Abszurdisztán - a német kapcsolat

Huszonnyolc évvel a rendszerváltás/változás után nem beszélünk arról, hogy a legbefolyásosabb szereplő, Németország és a német politikai pártok mit tettek és tesznek azért, hogy a dolgok így alakultak Magyarországon. Mindenről szó esik, iszonyatos propaganda megy Soros/migráns/Brüsszel ügyben, de hogy az Adenauer Alapítvány még tegnap is olyan konferenciát támogatott, szervezett, amelyen az Európai Parlament határozatával elfogadott Sargentini jelentést anyázták, azt gondolom én abszurdnak...

Ha a kormány éveken keresztül tajtékzott a Soros alapítvány ellen, akkor beszéljünk ezekről a dolgokról is, arról, hogy 2009-10 táján mit tett a CDU/CSU Orbán támogatására, hogy mindíg Weber és Stoiber védte meg a Fidesz jogállamot és demokráciát leépítő politikáját.

Német támogatás nélkül húsz évvel ezelőtt nem kerültek volna hatalomra és nem lennének ott, ezért nem lehet nem beszélni a német politika felelősségéről...

Itt van mindjárt az a kérdés, ki segítette hatalomra 1997/98-ban a Fideszt? A KDNP akkori elnöke szerint a következő történt: "Nagyon komoly nemzetközi nyomás is volt rajtunk. Erről még azt hiszem, soha nem beszéltem, most elmondom: az Adenauer Alapítvány (a CDU alapítványának) feje személyesen látogatott Magyarországra, hogy az MDF, az MDNP, és a KDNP vezetőinek egy vacsorán bejelentse: csak az a párt számíthat tőlük anyagi támogatásra, aki beáll a Fidesz mögé.

Ez egy ultimátum volt. Boross Péter és a többiek csak pislogtak, mint hal a szatyorban, de nem szóltak semmit. Én kerek-perec nemet mondtam. Szóval most Orbán Viktor kikérheti magának, hogy a németek beavatkoznak a magyar belpolitikába, csak jó, ha emlékszünk rá, hogy ő jelentős részben éppen egy ilyen beavatkozásnak köszönhette, hogy miniszterelnök lehetett."

Adalék a fentiekhez: német források szerint egy külföldi állam bankja fizetett nagy összeget a Fidesznek, hogy segítse a hatalomra jutását. 1997 nyarán Budapestről szervezett meg egy fideszes politikus egy találkozót Münchenben, ahol a a bajor állam bankjának vezetői és politikusok fogadták a Fidesz több politikusát, majd a megbeszélések után átutaltak nekik 3 millió, azaz három millió német márkát.

Ez az akkori árfolyamon kb. 360 millió forint volt, akkora összeg, amely megfelelt az országgyűlési választási kampányban legálisan felhasználható összegnek. A pénzt Münchenben vették fel, és azonnal tovább utalták két számlára.

A pénz további sorsáról nem tudnak a források, ugyanakkor ez a támogatás nem jelent meg semmilyen könyvelésben vagy bevallásban.

Az ügy pikáns utóélete, hogy úgy másfél évtized múltán meg kellett menteni a bajor bank magyar leányát, ez pedig százmilliárdokba került a magyar adófizetőknek...

Budapesten a Felvonulási tér átalakítás, múzeumépítés és egyebek miatt zárva, így az ARC plakátkiállítás elköltözött, némi kalandok után Zugló külső részén kötött ki, de fő, hogy megvan.

Az ARCulat nem változott, irónia, gúny, öngúny és kritika a fenááló viszonyokkal szemben, a hatalmon lévőkkel szemben és magunkkal szemben is, hiszen aligha tehatünk másokat felelőssé azokért a viszonyokért, amelyek közepette létezünk...

Ezt akartuk. vagy nem, mégsem?

Nos, a hARCiasság megvan, a kíváncsi nagyérdemű szintén, de az egész belesimulni látszik abba, ami a többség számára a meg nem változtatható élet. A konzervatív ellenforradalom tarolt, az ellenfelek plakátjai a margóra kerülnek, csakúgy, mint cikkei, és a tények maguk.

A jó hír az, hogy amint az egyik plakát mutatja, az a félelmetes bagoly nem létezik kedves gyerekek, így elvinni sem tud benneteket, vagyis itt maradtok szépen, senki nem megy sehová!

 "Mert, ugyebár, elismered, hogy csak az vághatja el a hajszálat, aki felfüggesztette!"

A Mester és Margaritában, Pilátus és Jesua párbeszédében szerepel ez a mondat, Jesua mondja a prokurátornak. Pilátus felszólítja Jézust, hogy esküdjön meg az életére, mert az amúgy is egy hajszálon függ, de Jesua higgadtan feleli: "ugyebár, elismered, hogy csak az vághatja el a hajszálat, aki felfüggesztette!"

