Wooland

2020.sze.16.
Írta: JoeLaszlo

Na, jöjjön, kisgyerek...

Hogyan lettem rádiós?

A foci az oka, és a Szepesi, meg a sikerek a hosszú vonatúton. Miattuk lettem rádiós.

1962.jpg

 

Egy kis zalai faluban születtem, de már 3 éves koromban Pestre költöztek a szüleim, viszont nyaranta mindig elvonatoztunk Zalába, és én két hónapig Pölöskén maradtam a nagymamámnál. Pontosabban mindkét mamámnál, mert mindketten abban a faluban éltek.

A vonatút Budapestről Nagykanizsáig vagy 4 órás lehetett, és igen-igen unalmas, valamivel szórakozni kellett és egyben szórakoztatni is a nagyérdeműt. Miután apám imádta a focit, - ő maga is játszott, bal half, ugye -, és büszke volt arra, hogy egyszer maga Sándor Csikar rúgta le, jártunk meccsekre és persze hallgattuk a meccsközvetítéseket a rádióban. A Szepesit, akit elkezdtem utánozni. És addig-addig utánoztam, amíg egy teljes meccset tudtam fejből közvetíteni, és ezt a produkciót prezentáltam a vonat utazóközönségének is.

Általában a válogatott meccsét közvetítettem, a Grosics, Mátrai, Sipos, Sárosi, Bozsik, Kotász, Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi összeállításban, ez a hatvanas évek eleje, már csak azért is, mert ebben a felállásban volt a gombfocicsapatom is.

Hogy milyen volt a közvetítés? Kb. ilyen: Grosics leállítja a labdát az ötös sarkára, felnéz, Bozsik int neki, hogy ide, pontos a kirúgás, Bozsik leveszi, fölnéz, látja, hogy a jobb szélen Csikar már indul, a passz halálpontos, Csikar már a szögletzászlónál, kapásból beadja, Albert érkezik, Flóri, ne, ne cselezgess, passzolj, gyönyörű sarkalás Tichy elé, Lajos kapásból lő, és kiszakad a háló, a csehszlovák kapus a kezét se tudta felelmelni!! Gól, gól, vezetünk!

A vonaton a siker osztatlan volt, és ez nagy inspirációt adott a későbbi iskolarádiózáshoz a Radnóti Gimnáziumban, ahol a nagyszünetben szólalhatott meg a sulirádió, aminek az egyik szerkesztője lehettem, Bársony Vera tanárnő felügyeletével. Az ő inspirációjára és rendezésben adtuk elő A kis herceget is, valószínűleg ez volt Budapesten az első színpadi változat...

A jogi karon rádió nem volt, csak újság, és az Egyetemi Lapok akkori szerkesztője, bizonyos Nyakas Szilárd a Táskarádiót is szerkesztette, de nem kis botrányt okozott, mert tudósított Halász Péterék boglári kápolnában tartott neoavantgárd performanszáról, ezután jó sokáig le is tiltották... (Az első jegyzetemet is ő adta le a Táskarádióban, egy akkori neves filozófus elmélkedett azon, vajon merre fordul a történelem kereke, én pedig szemtelenkedtem, és azt kérdeztem, mi van, ha nincs is kereke a történelemnek?)

Ő mutatta meg azt a felhívást, hogy a Magyar Rádió Ifjúsági Munkastúdiója felvételt hirdet másod-harmadéves egyetemistáknak, és az már kiderült számomra, hogy jogász nem leszek, így jelentkeztem, és felvettek, Visy Lacival, Kocsi Icával, Gárdai Lacival, Nej Gyurival jártunk együtt, és amikor a nyári gyakorlatra szerkesztőséget lehetett választani, én a külpolitikát választottam.

Nem kis izgalommal kopogtam az ajtón, Szabó Erzsike, a titkárnő fogadott, na jöjjön kisgyerek, mutatkozzon be szépen, én meg engedelmesen követtem, egy vékony szemüveges fiú ült az ablaknál, szervusz, én vagyok itt a legjobb, Benda Lászlónak hívnak... A külpolon az akkori „nagyágyúk” Szécsi Éva, Vértes Éva, Hável József, a Főherceg, Ónody György, és a fiatalok, Lengyel Miki, Keleti Miki, Benda, Nyárádi, Bernát Gyuri között elég jelentős volt a kor és szemléleti különbség...

Szóval külpolos gyakornok lettem, roppant büszke, hiszen rengeteg olyan információhoz juthatott az ember a különböző MTI csíkosok és a felhalmozódott angol, német és amerikai lapok tengerében, amihez akkoriban, 1976-ban egyszerű földi halandó nem annyira, bár a Molnár utcai Gorkij könyvtárban egy éve szabadpolcos volt a Neue Zürcher Zeitung és a Der Spiegel, és néha még Time-ot lehetett találni...

Ősszel újabb stúdiós és egyetemi félév következett, az utóbbit már nagyon untam, és egy hirtelen ötlettől áthatva jelentkeztem részképzésre Moszkvába, a Lomonoszov Egyetemre. Egy évvel korábban rokonlátogatáson voltam Philadelphiában, gondoltam megnézem a világ másik végét is...

Öt évvel korábban voltak magyar joghallgatók vendégdiákként Moszkvában, de ők akkor már megszerezték a diplomát, így ittak és csajoztak. Ezt a feladatot oly sikeresen oldották meg, hogy utána 5 évig nem fogadtak magyarokat.

Az én témám, amellyel megérkeztem a Lomonoszov Egyetem Állam és Jogtudományi tanszékére, "A bürokrácia szerepe az államban" címet viselte. Tanszéki értekezleten hallgatták meg, mivel szeretnék foglalkozni. Hümmögés, gondterhelt arcok, majd rövid tanácskozás után forrásként ajánlották Lenin munkáit, és a Pravdát. Valaki még hozzátette, hogy a Krokogyil című lap is sokat foglalkozik ezzel a témával. Egy vicclap, mint akkor Pesten a Ludas Matyi.

