Katonai tiszteletadással, egyfajta takarodó zenével, a "csapolás befejezésével" búcsúztatták el a német kancellárt.

Angela Merkel német kancellár búcsúbeszédében a demokrácia védelmére szólított fel a gyűlölet, az erőszak és a félretájékoztatás ellen. Ahol a tudományos ismereteket tagadják, összeesküvés-elméleteket és uszítást terjesztenek, ott hangot kell adni az ellenállásnak - mondta a berlini Bendler Blockban. "A mi demokráciánk is úgy maradhat életben, hogy ahol a gyűlölet és az erőszak a saját érdekérvényesítés legitim eszközének minősül, ott a mi demokratikus toleranciánknak is meg kell találnia a határait."

A Zapfenstreich amúgy hagyományos német katonai kifejezés, az esti takarodó kezdete, amelytől fogva a katonának a szállásán kell maradnia. Ezenkívül a Zapfenstreich egy katonai szertartás, amelyet Németországban különösen a leköszönő szövetségi elnökök, szövetségi kancellárok, védelmi miniszterek és tábornokok esetében használnak - ez történt szerda este Angela Merkel tiszteletére.

A kifejezés még a középkorból, a landsknechtek idejéből származik, és a katonai negyedekben az éjszakai pihenés kezdetének jele volt. 1596-ban említik először az esti jelzést a "Zapfenschlag" kapcsán. 1726-ban Johann Friedrich von Flemming szász főerdész és vadászmester "A tökéletes német katona" című könyvében dokumentálta először ezt a szokást.

A Zapfen egyébként a sörcsapolást jelenti, a Zapfenstreich pedig a csapolás befejezését. A lovasságnál visszavonulásnak nevezték, az éjszakai pihenés jelzése volt, amelyet dobszóval, kürttel vagy trombitával adtak meg. A katonáknak a az ébresztőig tilos volt külön engedély nélkül a szállásukon kívül tartózkodniuk. A név állítólag onnan ered, hogy eredetileg egy bizonyos esti órában krétavonalat húztak a hordók csapjaira, hogy ellenőrizni tudják a további italárusítás betiltását.

Egy másik magyarázat szerint az őrség az ünnepség végét jelezte a söröshordók csapjának (streichen) leütésével. Később a szertartást kísérő zenét vagy a katonai esti jelzést értették alatta, amellyel a katonák visszatérnek a szállásukra.

A takarodó zenéjét általában csak az őrség zenészei játszották, de különleges alkalmakkor az egész helyőrség zenészei, és a zenészeket általában a város különböző utcáin vezették végig. A nagyobb táborokban a jelet ágyúlövéssel adták meg.

A hagyományos kifejezést ma is használják a német hadseregben és a légierőnél, valamint az osztrák hadseregben. A német haditengerészetnél a "hajópihenő" kifejezés az általános használatban van. A német fegyveres erők katonái csak az általános alapkiképzés ideje alatt kötelesek "befejezni a csapoltatást", kivéve, ha éjszakai vagy hétvégi szabadságon vannak. A Zapfenstreich általában este 11.00 órára van beállítva.

"A mi demokráciánk is úgy maradhat életben, hogy ahol a gyűlölet és az erőszak a saját érdekérvényesítés legitim eszközének minősül, ott a mi demokratikus toleranciánknak is meg kell találnia a határait." Ezzel búcsúzott Merkel, és remélhetőleg a a búcsú hangjai 11-kor, és nem éjfél előtt néhány perccel szóltak.

P.S. A hab a tortán a dal, amit Merkel választott a búcsúzáshoz: Nina Hagen a punk énekesnő előadásában hallgathatta a német politikai elit és a nagyvilág, hogy Te elfelejtetted a színes filmet. Van, aki szerint ez a fricska a férfi politikusoknak szólt, van aki szerint az egész európai politikának.

https://www.youtube.com/watch?v=EKe9ybFDQ1A

 Forrás: Duden, Wikipédia, Handelsblatt

A nyomozók vizsgálatot indítottak egy sor észak-olaszországi "COVID-buli" ügyében, ahol az emberek megpróbálják elkapni a halálos vírust, hogy megkerüljék az oltási kötelezettségeket.

Az észak-olaszországi Bolzano tartomány ügyésze vizsgálatot indított, miután egy ember meghalt, több másik pedig az intenzív osztályon kötött ki, miután állítólag részt vettek egy COVID-partin, ahol megpróbáltak megbetegedni.

