Egy különleges lift

Két-három évente készülnek olyan tanulmányok, amelyek figyelmeztetnek: a Golf-áramlat működését fenntartó tényezők komolyan változnak és változtak, ezért a Golf-áramlás összeomlása sokkal hamarabb bekövetkezhet annál, amit korábban jósoltak. 

Egy, a civilizációra lecsapó jégkorszakról szólt a Holnapután című amerikai film, amely meglepően realista részleteket tartalmaz. Ezt állította az egyik elismert brit tudós, Sir David King, aki szerint Nagy-Britanniában a közvéleményt már be tudták vonni a klímaváltozásról szóló vitába, de a világon máshol még sok a teendő. De min alapszik a film forgatókönyve? Nos, a jelenség, illetve a teória neve: Broecker liftje.

/Erről a liftről 20 éve írtam először, egy nagy áram és gázszolgáltató céges lapjába. A vezérigazgató föl is hívott, mondván, nem kell ilyen dolgokkal foglalkozni, nem ez a cég profilja. Igaza volt, de mégsem volt igaza.../

Visszatérve a lifthez, geológiai feltárásokból tudjuk, hogy voltak jégkorszakok, és azokon belül enyhébb időszakok, de a tudomány nem adott elfogadható magyarázatot olyan nagy ingadozásokra, mint amilyenek az elemzések szerint lezajlottak a múltban. Grönlandi mélyfúrások a kilencvenes évek közepén jég- és üledékminták révén az előző 110 000 évre szolgáltattak éghajlati információt, amely az eddigieknél sokkal pontosabb képet adott a klímaváltozásokról.

Kiderült, hogy a legutóbbi 10 000 évben a Föld éghajlata nemcsak enyhe, hanem bámulatosan stabil és változatlan volt. A korábbi százezer évben viszont az éghajlat vadul váltakozott, a nagyon hideg és a közepesen hideg állapot között. A változások néhány évtized alatt, vagyis nagyon gyorsan következtek be.

Broecker az 1980-as években azt kezdte vizsgálni, hogy mi okozhatta ezeket a hirtelen bekövetkező változásokat. A grönlandi változások rendre két éghajlati állapot között ugrásszerűen történtek. Hipotézise szerint az óceáni vízkörzés összefüggésben volt a változásokkal, ezért a grönlandi adatokat összevetette bizonyos kaliforniai ősklimatológiai elemzésekkel, bizonyítva, hogy ezek között szoros a kapcsolat. Arra gondolt, hogy egy olyan globális óceáni áramlási kör átbillenéseiről van szó, mely összekapcsolja a nagy óceáni medencék tengeráramlatainak felszíni és mélyvízi ágait.

Fáradságos és hosszadalmas vizsgálatok után, melyekhez radioaktív nyomjelzős technikát is felhasználtak, kimutatta, hogy létezik egy ilyen áramlási kör. Ez úttörő felismerés volt, s ezért a szóban forgó áramlási kört Broecker - liftnek nevezték el.

A Broecker - lift fő vonása a következő: az Atlanti-óceán északi medencéjében az észak felé áramló felszíni víz (Golf-áramlat) Izland közelébe érve még 12-13 fokos, a kanadai és grönlandi hideg légáramlatok hatására azonban 2-3 fokra lehűl; és az útközben elszenvedett párolgás következtében a sótartalma is szokatlanul magas. Ez a lehűlés oly mértékben megnöveli ennek a sós felszíni víz sűrűségét, hogy az óceán északi csücskébe érve már nehezebb, mint az ottani mély víz, tehát lesüllyed, és a mélyben elkezd dél felé áramlani.

A továbbiakban az áramlat nagyobb része Afrika megkerülésével jut el a Déli-óceán áramához, majd a távol-keleti trópusi övbe, ahol felszínre tör, és bonyolult utakon Afrikát ismét megkerülve jut vissza az Atlanti-óceán északi részébe. Az áramkör kritikus szakasza az Atlanti-óceán északi medencéjének vízsüllyedési körzete, mert itt a legintenzívebb, a legkoncentráltabb az áramlás. Azt is mondhatjuk, hogy itt működik a globális óceáni vízkörzés motorja.

Broecker figyelmét megragadta, hogy az elmúlt kb. egymillió év folyamán bekövetkezett jégkorszakok mindegyike katasztrofálisan fejeződött be. Ezért rávette az éghajlat-modellezőket, hogy végezzenek számítógépes szimulációkat a jelenség vizsgálatára. A kísérletekből kiderült, hogy ha az Atlanti-óceán melegvíz-utánpótlása megakadna, az észak-atlanti medence környezetében az éves középhőmérséklet 5-10 fokkal süllyedne. E változásokat nemcsak Kanada keleti fele és Grönland érezné meg, hanem Nyugat-Európa nagy része is!

Végül arra a következtetésre jutott, hogy a drasztikus ingadozások valószínű oka az előbbiekben leírt globális óceáni áramkör leállása, ill. újraindulása.

Számítógépes modellkísérletekkel kiderítette, hogy az áramlási rendszer könnyen sebezhető: attól függően, hogy a sarki régiókban milyen mennyiségű édesvíz adódik a sós tengervízhez, drámai változásokra kerülhet sor, mert az a sótartalom-különbség, mely az egész áramkört hajtja, valójában nem nagy.

Broecker arra gondolt, hogy az édesvíz-hozzáadás elvileg három dologtól növekszik: megnő a csapadék, megnő a Jeges-tengerbe ömlő szibériai és kanadai folyók vízhozama, ill. az arktikus és grönlandi jégmezők olvadni kezdenek. És a harmadik lehetőség nyilvánvalóan összefügghet az üvegházhatás növekedésével.

Kb. 10 000 évvel a légkör-óceán rendszer stabilizálódott. Ez a kedvező fordulat pontosan egybeesett a földművelés kezdetével. Azóta olyan stabil és változatlan éghajlat van, hogy kifejlődhetett emberi civilizáció!

Broecker üzenete az, hogy a legutóbbi 9-10 ezer év rendkívüli szakasz a Föld történetében, különleges adomány, melyre igazán érdemes (és bizonyára szükséges) vigyázni! Az éghajlatot, és magát az emberiséget nem az a veszély fenyegeti, hogy lassú melegedés következik be, hanem az, hogy újra megindul a szélsőséges ingadozások sorozata!