"Tulajdonképpen csak olyankor hiszem, hogy vége a világnak, amikor újságot olvasok."(Friedrich Dürrenmatt)

A képen Dürrenmatt az Ernst-Robert Curtius díj átadásán, 1989-ben (Wikipédia)

Több mint 30 éve, hogy Friedrich Dürrenmatt, a világhírű svájci drámaíró egy díjátadón köszöntötte írótársát, az akkor köztársasági elnökké avanzsált Vaclav Havelt. A beszéd elhíresült, hiszen Dürrenmatt nem kevesebbet állított, mint hogy Svájc börtön...

Előkerestem, mert már csak nagyon halványan emlékeztem rá, és milyen jól tettem, hiszen a beszéd üzenete nekünk szól. Nem, nem az, hogy Svájc börtön, hanem minden más, a civilkurázsi dícsérete, a tisztesség és a tolerancia kiemelése. Néhány - szerintem - fontosabb részletét, üzenetét ide másolom:

"A késői totalitárius rendszer olyan kifinomult, összetett és erőteljes manipulatív eszközökre támaszkodik, hogy már nincs szüksége gyilkosokra és meggyilkoltakra. ...

"Talán megkérdezik, hogy milyen köztársaságról álmodom?

Azt válaszolom: független, szabad, demokratikus, gazdaságilag virágzó és ugyanakkor társadalmi szempontból tisztességes köztársaságról, röviden szólva, egy emberi köztársaságról, amely az embert szolgálja, és ezért reményt ad arra, hogy az emberek is szolgálják őt. Egy köztársaságról, amely a sokoldalúan képzett embereké, mert nélkülük semmilyen probléma nem oldható meg, legyen az emberi, gazdasági, ökológiai, társadalmi vagy politikai." ...

"Az ember inkább irracionális, mint racionális, érzelmei jobban hatnak rá, mint az értelme. Ezt használja ki a politika. Csak így magyarázható az ideológiák diadalmenete századunkban. Az értelem hatástalan, főleg akkor, ha egy totalitárius ideológia az értelem maszkját viseli. Az egyénnek meg kell különböztetnie a lehetetlent és a lehetségest. A társadalom soha nem tud fair, szabad, szociális lenni, csak tisztességesebb, szabadabb, szociálisabb ...

Amit az egyén követelhet, és nem csak követelhet, hanem köteles követelni, azok az emberi jogok, a mindennapi kenyér mindenkinek, az egyenlőség a törvény előtt, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési szabadság, az átláthatóság, a kínzás eltörlése.

Mindez nem utópia, hanem magától értetõdõ dolog az ember méltóságának jele, olyan jogok ezek, amelyek nem megerőszakolják az egyént, hanem lehetővé teszik, hogy együtt élhessen más egyénekkel. Egyedül az emberi jogok az egzisztenciális jogok, minden ideológiai forradalom célja ezek eltörlése és az új ember megteremtése..."

P.S.

Az idén januárban volt Dürrenmatt századik születésnapja, és mégis ide másolom, amit a hazájáról, Svájcról mondott. (Mellesleg szerinte az állam akkor kezdi hazának nevezni magát, amikor tömeggyilkosságra készül.)

Szóval, a cinikus és paradoxonokat kedvelő szerző szerint Svájc börtön, ahol “minden fogoly egyúttal a maga börtönőre is”. 

Hogy miért kerestem mindezt elő? Ha minden igaz, megint választások lesznek, és a svájci szerző segítségünkre lehet, például azzal a látszólag paradox mondatával, hogy "Az igazi szabadság nem más, mint annak belátása, hogy nem vagyunk szabadok."

LJ