A trend Észak-Olaszországban terjedt el, ahol azok az emberek, akik nem akarják beoltatni magukat, a zöldkártyát a munkába járáshoz, a bárokba és éttermekbe való belépéshez, valamint a tömegközlekedési eszközökön való utazáshoz úgy próbálják megszerezni, hogy szándékosan megfertőzik magukat. Olaszországban a gyógyulás igazolása elegendő ahhoz, hogy hat hónapra megkapják az áhított bérletet a szabad mozgáshoz.

A bulikat elsősorban az osztrák határ mentén fekvő, német nyelvű Dél-Tirol régióban tartják, ahol a legmagasabb a megbetegedések száma, és a legalacsonyabb az oltási arány egész Európában.

A régió a helyi egészségügyi koordinátor, Patrick Franzoni szerint "sárga zónává" válik Olaszországban. "Vannak fiatalok, még iskoláskorúak is, akik COVID pozitívokkal találkoznak, és megpróbálják megszerezni a fertőzést, nem is sejtve, hogy a vírus a gyermekeknél és a fiataloknál is veszélyes" - mondta egy rádióállomásnak. "Hosszú távú következményei vannak, és még a kevésbé idősek is kórházba kerülhetnek".

A bulikon a fertőzöttek elvegyülnek, csókolóznak és megölelik a be nem oltottakat, hogy terjesszék a vírust - mondta Franzoni, hozzátéve, hogy a fertőzött személyt büntetőjogi felelősségre vonhatják a vírus tudatos terjesztéséért a szükségállapot idején, amely Olaszországban a világjárvány miatt van érvényben.

Az első vizsgálatok szerint a bulik egy részét bárok szabadtéri területein tartják, ahová zöldkártya nélkül is be lehet menni. Ott egy fertőzött személy egy pohárból vagy sörösüvegből iszik, és azt továbbadva próbálja terjeszteni a vírust. Más rendezvényeket magánházakban tartanak. Az egyik esetben a fertőzött személy ágyhoz volt kötve, és a vendégek állítólag a betegágya köré gyűltek, hogy megpróbálják belélegezni a vírust. A COVID-ban elhunyt férfi osztrák volt, aki rendszeresen átjött a határon, hogy olaszországi partikon vegyen részt - mondta Franzoni.

Több olyan szülő is volt, aki nem adatott oltást a gyerekeknek, de az oltási igazolványt meghamisította, hogy megkapja a zöldkártyát, amelyet 12 éves kor felett mindenkinek kötelező kiadni az országban. Olaszország északi határa mentén az elmúlt hónapban megháromszorozódott a megbetegedések száma, az emlékeztető oltási kampány eddig a 80 év feletti, és a megromlott egészségi állapotú emberekre korlátozódott. A tervek szerint december 1-jén a 40 évesnél idősebb emberek számára is megnyitják a kampányt.

Az egyik COVID-bulizó, aki kórházban kötött ki, a Veneto Corriere napilapnak elmondta, hogy megbánta, de még mindig nem biztos benne, hogy COVID-ja volt. "Súlyos hibát követtem el" - mondta a lapnak, hozzátéve, hogy biztos benne, hogy csak tüdőgyulladása volt, és az orvosok azért mondták neki, hogy COVID, hogy meggondolja magát. "Ez csak propaganda."

Isten állatkertje nagy, és igen alacsony a kerítés, mondja egy régi bonmot. Nos, a jelek szerint a kapukat szélesre tárták, a kerítést pedig  bontják. 

Forrás: Daily Beast

A lélektelenség lélektana

A lélektelen közlemény másfél év óta ismételgeti, hogy "elhunyt ... többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma ... emelkedett.

Ezzel szemben az igazság az, hogy ezen a hétvégén is meghalt a járványban 304 ember, 304 magyar, 304 honfitársunk. Kedden meg 173. Magyar férfi és nő. 

Ebből az alkalomból utalnék arra a nem kicsit félresikerült, levélnek álcázott propaganda fogalmazványra, amit a mostani nyugdíjkorrekció előtt küldött ki a kormány, és annak vezetője, azt állítva, hogy legyőztük a vírust. Legyőztük

Azóta, hogy azt a levelet postázták, a járvány elvitte ezerháromszáz honfitársunkat. Ezerháromszáz emberünket.

