadék, megnő a Jeges-tengerbe ömlő szibériai és kanadai folyók vízhozama, ill. az arktikus és grönlandi jégmezők olvadni kezdenek. És a harmadik lehetőség nyilvánvalóan összefügghet az üvegházhatás növekedésével.

Kb. 10 000 évvel a légkör-óceán rendszer stabilizálódott. Ez a kedvező fordulat pontosan egybeesett a földművelés kezdetével. Azóta olyan stabil és változatlan éghajlat van, hogy kifejlődhetett emberi civilizáció!

Broecker üzenete az, hogy a legutóbbi 9-10 ezer év rendkívüli szakasz a Föld történetében, különleges adomány, melyre igazán érdemes (és bizonyára szükséges) vigyázni! Az éghajlatot, és magát az emberiséget nem az a veszély fenyegeti, hogy lassú melegedés következik be, hanem az, hogy újra megindul a szélsőséges ingadozások sorozata!

"Ez mindennél jobban meg kell, hogy ijesszen minket"

A Pegasus Project interjúja a Die Zeit című lapban Edward Snowdennel

Edward Snowden amerikai számítógépes szakember, volt CIA alkalmazott, aki azzal vált közismertté, hogy 2013-ban nyilvánosságra hozott szigorúan titkos NSA dokumentumokat, amelyekből kiderül, hogy az amerikai titkosszolgálatok széles körben figyelik az emberek mobiltelefon-hívásait és internetes tevékenységét az Egyesült Államokban és világszerte.A felelősségre vonás elől Oroszországba menekült, ezért sokan kémnek tartják. A Pegasus megfigyelési botrányt kirobbantó újságírók egyike készített vele interjút. Az interjúból összefoglaló készült már, de érdemes az egészet elolvasni.

 Pegasus Project/Zeit: Mi volt az első reakciója arra, amit a Pegasus Project kiderített?

Edward Snowden: Ez sokkoló. Kb. 50 000 telefonszámról beszélünk, egy csomó országból, valami nagyon agresszív dologról. Újságírókról, a kormány képviselőiről, az ellenzék képviselőiről, emberi jogi aktivistákról beszélünk. Ez szörnyű. Természetesen már régóta gyanítom, hogy a megfigyelési lehetőségekkel visszaélnek. Ezt láttuk 2013-ban. De akkoriban kizárólag a kormányok dolgoztak, főként belsőleg, és nyomást gyakoroltak a kereskedelmi szolgáltatókra. Az egésznek még mindig megvolt a legitimitás vagy a törvényesség, az eljárások és a folyamatok látszata. Ez nem volt elég, még mindig egy elhibázott koncepció volt, de legalább volt valami. A Pegasus projekt azt mutatja, hogy az NSO Group valójában a rosszindulatú szoftverek új piacát képviseli. Ez egy profitorientált vállalat. Nem érdeklik őket a törvények, nem érdeklik őket a szabályok. Minden megbízható vevőnek eladnak, akiről úgy érzik, hogy megúszhatják, és nem buknak le. A kereskedelmi behatolószoftver-gyártók egész ipara hazugságon alapul. Azt állítják, hogy megvédik az életeket és megelőzik a bűnözést, de sok országban ezt a szoftvert nap mint nap arra használják, hogy olyan emberek után kémkedjenek, akik nem jogos célpontok.

PP: Az Ön szemszögéből mi a legfontosabb megállapítás ezekkel a leleplezésekkel és a kiszivárogtatással kapcsolatban?

Snowden: Az, hogy mindenhol ott van. Ez egy olyan iparág, amelynek egyáltalán nem kellene léteznie. Megnézzük, mire készül az NSO csoport, amely talán a leghíresebb ilyen erő. Az NSO Group azonban csak egy vállalat a sok közül. Ha ez az egy cég ennyire bűzlik, akkor mi van a többivel? A Pegasus projekt egy olyan iparágat fedezett fel, amely egyetlen termékként fertőzésvektorokat kínál. Ezek nem biztonsági termékek. Nem nyújtanak semmiféle védelmet, semmilyen formában nem megelőző jellegűek. Nem állítanak elő vakcinákat. Az egyetlen dolog, amit eladnak, az a vírus.És ha azt mondjuk, hogy igen, csak államoknak adnak el, az nem teszi jobbá a helyzetet, ha megnézzük, kik azok a célpontok, amelyek most kerültek nyilvánosságra.

PP: Az évek során voltak megfigyelési kiszivárogtatások és leleplezések, amelyek közül a legfontosabb kétségtelenül az Ön munkája volt. Hogyan látja ezt az esetet ehhez képest?