Nemrégiben elvágtak egy hajszálat, amelyre a magát már-már Megváltónak képzelő magyar kormányfő európai politikai élete volt felfüggesztve.

Azok vágták el, akik felfüggesztették. A bajorok.

Ők voltak azok, akik 20 év óta pénzzel és szövetséggel, gesztusokkal és védelemmel támogatták, óvták. A bajorok számítottak két évtizeden át a legkitartóbb európai támogatójának, vagyis ők függesztettk fel azt a bizonyos hajszálat, amely megtartotta a nemzetközi politikai életben, ő pedig törlesztett, hol politikai támogatással, hol pénzzel, sok jó magyar adóforinttal...

A hajszálat valószínűleg nem szívesen vágta el a CSU, de a német belpolitika változása, az AFD megjelenése miatt más lehetőség nem nagyon kínálkozott.

Ahogy a már idézett szerző írja: "A legnagyobb béketűrésnek is egyszer vége szakad."

Senki nem szereti, ha demagógnak nevezik. A felnőttek többsége tisztában van azzal, ha valakit demagógnak neveznek, akkor sértegetik az illetőt.A demagógia ugyanis a lexikon meghatározása szerint,  - a görög δημος (demos, nép) és αγωγειν (agógein, vezetni) szavakból-, a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni és tetszetős, részigazságokon vagy irreális elképzeléseken alapuló politikai programokat árusít.

Aki demagóg, az "olyan tanokat hirdet, amikről tudja, hogy hamisak, olyan embereknek, akikről tudja, hogy idióták", írta egy humorista, de ez nem vicc.

Módszerei között ott van az összehasonlíthatatlan mennyiségek párhuzamba állítása, vagyis az almát a körtével, vagy az úritökkel hasonlítja össze. Hamis szaktekintélyekre hivatkozik, vagy velünk, vagy ellenünk lehetsz, állítja, és csak az ő álláspontja lehet helyes.

Démonizálja ellenfeleit, aki ellene van, az csak nagyon gonosz lehet. Szóval a demagóg, az ógörög népvezető nem pozitív figura, és nem is az, több mint 2000 éve.

De mi történik, ha a politikai marketing átkereszteli a demagógót mondjuk populistának, a görög helyett a latinból véve a nép kifejezést? Ez kb.olyan, ahogy a portás beléptetési menedzser lett, attól még ugye portás maradt. De az új csomagolás a mai világban igen sokat számít, a módszereket el is takarja a fényes szózuhatag, vagyis a populista demagóg maradt, csak a más lett a neve.

Ha tovább megyünk, és azt vizsgáljuk, hogy a huszadik században kik voltak a liberalizmus esküdt ellenségei - nota bene liberális/szabadelvű politika nélkül nem beszélhetünk modern Magyarországról és Európáról sem-, akkor látjuk, hogy a liberalizmust szinte egyformán gyülölték a kommunista, a fasiszta rezsimek és a nácik, de még az anarchisták is. Ennek tudatában mit kezdjünk az illiberalizmussal?

Vagyis:

nincs balliberális, nincs illiberális, nincs populista.

Van zöld, van szociáldemokrata, van szocialista, van liberális, van keresztényszociális, van szindikalista, van szimplán demokrata, de balliberális nincs...

Van autokrata, van abszolutista, van faszista, van fasiszta, van kommunista, de illiberális nincs.

Van demagóg, van hazudozó, van csúsztató, de populista nincs.

P.S.

A faszizmus kifejezés nem sajtóhiba, nem elírás, hamarosan kifejtem, mire gondolok.

"Tulajdonképpen csak olyankor hiszem, hogy vége a világnak, amikor újságot olvasok."(Friedrich Dürrenmatt)

A képen Dürrenmatt az Ernst-Robert Curtius díj átadásán, 1989-ben (Wikipédia)

Több mint 30 éve, hogy Friedrich Dürrenmatt, a világhírű svájci drámaíró egy díjátadón köszöntötte írótársát, az akkor köztársasági elnökké avanzsált Vaclav Havelt. A beszéd elhíresült, hiszen Dürrenmatt nem kevesebbet állított, mint hogy Svájc börtön...

Előkerestem, mert már csak nagyon halványan emlékeztem rá, és milyen jól tettem, hiszen a beszéd üzenete nekünk szól. Nem, nem az, hogy Svájc börtön, hanem minden más, a civilkurázsi dícsérete, a tisztesség és a tolerancia kiemelése. Néhány - szerintem - fontosabb részletét, üzenetét ide másolom:

"A késői totalitárius rendszer olyan kifinomult, összetett és erőteljes manipulatív eszközökre támaszkodik, hogy már nincs szüksége gyilkosokra és meggyilkoltakra. ...