És nem, nem csak a krónikusan idős, krónikusan beteg embereket. Ott vannak a negyvenesek, ötvenesek, ún. alapbetegség nélkül, egyszerűen csak meghaltak. Elvitte őket a vírus.

A vírus, amit legyőzött a kormány, vagy a kormányfő, de biztos, hogy győzött, hiszen milliós példányszámban írtak erről a krónikusan időseknek.

Közben ma, november 17-én a hivatalos számok szerint 5852 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 565-en vannak lélegeztetőgépen. 

És meghalt több mint 32 és félezer ember, honfitársunk, barátunk, rokonunk. 

És nincs vége, nem látni, hogy mikor adja fel a kormány szerint legyőzött vírus.

+ A grafikont Pártos Balázs készítette.

Elkértem az alábbi Facebook bejegyzést a tulajdonostól, és Abella Vera szerencsére odaadta. Szolgáljon minden olvasónak tanulságul, és aki olvassa, legyen szíves gondolkodjon el a hanyatló nyugatról szóló tirádákon, melyek egyébként legalább 100 éve kísértenek a magyar közbeszédben, hol szélsőjobbos, hol szélbalos szónokok ajkain.és nem látom esélyét, hogy a következő száz évben ez változik majd.

Olvassák, olvassátok, és közben gondoljátok meg feleim, hogy van ez a Lajtától keletre, a Duna völgyében és a Tiszán túl.

Abella Vera írta New York városából:

Na, az a helyzet, hogy mivel a fiam osztályában covidos egy gyerek, ezért az egész osztályt karanténba vágták jövő hétfőig. Most hívtak a contact tracer-ek és egy félórás beszélgetés alatt a következő “szolgáltatásokat” kaptuk:

- kijönnek házhoz mindenkit letesztelni

- levelet írnak munkáltatónak/bíróságnak/iskolának hogy karanténban vagyunk

- kemény 15 percen belül meg is érkezett az e-mailemre a hivatalos minisztériumi levél...

- jogi képviseletet biztosítanak amennyiben bármelyikünk munkahelyi/iskolai megtorlásban részesül

- házhoz szállítanak ennivalót amíg akarjuk (igen, amíg akarjuk)

- lelki segélyszolgálatot biztosítanak izolációs depresszió esetén

- munkanélküli segélyért folyamodnak a beteg nevében vagy BÁRMILYEN szociális segélyért - felajánlották hogy költözzünk szállodába a karantén idejére teljes ellátással - a szállodába oda-vissza ingyen fuvarozzák az egész családot

- komplett védőfelszerelést biztosítanak (maszk, kesztyű, kézfertőtlenítő, hipó stb) Mindezt természetesen ingyen.

Emellett minden nap kapcsolatba lépnek telefonon/sms-ben a beteg családjával hogy monitorozni tudják az állapotát.

Ja! Majdnem elfelejtettem.

A következő ételtípusokból lehet választani hogy mit kapjon a beteg és családja(!) házhozszállítással - ázsiai, halal, kóser, latin, pán-ázsiai, vegetáriánus vagy non-specialty.

Szerintem ehhez nem kell komment. Talán annyi - hanyatlunk, baromira hanyatlunk… — le van nyűgözve,

itt: New York City, N.Y.

Még a Facebbokra, írom, hogy a Facebook új neve Meta lesz! Ready Player One??

A félretájékoztatás és egyéb problémák miatt támadásoknak kitett Facebook nevet vált, átmegy a "metaversumnak" nevezett világba, írja a New York Times.

A Facebook az elmúlt két évtizedben a világ egyik legfelismerhetőbb márkajelzésével emelkedett ismertté: Egy nagy kék F betű. Többé már nem.

Csütörtökön a közösségi hálózati óriás félreérthetetlen lépést tett a megújulás felé, leépítve a Facebook nevet és átnevezve magát Meta névre. A változás egy új logóval jár együtt, amelyet egy végtelen alakú szimbólumként terveztek, kissé ferdén, szinte perecszerűen.

A Facebook, az Instagram és más alkalmazások megmaradnak, de a Meta égisze alatt. A lépés jól jelzi, hogy Mark Zuckerberg, miként tervezi vállalatának újbóli koncentrációját arra, amit ő a következő digitális határnak tekint, vagyis a különböző digitális világok egyesítését, amit metaversumnak neveznek.

A Metaverzum, amely a meta (görögül: valamin túl) és az univerzum szavakból áll, alternatív valóságot jelent, amelyet a tudományos-fantasztikus filmek mutatnak be, gondolom a többség látta a Mátrixot és legalább a trailert a Ready Player One-ból.

