Wooland

2018.nov.18.
Írta: JoeLaszlo 12 komment

Postabank és Vico

 

Mindig lesz egy részvényed a Postabankban, ha megcsinálod ezt nekünk! Ezzel kecsegtetett a volt rádiós kolléga az MTV-ben 1997 táján, amikor bejött az irodámba. Mindenki tudta róla, hogy a Postabank-vezér kebelbarátja, igen jó politikai kapcsolatokkal rendelkezik a kormánynál, és nem illik neki nemet mondani.

Ígért olcsó hitelt, célozgatott nagyon jó hasznot hozó befektetésekre és többször is elhangzott a "mindíg lesz egy részvényed a Postabankban" kijelentés. Nem tudhatta, hogy kiváncsi tőzsdei befektetőként volt már részvényem, amit később a Postabank csődjekor annak rendje és módja szerint el is buktam...

Mindenestre, némi diplomáciai manőverezéssel ki tudtam kerülni, hogy saját műsorhoz jusson, így elestem a fantasztikus befektetésektől. Azóta már ő sem él, az egykori vezérigazgató most hunyt el, ellenfelét, a Vico volt tulajdonosát pedig már több mint 20 éve eltemették.

Vele a Rádióújságról tárgyaltam hónapokon keresztül, a Magyar Rádió megbízásából. A politika ugyanis megígérte neki, Fenyő Jánosnak, hogy az ellopott Rádiójság másik felét is megkaphatja. Mi, rádiósok pedig úgy gondoltuk, hogy ezt nem kellene. Nekem, vállalkozási igazgatóként az volt a dolgom, hogy addig tárgyaljak, amíg a lap vesztesége meg nem szűnik, és amikor legalább nullszaldó a rádió által kiadott Rádióujság, akkor mondjam meg, hogy nem adjuk el. Már csak azért sem, mert tudtuk, hogy az ígéretek ellenére egy vasat sem fizetne a vevő, ez volt ugyanis az üzleti módszere, a nem fizetés.

Ez történt, tárgyaltunk, tárgyaltunk, aztán eljött a nap,amikor meg kellett mondanom, hogy nem lesz üzlet. Mit mondjak, Fenyő János nem örült, behívta a testőreit és rám mutatva azt mondta: jól nézzétek meg ezt az ember, ez nem adta el nekem a Rádióújságot. Így ment ez, húsz évvel ezelőtt, a vadkapitalizmus kezdetén.

P.S. Amikor Fenyőt lelőtték, felhívott az akkori MTI vezérigazgató és némi akasztófa humorral közölte, hogy így jár mindenki, aki nem fizet az MTI-nek...

Korunk szimbóluma

Minden kornak megvan a maga jelképe, ezt általában a későbbi korok adományozzák, visszamenőleg, időnként csúfondárosan.

Most egy német online lap fedezte fel a mai kor szimbőlumát, és nem tudok ellentmondani, telitalálat! 

Korunk tökéletes jelképe a lombfuvó, amely áthelyezi (fújja) a problémát egyik helyről a másikra, de nem oldja meg, viszont közben értékes energiát használ el és nagyon nagy zajt kelt...

Adott egy probléma, a száraz lomb, amit tűzgyujtási tilalom idején nem szabad égetni, tehát össze kell gyűjteni, zsákolni. A lombfúvó iszonyú zajjal, sok áramot fogyasztva összefújja a száraz leveleket, azonban ha elkalandozik a figyelmünk, a jótékony szellő egy pillanat alatt képes széthordani a kupacot.

És akkor minden kezdődik előlröl, da capo al de fine...

Kétségtelen, hogy korunk politikai jelképe ez az eszköz.

Önmagát beteljesítő geg

Önmagát beteljesítő jóslattá vált az a geg, amely szerint nyomozás hiányában a bűncselekményt megszüntették.

A siófoki polgármester (független) zároltatta és összekészíttette az Elios ügy dokumentumait, és várta, hogy menjenek a nyomozók.

Nem mentek, és bejelentették, hogy a nyomozást megszüntették.