A tanszékvezető pedig némi morfondírozás után kijelölt egy távollévő oktatót témavezetőnek. Amikor vége lett az értekezletnek, egy ifjú tanársegéd lépett hozzám és azt kérdezte, ki volt az a hülye, aki ezzel a témával küldött Moszkvába? Mondtam, hogy én választottam a témát. Szánakozva nézett, majd kifejtette, hogy aki ezzel foglalkozik, az ellenségnek számít, és azt javasolta, hogy ne csináljak semmit...

Júniusban hazatértem, félévet halasztottam, közben zöldséges lettem Siófokon, ősszel pedig bekopogtam a rádióba, hogy szeretnék dolgozni. Hümmögtek, mondták, hogy nem igazán van hely, a külpolon biztos nincs, majd egyszer csak a hírszerkesztőségből szóltak, hogy a főnök, Szalai Zsolt hivat, mert szerződéssel keresnek egy belpolos hírszerkesztőt, érdekel-e a dolog?

Persze, hogy érdekelt, így néhány próbanap és szerkesztés után 1977 novemberében szerződtetett a Magyar Rádió, és a következő húsz évben egymáséi lettünk...

P.S. : A "Hogyan lettem Rádiós?" sorozatot a Rádió fénykora képekben és hangokban Facebook-csoportban publikálták, a sorozat Orosz József szerkesztésében hamarosan a boltokba kerül. A fenti írás ennek a sorozatnak egy darabja.

P. S.2: a fotón nem teljesen az a csapat van, amiről beszéltem, Solymosi, Mészöly és Rákosi látható, nincs Göröcs és Bozsik és Kotász.

Mindig alábecsültem - Trump elismerte, hogy tudta, milyen veszélyes a koronavírus

Szenzációs könyvet publikált az amerikai újságíró veterán és egyben legenda, Bob Woodward, aki csaknem 50 évvel ezelőtt a Watergate botrány egyik kirobbantója volt és ezáltal elősegítette Richard Nixon elnök bukását.

Donald Trump már igen korán nagyon pontosan tájékozott volt a koronavírus okozta fenyegetésről - ezt fedte fel Bob Woodward.

trump.jpg

A kijelentés azért különösen szenzációs, mert az USA elnöke ezt maga mondja el egy hangfelvételen.

Bob Woodward az elmúlt hónapokban 18 alkalommal beszélt személyesen Trumppal, interjút készített a kormány más tagjaival, és összes információját összefoglalta egy könyvben, amely a következő napokban jelenik meg "Düh" címmel. 

A Washington Post és más lapok szerda óta apránként közzéteszik az első részleteket a könyvből.Trump valószínűleg azt remélte a Woodwarddal készített interjúktól, hogy elmondhatja véleményét a dolgokról, és így pozitívan ábrázolhatja elnöki tevékenységét.

Az eredmény ezzel határozottan ellentétes, mert Woodward keserű következtetést von le intenzív kutatásából: "Trump nem megfelelő ember az elnöki munkához".

Amint a New York Times idézi, február 7-én, a Bob Woodwarddal készített, hangban rögzített interjú során Trump elnök elismerte, hogy tudta: a koronavírus levegőn keresztül terjedhet, nagyon veszélyes és nehéz lesz visszatartani.

"Ez halálos dolog" - mondta az oknyomozó újságírónak."Csak belélegzi a levegőt, és ez így fertőz" - figyelmeztetett az elnök.

Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan megértette a betegség súlyosságát és a fertőzés módszerét, a következő hónapban  az ország öt nagyvárosában nagygyűléseket tartott zárt térben, amelyeken támogatók ezrei vettek részt.

Trump heteket töltött azzal, hogy a nyilvánosság előtt hangoztatta: a koronavírus nem rosszabb, mint egy szezonális influenza. Az évszakok változásával „eltűnik” - ígérte február végén. "Nagyszerű munkát végzünk" - mondta március elején.

Miért kellett hazudni az amerikai népnek? Miért hazudik a világnak a néhány nappal később pandémiának nyilvánított járvány súlyosságáról?"

Mindig alá akartam becsülni" - mondta Woodwardnak március 19-én. - Még mindig alábecsülöm, mert nem akarok pánikot kelteni. "

DÉMOSZ, avagy a nép, és uralma

Tizennyolc év telt el azóta, hogy András Ferenc rendezővel leforgattuk a Duna Tv-nek az Európa oszlopai című dokumentumfilmet, amelynek forgatókönyvét én írtam, szerkesztettem és helyenként narráltam is. Élvezetes munka volt, négy, egyenként 35-40 perces rész készült el, az Alapok, a Görögök, a Rómaiak, és a Keresztények. Ennyire futotta a szponzorpénzből...

0915_demokracia_1.jpg

Most a kezembe akadt (inkább billentyűvégre) a forgatókönyv, és abból is a Görögök. Úgy éreztem érdemes a demokráciáról szóló részt felidézni, külön figyelmet érdemel a kötelezés kifejezés eredete...

DÉMOSZ, avagy a nép és a nép uralma

Van, aki szerint a görögöknek köszönhetően nem uralkodik nálunk az a keleti felfogásnak megfelelő nézet, hogy minden egymással összefonódó kapcsolatban létezik - a vallás, a háború, az orvostudományok, a filozófia és a különböző művészi kifejező eszközök. Ennek köszönhetően ezek nem ellenőrizhetőek, elnyomhatóak, elcsábíthatóak, magyarázhatóak vagy leigázhatóak, egyetlen isteni hatalom, uralkodó vagy egyetemes világnézet nevében...

Egyesek úgy vélik, hogy Kr. e. 507-ben az Alkmaiónidák nemzetségéből származó Kleiszthenész indította el a népszuverenitás, a "népfölség" tartós hagyomá¬nyát, s Kr. u. 1993-ban hozzá is láttak, hogy megünnepeljék "a demokrácia születésének 2500. évfordulóját". A londoni városházán nagyszabású bankettet rendeztek, és a vendé-geket maga a Classical Society elnöke üdvözölte.

