Vége annak a világnak , amelyben eddig éltünk...

2050-ig a széndioxid kibocsájtást nullára kellene csökkenteni, hogy megállítsuk a globális felmelegedést...

1988-ban hozták létre az éghajlatváltozás kérdéseivel foglalkozó kormányközi testületet, az IPCC-t (Intergovernmental Panel on Climate Change - Éghajlatváltozási Kormányközi Testület). A testület 3 fő témakörben készít átfogó elemzéseket:

- értékeli és rendszerezi a globális felmelegedés kiváltó okairól rendelkezésünkre álló tudományos ismereteket.

- elemzi az éghajlatváltozás következményeit a környezetre és a gazdaságra nézve. 

- áttekinti és értékeli a szükséges és lehetséges válaszstratégiákat.

Az idei különjelentés, amelyet hatezer különböző tanulmány összefoglalójának is tekinthetünk, nagyon súlyos megállapításokat tartalmaz: 2030-ig a CO2 kibocsátást a 2010-es szint 45 százalékára kellene csökkenteni, 2050-re pedig a nullára redukálni.

Ez az emberiség számára a mostanihoz képest teljes életmódváltást okozhat, a táplálkozástól a közlekedésig, a lakhatástól a munkáig.

Cselekedjetek már idióták, kérik udvariasan a tudósok. A BBC választotta ezt a nem túl barátságos címet, de alighanem igaza van. 

P.S. 

A nemzetközi sajtó tegnap este óta tele van a klímajelentés részleteivel, ez a vezető hír mindenütt. 2050-ig el kellene felejteni a fosszilis energiát, állítja a jelentés, továbbá az emberiségnek változtatni kellene az életmódján.

Csak ennyi szerepel a jelentésben, de a neten magyarul ebből semmi nem látszik. Ez a csőd...

Ha van libsi, van komcsi és szoci, akkor van konzi meg popsi is, a fasikról nem is beszélve.

Aztán ott vannak a sovik meg a nacik. Eszerint pl. a keri-konzi irányzat popsi váltása nem nyerte el mindenki teszését.

A popsi-fasik nyomulnak megint, a keri-popsik küzdenek velük.

A sovi-popsik kormányon vannak, a nacik uralják a terepet, a libsik defenzívába kerültek.

Variációk szép számmal akadnak, de ez az egész egyre kevésbé mulatságos...

P.S.

Mi a legfontosabb kormányzati kommunikációs módszer? A trollbamondás.

(Mert a legfontosabb, hogy megőrizzük humorézékünket, vagy valami nagyon hasonlót...)

A magyar - török kapcsolatokhoz, ahhoz "a daliás korszakhoz, amikor nemzeteink nagy fiai feszültek egymásnak". Ez hangzott el magyar részről tegnap az 1500-as évekről. Egy korabeli szereplő így látta : "Megszereztem Magyarország trónját és koronáját és egy alázatos rabszolgának adtam." Ezt mondta Nagy Szolimán, mi pedig gondolkodjunk el, hogy ki kicsoda, figyelembe véve a török államfő azon mondatát is, hogy "nem tekintünk úgy Magyarországra, mint külföldre"...

Újabb és újabb kutatások kezdődnek, meghatározások születnek arra nézve, ki és mi tekintendő magyarnak. Összefoglalónkkal megkönnyítjük a jövendő nemzedékek dolgát, és segédeszköz gyanánt közkinccsé tesszük az alábbi, csak részben tudományos vizsgálati eredményeket:

Magyarnak tekinthető az avarmagyar, a besenyőmagyar, a csángómagyar, a sumérmagyar, a díszmagyar, a gyászmagyar, a jászmagyar, a szászmagyar, a vészmagyar, a boldogmagyar és a boldogtalanmagyar.

A gazdagmagyar és a szegénymagyar, beleértve a nagyon szegényt is. A székelymagyar, a rácmagyar, a kunmagyar és a palócmagyar, a jó és a kevésbé jó palóc. A keltamagyar, a hunmagyar, a hunnemmagyar, a tótmagyar, a csehmagyar, a dákmagyar, a horvátmagyar, a polákmagyar.

A böszörménymagyar, a hajdúmagyar. A katarmagyar, másképpen bogumil. A galiciaimagyar, a szefárdmagyar, az askenázimagyar. A belgamagyar és a magyarbelga. A morvamagyar. A jugómagyar. A bánsági, a vajdasági, az alföldi és a felvidéki. Tengeren inneni és tengerentúli. Az Üveghegyen túli is. Az Ob der Ennsen túli is.