De ahogy ezt közölte, most várhatóan mennek.

Érte...

A regresszív agresszió

Engedjétek meg,hogy megismételjük a múlt hibáit, hogy megoldjuk a mai problémákat!”

Az elmúlt hét híre volt, hogy Ausztria egy évekkel ezelőtti jogszabályra hivatkozva lezárt 60 kisebb határátkelőt a magyar-osztrák határon az autósok elől, ezzel nem kis gondot okozva a Burgenlandba átjáró magyar dolgozóknak. Vajon miért zártak le az autósok elől 60 kisebb határátkelőt az osztrákok és miért éppen most??

Nos, Zöldi László a blogjában, a Médianaplóban  írta le, mit talált: a Magyarok Világszövetsége október 14-én nagygyűlést szervezett Sopronba, és elnökhelyettese, Bottyán Zoltán Trianon-ügyben nemzeti konzultációt kezdeményezett. Arra kérte a magyar kormányt, hogy "jelentsen be igényt Nyugat-Magyarország minden jogalapot nélkülöző módon Ausztriához csatolt részére".

A szónok mögött, a feliraton ez volt olvasható: „Őrvidék nem Ausztria!”

Zöldi kolléga felteszi a kérdést: mi van, ha a Burgenland visszacsatolását követelő szónoklat és a 2015-ben megszavazott, majd 2018 október közepéig jegelt törvény váratlan kiolvasztása között mégsem teljesen meglepő az összefüggés?"

Nos, nem elképzelhetetlen. Beleillik az újból feltámadó, 70-80 évvel ezelőtt egyszer már kudarcot vallott reviziós retorikába és kísérletbe. Kísért a múlt, a regresszió, amit konzervativizmusnak állítanak be, de korántsem az. 

Erről ír a konzervatív-szabadelvű svájci lap, a Neue Zürcher Zeitung (NZZ), amely Európában az egyik legrégebbi, folyamatosan megjelenő napilap, először a 18. század közepén adták ki...

Az NZZ kommentárjában Jörg Scheller azt fejtegeti, hogy igen agresszív, regresszív fordulatnak vagyunk szemtanúi.

Kevés olyan fogalom létezik, amely körül akkora a zavar, mint a konzervatív és konzervativizmus fogalma körül, írja Scheller Gyakran mondják, hogy "konzervatív fordulat" van folyamatban a világon - akár Oroszországban, Magyarországon, az Amerikai Egyesült Államokban, akár Vietnamban. A legtöbb esetben a "konzervatív" kifejezést a jobboldali és reakciós politikával azonosítják. A mindennapi nyelvben harci fogalomként szolgál a kifejezés, a haladás ellenségeinek megnevezésére. Azonban a konzervatívizmusnak kevés köze van mindehhez.

Mert vannak olyan konzervatív környezetvédők, akik meg akarják őrizni a természetet. Vannak konzervatív emberi jogi aktivisták, akik meg akarják őrizni a törvények egyenjogúsító szemléletét. Vannak konzervatív baloldaliak, akik meg akarják őrizni a jóléti államot. Vannak olyan konzervatív progresszívek is, akik meg akarják őrizni a haladás bizonyos modelljét.

A "konzervatív" tehát politikailag és ideológiailag nem specifikus.

Azok az állítólagosan "konzervatívok", akik ma uralják a médiát, mint például Donald Trump vagy Stephen Bannon, nem igazán konzervatívok. Ők az agresszív regresszívek. A regresszív és a konzervatív közötti különbség központi szerepet játszik abban, hogy megértsük, mi történik a világ sok részén. Amit megélünk, az minden, csak nem egy konzervatív fordulat, amely önmagában is ellentmondás lenne.

Regresszív fordulatot, pontosabban agresszív-regresszív fordulatot tapasztalunk világban.

Mit jelent a regresszió? 

A fejlődés során már túlhaladott fázisok vagy stádiumok újbóli megjelenését. A mostani konkrét esetben azoknak az eszméknek az agresszív terjedését, amely eszmék már bizonyították alkalmatlanságukat a problémák megoldására.