"Talán megkérdezik, hogy milyen köztársaságról álmodom?

Azt válaszolom: független, szabad, demokratikus, gazdaságilag virágzó és ugyanakkor társadalmi szempontból tisztességes köztársaságról, röviden szólva, egy emberi köztársaságról, amely az embert szolgálja, és ezért reményt ad arra, hogy az emberek is szolgálják őt. Egy köztársaságról, amely a sokoldalúan képzett embereké, mert nélkülük semmilyen probléma nem oldható meg, legyen az emberi, gazdasági, ökológiai, társadalmi vagy politikai." ...

"Az ember inkább irracionális, mint racionális, érzelmei jobban hatnak rá, mint az értelme. Ezt használja ki a politika. Csak így magyarázható az ideológiák diadalmenete századunkban. Az értelem hatástalan, főleg akkor, ha egy totalitárius ideológia az értelem maszkját viseli. Az egyénnek meg kell különböztetnie a lehetetlent és a lehetségest. A társadalom soha nem tud fair, szabad, szociális lenni, csak tisztességesebb, szabadabb, szociálisabb ...

Amit az egyén követelhet, és nem csak követelhet, hanem köteles követelni, azok az emberi jogok, a mindennapi kenyér mindenkinek, az egyenlőség a törvény előtt, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési szabadság, az átláthatóság, a kínzás eltörlése.

Mindez nem utópia, hanem magától értetõdõ dolog az ember méltóságának jele, olyan jogok ezek, amelyek nem megerőszakolják az egyént, hanem lehetővé teszik, hogy együtt élhessen más egyénekkel. Egyedül az emberi jogok az egzisztenciális jogok, minden ideológiai forradalom célja ezek eltörlése és az új ember megteremtése..."

P.S.

Az idén januárban volt Dürrenmatt századik születésnapja, és mégis ide másolom, amit a hazájáról, Svájcról mondott. (Mellesleg szerinte az állam akkor kezdi hazának nevezni magát, amikor tömeggyilkosságra készül.)

Szóval, a cinikus és paradoxonokat kedvelő szerző szerint Svájc börtön, ahol “minden fogoly egyúttal a maga börtönőre is”. 

Hogy miért kerestem mindezt elő? Ha minden igaz, megint választások lesznek, és a svájci szerző segítségünkre lehet, például azzal a látszólag paradox mondatával, hogy "Az igazi szabadság nem más, mint annak belátása, hogy nem vagyunk szabadok."

LJ

Kelet-Európa zsugorodik, Nyugat-Európa növekszik. A kelet-európai népesség csökkenésének fő oka a kivándorlás. A Bécsi Demográfiai Intézet becslései szerint 1990, vagyis a vasfüggöny eltűnése óta 12-15 millió kelet-európai hagyta el a hazáját nyugati irányba.

A népesség csökkenése Lettországban a legnagyobb, ott 1990 óta 27 százalékkal élnek kevesebben. Az EU-csatlakozás 2004-ben nyitotta meg kapuit a munkaerőpiacon a fiatalabb, jól képzett és mobil munkavállalók számára.

Bár saját országuk gazdasága is nőtt, 2004 után gyorsan fejlődött, a fiatal lettek nem értékelik államuk vonzerejét. Tudomásul kell venni a keleti és nyugat-európa közötti különbségeket: a dánok pl. 25 eurós bruttó óránkénti átlagbérért dolgoznak, a lettek pedig 3 euró 35 centért, írja a Neue Zürcher Zeitung.

Ez a valódi migrációs forradalom, amely átrendezi Európát, nem az iszlám bevándorlás. A szerzővel nyilván lehet vitatkozni, azonban a 12-15 millió ember egészen biztosan komoly átalakítást végez Nyugaton, vagyis ott a helyzet nem változatlan...

Egy ismerős mesélte, hogyan jelent le egy könyvelőiroda adatokat a KSH-nak. (A történet onnan jutott eszembe, hogy megint vita folyik, hány magyar él tartósan külföldön, például Angliában.)

Miután már-már külön ember kellett arra, hogy az irodával szerződésben lévő cégek adatait havonta elküldjék a statisztikai hivatalnak, és a KSH minden adatváltozás után jelentkezett, hogy pl. ennél vagy annál a cégnél miért nőtt vagy csökkent a forgalom, a nyereség stb., a könyvelőiroda vezetője döntött: mostantól fogva nincs adatváltozás, a korábbi év azonos adatait jelentik le a KSH-nak.

Béke, nyugalom, pontos statisztika...

