"Tulajdonképpen csak olyankor hiszem, hogy vége a világnak, amikor újságot olvasok."(Friedrich Dürrenmatt)

A képen Dürrenmatt az Ernst-Robert Curtius díj átadásán, 1989-ben (Wikipédia)

Több mint 30 éve, hogy Friedrich Dürrenmatt, a világhírű svájci drámaíró egy díjátadón köszöntötte írótársát, az akkor köztársasági elnökké avanzsált Vaclav Havelt. A beszéd elhíresült, hiszen Dürrenmatt nem kevesebbet állított, mint hogy Svájc börtön...

Előkerestem, mert már csak nagyon halványan emlékeztem rá, és milyen jól tettem, hiszen a beszéd üzenete nekünk szól. Nem, nem az, hogy Svájc börtön, hanem minden más, a civilkurázsi dícsérete, a tisztesség és a tolerancia kiemelése. Néhány - szerintem - fontosabb részletét, üzenetét ide másolom:

"A késői totalitárius rendszer olyan kifinomult, összetett és erőteljes manipulatív eszközökre támaszkodik, hogy már nincs szüksége gyilkosokra és meggyilkoltakra. ...

"Talán megkérdezik, hogy milyen köztársaságról álmodom?

Azt válaszolom: független, szabad, demokratikus, gazdaságilag virágzó és ugyanakkor társadalmi szempontból tisztességes köztársaságról, röviden szólva, egy emberi köztársaságról, amely az embert szolgálja, és ezért reményt ad arra, hogy az emberek is szolgálják őt. Egy köztársaságról, amely a sokoldalúan képzett embereké, mert nélkülük semmilyen probléma nem oldható meg, legyen az emberi, gazdasági, ökológiai, társadalmi vagy politikai." ...

"Az ember inkább irracionális, mint racionális, érzelmei jobban hatnak rá, mint az értelme. Ezt használja ki a politika. Csak így magyarázható az ideológiák diadalmenete századunkban. Az értelem hatástalan, főleg akkor, ha egy totalitárius ideológia az értelem maszkját viseli. Az egyénnek meg kell különböztetnie a lehetetlent és a lehetségest. A társadalom soha nem tud fair, szabad, szociális lenni, csak tisztességesebb, szabadabb, szociálisabb ...

Amit az egyén követelhet, és nem csak követelhet, hanem köteles követelni, azok az emberi jogok, a mindennapi kenyér mindenkinek, az egyenlőség a törvény előtt, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési szabadság, az átláthatóság, a kínzás eltörlése.

Mindez nem utópia, hanem magától értetõdõ dolog az ember méltóságának jele, olyan jogok ezek, amelyek nem megerőszakolják az egyént, hanem lehetővé teszik, hogy együtt élhessen más egyénekkel. Egyedül az emberi jogok az egzisztenciális jogok, minden ideológiai forradalom célja ezek eltörlése és az új ember megteremtése..."

P.S.

Az idén januárban volt Dürrenmatt századik születésnapja, és mégis ide másolom, amit a hazájáról, Svájcról mondott. (Mellesleg szerinte az állam akkor kezdi hazának nevezni magát, amikor tömeggyilkosságra készül.)

Szóval, a cinikus és paradoxonokat kedvelő szerző szerint Svájc börtön, ahol “minden fogoly egyúttal a maga börtönőre is”. 

Hogy miért kerestem mindezt elő? Ha minden igaz, megint választások lesznek, és a svájci szerző segítségünkre lehet, például azzal a látszólag paradox mondatával, hogy "Az igazi szabadság nem más, mint annak belátása, hogy nem vagyunk szabadok."

LJ

Kelet-Európa zsugorodik, Nyugat-Európa növekszik. A kelet-európai népesség csökkenésének fő oka a kivándorlás. A Bécsi Demográfiai Intézet becslései szerint 1990, vagyis a vasfüggöny eltűnése óta 12-15 millió kelet-európai hagyta el a hazáját nyugati irányba.

A népesség csökkenése Lettországban a legnagyobb, ott 1990 óta 27 százalékkal élnek kevesebben. Az EU-csatlakozás 2004-ben nyitotta meg kapuit a munkaerőpiacon a fiatalabb, jól képzett és mobil munkavállalók számára.

Bár saját országuk gazdasága is nőtt, 2004 után gyorsan fejlődött, a fiatal lettek nem értékelik államuk vonzerejét. Tudomásul kell venni a keleti és nyugat-európa közötti különbségeket: a dánok pl. 25 eurós bruttó óránkénti átlagbérért dolgoznak, a lettek pedig 3 euró 35 centért, írja a Neue Zürcher Zeitung.