A regresszívekre általában jellemző, hogy számukra a cél szentesíti az eszközöket. Azt feltételezik, hogy lehetséges a konzervatív eszmék nélkül konzervatív formákat alkotni, valahogy úgy, mintha egy zenét szereznének hang nélkül...

A brutális retorikával és a tisztességtelen módszerekkel azt ígérik, hogy megállítják az időt, hogy visszatérjünk az aranykorba, amely azonban de facto nem létezett... A média, a technológiák, az életmód, a mentalitás és a tudás, szóval az egész világ túlságosan megváltozott. A „Vissza a természethez!” követelés hasonlóan agresszív és regresszív, mint a "Vissza a Nemzethez" jelszava.

Az ár a visszatérésért a múltba, vagy az idő megállíásáért pontosan az, amivel a baloldalt vádolják, hogy át akarja formálni a világot egy idealista kép alapján, a mostani esetben az ár az, hogy a regresszívek a valóság fölé emelkedjenek és istenítsék magukat.

Trump Amerikában, Kaczynski Lengyelországban vagy Bolsonaro Brazíliában ugyanazt a regresszív üzenetet küldi: „Engedjétek meg, hogy megismételjük a múlt hibáit, hogy megoldjuk a mai problémákat!”

 

 

 

 

Cselekedjetek már idióták, kérik udvariasan a tudósok

 

Vége annak a világnak , amelyben eddig éltünk...

2050-ig a széndioxid kibocsájtást nullára kellene csökkenteni, hogy megállítsuk a globális felmelegedést...

1988-ban hozták létre az éghajlatváltozás kérdéseivel foglalkozó kormányközi testületet, az IPCC-t (Intergovernmental Panel on Climate Change - Éghajlatváltozási Kormányközi Testület). A testület 3 fő témakörben készít átfogó elemzéseket:

- értékeli és rendszerezi a globális felmelegedés kiváltó okairól rendelkezésünkre álló tudományos ismereteket.

- elemzi az éghajlatváltozás következményeit a környezetre és a gazdaságra nézve. 

- áttekinti és értékeli a szükséges és lehetséges válaszstratégiákat.

Az idei különjelentés, amelyet hatezer különböző tanulmány összefoglalójának is tekinthetünk, nagyon súlyos megállapításokat tartalmaz: 2030-ig a CO2 kibocsátást a 2010-es szint 45 százalékára kellene csökkenteni, 2050-re pedig a nullára redukálni.

Ez az emberiség számára a mostanihoz képest teljes életmódváltást okozhat, a táplálkozástól a közlekedésig, a lakhatástól a munkáig.

Cselekedjetek már idióták, kérik udvariasan a tudósok. A BBC választotta ezt a nem túl barátságos címet, de alighanem igaza van. 

P.S. 

A nemzetközi sajtó tegnap este óta tele van a klímajelentés részleteivel, ez a vezető hír mindenütt. 2050-ig el kellene felejteni a fosszilis energiát, állítja a jelentés, továbbá az emberiségnek változtatni kellene az életmódján.

Csak ennyi szerepel a jelentésben, de a neten magyarul ebből semmi nem látszik. Ez a csőd...

Szóhasználat - izmusok - trollbamondás

Ha van libsi, van komcsi és szoci, akkor van konzi meg popsi is, a fasikról nem is beszélve.

Aztán ott vannak a sovik meg a nacik. Eszerint pl. a keri-konzi irányzat popsi váltása nem nyerte el mindenki teszését.

A popsi-fasik nyomulnak megint, a keri-popsik küzdenek velük.

A sovi-popsik kormányon vannak, a nacik uralják a terepet, a libsik defenzívába kerültek.

Variációk szép számmal akadnak, de ez az egész egyre kevésbé mulatságos...

P.S.

Mi a legfontosabb kormányzati kommunikációs módszer? A trollbamondás.

(Mert a legfontosabb, hogy megőrizzük humorézékünket, vagy valami nagyon hasonlót...)