Snowden: Ez kétségtelenül az egyik legfontosabb ügy. Nem lehet csak úgy hozzájutni az ilyen anyagokhoz, és ha hozzáférünk, akkor megosztjuk őket. Mindenki attól fél, hogy "ez olyan érzékeny, hogy nem lehet róla írni". Vagy valaki azt mondja: "Veszélybe sodortál egy folyamatban lévő nyomozást a tetteiddel". De ahogy ez a konzorcium együtt dolgozik... vesznek olyan számokat, amelyeknek a tulajdonosai ismeretlenek, és megerősítik bizonyos emberek személyazonosságát anélkül, hogy feltétlenül kapcsolatba kellene lépniük velük, és aztán rájönnek, hogy "Ó, ez a személy egy kormány minisztere, ez a személy pedig egy újság főszerkesztője...". Ezek nagy újságok és központi intézmények, amelyekre támaszkodunk. Itt a függöny elhúzódik, és olyan részletesség mutatkozik meg, amit eddig még soha nem láttunk.

 PP: Egy korábbi alkalommal az okostelefont úgy nevezte, hogy:"kém a zsebben" nevezte.Ez megerősíti a véleményét?

Snowden: Ez még rosszabb is. Amikor a zsebben lévő kémről beszéltem, akkor a lehetőségekről, a képességekről és arról beszéltem, hogy ezek az eszközök kommunikálnak a mobilhálózattal és továbbítják az Ön tartózkodási helyét.Snowden: Ez még rosszabb. Amikor a zsebében lévő kémről beszéltem, akkor a lehetőségekről, a képességekről és arról beszéltem, hogy ezek az eszközök kommunikálnak a mobilhálózattal és továbbítják az Ön tartózkodási helyét. A Facebook kémkedik utánunk, de ezek nagyrészt kereskedelmi célú programok. Amit viszont itt látunk, az egy olyan iparág kiépítése, amely feltöri ezeket a telefonokat, és túlmutat a kémkedés azon szintjén, amelyről már tudunk. Ezek az emberek teljes mértékben átveszik a telefon feletti ellenőrzést, és azok ellen fordítják, akik megvették és fizettek érte, de valójában már nem birtokolják. És ezek a telefonok klónok. Az olyan készülékek, mint például az iPhone, világszerte ugyanazt a szoftvert futtatják. Tehát ha megtalálod a módját annak, hogy feltörj egy iPhone-t, akkor az összeset feltörheted. És ezt csinálják, és ezt adják el. Ez egy tudatos, szándékos és előre megfontolt támadás a kritikus infrastruktúra ellen, amelyre mindenkinek támaszkodnia kell. Nem számít, hogy milyen zászló alatt élsz, vagy milyen nyelven beszélsz, ez mindannyiunkat érint.

PP: David Kaye, az ENSZ korábbi, a szólásszabadsággal foglalkozó különmegbízottja szerint a globális megfigyelési ipar elszabadult. Igaza van?

Snowden: Ehhez a legcsekélyebb kétség sem férhet. Fizetős felügyeleti szolgáltatások már korábban is léteztek. A cégek poloskákat, rejtett mikrofonokat gyárthatnának, és eladhatnák azokat. De az állam megszerzi őket, vagy a helyi rendőrség megszerzi őket, de aztán be kell hatolniuk az illető házába, autójába vagy irodájába, és reméljük, hogy legalább erre érvényes bírósági végzés van. Az ilyen műveletek bonyolultak és költségesek, olyannyira, hogy csak akkor alkalmazzák őket, ha feltétlenül szükségesek, és félig-meddig arányosak a vizsgált személy által jelentett fenyegetéssel. De ha ugyanezt távolról is megtehetik, a költségek alacsonyak, és egyáltalán nincs kockázat, akkor elkezdik folyton ezt csinálni, bárki ellen, aki csak távolról is érdekli őket. És ez egy 50.000 fős listát mutat az érintettekről. Nem poloskázol be 50.000 házat. Egyszerűen nincs elég lehallgató szakértő ezekben az országokban ahhoz, hogy bármi ilyesmit megtehessenek. De ha lehetőségük van arra, hogy hozzáférjenek ahhoz, amit a zsebedben hordasz, akkor megtehetik, és meg is fogják tenni.

PP: Az ön leleplezései rávilágítottak az NSA és a GCHQ rendelkezésére álló képességekre. Gondolja, hogy ezek a kormányok képesek lennének ilyen módon kémkedni a magánbiztonsági ipar támogatása nélkül?