Ugyanakkor a Facebook átnevezése segíthet elhatárolódni a cégtől a számos, a közösségi hálózatokkal kapcsolatos ellentmondástól, többek között a gyűlöletbeszéd és a félretájékoztatás terjesztésétől. "Sokat gondolkodtam az identitásunkon" ezzel az új fejezettel - mondta egy virtuális eseményen, amelyen a Facebook jövőre vonatkozó technológiai elképzeléseit mutatta be.

"Remélem, hogy idővel metaversus vállalatként fognak ránk tekinteni". Zuckerberg elkötelezte magát a metaversum, az online, virtuális és kiterjesztett világokat egyesítő összetett univerzum megteremtése mellett, amelyet az emberek zökkenőmentesen bejárhatnak. Azt mondta, hogy a metaversus lehet a következő nagy közösségi platform, és hogy több technológiai vállalat fogja felépíteni a következő több mint 10 évben.

Hétfőn a Facebook már előre jelezte, hogy nagy szereplővé kíván válni, amikor a virtuális valóság és a kiterjesztett valóság üzletágát a Facebook Reality Labs nevű részlegbe különítette el.

Szép új világ! Ready Player One?? Go!

Amikor mindenkit hülyének néznek, újra meg újra...

A kormány szerint ugyanis Medgyessy és Gyurcsány felelős a magas benzinárért!!

A Kormányzati Tájékoztatási Központ azt közölte: a kormánynak azért szűk a mozgástere, mert 2004-ben az uniós csatlakozási tárgyalások során a baloldali (Medgyessy-Gyurcsány) kormány kérhetett volna kedvezőbb számítási szabályt a kötelezően alkalmazandó jövedéki és áfa-rendelkezések alól; de nem tette - írták.

Nos, az uniós csatlakozás előkészítéséért 1994-98 között a parlament részéről Orbán Viktor felelt, majd 1998-2002 között ő volt kormányon. A tárgyalások ezen időszak alatt, 8 éven át folyamatosan tartottak. 2004 tavaszán csatlakoztunk az Unióhoz, Gyurcsány pedig a csatlakozás után lett miniszterelnök...

Amúgy pedig, egy kormányfő akkor ír alá egy szerződést, ha megbízik azokban az emberekben, akiknek a feladatuk volt, hogy legjobb tudomásuk szerint tárgyaljanak 8 évig, az ország érdekeit képviselve. Mi oka lett volna ebben az aláírónak kételkedni? Az uniós csatlakozási dokumentumok végleges formájukban körülbelül 5 ezer! gépelt oldalt tesznek ki. Az, hogy az ötezer oldalon belül az üzemanyagok áfája hogyan alakul, valószínűleg nem volt benne az első ötszáz fontos kérdésben...

Mára ennyit az igazmondó Kormányzati Tájékoztatási Központról...

Még egy idézet, Áder Jánostól, 2005-ből: "Ha 250 forint fölé megy a benzinár, emelkedését a jövedéki adó csökkentésével megakadályozzuk." Aha...

Holoda Attila, aki energetikai helyettes államtitkár volt az Orbán-kormányban 2010 után, azt írta a kormányközleményről:

Egyre szánalmasabbak... "a kormány az EU-ban egyedülálló módon csökkentette az üzemanyagok adóját: 2021. április 1-től a gázolaj esetében literenként tíz forinttal, a benzin esetében literenként öt forinttal csökkent a jövedéki adó" Aha, persze! Csak azt "felejtették" el hozzátenni, hogy az elmúlt időszak olajár csökkenései idején, a kormány "egyedülálló módon az EU-ban" hozott egy rendeletet, miszerint, ha csökkenne az olajár (50 dollár/barell alá), akkor növekedjen a jövedéki adó.

Ad1) Nehogy a csökkenő olajárral jól járjunk véletlenül, ezért növelték a jövedéki adót.

Ad2) ezt vették vissza, nem rendelettel, hanem automatikusan, amikor 50 dollár fölé ment az ár.

Ad3) na elmennek a hazugságaikkal a fenébe!

Egy Üvegtigris parafrázissal élve:

Itt mindenkit hülyének néznek? Itt? Mindenkit!

Kínában a politika igen durván beleszállt a gazdaságba, elemzők szerint már-már a maoista gazdaságpolitika kísértete jelenik meg. Mások szerint még lehetséges a növekedés folytatása.