Mohács 2.0

43530736_10217224230187634_7935203373601521664_o.jpg

A magyar - török kapcsolatokhoz, ahhoz "a daliás korszakhoz, amikor nemzeteink nagy fiai feszültek egymásnak". Ez hangzott el magyar részről tegnap az 1500-as évekről. Egy korabeli szereplő így látta : "Megszereztem Magyarország trónját és koronáját és egy alázatos rabszolgának adtam." Ezt mondta Nagy Szolimán, mi pedig gondolkodjunk el, hogy ki kicsoda, figyelembe véve a török államfő azon mondatát is, hogy "nem tekintünk úgy Magyarországra, mint külföldre"...

Ki a magyar?

03032015110746punto-interrogativo-590.jpg

Újabb és újabb kutatások kezdődnek, meghatározások születnek arra nézve, ki és mi tekintendő magyarnak. Összefoglalónkkal megkönnyítjük a jövendő nemzedékek dolgát, és segédeszköz gyanánt közkinccsé tesszük az alábbi, csak részben tudományos vizsgálati eredményeket:

Magyarnak tekinthető az avarmagyar, a besenyőmagyar, a csángómagyar, a sumérmagyar, a díszmagyar, a gyászmagyar, a jászmagyar, a szászmagyar, a vészmagyar, a boldogmagyar és a boldogtalanmagyar.

A gazdagmagyar és a szegénymagyar, beleértve a nagyon szegényt is. A székelymagyar, a rácmagyar, a kunmagyar és a palócmagyar, a jó és a kevésbé jó palóc. A keltamagyar, a hunmagyar, a hunnemmagyar, a tótmagyar, a csehmagyar, a dákmagyar, a horvátmagyar, a polákmagyar.

A böszörménymagyar, a hajdúmagyar. A katarmagyar, másképpen bogumil. A galiciaimagyar, a szefárdmagyar, az askenázimagyar. A belgamagyar és a magyarbelga. A morvamagyar. A jugómagyar. A bánsági, a vajdasági, az alföldi és a felvidéki. Tengeren inneni és tengerentúli. Az Üveghegyen túli is. Az Ob der Ennsen túli is.

A szigetközi, a csallóközi, a muraközi. A somlai és a tokaji. Az amerikaimagyar, az amerikás magyar és a magyarab. A törökmagyar, a fehérmagyar, a vörösmagyar és a kékmagyar. A svábmagyar és a zsidómagyar. A szorbmagyar, azaz vendmagyar.

A huculmagyar. A svájcimagyar, a franciamagyar. Az izraelimagyar és Kishont Ferenc. Az angolmagyar és Mikes György. A házimagyar, az egyházimagyar. A kismagyar, a nagymagyar, a kovácsmagyar. A cigánymagyar, németmagyar, az oroszmagyar, az ukránmagyar, az olaszmagyar, valamint Madagaszkár királya.

A hegyimagyar, a síkmagyar. A síkhülye is. Az alföldimagyar, a felföldimagyar, a dunaimagyar, a tiszaimagyar, a balatonimagyar. Az érett magyar, az érő magyar, a rengeteg éretlen magyar. A tengerimagyar és a tavimagyar. Az ausztrálmagyar, a zélandimagyar, a kanadaimagyar, a(quebeci is), a svédmagyar és a finnmagyar, továbbá a manysik, a hantik és a vogézek. A brazilmagyar meg a magyarbrazil. Az ősmagyar és az újmagyar. Az Urálon túli és inneni magyar. A sarki és a piréz magyar. A norvég magyar, a dánmagyar. Shakespeare és Hamlet.

A felvettmagyar és a bevett magyar. A hivő, a hívatlan, hites és hitetlen. A külmagyar, a belmagyar, a bélmagyar. A státuszmagyar, a státusztalanmagyar, a kivándoroltmagyar és a bevándorlómagyar, a maradómagyar és a kimaradtmagyar. Az igazoltmagyar és az igazolatlanmagyar. A hiányzómagyar. A jegyzettmagyar, a jegyzetlenmagyar, a nyilvánosmagyar, a titkosmagyar. A tudómagyar, a tudatlanmagyar, a töriamagyar. A menekültmagyar és a honfoglalómagyar, a röhögamagyar, továbbá Karinthy Frigyes.