A szigetközi, a csallóközi, a muraközi. A somlai és a tokaji. Az amerikaimagyar, az amerikás magyar és a magyarab. A törökmagyar, a fehérmagyar, a vörösmagyar és a kékmagyar. A svábmagyar és a zsidómagyar. A szorbmagyar, azaz vendmagyar.

A huculmagyar. A svájcimagyar, a franciamagyar. Az izraelimagyar és Kishont Ferenc. Az angolmagyar és Mikes György. A házimagyar, az egyházimagyar. A kismagyar, a nagymagyar, a kovácsmagyar. A cigánymagyar, németmagyar, az oroszmagyar, az ukránmagyar, az olaszmagyar, valamint Madagaszkár királya.

A hegyimagyar, a síkmagyar. A síkhülye is. Az alföldimagyar, a felföldimagyar, a dunaimagyar, a tiszaimagyar, a balatonimagyar. Az érett magyar, az érő magyar, a rengeteg éretlen magyar. A tengerimagyar és a tavimagyar. Az ausztrálmagyar, a zélandimagyar, a kanadaimagyar, a(quebeci is), a svédmagyar és a finnmagyar, továbbá a manysik, a hantik és a vogézek. A brazilmagyar meg a magyarbrazil. Az ősmagyar és az újmagyar. Az Urálon túli és inneni magyar. A sarki és a piréz magyar. A norvég magyar, a dánmagyar. Shakespeare és Hamlet.

A felvettmagyar és a bevett magyar. A hivő, a hívatlan, hites és hitetlen. A külmagyar, a belmagyar, a bélmagyar. A státuszmagyar, a státusztalanmagyar, a kivándoroltmagyar és a bevándorlómagyar, a maradómagyar és a kimaradtmagyar. Az igazoltmagyar és az igazolatlanmagyar. A hiányzómagyar. A jegyzettmagyar, a jegyzetlenmagyar, a nyilvánosmagyar, a titkosmagyar. A tudómagyar, a tudatlanmagyar, a töriamagyar. A menekültmagyar és a honfoglalómagyar, a röhögamagyar, továbbá Karinthy Frigyes.

A velenceimagyar, a mailandimagyar, a párizsimagyar, a rómaimagyar, a pestimagyar, a budaimagyar, a pölöskei magyar, a kalózmagyar, a bécsi szelet, a matrózhús és Esterházy Péter. Neumann, Teller, Szilárd. Gábor, Szent - Györgyi, Bíró. Hevesy. Ganz és Zwack. Csezmiczei és Petrovics. Zrinski és Frankopan. Kocsis, Puskás, Czibor. Budai, Hidegkúti. Bozsik, Grosics, Buzánszky, Lóránt és Lantos. Zakariás. Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi. Bartók és Kodály. Soros meg Rubik. Fatusi Babatünde. Kertész és Konrád.

A vallómagyar, a valómagyar, a színmagyar, a húsmagyar, a vérmagyar. A rögmagyar. Az észmagyar. Az eszetlenmagyar. A nemesmagyar és a magyarnemes. A nemtelenmagyar. A súgómagyar, a besúgómagyar és a besúgott. A neutrálismagyar. A szépmagyar, a csúfmagyar. A szerelmesmagyar.

A szómagyar, a tettmagyar, a tettetettmagyar. A debreceni lunátikus. A gótmagyar, a vandálmagyar, a vizigótmagyar, a kínaimagyar. A bosnyákmagyar, az albánmagyar, az osztrákmagyar, a magyar – orsztrák, valamint Habsburg Ottó. Anjou és Jagelló. Hunyadi és Luxemburg. Árpád. A kitértmagyar, a hitmagyar, a betértmagyar a megtértmagyar, az áttértmagyar. A jómagyar, a rosszmagyar. A nagyon rossz is, továbbá Örkény István. A szájmagyar, a gyomormagyar. A soványmagyar. A kövérmagyar, a nagyon kövér is, beleértve az ifjú Schobert Norbertet.

Az élőmagyar, a halottmagyar, a pokolimagyar, a mennyeimagyar, a purgáltmagyar, a feltámadtmagyar. A balmagyar, a jobbmagyar, a jobbikmagyar, Baló és Morvai. A pirézmagyar és Zazrivecz. Az ég, a föld, a vizek, a tüzek, a csillagok.

Végül magyarnak tekintendő minden magyar. Státuszunkat megőrizve, az értekezést, a felsorolást, valamint a kirekesztést ezennel berekesztjük, ha valaki véletlenül kimaradt, listánk bármikor bővítendő.