A jelek: csőd szélére került a világ egyik legnagyobb ingatlanfejlesztője, az Evergrande, amely most tárgyalásokat folytat a túlélésről.

A kínai energia gazdaság alapvetően még mindig szénalapú, de az Ausztráliával folytatott kereskedelmi háború miatt nincs elegendő szén az energiaellátáshoz, ezért egyre többször van áramszünet a városokban.

Paola Subacchi közgazdász szerint az ingatlanszektor közvetlenül 6,5 százalékkal járul hozzá az ország gazdasági teljesítményéhez. Kollégája, Kenneth Rogoff hozzáteszi az olyan ágazatokat, mint például az építőipari gépgyártók, és arra a következtetésre jut, hogy Kína bruttó hazai terméke majdnem 30 százalékban függ attól, hogy jól mennek-e a dolgok a világ legnagyobb lakáspiacán. De az árak ott jelenleg 30 százalékkal zuhannak a tavalyi év azonos időszakához képest.

Rogoff becslése szerint, ha az ingatlanágazat eladásai ötödével csökkennek, az 5-10 százalékkal zsugoríthatja a kínai gazdaságot. Mivel vagyonukat többnyire lakásokba fektették, a kínai középosztály később azt mentené, ami a legkönnyebb - az új Daimler, Audi és BMW pedig még várhat.

Azt, hogy Kína az 1950-es évekhez való visszatéréssel fogja megnyerni a jövőt, még az optimisták számára is nehéz elképzelni. Amikor az Atlantic Council és a Rhodium agytrösztök kedden bemutatták kutatásukat arról a kérdésről, hogy Kína gazdasága hogyan áll a szabadság tekintetében, amit Hszi Csin-ping négy évvel ezelőtt a davosi gazdasági fórumon nagy tapsot aratva ígért, a válasz egyértelmű volt: A "törvénytelen" állami beavatkozás, a magáncégek tőzsdei bevezetésének betiltása itthon és külföldön, egész iparágak, például a magánoktatás "egyik napról a másikra" történő felszámolása, minden adat hirtelen államosítása és a tervezők túlszabályozása Pekingben "sokkoló", és megnehezíti, hogy a gazdaság néhány éven belül évi 3 százaléknál nagyobb mértékben növekedjen.

Ez viszont az egész világgazdaságot visszanyomhatja a stagfláció időszakába, hiszen a Valutaalap előrejelzései szerint a kínai gazdaság növekedése az egész világgazdasági növekedés több mint 20 százalékát adná a következő években.

Ezt írja az FAZ elemzése, amelyről viszonylag hamar kiderülhet, hogy jól értékelte-e a helyzetet, vagy sem? A pekingi statisztikai hivatal hamarosan bejelenti, hogyan teljesített a kínai gazdaság a harmadik negyedévben. A hivatalos statisztikákban aligha várható éles visszaesés, még akkor sem, ha Christophe Barraud, a Market Securities vezető közgazdásza és évek óta a legpontosabb Kína-orákulum, nulla növekedést jósol az országnak.

Minden tudománynak ellentmond, hogy az oltás és a vizsgálatok ellenére hetekre bezárják az embereket - kritizálta nemrég kereskedelmi partnerét az indiai kormány. Kína a maga módján reagál. A karanténhotelek hamarosan megszűnnek. Ehelyett a városoknak a hónap végéig kell állandó táborokat felállítaniuk, hogy hosszú távon segítsék a minimális számú ember elkülönítését. Sanghajban ez 50 000 embert jelent.

(Forrás: FAZ, Forbes,NYT)

Kína: nagy adakozó vagy a legnagyobb uzsorás??

Az alábbi szöveg a BBC online alapján íródott, és azt bizonyítja, hogy a lehető legsürgetőbb nyilvánosságra hozni a Kínával kötött magyar vasútépítési hitelszerződés részleteit!!

Kína legalább kétszer annyi fejlesztési pénzt oszt ki, mint az Egyesült Államok és más nagyhatalmak, és ennek nagy része a kínai állami bankok kockázatos, magas kamatozású hitelei formájában érkezik. A kínai hitelezés puszta összege megdöbbentő. Nem is olyan régen Kína még külföldi segélyeket kapott, de mostanra fordult a kocka.