Pedig az athéni demokrácia magjai már valamivel Kleiszthenész előtt el voltak vetve. A népgyűlést, az ekklészíát, amelyet az Akropolisz melletti Pnüx gyülekezőhelyen tartottak, Szolón kezdeményezte. Igaz, a népgyűlést könnyedén tudták manipulálni az olyan arisztokrata türannoszok, mint Peiszisztratosz és fiai, akik Kr. e. 560-tól 510-ig saját zsarnoki hatalmuk fenntartására használták az intézményt. Úgy tartják, hogy Kleiszthenész azért vezette be a néphatalmat, hogy megtörje a régi nemzetségi-törzsi szervezetet, amelyre elődei támaszkodtak. Azzal, hogy az ekklészía kezébe adta a hatalmat, még szélesebb körű reformokra kapott lehetőséget.

A négy ősi phülét tíz újjal váltotta fel, s mindegyiknek saját temploma és hős-kultusza volt. Nagymértékben megerősítette a démoszokat, vagyis a közigazgatási területeket, amelyekre a phülék fel voltak osztva, s kiterjesztette a szavazati jogot az Athén területén élő minden szabad polgárra. Intézményesítette a bulét, amely a népgyűlés napirendjét megszabó egyfajta végrehajtó bizottság volt és kezdeményezte a cserépszavazást (osztrakíszmosz) is.

A 185 évig tartó athéni demokrácia messze nem volt tökéletes. A néphatalmat korlátozták a bulé mesterkedései, a démosz szűklátókörűsége és a tehetős patrónusok és demagógok örökké meglévő befolyása. Hogy meglegyen az ekklészía megtartásához szükséges 6000 fős létszám, az embereket szó szerint "kötelezték" a részvételre: vörös festékbe mártott kötéllel az utcáról vonszolták be őket a gyűlésre!

Mindennek ellenére mégiscsak a polgárok kormányoztak. Törvény előtti egyenlőséget élveztek. Tíz legfőbb tisztségviselőjüket, köztük a sztratégoszt, a hadsereg főparancsnokát, választották. Évente újrasorsoltak maguk között több száz közhivatalnoki állást. Ennél is fontosabb, hogy a köztisztviselőket elszámoltatták. A tisztességteleneket vagy az alkalmatlanokat elbocsátották, de még ki is végezhették.

Nem mindenki lelkesedett ezekért az dolgokért. Platón úgy vélte, hogy a demokrácia a hozzá nem értő emberek uralma. A komédiaszerző Arisztophanész kifigurázta a "mérges, pórias, pnyxi Démost". Egy ponton pedig, amikor feltette a kérdést: "Mi hát a megoldás?", így válaszolt: "A nők."

Az ókori Athén és a jelenkori Európa demokráciáját csak nagyon vékony szálak kötik össze. Szülőföldjén a demokrácia nem maradt fenn. A római gondolkodók nem sokra tartották, s több mint ezer évre jóformán feledésbe merült. A mai Európa demokratikus gyakorlata, demokratikus intézményei a viking típusú népgyűlésekre, a feudális uralkodók által összehívott parlamentekre és rendi gyűlésekre, és a középkori városállamokra vezethetők vissza.

A demokrácia az idők folyamán csak ritkán vált normává. Manapság sincs nagy egyetértés a lényegét illetően. A népuralom kontinentális formája sok mindenben különbözik a parlament uralmának brit formájától, de mindegyik formának megvannak a maga hibái. Winston Churchill egyszer azt mondta, hogy "a demokrácia a legrosszabb politikai rendszer, az összes többit leszámítva".

Ami azonban Európában kiirthatatlan, az a zsarnokságtól való egyetemes iszonyodás. Ez löki az összes újonnan felszabadult nemzetet a demokrácia irányába, tekintet nélkül a korábbi tapasztalatokra.

Ügyesen bonyolított állami gazdaságpolitika

Ügyesen bonyolított állami gazdaságpolitika

hirkep202008200822563326.jpg

„Ami Magyarországon kialakult, az egy államközpontú gazdaság, ami frontálisan szembemegy a brüsszeli szabadpiaci gondolkodással. És akkor látunk ilyen közbülső szereplőket, mint Mészáros Lőrinc, aki úgy szerepel Brüsszel felé, mint egy magánvállalkozó, de aki valójában az állam gazdaságpolitikáját bonyolítja le, még ha nem is közvetlen »alkalmazottja« az államnak.”

Így beszélt tavaly Schöpflin György, a Fidesz visszavonult uniós képviselője, amikor kiderült, hogy nem indul újabb mandátumért.

Figyelemre méltó gondolat, hiszen ezen logika szerint nem csak Mészáros úr bonyolítja az állami gazdaságpolitikát, hanem más oligarchák is, Garancsi úr, Szíjj úr, Tiborcz úr és a többiek. Így aztán, ha a külügyminiszter egy magángépen repül, ami valamelyik említett úré, és az úr jachtjára száll, akkor voltaképp az állam sikeres gazdaságpolitikájának tárgyi eszközét használja, így hát mint magas rangú állami tisztségviselő, nem is kell ezen eszköz használatáért fizetni.

A jacht, amivel az Adrián hajózott, szinte szolgálati jármű a külügyminiszter és a többi politikus számára.

Szóval, nincs itt semmi látnivaló, csak a sikeres gazdaságpolitika, arról tessék beszélni, bár ez a mínusz 13,6 százalék nem jachtképes...

P.S.

Az egy újabb kérdés, vajon mi történik, ha az állam a lebonyolítással szerzett javakat teljes egészében magának akarja, de ez a ködös jövő, spongyát rá...

Addig is köszönöm az érdeklődést és boldog karácsonyt!