Mindenkinek jó egészséget és kellemes ünnepet, hiszen magyarni jó!

Az iromány hiteléül: Fátum, Aláírás

(A 2001-ben írott szöveg továbbfejlesztett változata)

Harminc év óta így mentem...

Harminc évvel ezelőtt Orbán Viktor megtekintette a Békéscsaba-Sakaryaspor mérkőzést, amelyen a hazaiak Selcuk öngóljával 1-0-ra győztek, de sajnos az első meccset a törökök nyerték két góllal, és ők jutottak tovább.

Ez egy ígéretes vereség, nyilatkozta az ifjú politikus, majd felszállt vele Ferihegyről Grósz Károly különgépe, és elvitte Glasgowba. Közben Grósz Károly már készítette nagy beszédét, amit a budapesti sportcsarnokban akart elmondani arról, hogy ellenforradalmárok elfoglalták a Magyar Rádiót.

Glasgowban a Celtic fogadta a Honvédot a BEK-ben, az eredmény: Celtic Glasgow-Bp. Honvéd 4-0 (1-0). 

Kedves Vlagyimír, ha a fene fenét eszik, harminc év múlva is így megyek meccsre, és szeretném én látni azt az embert, aki le tud engem kötelezni, mondta barátjának, egy ismeretlen alezredesnek a különgépen a liberális politikus, aki azért sajnálkozott, hogy a magyar csapatok nem mutattak jobb teljesítményt.

Majd a Felcsút, mondta bizakodva a Népszabadság tudósítójának.

Évfordulóm van, az első rádiójegyzetem évfordulója. A néhai Táskarádió adta le, és én nagyon büszke voltam, hogy még joghallgatóként saját hangon megszólalhattam a Petőfi Rádióban - negyvenkét évvel ezelőtt.

Akkor már majdnem egy éve szerződéses hírszerkesztőként dolgoztam, a Rádió is, én is fittyet hánytunk a munkajogi szabályoknak, mert nappali tagozatos egyetemistaként nem lett volna szabad ilyen szerződést kötni velem. Soha nem derült ki, milyen oknál fogva történt így, de megtörtént.

A jegyzet természetesen világraszóló volt, világmegváltó gondolatokkal.

Igen. Vagyis, nem...

Egyetlen dologról szólt, kapcsolódva egy akkor nagyon ismert történész cikkéhez: vajon van-e a történelemnek kereke?

A történész szerint megint újabb fordulatot vett az a kerék, az 1975-ös Helsinki Egyezmény után (emberi jogok, harmadik kosár, szabadabb információáramlás, stb.), és a szocializmus az egész világon új teret nyer. (Afrikában ez volt a portugálok kiszorításának ideje Angolából, Mozambikból, Afganisztánba még nem kellett bevonulnia a szovjet csapatoknak és Lengyelországban még nem alakult meg a Szolidaritás szakszervezet.) Szóval fordul a kerék, ennek okán térnyerés zajlik.

Én csupán azt a kérdést tettem fel, vajon egyáltalán van-e, lehet-e a történelemnek kereke? Mert ha nincs, akkor bizony másképp kell értelmezni mindazt, ami Ázsiától Afrikáig zajlik, zajlott, ha nincs kerék, akkor nincs fordulat se...

A jegyzet sajnos nincs meg, sok egyéb írással együtt szó szerint elszállt az éterben. Nincs meg az a 32 évvel ezelőtti, 1988 szeptemberi jegyzet sem, amelyet Lengyelországból hazatérve mondtam el a 168 óra című, akkor még erősen létező rádióműsorban, hogy a jövőből, az Önök jövőjéből, Lengyelországból jöttem...

Varsóban akkor ugyanis a sztrájkok után már megkezdődött a hatalom és a Szolidaritás képviselőinek tárgyalása az átmenetről, a szabad választásokról és a Magyar Rádióban Kelet-Európában elsőként leadták azt az interjút, amit Bronislaw Geremek professzorral, Lech Walesa főtanácsadójával készítettem.

A helyzetet jól jellemezte, hogy a Rádió frissen kinevezett elnöke akkor még azt közölte, Walesa neve nem hangozhat el az adásban... Nos, elhangzott.)

Elszállt az az 1988 végi iromány is, amely az évi végi külpolitikai összefoglalóban úgy jellemezte a helyzetet, hogy csendes forradalom zajlik Európában. Ez röviddel a pártfőtitkár, Grósz Károly emlékezetes beszéde után íródott, szerinte az ellenforradalmárok elfoglalták a rádiót.