Az amerikai Virginia államban található William & Mary egyetem AidData kutatólaboratóriuma szerint Kína 18 év alatt 165 országban 13 427 infrastrukturális projekthez adott vagy adott kölcsönt 843 milliárd dollár értékben. E pénz nagy része Xi Jinping kínai elnök ambiciózus Övezet és Út stratégiájához kapcsolódik. A 2013-ban indult stratégia Kína infrastrukturális projektek terén szerzett szakértelmét és bőséges devizatartalékait használja fel új, globális kereskedelmi útvonalak kiépítésére. A kritikusok azonban attól tartanak, hogy a sok kínai projektet finanszírozó magas kamatozású hitel a gyanútlan lakosságot az egekbe szökő adósságokba taszítják. És ez még maguknak a kínai tisztviselőknek is újdonság.

Az AidData kutatói - akik négy éven át követték nyomon Kína összes globális hitelezését és kiadását - azt mondják, hogy a kínai minisztériumok rendszeresen fordulnak hozzájuk információkért arról, hogy a kínai pénzeket hogyan használják fel a tengerentúlon. A Kína és a szomszédos Laosz között futó kanyargós vasútvonalat gyakran emlegetik Kína nem hivatalos hitelezésének legjobb példájaként. A politikusok évtizedekig gondolkodtak egy ilyen összeköttetés megépítésén, amely a tengerparttal nem rendelkező Délnyugat-Kínát közvetlenül összekötné Délkelet-Ázsiával. A mérnökök azonban figyelmeztettek, hogy a költségek megfizethetetlenek lennének: a síneknek meredek hegyeken kellene átvezetniük, ami hidak és alagutak tucatjait igényelné.

Laosz a régió egyik legszegényebb országa, és a költségek töredékét sem engedhetné meg magának. Itt léptek be az ambiciózus kínai bankárok: a kínai állami vállalatok egy csoportjának és a kínai állami hitelezők konzorciumának támogatásával az 5,9 milliárd dolláros vasútvonal decemberben megkezdi működését.

Laosznak azonban 480 millió dolláros hitelt kellett felvennie egy kínai banknál, hogy finanszírozza a saját tőke kis részét. Laosz egyik kevés profitforrását, a káliumbányáinak bevételét használták fel a hatalmas hitel fedezésére. "A kínai Eximbank által a saját tőke egy részének fedezésére nyújtott hitel jól mutatja, hogy a kínai állam mennyire sürgeti a projektet" - magyarázza Wanjing Kelly Chen, a Hongkongi Tudományos és Technológiai Egyetem kutatási adjunktusa.

A vasútvonal nagy része a kínai irányítású vasúti csoport tulajdonában van, de az üzlet homályos feltételei szerint a laoszi kormány végső soron a vasút adósságáért felel. A kiegyensúlyozatlan megállapodás miatt a nemzetközi hitelezők Laosz hitelminősítését a "szemét" kategóriába sorolták vissza.

2020 szeptemberében, a csőd szélén Laosz eladott egy jelentős eszközt Kínának, 600 millió dollárért átadva energiahálózatának egy részét, hogy adósságkönnyítést kérjen a kínai hitelezőktől.

És mindez még azelőtt, hogy a vasút megkezdte volna működését...

Azt már én teszem hozzá, hogy nézzük meg Montenegró példáját is: az adriai partoktól a szerb határig tartó, 170 kilométer hosszú, negyven hidat és kilencven alagutat tartalmazó autópályát csak hitelből tudták megoldani, de az Európai Beruházási Bank és a Nemzetközi Valutaalap nem adott hitelt, mert úgy számoltak, hogy ez egy meg nem térülő beruházás. Erre Montenegró csaknem egymilliárd dolláros hitelt vett fel a kínai Eximbanktól, hogy a kínai állam irányítása alatt álló CRBC építővállalat építse fel a Bar - Boljare autópályát. Ez lett a világ egyik legdrágább autópályája: egy kilométer nagyjából 20 millió euróba (hétmilliárd forint) került, ráadásul csak 40 kilométer készült el belőle ... (Egy méter 14 millió négyszázezer forint.)

Ha Montenegró nem tudja időben visszafizetni a kölcsönt, a kínai állam irányítása alatt álló pénzintézet földet foglalhat le az országban, annyi korlátozással, hogy azt nem lehet katonai vagy diplomáciai célokra használni. Még abba is belement az előző montenegrói kormány, hogy a szerződéssel kapcsolatos esetleges vitákban egy, a kínai állam irányítása alatt álló kínai bíróságé legyen a döntő szó.