Az intelligens vagyonadó

Hihetetlen jövedelmi és vagyoni különbségek alakultak ki 2-3 évtized alatt a világban, és ezt az adózás nem akadályozta, sőt, támogatta. Ez nem volt mindig így, a múlt században pl. az USA-ban a 80-as évekig 70 százalék feletti volt a legmagasabb jövedelműek adója, előfordult, hogy 92 százalékos volt a felső adókulcs. Svédországban a legmagasabb adókulcs jelenleg is 70 százalékos.

A vagyoni és a társadalmi különbségek növekedése miatt egyre gyakrabban kerül szóba a vagyonadó bevezetése, legutóbb a világ leggazdagabb emberei vetették fel ezt a kérdést. A WEF, a Világgazdasági Fórum tanulmánya arra hívja fel a figyelmet, hogy a vagyonadót általában baloldali pártok támogatják, és a baloldal támogatása azt a benyomást keltheti, hogy az a kapitalizmus elleni támadást jelenti. Az intelligens vagyonadók azonban az innováció, a vállalkozói szellem és a vagyonteremtés fokozásával, a vagyonmegőrzés helyett megőrizhetik a kapitalizmust, annak fenntarthatóbb és meritokratikus formáiban.

wealth-tax.jpg

Noha a vagyonadó „új” politikai ötletnek tűnik, valójában ez az adózás hagyományos - és néhányan azt mondják "intuitív" formája. Az ókori görögök az eisphora nevű vagyonadót vették ki a leggazdagabb athéniaiakra, különösen a háború idején. Tekintettel arra, hogy a pandémiát és annak következményeit sok vezetõ hasonlította a háborúhoz, valószínûleg van készség a modern, a COVID utáni „eisphora” bevezetésére.

"Zakat alamizsnája" az iszlám története során 2,5% -os vagyonadóként szolgált a likvid eszközökre, és kulcsfontosságú része az iszlám gazdaságok azon céljának, hogy megkönnyítsék a szabad kereskedelmet, miközben korlátozzák az egyenlőtlenségeket. Ezt a modellt nem kormányzati formában megismételték az olyan szervezetek, mint az Egyesült Királyságban a Nemzeti Zakat Alapítvány és az Amerikai Zakat Alapítvány.

Az Eisphora és Zakat tulajdonságainak kombinálásával olyan vagyonadót dolgozhatunk ki, amelyből a leggazdagabb és a legszegényebb is részesül. Az összes eszköz adóztatása helyett a csak a likvid eszközökre (például készpénzre vagy nagyon likvid készpénzhez hasonló eszközökre) kivetett adó, amely egy bizonyos összeghatár felett vetnek ki, azt jelentené, hogy a gazdagokat nem szankcionálják a vagyonukért, hanem arra ösztönzik őket, hogy használják tőkéjüket. Egy ilyen vagyonadó ténylegesen bünteti a kockázatkerülést és jutalmazza azokat a vállalkozókat, akik hajlandóak minden pénzt a reálgazdaságba fektetni.

A világon 80 billió dollár „broad money ” (vagyis készpénz, vagy nagyon likvid készpénzszerű forma) van. Jelenleg ennek nagy része adómentes. Ha azt mondjuk, hogy 2% -os adót vetnének ki rá, ez évi 1,6 billió dollárt jelentene.

A vagyonadó valódi haszna, amely a készpénzre és a likvid eszközökre összpontosít, nem abban a pénzben keletkezik, amelyet a kormányoknak termel, hanem abban a pénzben, amelyet a gazdaság számára teremt. Például, ha valaki 2 millió font készpénzzel rendelkezik, és nem fekteti be azt, akkor a kormány 40 000 fontot szerez a 2% -os adóval. De ha ugyanaz a személy el akarja kerülni az adót, és befektet, akkor a 2 millió font a gazdaságban forog - és sokkal jobb eredményt érhet el, mint 40 000 font.

Ez az előny még jelentősebb lehet, ha a kormányok olyan területeken ösztönzik a beruházásokat, ahol ez a pénzmennyiség a legnagyobb változást eredményezheti a bankok és az emberek birtokában lévő pénz mennyiségéhez képest.

Például a kockázati tőkébe történő befektetés fontosabb lesz, mint valaha, mivel az ilyen típusú vállalkozás különösen alkalmas a társadalmi problémák kezelésére és az innováció vezetésére olyan területeken, ahol hosszú távú, "türelmi" tőkét kell igénybe venni, mint például a biotechnológia, az infrastruktúra, az éghajlatváltozás és az hightech.

Ezek a megnövekedett beruházások elősegíthetik a társadalmi mobilitást és a társadalmi kohéziót azáltal, hogy kiszélesítik a finanszírozáshoz való hozzáférést a kirekesztett csoportok számára.

Feltételezve, hogy az adó által érintett gazdagok enyhén jövedelmező befektetést találnak pénzükért, a status quohoz képest nettó nyertesek lesznek. A kormányoknak alacsony kockázatú, közepes hozamú befektetéseket kell biztosítaniuk, mint például a zöld kötvények, amelyek fájdalommentessé és jövedelmezővé teszik a vagyonadó-gazdaságra való áttérést a gazdagok számára.

Ha megválaszthatják, hogy adózzanak, vagy hogy befektessenek és megosszák vagyonukat, sok gazdag ember ezt választja. És ha ezt társadalmilag felelősségteljes vagy akár jótékonysági jellegű kérdésként fogalmazzák meg az ember vagyonával kapcsolatban, akkor több okból is jól fogják érezni magukat.

A „vagyon megosztása” nem csak azt jelenti, hogy odaadják a jótékony célra - azt is jelentheti, hogy befektetik annak érdekében, hogy mindenki élvezhesse a növekedés előnyeit. Az intelligens, működőképes vagyonadók lehetővé teszik ezt akkor, amikor a világnak új megoldásokat kell keresnie. 