A világ tehát változott, akár volt kereke a történelemnek, akár nem, és ezt teszi ma is. A jegyzetek nincsenek meg, a felvételeket is törölték, vagy akkor, vagy később.

A tanulság mindössze annyi, hogy archiválni kell, mindent, mert úgy járhatunk, mint Vonnegut Macskabölcsőjének befejezésekor az emberiség: egy halk pukkanással eltűnt minden digitális információ, és újra vitorlás hajóval kellett átkelni az Atlanti óceánon Európából Amerikába.

Kidobni, válogatni később is lehet, de archiváljatok, mert a szó is, az írás is elszáll a mai világban!

Abszurdisztán - a német kapcsolat

Huszonnyolc évvel a rendszerváltás/változás után nem beszélünk arról, hogy a legbefolyásosabb szereplő, Németország és a német politikai pártok mit tettek és tesznek azért, hogy a dolgok így alakultak Magyarországon. Mindenről szó esik, iszonyatos propaganda megy Soros/migráns/Brüsszel ügyben, de hogy az Adenauer Alapítvány még tegnap is olyan konferenciát támogatott, szervezett, amelyen az Európai Parlament határozatával elfogadott Sargentini jelentést anyázták, azt gondolom én abszurdnak...

Ha a kormány éveken keresztül tajtékzott a Soros alapítvány ellen, akkor beszéljünk ezekről a dolgokról is, arról, hogy 2009-10 táján mit tett a CDU/CSU Orbán támogatására, hogy mindíg Weber és Stoiber védte meg a Fidesz jogállamot és demokráciát leépítő politikáját.

Német támogatás nélkül húsz évvel ezelőtt nem kerültek volna hatalomra és nem lennének ott, ezért nem lehet nem beszélni a német politika felelősségéről...

Itt van mindjárt az a kérdés, ki segítette hatalomra 1997/98-ban a Fideszt? A KDNP akkori elnöke szerint a következő történt: "Nagyon komoly nemzetközi nyomás is volt rajtunk. Erről még azt hiszem, soha nem beszéltem, most elmondom: az Adenauer Alapítvány (a CDU alapítványának) feje személyesen látogatott Magyarországra, hogy az MDF, az MDNP, és a KDNP vezetőinek egy vacsorán bejelentse: csak az a párt számíthat tőlük anyagi támogatásra, aki beáll a Fidesz mögé.

Ez egy ultimátum volt. Boross Péter és a többiek csak pislogtak, mint hal a szatyorban, de nem szóltak semmit. Én kerek-perec nemet mondtam. Szóval most Orbán Viktor kikérheti magának, hogy a németek beavatkoznak a magyar belpolitikába, csak jó, ha emlékszünk rá, hogy ő jelentős részben éppen egy ilyen beavatkozásnak köszönhette, hogy miniszterelnök lehetett."

Adalék a fentiekhez: német források szerint egy külföldi állam bankja fizetett nagy összeget a Fidesznek, hogy segítse a hatalomra jutását. 1997 nyarán Budapestről szervezett meg egy fideszes politikus egy találkozót Münchenben, ahol a a bajor állam bankjának vezetői és politikusok fogadták a Fidesz több politikusát, majd a megbeszélések után átutaltak nekik 3 millió, azaz három millió német márkát.

Ez az akkori árfolyamon kb. 360 millió forint volt, akkora összeg, amely megfelelt az országgyűlési választási kampányban legálisan felhasználható összegnek. A pénzt Münchenben vették fel, és azonnal tovább utalták két számlára.

A pénz további sorsáról nem tudnak a források, ugyanakkor ez a támogatás nem jelent meg semmilyen könyvelésben vagy bevallásban.

Az ügy pikáns utóélete, hogy úgy másfél évtized múltán meg kellett menteni a bajor bank magyar leányát, ez pedig százmilliárdokba került a magyar adófizetőknek...

Budapesten a Felvonulási tér átalakítás, múzeumépítés és egyebek miatt zárva, így az ARC plakátkiállítás elköltözött, némi kalandok után Zugló külső részén kötött ki, de fő, hogy megvan.

Az ARCulat nem változott, irónia, gúny, öngúny és kritika a fenááló viszonyokkal szemben, a hatalmon lévőkkel szemben és magunkkal szemben is, hiszen aligha tehatünk másokat felelőssé azokért a viszonyokért, amelyek közepette létezünk...

Ezt akartuk. vagy nem, mégsem?