Ceterum censeo:  ezért kell nyilvánosságra hozni a Budapest - Belgrád vasútépítési szerződést, mert annak a beruházásnak a megtérülése is kétséges, - több száz év -, és nem tudni, hogy nemfizetés esetén mit visz az uzsorás...

“Szabadságát az ember rendszerint akkor becsüli, amikor már nem szabad, vagy ha szabadságát végtelen áldozatokkal vívta ki.”

Széchenyi István

Mikor szabad az ember? Mi a szabadság?

"Egyszerű" kérdések ezek, melyekre ezernyi válasz született már, függően attól, hogy a válaszadó istenhívő-e, vagy sem, a történelem mely korszakában, vagy a Föld mely pontján élt. 

Lengyel barátommal nemrég arról beszélgettünk, miért állnak ki harcosabban a lengyelek a maguk szabadságáért a kormánnyal szemben, miért tüntetnek újra meg újra az egyházra támaszkodó, centralizáló, autoriter hatalommal szemben többet, mint a magyarok a hasonló hatalmi struktúrával szemben?

Mi 1980-tól jobban megharcoltunk a szabadságért, mint ti, mondta a barátom, és így talán jobban megbecsüljük azt. Ezzel nem igazán tudtam vitatkozni.

Igaz, hogy a magyarok 1956-ban felkeltek az elnyomás ellen, de az bizony régen történt, amúgy pedig Poznanban a lengyelek néhány hónappal korábban szintén fellázadtak, inspirálva a budapesti októbert. Az ügyes "alkalmazott diktatúra", a bot és cukros kenyér használata, az "aki nincs ellenünk, az velünk van" fordulata miatt a legvidámabb barakkban a szabadság utáni vágy fokozatosan lelohadt.

Amikor 1980-81-ben a lengyel társadalom lázadt, és megszervezte magát a diktatúra ellen, a magyarok jelentős része, - mondhatni többsége-, nem hogy nem támogatta a lengyeleket, a Szolidaritás mozgalmat, hanem inkább ellenük fordult, követve a hivatalos állami propagandát. Nem értette meg mások szabadság iránti vágyát, mint ahogy 1968-ban a cseheket sem értette a többség. Vagy inkább nem akarta érteni, félt megérteni.

És jött a csodák éve, az 1989-es esztendő, az Annus Mirabilis, amikor vér nélkül, békésen ölünkbe hullott az, amire vágytunk, pontosabban sokan vágytak, hiszen Nagy Imre újratemetésén nagyjából annyian voltak, mint Kádár János gyászszertartásán. Mondjuk, az ország fele érezte úgy, hogy itt a szabadság, csupa nagy-nagy betűvel. A másik fele még nem így gondolta, vagy nem tudta, hogy mit is gondoljon pontosan.

Elveszett sok százezer ember munkahelye, de eltűnt a diktatúra szabadsága is, a politika látszatra megszelidíthető, háziasítható valamivé vált. A vadkeleti kapitalizmusból elindult az ország, elindult Kelet-Európa az Európai Unióba, az áruk és a tőke szabad áramlása, a szolgáltatások szabadsága és a személyek szabad mozgása felé. A sajtószabadság irányába.

Sokféle szabadság tünde fantomja lengte be a teret, amely így határozottan nagyobbnak látszott a korábbinál, és ez a látszat kivételesen nem is csalt. Legfeljebb kicsit.

Mert ha nincs tőkéd, akkor ugyan mi mozogna szabadon? Mert a hatalom nem zárat börtönbe azért, mert más a véleményed, de kiszúrni azért ki tud szúrni veled.

A személyek mozogtak, a mozgás keletről nyugatra zavartalannak tűnt,  amíg a briteknek nem lett elegük abból, hogy a boltok után már a kocsmákat is külföldiek, főleg a lengyelek üzemeltetik. Értik ugye: a pubokat! Életünket és vérünket, de nem a pubokat, mondták az angolok, - a skótok nem annyira -, és a "szabadságot" választották a birodalom romjain. 

Aztán jött a Covid, és azóta már a személyek sem mozogtak, mozognak annyira szabadon, meg a személyfüggő szolgáltatások sem. Ami a sajtószabadságot illeti, ott pedig errefelé, a keleti végeken a propaganda szabadsága kezdett tarolni. A politikai hatalom propagandájának szabadsága tarolt.