A velenceimagyar, a mailandimagyar, a párizsimagyar, a rómaimagyar, a pestimagyar, a budaimagyar, a pölöskei magyar, a kalózmagyar, a bécsi szelet, a matrózhús és Esterházy Péter. Neumann, Teller, Szilárd. Gábor, Szent - Györgyi, Bíró. Hevesy. Ganz és Zwack. Csezmiczei és Petrovics. Zrinski és Frankopan. Kocsis, Puskás, Czibor. Budai, Hidegkúti. Bozsik, Grosics, Buzánszky, Lóránt és Lantos. Zakariás. Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi. Bartók és Kodály. Soros meg Rubik. Fatusi Babatünde. Kertész és Konrád.

A vallómagyar, a valómagyar, a színmagyar, a húsmagyar, a vérmagyar. A rögmagyar. Az észmagyar. Az eszetlenmagyar. A nemesmagyar és a magyarnemes. A nemtelenmagyar. A súgómagyar, a besúgómagyar és a besúgott. A neutrálismagyar. A szépmagyar, a csúfmagyar. A szerelmesmagyar.

A szómagyar, a tettmagyar, a tettetettmagyar. A debreceni lunátikus. A gótmagyar, a vandálmagyar, a vizigótmagyar, a kínaimagyar. A bosnyákmagyar, az albánmagyar, az osztrákmagyar, a magyar – orsztrák, valamint Habsburg Ottó. Anjou és Jagelló. Hunyadi és Luxemburg. Árpád. A kitértmagyar, a hitmagyar, a betértmagyar a megtértmagyar, az áttértmagyar. A jómagyar, a rosszmagyar. A nagyon rossz is, továbbá Örkény István. A szájmagyar, a gyomormagyar. A soványmagyar. A kövérmagyar, a nagyon kövér is, beleértve az ifjú Schobert Norbertet.

Az élőmagyar, a halottmagyar, a pokolimagyar, a mennyeimagyar, a purgáltmagyar, a feltámadtmagyar. A balmagyar, a jobbmagyar, a jobbikmagyar, Baló és Morvai. A pirézmagyar és Zazrivecz. Az ég, a föld, a vizek, a tüzek, a csillagok.

Végül magyarnak tekintendő minden magyar. Státuszunkat megőrizve, az értekezést, a felsorolást, valamint a kirekesztést ezennel berekesztjük, ha valaki véletlenül kimaradt, listánk bármikor bővítendő.

Mindenkinek jó egészséget és kellemes ünnepet, hiszen magyarni jó!

Az iromány hiteléül: Fátum, Aláírás

(A 2001-ben írott szöveg továbbfejlesztett változata)

Címkék: ki a magyar

Harminc éve történt

Harminc év óta így mentem...

Harminc évvel ezelőtt Orbán Viktor megtekintette a Békéscsaba-Sakaryaspor mérkőzést, amelyen a hazaiak Selcuk öngóljával 1-0-ra győztek, de sajnos az első meccset a törökök nyerték két góllal, és ők jutottak tovább.

Ez egy ígéretes vereség, nyilatkozta az ifjú politikus, majd felszállt vele Ferihegyről Grósz Károly különgépe, és elvitte Glasgowba. Közben Grósz Károly már készítette nagy beszédét, amit a budapesti sportcsarnokban akart elmondani arról, hogy ellenforradalmárok elfoglalták a Magyar Rádiót.

Glasgowban a Celtic fogadta a Honvédot a BEK-ben, az eredmény: Celtic Glasgow-Bp. Honvéd 4-0 (1-0). 

Kedves Vlagyimír, ha a fene fenét eszik, harminc év múlva is így megyek meccsre, és szeretném én látni azt az embert, aki le tud engem kötelezni, mondta barátjának, egy ismeretlen alezredesnek a különgépen a liberális politikus, aki azért sajnálkozott, hogy a magyar csapatok nem mutattak jobb teljesítményt.