Forrás: WEF

 

A fölrobbant ország

Bejrút a világ egyik legszebb városa volt. Jártam ott egy milliomos házában, de nevezzük inkább palota - múzeumnak, 10 percre a Földközi-tenger partjától, és 20 percre a Libanon hegyén lévő sípályáktól. A házban a földszinten a föníciai, az elsőn az antik görög, a másodikon a római emlékeket állították ki, amúgy pedig mindenhol ott volt az arab és török múlt egy-egy darabja. Úgy háromezer esztendő története.

bejru_t.jpg

A milliomos - miniszter Új-Zélandról tért vissza, hogy fellendítse a libanoni mezőgazdaságot, legalábbis ezt állította. Nem tudom, sikerült-e neki, de a palota - múzeum, a ki tudja honnan származó műkincsekkel elképesztő, ahogy az egész ország. Levante, az európai kultúra bölcsője, a pénz szülőföldje, ötezer éves településsel, a Biblia névadó városával.

Akkor éppen nem lőttek, pedig a polgárháború kis megszakításokkal már több mint húsz éve tartott. A valaha volt béke helyreállítása a siIták és szunniták, drúzok és keresztények között esélytelennek tűnt, bár halvány remények felbukkantak. 

Akkor tért vissza Párizsból az a Suleiman Frangieh, akit 1976-ban a szó legszorosabb értelmében kibombázott a szír légierő a libanoni elnöki palotából.

Szóval, véletlenül kerültem bele, mint annyi más alkalommal.

Nem voltam specialista, Közel-Kelet szakértő, bár kaptam egy 100 oldalas felkészítő anyagot, és nem csekély logisztikai támogatást. 2006-ot írtunk, és egy nagyon-nagyon tapasztalt egykori évfolyamtársam helyett kellett Bejrútba repülnöm, hogy a polgárháborús fegyverszünetben interjúzzak. R. volt az operatőr, mint annyi más alkalommal is, Karcsi után a Panoráma című, egykor legendás külpolitikai tv-műsor operatőre, ők jártak Alival Libanonba.

Karcsi egy bejrúti háztetőn őszült meg, amikor a régi Beta kamerával fölment forgatni, és egy alacsonyan szálló vadászgép pilótája úgy látta, hogy az nem kamera, hanem vállról indítható rakéta. Ami azt illeti, a két szerkezet között komolyan hasonlított egymásra. Főleg egy alacsonyan repülő F-16-osból.

Karcsi felment sötét hajjal, és lejött őszen, de lejött. 

Libanon mindenkinek kellett. Kellett volna. Franciák, amerikaiak, izraeliek és irániak, szírek, és oroszok, szaúdiak, Libanon a pénz fővárosa volt. A korrupció birodalma, a már akkor is szétszaggatott ország.

Én nem őszültem meg, de életem egyik a legizgalmasabb beszélgetését folytattam Valid Dzsumblat-tal. Valaha, úgy 35-40 éve  a Dzsumblatt név naponta hangzott el a hírekben. Először az apja, Kemal, aztán a fia, Valid. Ők voltak a drúz közösség vezetői, fontos személyek a közel-keleti forgatagban, Egy csodálatos fehér márványpalotában éltek, mint egy-egy reneszánsz herceg.

A drúz vallás, amely az iszmáilita síita iszlámból alakult ki, nem engedi meg sem a betérést, sem az áttérést a tagjainak, és a közösségen kívüli házasságot. A drúzok hisznek a reinkarnációban, és úgy vélik, hogy a végső igazság megtalálható a tanítóiknak tett isteni kinyilatkoztatásban.

A drúzok 1990-ig szövetségesként tekintettek a magyarokra, a magyar államra. Utána meg árulóként. Ezt Valid Dzsumblatt részletesen ki is fejtette az interjú előtt, és az interjúban. Amikor elkezdtünk beszélgetni, leült mellém Dzsumblatt kutyája, és egészen finoman odadugta az orrát a jobb kezemhez, és így maradt az interjú alatt. Végig. Szép nagy kutya volt, és látnivalóan fegyelmezett. Ha a gazdája utasítja valamire, akkor megteszi. Az interjú nem volt rossz. De a kutyát sem érdekelte...

Bejrút csodálatos város, Libanonban csodás emberek élnek, akik a franciák, amerikaiak, izraeliek és irániak, szírek, és oroszok, szaúdiak és törökök és persze maguk miatt háborúztak. Libanon a pénz fővárosa.

A korrupció birodalma, a szétszaggatott ország, Most fölrobbant a 2750 tonna műtrágya és robbanószer alapanyag miatt, amit egy moldvai zászló alatt érkező orosz tulajdonú hajóból koboztak el hat éve.

 

 

 

IDŐJÁRÁS-ÖSSZETARTOZÁS-JELENTÉS

Időjárás-összetartozás-jelentés

mo_du_20130225.jpg

Amióta az eszemet tudom, a rádióban és a tv-ben mindig volt időjárás-jelentés. Hosszabb, rövidebb, körzeti, balatoni, budapesti, európai, továbbá régen a hajóvonták találkozásáról is hírt adott a rádió. Na jó, az utóbbi a vízállásjelentés volt...

A rádiózás összefonódott az időjárás-jelentéssel, mert például Franciaországban az Eiffel-toronyból sugárzott kísérleti adásokban 108 éve a pontos időt, a tőzsdei híreket és az időjárás előrejelzést mondták el, naponta kétszer.

Rádiótudósítóként az 1980-as években többször jártam Németországban, ahol a nyugatnémet televízió időjárás-jelentése mindig bemutatta, hány fok van Bonnban, Münchenben, Hamburgban, de azt is, hogy milyen az idő Berlinben vagy Lipcsében és Drezdában, tehát az NDK területén.

Minden nap, minden híradó végén ott volt ez a meteorológiai előrejelzés , vagyis minden nap leírták és elmondták a német városok nevét, keleten és nyugaton. Nincs szó valami eget rengető dologról, ámbár a dörgés és villámlás szerepelhet az időjárás-jelentésben, Csernobil idején például az akkori honvédelmi miniszter megfenyegette a kollégákat, hogy ha még egyszer sugárzó napsütés szerepel az időjárás-jelentésben, akkor löveti a rádiót...