Snowden: Ez az országtól függ. Ha egy nagyon fejlett országról beszélünk - igen, persze. Ha magasan fejlett technológiai piaccal rendelkeznek - persze. De a leginkább tekintélyelvű országok közül sokan - például Kazahsztán, Üzbegisztán, Bahrein - zárt társadalmaikkal nem túl barátságosak a technológiai fejlődéssel szemben. Így nehéz megszerezni ezeket a készségeket. Csak ha fizetsz valakinek, hogy szolgáltatásként nyújtsa őket, akkor mehetsz előre, és azt csinálhatsz, amit csak akarsz. Egy ilyen politika nem jár költségekkel. Mi lenne az alternatíva, ha ezek a vállalatok nem léteznének? A kormányok csak úgy azt mondanák, hogy "Nem kémkedhetünk senki után, nem folytathatjuk a nyomozást, nem kereshetünk bűnözőket és terroristákat?". Természetesen nem. Saját fejlesztőket állítanának rá, belső megoldásokat dolgoznának ki, saját eszközöket fejlesztenének. Ez nehéz és költséges vállalkozás lenne. Ez nem lenne hatékony. De mi ezt akarjuk. Ezek az emberek nem fejlesztők, nem fejlesztenek semmi hasznosat. Ők fertőznek. Módot teremtenek arra, hogy egyfajta betegséget terjesszenek a mobileszközökön. Megtalálják a gyenge pontokat, a "be nem oltott " hozzáférési pontokat. Olyan ez, mint egy iparág, amely csak olyan, egyedi gyártású covid variánsokat fejleszt ki, amelyek immunisak a vakcinákra. És ezt árulják, a telefonodhoz, a számítógépedhez. Más területeken, mint például a biológiai fegyverek fejlesztése, nem tudjuk megállítani az államokat. És amit az NSO létrehozott, a fertőzött eszközökkel határokon átívelő módon, megfertőzte a Zéró Pácinst, és így közösségek klasztereit fertőzte meg. Megfertőzik minden barátjukat, minden kollégájukat, minden embert, akivel találkoznak. És ez nem történt volna meg - legalábbis nem ilyen sok helyen, nem ilyen könnyen és nem ilyen költséggel -, ha ezek a vállalatok nem terjeszthették volna a vírust profitszerzés céljából. Az NSO nem a világ megmentése érdekében teszi ezt, hanem egyetlen okból - hogy pénzt keressen.

PP: Mennyire kifinomult a Pegasus?

Snowden: A Pegasus eszközkészlet, mint minden piacon lévő rosszindulatú szoftvergyártó, a távoli kódvégrehajtást tűzte ki célul. Ez vonatkozik a nem kereskedelmi szolgáltatókra is, akiknek a segítségével a hackerek világszerte zsarolóprogramokkal telepítik be a számítógépeket, és közvetlenül pénzt lopnak. Így a felhasználó beavatkozása nélkül hozzáférhet egy eszközhöz, hibákat kereshet az adott eszköz szoftverében, és anélkül, hogy a felhasználó bármilyen hibát elkövetne, saját szoftverét, saját programjait, saját utasításait futtathatja. És a Pegasus a nyilvános nyilatkozatok szerint ezt teszi. Elérték tehát a céljukat. De milyen áron a társadalom számára?

PP: Kitől kell jobban félnünk, az NSA-tól vagy az NSO-tól?

Snowden: Ez egy olyan kérdésre vezethető vissza, amely akkor merült fel, amikor 2013-ban a nyilvánosság elé léptem. Az emberek azt kérdezték: "Miért féltek az államtól, amikor vannak kereskedelmi cégek, amelyek ugyanúgy kémkednek az emberek után?". Gondoltak a Facebookra, a Google-ra, az Amazonra. És a válasz mindig az volt: "Bármennyire is rossz, amit a vállalatok tesznek, legalább nem tudnak börtönbe juttatni. Nem lőhetnek rakétát a kocsidra. Ők nem rendelnek el dróncsapásokat." Miért nem koncentrálunk tehát elsősorban az államra, és miután ezt megreformáltuk, foglalkozunk a vállalatokkal. Az államok leállították reformtörekvéseiket, és ami a kereskedelmi felügyeleti módszereket illeti, egyáltalán nem történt semmilyen reform. 2013 óta csaknem tíz év telt el, és olyan vállalatok születésének lehettünk tanúi, mint az NSO Group, amely olyan üzletet folytat, amilyet még soha egyetlen vállalat sem csinált korábban. Nem csak eladásra kínálnak dolgokat. Börtönbe juttatják az embereket, gondoskodnak arról, hogy megöljék őket. Arról beszélünk, hogy egy magáncég olyan hackeléseket végez, amilyeneket az NSA is tudna. És ez mindennél jobban meg kellene, hogy ijesszen minket, mert nem csak egyetlen vállalattal van dolgunk, hanem egy egész iparággal.

PP: Ki a felelős ebben az esetben? A vállalat vagy az állam, amely ezt a kémprogramot használja?