Nos, a hARCiasság megvan, a kíváncsi nagyérdemű szintén, de az egész belesimulni látszik abba, ami a többség számára a meg nem változtatható élet. A konzervatív ellenforradalom tarolt, az ellenfelek plakátjai a margóra kerülnek, csakúgy, mint cikkei, és a tények maguk.

A jó hír az, hogy amint az egyik plakát mutatja, az a félelmetes bagoly nem létezik kedves gyerekek, így elvinni sem tud benneteket, vagyis itt maradtok szépen, senki nem megy sehová!

 "Mert, ugyebár, elismered, hogy csak az vághatja el a hajszálat, aki felfüggesztette!"

A Mester és Margaritában, Pilátus és Jesua párbeszédében szerepel ez a mondat, Jesua mondja a prokurátornak. Pilátus felszólítja Jézust, hogy esküdjön meg az életére, mert az amúgy is egy hajszálon függ, de Jesua higgadtan feleli: "ugyebár, elismered, hogy csak az vághatja el a hajszálat, aki felfüggesztette!"

Nemrégiben elvágtak egy hajszálat, amelyre a magát már-már Megváltónak képzelő magyar kormányfő európai politikai élete volt felfüggesztve.

Azok vágták el, akik felfüggesztették. A bajorok.

Ők voltak azok, akik 20 év óta pénzzel és szövetséggel, gesztusokkal és védelemmel támogatták, óvták. A bajorok számítottak két évtizeden át a legkitartóbb európai támogatójának, vagyis ők függesztettk fel azt a bizonyos hajszálat, amely megtartotta a nemzetközi politikai életben, ő pedig törlesztett, hol politikai támogatással, hol pénzzel, sok jó magyar adóforinttal...

A hajszálat valószínűleg nem szívesen vágta el a CSU, de a német belpolitika változása, az AFD megjelenése miatt más lehetőség nem nagyon kínálkozott.

Ahogy a már idézett szerző írja: "A legnagyobb béketűrésnek is egyszer vége szakad."

Senki nem szereti, ha demagógnak nevezik. A felnőttek többsége tisztában van azzal, ha valakit demagógnak neveznek, akkor sértegetik az illetőt.A demagógia ugyanis a lexikon meghatározása szerint,  - a görög δημος (demos, nép) és αγωγειν (agógein, vezetni) szavakból-, a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni és tetszetős, részigazságokon vagy irreális elképzeléseken alapuló politikai programokat árusít.

Aki demagóg, az "olyan tanokat hirdet, amikről tudja, hogy hamisak, olyan embereknek, akikről tudja, hogy idióták", írta egy humorista, de ez nem vicc.

Módszerei között ott van az összehasonlíthatatlan mennyiségek párhuzamba állítása, vagyis az almát a körtével, vagy az úritökkel hasonlítja össze. Hamis szaktekintélyekre hivatkozik, vagy velünk, vagy ellenünk lehetsz, állítja, és csak az ő álláspontja lehet helyes.

Démonizálja ellenfeleit, aki ellene van, az csak nagyon gonosz lehet. Szóval a demagóg, az ógörög népvezető nem pozitív figura, és nem is az, több mint 2000 éve.

De mi történik, ha a politikai marketing átkereszteli a demagógót mondjuk populistának, a görög helyett a latinból véve a nép kifejezést? Ez kb.olyan, ahogy a portás beléptetési menedzser lett, attól még ugye portás maradt. De az új csomagolás a mai világban igen sokat számít, a módszereket el is takarja a fényes szózuhatag, vagyis a populista demagóg maradt, csak a más lett a neve.

Ha tovább megyünk, és azt vizsgáljuk, hogy a huszadik században kik voltak a liberalizmus esküdt ellenségei - nota bene liberális/szabadelvű politika nélkül nem beszélhetünk modern Magyarországról és Európáról sem-, akkor látjuk, hogy a liberalizmust szinte egyformán gyülölték a kommunista, a fasiszta rezsimek és a nácik, de még az anarchisták is. Ennek tudatában mit kezdjünk az illiberalizmussal?

Vagyis:

nincs balliberális, nincs illiberális, nincs populista.

Van zöld, van szociáldemokrata, van szocialista, van liberális, van keresztényszociális, van szindikalista, van szimplán demokrata, de balliberális nincs...

Van autokrata, van abszolutista, van faszista, van fasiszta, van kommunista, de illiberális nincs.

Van demagóg, van hazudozó, van csúsztató, de populista nincs.

P.S.

A faszizmus kifejezés nem sajtóhiba, nem elírás, hamarosan kifejtem, mire gondolok.