1989 szeptemberétől lettem a Magyar Rádióban a Krónika vezetője, és hamarosan azzal kerestem meg a főnökeimet, hogy szeretném a Reggeli Krónika körzeti időjárás-jelentését kicsit bővíteni, mondjuk el, milyen lesz az idő, hány fok van Pozsonyban, Munkácson, Nagyváradon, Kolozsvárott, Szabadkán. Mert nyugodtan elmondhatjuk, hiszen ők is elmondhatják, hány fok van Budán, Szegeden, Győrben.

Némi hümmögés után a főnökök rábólintottak a dologra, és egy meglehetősen szimbolikus napon, 1989 október 23-a reggelén először hangzott el egy ilyen időjárás-jelentés.

Mint köztudott, ezen a napon kiáltották ki a Magyar Köztársaságot.

Voltak, akik azonnal irredentizmusról beszéltek, én meg mondtam, hogy könyörgöm, hogyan lehet egy időjárás-jelentés irredenta? Ki akadályozza meg a többi rádiót, hogy elmondják, hány fok van Pesten? Végül ebben maradtunk.

A körzeti időjárás-jelentés maradt, később több határon túli város polgármestere jelentkezett, hogy mondjuk el "őket" is, vagyis akár sikeresnek is mondható a vállalkozás. Talán azért is, mert több mint 30 éve minden nap elhangzik egy, vagy most már több hasonló időjárás-jelentés, hiszen pár év múlva átvették a tv-k, az interneten pedig teljesen természetes, hogy a térképen ott van szinte minden város a Kárpát-medencéből. Aztán jött az Európai Unió, és mindez természetessé vált, - mint ahogy egyébként az is...

Már több mint 20 éve nem dolgozom a Magyar Rádiónál, de büszke vagyok arra, hogy a mai, zaklatott médiavilágban egy tartós műsorszámot sikerült létrehozni, és talán azért is tenni valamit, amit nemzeti összetartozásnak neveznek.

Baj van, nagy baj van!

415254948_highres--1-.jpg

Baj van, nagy baj!

Május másodikán Genfben mintegy 2500 ember állt sorba élelemért. Mint ismeretes, Svájc a világ egyik leggazdagabb országa, de a Swissinfo publicisztikája szerint eddig elképzelhetetlen szegénységgel kell szembenézniük a svájciaknak. A hivatalos előrejelzések szerint az idén 6,7 százalékos lehet a GDP csökkenése...

"Svájc olyan szegénységgel néz szembe, amely elképzelhetetlen volt akár csak néhány hónappal ezelőtt is. Az alapvető élelmiszerekre várakozó sorok olyan városokban, mint Genf, ahol több ezer ember állt sorba órákig, ennek látható jele.

Svájcnak régóta két arca van: egy a kirakatban - a sikeré - és egy másik, sokkal sötétebb, amely a hátrahagyottakat a homályban akarta tartani. Mivel azonban számuk drasztikusan növekedni fog a következő hónapokban, nem kétséges, hogy eljött az idő, hogy megszűnjön a különbség egy nyertes Svájc és egy másik Svájc között, amely az győzelem árát fizeti.

A kettőnek össze kell fognia egy olyan nemzet létrehozásában, amelynek legnagyobb erőssége az a képesség, hogy szolidaritást mutasson a legnehezebb időkben. Ez félelmetes kihívás a hatóságok számára."

Azt már én teszem hozzá, hogy a fentiek nem csak Svájcban érvényesek, hanem minden olyan országban, ahol a szerencsés nyertesek hosszú évekig élvezhették a fellendülés előnyeit.

Itt az ideje kormányzatilag és oligarchailag is a saját zsebbe nyúlni, mert baj van, nagy baj van.

És nem csak Svájcban.

A Swissinfo cikke után egy nappal jelent meg az Európai Bizottság tavaszi gazdasági előrejelzése, amely szerint az euróövezet gazdasága 2020-ban 7,75 százalékkal, rekordmértékben fog zsugorodni, majd 2021-ben 6,25 százalékos növekedésre van kilátás. Az EU gazdasága a várakozások szerint 2020-ban 7,5 százalékkal zsugorodik, míg 2021-ben megközelítőleg 6 százalékkal bővül. Az EU-ra és az euróövezetre vonatkozó növekedési előrejelzések a 2019. őszi gazdasági előrejelzéshez képest mintegy kilenc százalékponttal lefelé módosultak.

MAGYARORSZÁG ESETÉBEN AZ ELŐREJELZÉS ERRE AZ ÉVRE HÉT SZÁZALÉKOS CSÖKKENÉSSEL SZÁMOL, AMELYET JÖVŐRE HAT SZÁZALÉKOS NÖVEKEDÉS KÖVET. (A magyar kormány hivatalosan egyelőre 3 százalékos visszaesést saccol.)

És végül itt van egy kommentár a Der Spiegelből:

A világjárvány nem pusztította el az európai gazdaságot, hanem részben leállította. A vállalatoknak nem a gyáraik hiányoznak, hanem az értékesítés, a forgalom. Nem egy „háború” következményeit kell orvosolni, ahogy Macron francia elnök gondolja, hanem a vállalati mérlegek súlyos károsodását. Az EU vezetése jó úton van ahhoz, hogy veszélyes félreértésnek essen áldozatul, vagy von der Leyen orvosi nyelvénél maradva: ha helytelen a diagnózis, a kezelés sem működik...

A következtetésem maradt: baj van, nagy baj van!

Fotó: swissinfo

A nácik sztárjogásza

bernd.jpg

A Harmadik Birodalom, vagyis a náci Németország legfőbb jogásza - Carl Schmitt

A Deutschlandfunk, az egyik német közszolgálati rádió még 2009-ben készített műsort Carl Schmittről, aki a hitleri Németország vezető ideológusa és jogásza volt. Az apropót az adta, hogy megjelent egy könyv Schmittről.