Ez a valódi migrációs forradalom, amely átrendezi Európát, nem az iszlám bevándorlás. A szerzővel nyilván lehet vitatkozni, azonban a 12-15 millió ember egészen biztosan komoly átalakítást végez Nyugaton, vagyis ott a helyzet nem változatlan...

Egy ismerős mesélte, hogyan jelent le egy könyvelőiroda adatokat a KSH-nak. (A történet onnan jutott eszembe, hogy megint vita folyik, hány magyar él tartósan külföldön, például Angliában.)

Miután már-már külön ember kellett arra, hogy az irodával szerződésben lévő cégek adatait havonta elküldjék a statisztikai hivatalnak, és a KSH minden adatváltozás után jelentkezett, hogy pl. ennél vagy annál a cégnél miért nőtt vagy csökkent a forgalom, a nyereség stb., a könyvelőiroda vezetője döntött: mostantól fogva nincs adatváltozás, a korábbi év azonos adatait jelentik le a KSH-nak.

Béke, nyugalom, pontos statisztika...

Hosszú volt a vonatút a hatvanas években Budapestről Nagykanizsáig, ott kellett átszállni a viciniálisra, ami elvitt Zalaszentmihályig, pontosabban "szemihálig" bennünket, onnan pedig lovaskocsival jutott el az ember Pölöskére. Évente kétszer-háromszor biztosan megtettük az utat, lévén pölöskei az egész család, mindkét nagypapa és nagymama ott élt a faluban.

Akkoriban nem igazán voltak nyári táborok a gyerekeknek, így június közepétől augusztus végéig falusi gyerek lettem én is. A hosszú vonatozás alatt valamivel szórakoztatni kellett a nagyérdemű utazóközönséget, amelynek ha tetszett, ha nem az én labadarúgó közvetítéseimet kellett hallgatnia! Igen, hiszen odahaza minden meccsközvetítés ideje alatt ott ültem a rádió mellett és végigizgultam, szurkoltam a meccseket, amiket Szepesi György közvetített.

Annyira szerettem, figyeltem, hogy persze kívülről fújtam a csapatok összeállítását és próbáltam utánozni aszpíker utánozhatatlan stílusát, valahogy úgy, hogy: Bozsiknál van a labda, fölnéz, előre rúgja Sándornak, Csikar leveszi, egy csel, már lent van az alapvonalnál, beadja, jön Albert, hátra gurítja Tichynek és Lajos lő, góóól, hataémas góóól!

Szepesi György szerettette meg velem azt, amit rádiózásnak neveznek és bár soha nem lettem sportriporter, egy olyan meccset szívesen közvetítek bármikor... Nagyon régen beszéltem vele, egy régi ötlemet segítette, segített elkérni a Népstadiont a Labda Világnapjához... ez egyelőre nem valósult meg, de csak meg kellene csinálni...

Szepesi Györgynek 96 év adatott, csatlakozott az Aranycsapathoz. Nyugodjon békében!

PUTIN'S WITNESSES

A film by Vitaly Mansky – It’s New Year’s Eve in 1999, and Russia is about to undergo a historic transformation. President Boris Yeltsin, aging and weak, steps down and appoints a little-known figure, Vladimir Putin, to replace him. Celebrated filmmaker Vitaly Mansky was there to capture the transition. Now, for the first time ever, he dips into his archives for a rare glimpse at the young Putin and the vast political machine that brought him to power.

Egy filmes, aki részt vett 1999-ben Putyin kampányában. dokumentumfilmet rakott össze Jelcin és Putyin hatalomváltásáról.

 https://vimeo.com/279617384

Felmelegedés? Ugyan kérem! Kicsit olvadnak a jéghegyek, kisebbek a gleccserek, télen nincs hó, de globális felmelegedés az nincs, mondják az "okosok". 

A Washington Postban először kedden publikálták a cikket, aztán frissítettek szerdán a Mount Washingtonról érkező hírek, valamint a Tbilisziből, Grúziából érkező hírek miatt, majd csütörtökön ismét változtatni kellett rajta mert megérkezett Kanadából a hőhullám okozta halálesetekről szóló tudósítás és az információ a rendkívüli hőségről Szibériában. Pénteken ismét frissíteni kellett, mert hőségrekordok voltak Afrikában és Dél-Kaliforniában...