Majd a Felcsút, mondta bizakodva a Népszabadság tudósítójának.

Archiváljatok, mert a digitális írás is elszáll...

archiv.jpg

 

Évfordulóm van, az első rádiójegyzetem évfordulója. A néhai Táskarádió adta le, és én nagyon büszke voltam, hogy még joghallgatóként saját hangon megszólalhattam a Petőfi Rádióban - negyvenkét évvel ezelőtt.

Akkor már majdnem egy éve szerződéses hírszerkesztőként dolgoztam, a Rádió is, én is fittyet hánytunk a munkajogi szabályoknak, mert nappali tagozatos egyetemistaként nem lett volna szabad ilyen szerződést kötni velem. Soha nem derült ki, milyen oknál fogva történt így, de megtörtént.

A jegyzet természetesen világraszóló volt, világmegváltó gondolatokkal.

Igen. Vagyis, nem...

Egyetlen dologról szólt, kapcsolódva egy akkor nagyon ismert történész cikkéhez: vajon van-e a történelemnek kereke?

A történész szerint megint újabb fordulatot vett az a kerék, az 1975-ös Helsinki Egyezmény után (emberi jogok, harmadik kosár, szabadabb információáramlás, stb.), és a szocializmus az egész világon új teret nyer. (Afrikában ez volt a portugálok kiszorításának ideje Angolából, Mozambikból, Afganisztánba még nem kellett bevonulnia a szovjet csapatoknak és Lengyelországban még nem alakult meg a Szolidaritás szakszervezet.) Szóval fordul a kerék, ennek okán térnyerés zajlik.

Én csupán azt a kérdést tettem fel, vajon egyáltalán van-e, lehet-e a történelemnek kereke? Mert ha nincs, akkor bizony másképp kell értelmezni mindazt, ami Ázsiától Afrikáig zajlik, zajlott, ha nincs kerék, akkor nincs fordulat se...

A jegyzet sajnos nincs meg, sok egyéb írással együtt szó szerint elszállt az éterben. Nincs meg az a 32 évvel ezelőtti, 1988 szeptemberi jegyzet sem, amelyet Lengyelországból hazatérve mondtam el a 168 óra című, akkor még erősen létező rádióműsorban, hogy a jövőből, az Önök jövőjéből, Lengyelországból jöttem...

Varsóban akkor ugyanis a sztrájkok után már megkezdődött a hatalom és a Szolidaritás képviselőinek tárgyalása az átmenetről, a szabad választásokról és a Magyar Rádióban Kelet-Európában elsőként leadták azt az interjút, amit Bronislaw Geremek professzorral, Lech Walesa főtanácsadójával készítettem.

A helyzetet jól jellemezte, hogy a Rádió frissen kinevezett elnöke akkor még azt közölte, Walesa neve nem hangozhat el az adásban... Nos, elhangzott.)

Elszállt az az 1988 végi iromány is, amely az évi végi külpolitikai összefoglalóban úgy jellemezte a helyzetet, hogy csendes forradalom zajlik Európában. Ez röviddel a pártfőtitkár, Grósz Károly emlékezetes beszéde után íródott, szerinte az ellenforradalmárok elfoglalták a rádiót.

A világ tehát változott, akár volt kereke a történelemnek, akár nem, és ezt teszi ma is. A jegyzetek nincsenek meg, a felvételeket is törölték, vagy akkor, vagy később.

A tanulság mindössze annyi, hogy archiválni kell, mindent, mert úgy járhatunk, mint Vonnegut Macskabölcsőjének befejezésekor az emberiség: egy halk pukkanással eltűnt minden digitális információ, és újra vitorlás hajóval kellett átkelni az Atlanti óceánon Európából Amerikába.

Kidobni, válogatni később is lehet, de archiváljatok, mert a szó is, az írás is elszáll a mai világban!

süti beállítások módosítása