Évfordulóm van, az első rádiójegyzetem évfordulója. A néhai Táskarádió adta le, és én nagyon büszke voltam, hogy még joghallgatóként saját hangon megszólalhattam a Petőfi Rádióban - negyvenkét évvel ezelőtt.

Akkor már majdnem egy éve szerződéses hírszerkesztőként dolgoztam, a Rádió is, én is fittyet hánytunk a munkajogi szabályoknak, mert nappali tagozatos egyetemistaként nem lett volna szabad ilyen szerződést kötni velem. Soha nem derült ki, milyen oknál fogva történt így, de megtörtént.

A jegyzet természetesen világraszóló volt, világmegváltó gondolatokkal.

Igen. Vagyis, nem...

Egyetlen dologról szólt, kapcsolódva egy akkor nagyon ismert történész cikkéhez: vajon van-e a történelemnek kereke?

A történész szerint megint újabb fordulatot vett az a kerék, az 1975-ös Helsinki Egyezmény után (emberi jogok, harmadik kosár, szabadabb információáramlás, stb.), és a szocializmus az egész világon új teret nyer. (Afrikában ez volt a portugálok kiszorításának ideje Angolából, Mozambikból, Afganisztánba még nem kellett bevonulnia a szovjet csapatoknak és Lengyelországban még nem alakult meg a Szolidaritás szakszervezet.) Szóval fordul a kerék, ennek okán térnyerés zajlik.

Én csupán azt a kérdést tettem fel, vajon egyáltalán van-e, lehet-e a történelemnek kereke? Mert ha nincs, akkor bizony másképp kell értelmezni mindazt, ami Ázsiától Afrikáig zajlik, zajlott, ha nincs kerék, akkor nincs fordulat se...

A jegyzet sajnos nincs meg, sok egyéb írással együtt szó szerint elszállt az éterben. Nincs meg az a 32 évvel ezelőtti, 1988 szeptemberi jegyzet sem, amelyet Lengyelországból hazatérve mondtam el a 168 óra című, akkor még erősen létező rádióműsorban, hogy a jövőből, az Önök jövőjéből, Lengyelországból jöttem...

Varsóban akkor ugyanis a sztrájkok után már megkezdődött a hatalom és a Szolidaritás képviselőinek tárgyalása az átmenetről, a szabad választásokról és a Magyar Rádióban Kelet-Európában elsőként leadták azt az interjút, amit Bronislaw Geremek professzorral, Lech Walesa főtanácsadójával készítettem.

A helyzetet jól jellemezte, hogy a Rádió frissen kinevezett elnöke akkor még azt közölte, Walesa neve nem hangozhat el az adásban... Nos, elhangzott.)

Elszállt az az 1988 végi iromány is, amely az évi végi külpolitikai összefoglalóban úgy jellemezte a helyzetet, hogy csendes forradalom zajlik Európában. Ez röviddel a pártfőtitkár, Grósz Károly emlékezetes beszéde után íródott, szerinte az ellenforradalmárok elfoglalták a rádiót.

A világ tehát változott, akár volt kereke a történelemnek, akár nem, és ezt teszi ma is. A jegyzetek nincsenek meg, a felvételeket is törölték, vagy akkor, vagy később.

A tanulság mindössze annyi, hogy archiválni kell, mindent, mert úgy járhatunk, mint Vonnegut Macskabölcsőjének befejezésekor az emberiség: egy halk pukkanással eltűnt minden digitális információ, és újra vitorlás hajóval kellett átkelni az Atlanti óceánon Európából Amerikába.

Kidobni, válogatni később is lehet, de archiváljatok, mert a szó is, az írás is elszáll a mai világban!