Snowden: A helyes válasz az, hogy természetesen mindkettő. De nem arról van szó, hogy kit vonunk felelősségre mondjuk Izraelben, vagy mondjuk ebben a bizonyos vállalatban. Véleményem szerint mindenkit, aki részt vesz ezen a piacon, büntetőjogi felelősségre kellene vonni. Globális moratóriumot kell bevezetni az exploitok vagy támadási vektorok  kereskedelmére. De olyan dolgokat folytatni kell, mint a védelmi kutatás. Ehhez be kell tiltanunk a kereskedelmet, és meg kell fosztanunk a kereskedelmet folytató embereket a nyereségvágyuktól. Ha az NSO Group nem tudna pénzt keresni ezzel, akkor holnapután bezárná a boltot, és ugyanez vonatkozik az összes többi vállalatra is ezen a területen. De egy általánosabb kérdést is fel kell tennünk magunknak Európában és az Egyesült Államokban: Hogyan lehetnek ezek a cégek ilyen kereskedelmi sikeresek, és hogyan terjedhetnek el ilyen bátran az egész világon? Nyilvánvaló, hogy szabályozási intézkedéseink kudarcot vallottak. Európa tíz éven át azt gondolta magában: "Talán ezt ellenőrizni tudjuk, talán az exportellenőrzéssel megoldható a probléma?". Ma azonban azt látjuk, hogy az exportellenőrzés teljesen kudarcot vallott a kereskedelmi célú rosszindulatú szoftver ipar nyilvánosságra gyakorolt hatásának kontrolljában. És ha az exportellenőrzés és az enyhébb szabályozás nem működik, akkor komolyabb intézkedéseken kell gondolkodnunk. Véleményem szerint ez a probléma csak akkor oldható meg, ha globális moratóriumot vezetünk be az ilyen típusú technológiákkal való kereskedelemre.

Zeit: Mit tehetnek az emberek, hogy megvédjék magukat?

Snowden: Mit tehetnek az emberek, hogy megvédjék magukat a nukleáris fegyverektől? Mit tehetnek, hogy megvédjék magukat a biológiai vagy vegyi fegyverektől? Vannak bizonyos iparágak, a gazdaság bizonyos ágazatai, amelyekkel szemben nincs védelem. Ezért próbáljuk korlátozni e technológiák elterjedését. Nem tűrjük a nukleáris fegyverek kereskedelmi piacát. Nem tűrjük a vegyi vagy biológiai fegyverek kereskedelmi piacát. De amikor ezekről a digitális rosszindulatú támadási vektorokról van szó, egyáltalán nem teszünk semmit. Le kell állítanunk ennek a behatolási technológiának az értékesítését. Ez az egyetlen módja annak, hogy megvédjük magunkat. Arról van szó, hogy támogassuk a kereskedelemre vonatkozó globális moratóriumot.

 https://hu.wikipedia.org/wiki/Edward_Snowden#/media/F%C3%A1jl:Edward_Snowden.jpg

Igen ravasz kommunikációs szakemberei vannak a világ egyik legnagyobb üdítőitalgyártó cégének.

Napok óta mémek és ellenmémek keringenek a neten, hogy mit tett arrébb a budapesti sajtótájékoztatón C. Ronaldo, A kólát tette arrébb, hogy vizet kérjen.

A gyártó cég árfolyama erre a kis akcióra csaknem 4 milliárd forintot esett, igaz, később visszakapaszkodott.

A Youtube-on sok millió ember látta az akciót, és azt is, ahogy a francia válogatott Pogba eljátszotta ugyanezt sörrel.

Aztán jött az orosz válogatott edzője, Cserkaszov, akit megkérdeztek a sajtótájékoztatón, hogy mit tenne az előtte lévő kólával? Az edző nem szólt semmit, csak felemelte az üveget, és megitta a kólát.

A következő alkalommal John McGinn, a skót válogatott játékosa leülni készült, hogy az Anglia elleni mérkőzésről beszéljen, amikor észrevette, hogy csak vizet kap. Erre mosolyogva megkérdezte: "Nae Coke?" (Kóla nincs?), mielőtt kinyitotta volna a vizet...

Az UEFA nem szeretné, ha bolygatnák az üvegeket, de nem büntetett meg senkit.

Szóval megy a játék, szabályos rituálé lett a dologból, a végén még kötelezővé teszik, vagy az összes csapatból valaki eljátssza a kólamókát.

Maximálisan érvényesült a régi elv: mindegy, hogy jó, vagy rossz, csak beszéljenek róla!

Már csak egy kérdés maradt: vajon ki szállítja a vizet? És ha úgy gondolják, hogy a gyártó azonos a kóla gyártójával, nem tévednek nagyot.

Szóval, mint említettem, igen ravasz szakemberek dolgoznak ennél a cégnél :)