Hosszú volt a vonatút a hatvanas években Budapestről Nagykanizsáig, ott kellett átszállni a viciniálisra, ami elvitt Zalaszentmihályig, pontosabban "szemihálig" bennünket, onnan pedig lovaskocsival jutott el az ember Pölöskére. Évente kétszer-háromszor biztosan megtettük az utat, lévén pölöskei az egész család, mindkét nagypapa és nagymama ott élt a faluban.

Akkoriban nem igazán voltak nyári táborok a gyerekeknek, így június közepétől augusztus végéig falusi gyerek lettem én is. A hosszú vonatozás alatt valamivel szórakoztatni kellett a nagyérdemű utazóközönséget, amelynek ha tetszett, ha nem az én labadarúgó közvetítéseimet kellett hallgatnia! Igen, hiszen odahaza minden meccsközvetítés ideje alatt ott ültem a rádió mellett és végigizgultam, szurkoltam a meccseket, amiket Szepesi György közvetített.

Annyira szerettem, figyeltem, hogy persze kívülről fújtam a csapatok összeállítását és próbáltam utánozni aszpíker utánozhatatlan stílusát, valahogy úgy, hogy: Bozsiknál van a labda, fölnéz, előre rúgja Sándornak, Csikar leveszi, egy csel, már lent van az alapvonalnál, beadja, jön Albert, hátra gurítja Tichynek és Lajos lő, góóól, hataémas góóól!

Szepesi György szerettette meg velem azt, amit rádiózásnak neveznek és bár soha nem lettem sportriporter, egy olyan meccset szívesen közvetítek bármikor... Nagyon régen beszéltem vele, egy régi ötlemet segítette, segített elkérni a Népstadiont a Labda Világnapjához... ez egyelőre nem valósult meg, de csak meg kellene csinálni...

Szepesi Györgynek 96 év adatott, csatlakozott az Aranycsapathoz. Nyugodjon békében!

PUTIN'S WITNESSES

A film by Vitaly Mansky – It’s New Year’s Eve in 1999, and Russia is about to undergo a historic transformation. President Boris Yeltsin, aging and weak, steps down and appoints a little-known figure, Vladimir Putin, to replace him. Celebrated filmmaker Vitaly Mansky was there to capture the transition. Now, for the first time ever, he dips into his archives for a rare glimpse at the young Putin and the vast political machine that brought him to power.

Egy filmes, aki részt vett 1999-ben Putyin kampányában. dokumentumfilmet rakott össze Jelcin és Putyin hatalomváltásáról.

 https://vimeo.com/279617384

Felmelegedés? Ugyan kérem! Kicsit olvadnak a jéghegyek, kisebbek a gleccserek, télen nincs hó, de globális felmelegedés az nincs, mondják az "okosok". 

A Washington Postban először kedden publikálták a cikket, aztán frissítettek szerdán a Mount Washingtonról érkező hírek, valamint a Tbilisziből, Grúziából érkező hírek miatt, majd csütörtökön ismét változtatni kellett rajta mert megérkezett Kanadából a hőhullám okozta halálesetekről szóló tudósítás és az információ a rendkívüli hőségről Szibériában. Pénteken ismét frissíteni kellett, mert hőségrekordok voltak Afrikában és Dél-Kaliforniában...

Ezt írja a Washington Post és az ember nem győzi kapkodni a fejét, egyfelől ott vannak a klímaszkeptikusok, azok a személyek, beleértve az amerikai elnököt akik azt mondják hogy nincs klímaváltozás, nem kell ezzel foglalkozni és nem kellene költeni. Másfelől ott vannak ott vannak az adatok, az elemzések, a tények, amelyek minden évben egyre erősebben mutatják azt, hogy igenis van klímaváltozás, ami egyre gyorsabb lesz.

Csütörtökön Algériában 51, 3 Celsius fokot mutattak a hőmérők, abszolút rekord, de az északi sarkkörön néhány nappal korábban plusz 30 fokot mértek! Még abszurdabb rekord! Kanadában Montreal környékén 47 ember halt meg a rendkívüli hőhullám miatt, Dél Koreában ugyancsak számos haláleset volt a hőségben. Japánban a viharok miatt több százan vesztették életüket, százezrek élete forgott veszélyben.

A cikk címe persze szenzációhajhász, illett volna legalább az alcímben megemlíteni, hogy 160 év, vagyis a hivatalos mérések óta. A lényeg azonban változatlan, mint a keresős játékban, amikor egyre közelebb kerülünk az elrejtett dologhoz: langyos, meleg, forró, tűzforró...

https://www.washingtonpost.com/news/capital-weather-gang/wp/2018/07/03/hot-planet-all-time-heat-records-have-been-set-all-over-the-world-in-last-week/?utm_term=.b381480453ec