A német múltfeltárás, szemben más, fasizmussal fertőzött államok múltfeltárásával, évtizedek óta tart, és a második világháború utáni hallgatás évtizedeit már alapos történészi elemző munka követte, egészen a mai napig.

Az alábbiakban a 2009-es adásból idézek: "Carl Schmitt szinte mindent, minden jegyzetet és naptárjegyzetet megtartott, amelyet hosszú életében írt. Mindenekelőtt az 1934-ig tartó naplóbejegyzések, amelyek Rainer Mehring számára voltak hozzáférhetők, információkat szolgáltatnak Schmitt karakteréről, arroganciájáról és antiszemitizmusáról, amely a weimari korszak elején megjelent.

Megtudhatjuk, hogy a hatalomváltás után hogyan vált az NSDAP (a náci párt) tagjává, és hogyan szolgált a nácik legfőbb ügyvédjeként, megszakítva a kapcsolatot zsidó barátaival. ...

Carl Schmitt az ún. Röhm puccs után egy írásában azzal indokolta a gyilkosságokat , hogy "A Führer védi a jogot". Ünnepelte az NSDAP, a náci párt 1935-es nürnbergi pártkonferenciáját, ahol a zsidók jogfosztásáról szóló faji törvényeket kihirdették, mondván, az "A szabadság birodalmi pártnapja".

Az antiszemita elemek megtalálhatók korai naplóiban, 1912 és 1919 között - és későbbi naplóiban, így 1947-ben is, amikor Schmitt az ötvenes éveinek végén járt. Hosszú élete alatt, - 1985-ben, 97 éves korában halt meg -, Schmitt nem látott okot gondolkodásának felülvizsgálatára, vagy akár viselkedésének megbánására sem, - különösen azért, mert számos csodálója látogatta meg Plettenbergben, ahol a háború után élt."

A müncheni Süddeutsche Zeitung tavalyi, 2019-es cikkében azt írja, hogy Schmitt sztárjogászként a jog elárulásával mindent megtett a Harmadik Birodalom önkényállamának igazolására.

Bernd Rüthers, a korábbi konstanzi egyetemi rektor 1988-ban sokkolta a nyilvánosságot a „Leleplezett jog” című írásával, amelyben megírta, hogy Schmitt mennyire lelkesedett a náci Gauleiter, Julius Streicher "nagy harcáért". Streicher pedig egy szörnyeteg volt, akit még a nácik is nagy ívben elkerültek, mert a Der Stürmer című gyűlöletlap szerkesztője, és az 1938. november 9–10-i zsidó pogromok egyik kezdeményezője volt. Nürnbergben háborús bűnösként halálra ítélték és kivégezték.

A jogtudománynak nagy szíve van a céh tagjai számára. A törvény elárulása úgy tűnik, számára csak véletlen bűn, pedig Schmitt nemcsak áldását adott a náci igazságszolgáltatásra, hanem 1936-ban felszólított a "könyvtárak megtisztítására is", írta tavaly a Süddeutsche Zeitung.

Mindezt azért írom most le, mert a magyar közéletben, a kormánypárt oldalán ott vannak azok, akik méltatják, sőt, követendő példának tekintik azt, amit Schmitt, a nácik jogásza leírt, pedig az ő esetében halmozottan érvényes:

ne azt nézzük, amit írt vagy mondott, hanem amit tett.

A tettek pedig egy szörnyeteget mutatnak.

Az eddigi globalizációnak vége

mcdonalds_hongkong.jpg

A világgazdaságban 4-5 évtizede az a némileg fanyar bonmot  terjedt, hogy ha Amerika tüsszög, a világnak tüdőgyulladása lesz. Mára ez (is) megváltozott, manapság ha Kína ágynak esik, akkor a világgazdaság infarktust kap, vagy hogy a koronavírus okozta válság miatt stílusos legyek, kétoldali tüdőgyulladásban kezd haldokolni.

Nos, a vírusjárvány miatt a vártnál nagyobb mértékben, 6,8 százalékkal csökkent a kínai gazdaság teljesítménye az első negyedévben, - jelentette be Pekingben a kínai statisztikai hivatal.

A kínai bruttó hazai termék (GDP) az idei év első három hónapjában első alkalommal zsugorodott azóta, hogy 1992 első negyedévében elkezdték jelenteni Kínában a hivatalos negyedéves GDP-adatokat. 

Hogy ez mit jelent a világnak? Nos, a Kínai Népköztársaság ma az összes áru közel 30% -át, rozsdamentes acél felét, és az összes okostelefon és laptop gyártásához szükséges áramköri lapok 80% -át gyártja.

Európa részesedése a globális értékláncokban csökkent, és Kína kulcsszerepet játszik a globális ellátási láncokban. Németország, Franciaország, Olaszország és Nagy-Britannia ma már rendkívüli módon függ a kínai szállítóktól, mind az alkatrészek, mind az alapanyagok szempontjából.

A függőség olyan messzire megy, hogy ezek az európai országok szinte teljesen elveszítették nemzeti szuverenitásukat egyes stratégiai és létfontosságú ágazatokban.

A globális gazdaságra gyakorolt hatásokat nehéz számszerűsíteni, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ebben az évben már 3,3 százalékos negatív "növekedést" vár.

Más szóval, a globális gazdaság zsugorodni fog.

Az OECD előrejelzése valamivel optimistább: a 2020 márciusában közzétett időközi jelentés szerint 1,5 és 2,4 százalék közötti pozitív növekedést vár 2020-ra, szemben a 2019-es 2,9 százalékkal, - hogy ez az optimizmus mennyiben indokolt, még nehéz eldönteni, hiszen már az őszre tervezett rendezvényeket halasztják el, például Németországban az Oktoberfestet, és a szociális távolságtartás biztosan sokáig megmarad, és ez befolyásolja az idegenforgalmat, a polgári repülést, a szórakoztatóipart és sok egyéb szolgáltatást.