Ezt írja a Washington Post és az ember nem győzi kapkodni a fejét, egyfelől ott vannak a klímaszkeptikusok, azok a személyek, beleértve az amerikai elnököt akik azt mondják hogy nincs klímaváltozás, nem kell ezzel foglalkozni és nem kellene költeni. Másfelől ott vannak ott vannak az adatok, az elemzések, a tények, amelyek minden évben egyre erősebben mutatják azt, hogy igenis van klímaváltozás, ami egyre gyorsabb lesz.

Csütörtökön Algériában 51, 3 Celsius fokot mutattak a hőmérők, abszolút rekord, de az északi sarkkörön néhány nappal korábban plusz 30 fokot mértek! Még abszurdabb rekord! Kanadában Montreal környékén 47 ember halt meg a rendkívüli hőhullám miatt, Dél Koreában ugyancsak számos haláleset volt a hőségben. Japánban a viharok miatt több százan vesztették életüket, százezrek élete forgott veszélyben.

A cikk címe persze szenzációhajhász, illett volna legalább az alcímben megemlíteni, hogy 160 év, vagyis a hivatalos mérések óta. A lényeg azonban változatlan, mint a keresős játékban, amikor egyre közelebb kerülünk az elrejtett dologhoz: langyos, meleg, forró, tűzforró...

https://www.washingtonpost.com/news/capital-weather-gang/wp/2018/07/03/hot-planet-all-time-heat-records-have-been-set-all-over-the-world-in-last-week/?utm_term=.b381480453ec

Budapest egy teljesen ismeretlen céggel kötött patkányirtási szerződést.

A patkányok minden nagyvárosban ott vannak, így Budapesten is. Itt meglehetős sikerrel írtotta őket a Bábolna, először még az állami gazdaság vállalkozása, aztán az abból alakult cég. Az idén megint elszaporodtak a rágcsálók, de a Bábolna Bio hatásosan dolgozott. Eddig.

Mostantól ugyanis új viág lesz: új cég feladata a rágcsáló írtása. A cégről többen próbáltak információt szerezeni, de ez eddig nem sikerült. Nem tudni vannak-e referenciái és ha igen, milyenek, se honlapjuk se más adatok nem ismeretes. Azt sem tudni, hogy a szerződés mennyi időre szól, és mi volt a váltás oka, mindez elsőre nem derült ki a főváros roppant szűkszavú közleményéből.

Amúgy svájci felmérések szerint Európában a legnagyobb kárt a vándorpatkányok okozzák a behurcolt emlősállatok közül, vagyis egyáltalán nem mindegy, ki foglakozik az irtásukkal... Budapesten 50 évvel ezelőtt 2 millióra becsülték a patkányok számát, mostani becslések nem ismertek.

Bocsásson meg, hogy ismeretlenül megszólítom Önt, tudom, hogy naponta sok száz, mit száz, sok ezer megszólítást kap. Alig ébredt fel és megszólítja a rádió, a tv, a facebook, kilép a kapun és megszólítják a plakátok az utcán, a buszon, a vilamoson. Megszólítja a telefonja, az emailje, a főnöke és a beosztottja. Kéretlen hirdetések bombázzák, amerre csak néz, mindenki el akar adni Önnek valamit, és ezalól bizony én sem vagyok kivétel. 

Hogy mit akarok eladni? Valódi híreket, olyanokat, amelyek szerintem fontosak, alakítják, alakíthatják az életünket. Az Önét is, kedves dologtalan Olvasó, és persze az enyémet is. Nem álhírek, nem a mindent  beborító politikai bulvár-pornó-kész átverés show hírei.

Miért beszélhetek erről? Azért mert néhány évtizedet eltöltöttem a hírekkel, szerkesztettem, szereztem, adtam és vettem őket, és közben megtanultam a rájuk vonatkozó klasszikus szabályokat, amelyeket mostanság az ún. "saját tények" idején nagyon fontos felidézni.

Saját véleménye ugyanis bárkinek lehet, de saját tényei nem, ilyenekkel még Ön sem rendelkezhet, bármennyire dologtalan is... Ez olyan ökölszabály, amelyet nem lehet megkerülni. Ha pedig válaszolunk a ki, mi, hol mikor, mit és hogyan kérdésekre, akkor máris van egy használható hírünk,

A hír tehát az, hogy László József a blog.hu oldalon WOOLAND címmel ma elindította saját hírblogját. 

Tehát: utánam Olvasó!