Mert ez ugyan nincs felsorolva az uniós pontok között, de részben vagy egészben mégis ez határozza meg az ügyeket, pontosabban az életünket. Most is, régen is.  A hatalom élhessen-e nagy / még nagyobb/ korlátlan szabadsággal, vagy korlátozzuk erősebben? Ha bízunk benne, nagyobb szabadságot adhatunk neki, ha nem bízunk benne, akkor igyekszünk korlátozni. Ha tudjuk. Mert azt is látni kell, hogy természeténél fogva a hatalom mindig több hatalmat akar, és ennek megszerzéséhez újabb és újabb trükköket eszel ki.

"A szabadság mai válsága abban áll, hogy egy olyan hatalmi technikával van dolgunk, amely nem tagadja vagy elfojtja a szabadságot, hanem kizsákmányolja. A szabad választás az ajánlatok közti szabad választás javára semmisül meg." Byung-Chul Han, a Svájcban és Németországban élő dél-koreai filozófus egyik bonmot-ja ez, a jobbik fajtából. 

Ízlelgessük kicsit: a kizsákmányolt szabadság. Korábbi elméletek szerint a munkásokat zsákmányolták ki a  kapitalisták, most pedig a hatalom, vagy az üzlet magát az áhított szabadságot?  És a szabadság tűri ezt? Pontosabban mi tűrjük? Persze, sőt felkínáljuk, hogy ezt is vegyétek meg!

A szabadság a digitális korszakban teljesen elvont fogalommá vált - sok-sok értelemben. Az Egészen Nagy Testvérek Szövetsége a Mindent Látó és Halló kütyükkel figyel, vagy figyelhet bárkit, akinek van kütyüje. Szabad vagy, mert szabad figyeltetned magad, hiszen kütyü nélkül már alig lehet létezni.

A szabadságot önként is beáldozza több milliárd ember a közösségi médiának nevezett globális információs piactéren, ahol ezer milliónyi eladó adataival, szokásaival, idejével és pénzével kereskednek - és mint szokás, itt sem a piaci árusok élnek igazán jól. 

Egyszerűbb volt persze egy gdanski hajógyárban azt mondani a munkásgyűlésen, hogy sztrájk! Mostantól leállunk, ha nem teljesítik a követeléseinket! Nincs hajógyár, nincs munkásgyűlés, de pontosan megfogalmazott közös követelések sincsenek. A szabadságért viszont most is naponta meg kell(ene) küzdeni. De mit kell tenni, az Egészen Nagy Testvérekkel szemben, hogyan kell érdeket érvényesíteni, hogyan kell velük harcolni, ha éppen az szükséges?

A sokfelé szabadalt társadalmat könnyű irányítani, érvényes a részvénytársasági ökölszabály, ha kellő számú kisrészvényes van, akkor a részvénypakett 25 százaléka elegendő a teljes irányításhoz. Persze az elmúlt hónapokban volt arra példa, hogy összeálltak a kisrészvényesek, és megleptek egy-két Nagy Testvért.

Kérem, ezen mélázzanak egy kicsit. Vagy inkább mégse. Csak álljanak össze, és okozzanak meglepetéseket!

Kétszer desztillált

Úton Gyergyószentmiklósra álljunk meg egy kis faluban! - mondta a barátom. Képzeld, ott minden második ház előtt kipakolják a gyümölcsöt, és amit párolnak belőle...

Esteledett, amikor odaértünk, és tényleg. A házak előtt asztalok, rajtuk párlatok, mellettük a párolók... Illatoltunk, jól párolgott, így aztán választottunk egy vizespalackkal. Kétszer desztillált szilva, prune dublu distilate, mondta a bőszoknyás néni.

Szakadt az eső a hegyekben, hajnali egy volt, mire Gyergyóba értünk. Altatónak jó lesz egy pohárkával, gondoltuk, hát kinyitottam, öntöttem.

Belekóstoltam, és elkezdtem vigyorogni, figyeltem Imi arcát, amint iszik. Elkerekedett a szeme, kicsit el is fehéredett: ez nem lehet igaz! Ez víz! Átvertek bennünket!

Szólt a néni, hogy kétszer desztillált, mondtam.

Aztán mutattam a másik palackot: olyan fáradt voltam, hogy elcseréltem őket. Így másodszorra sikerült a kétszer desztillált altatóból inni, és az már hatott...

(A kép illusztráció...)