A probléma nagyságára itt van a gyógyszeripar jelenleg sokat és okkal vitatott példája. Európa évek óta áthelyezte termelését külföldre, így a hatóanyagok 80% -át Kínából és Indiából importálják, ideértve az alapvető gyógyszerek, például az antibiotikumok, a rák elleni gyógyszerek és az oltások molekuláit. Harminc évvel ezelőtt a hatóanyagoknak csak 20% -át importálták.

Az európai országok Kína ipari képességeire támaszkodtak a védőmaszkok gyártásában, ahelyett, hogy nemzeti szinten előállítanák őket. Olaszországnak, Franciaországnak és Spanyolországnak jelenleg sürgősen szüksége van sebészeti maszkokra és légzőkészülékekre, valamint védőszemüvegre, kézfertőtlenítőkre és sok más termékre, amelyeknek már régen abbahagyták a gyártását, és inkább Kínából importálták azokat.

A vírus terjedésével az orvostechnikai termékek, például kézi fertőtlenítők és védőmaszkok iránti globális kereslet gyorsan növekedett. A kínai gyárakat azonban, ahol ezeket a termékeket évek óta tömegesen gyártják, bezárták. Egyes országokban az orvosi berendezések hiánya a szállítási lánc zavara miatt végzetes.

A válság autóipart is keményen sújtotta. Egy autó körülbelül 20 000 alkatrészből áll, amelyeket átlagosan több mint 30 országban gyártanak, beleértve Kínát is. Ezenkívül a „just-in-time” termelés elterjedt gyakorlata azt jelenti, hogy a készletek korlátozottak.

Amikor a kínai gyárak januárban hirtelen bezártak, egyértelmű volt, hogy érvényesül a dominóhatás, és így megszakad a szállítás. A kínai export összeomlott. Néhány héten belül több európai gyártónál elfogyott a termékek végső összeszereléséhez szükséges alkatrészek, és kénytelenek voltak leállítani a gyártást. Az autógyártók, például a Fiat, a BMW és a Jaguar Land Rover voltak az elsők, akik abbahagyták a termelést az európai gyáraikban.

Manapság a kínai gyárak fokozatosan megnyílnak, ám a globális ellátási láncok továbbra is veszélyben vannak. A határok lezárása az európai országokban, valamint a légi árufuvarozás korlátozásai kihívást jelentenek a termékek szállítása szempontjából. Ezen túlmenően az Egyesült Államokban most súlyosbodik az egészségügyi válság, ami további nyomást gyakorol az ellátási láncokra. A zavarok most nyugatra tolódnak, mivel az európai árukat nehéz átszállítani az amerikai kontinensre. 

A korona-világjárvány két hónap alatt újraosztotta a globalizációs kártyákat. Megmutatta, hogy a globális termelési rendszer mennyire sebezhető, mennyire függenek gazdaságaink a szétszórt termelési láncoktól, milyen messzire kell haladni egy terméknek a gyártás helyétől, és hogy az egyes láncszemek hogyan tudják teljesen leállítani a gyártást.

A nemzetközi munkamegosztás, amely évtizedek óta uralja a globális gazdaságot, eddigi formájában már nem fenntartható, mert nagy bizonytalanság forrása lett. A világjárvány pedig lehetőséget kínál Európa számára, hogy visszanyerje szuverenitását olyan kulcsfontosságú iparágak felett, mint például az orvosi műszer és gyógyszergyártás.

Mindent összevetve azonban a világjárvány pozitív fordulópont lehet, mert az ellátási láncok rövidítését  hozta előtérbe. Ahelyett, hogy költségalapú döntéseket hoznának, amelyek arra késztették a vállalatokat, hogy termelésüket az alacsony bérekkel rendelkező országokba helyezzék át, Európának kiegyensúlyozottabb forráselosztást kell bevezetnie, és a fogyasztóhoz közelebb álló termelési eszközöket kell kialakítania. Ez korlátozná az ellátási kockázatokat és a hiányt válság esetén, és ugyanakkor csökkentené a logisztikai költségeket.

A termékek Kínából Európába történő szállítása négy-öt hétig tart. Ha közelebb gyártanánk a fogyasztási helyhez, akkor rugalmasabbak lennénk és hatékonyabban alkalmazkodnánk a változó piacokhoz és eseményekhez. Az európai gyártóknak fel kell mérniük a kockázati kitettségüket és diverzifikálniuk kell ellátási láncaikat. Már nem vásárolhat alkatrészeket csak egyetlen szállítótól, egy helyen.

Az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi háborúja miatt a vállalatok már megkezdték kínálati láncuk átszervezését Kínán kívül. Ez a lépés felgyorsulhat a válság vége után. Ilyen bizonytalan geopolitikai környezetben az alapszolgáltatások biztosítása fontosabb, mint valaha, - az Európai Unió külvilágtól való függőségének csökkentése érdekében.

Emmanuel Macron, a francia elnök nemrégiben bejelentette, hogy év végéig teljes önállóságot akar elérni Franciaország számára a védőmaszkok gyártása során. Ez az első lépés. De az EU-nak valós stratégiát kell elfogadnia az orvostechnikai eszközök szállítói láncaival kapcsolatban. Ez a nyersanyagok beszerzésével kezdődik, és kiterjed az európai területen található gyártóberendezések gyártására, összeszerelésére, csomagolására és értékesítésére is.

Az európai munkaerő viszonylag drága, ám az automatizált és a kézi munka kombinált folyamatának lehetővé kell tennie a vállalatok számára, hogy a termelést visszahozhassák Európába. A robotizáció hozzájárulhat az elektronika iparágának versenyképessé tételéhez, a kínai gyártósorok pedig már teljesen robotizálva vannak.

Egy dolog biztos: az új idő újratervezett globális ellátási láncmodellt igényel, mert a globalizáció, ahogy eddig ismertük, véget ért.

(Camille Rustici, a DirectIndustry főszerkesztőjének cikke alapján LJ)

Kép: Wikipédia