A világjárvány sok mindenre megtanította az emberiséget. Például, hogy mennyire értékes a szabadság. Találkozni a barátokkal, vásárolni vagy utazni - mindezt a legtöbb ember természetesnek vette, egészen addig, amíg egy csapásra nem vált lehetetlenné. A Corona bizonyos értelemben azt mutatja, hogyan folytatódhatnak a dolgok az következő évtizedekben.

Az éghajlatváltozás drámai és ijesztő módon változtatja meg a világot. Az ellene való küzdelemhez az embereknek világszerte együtt kell működniük, és meg kell változtatniuk az életüket - akárcsak a vírus elleni küzdelemben. Miről beszélünk itt? Klímaszigetelés? Öko-diktatúra? Tilalmak, lemondás, mondják majd egyesek, mi nem ezt akarjuk: senki ne mondja meg nekem, hogy milyen gyorsan vezessek az autópályán. Vagy hogy mennyi marhahúst eszem.

Így van. A tiltások nem vezetnek sehová. Mindazonáltal mindannyiunknak változtatnunk kell az életmódunkon. Nem azért, hogy néhány kilogrammal kevesebb CO2-t bocsássanak ki. Hanem hogy lehetővé tegyük a bolygónkat megmentő innovációkat. A tudósok, kutatók és vállalatok sok okos és új dologgal fognak előállni az elkövetkező években és évtizedekben. Elektromos autók, laboratóriumi hús, vagy zöld hidrogén, mindezek az éghajlatbarát innovációk számos nehézséggel szembesülnek: ismeretlenek, drágák és nem teszteltek. Ezeknek a termékeknek és szolgáltatásoknak felhasználókra van szükségük.

Ahhoz, hogy egy innováció sikeres legyen, nem elég, hogy megjelenik a piacon. Keresletnek is kell lennie. Még jobb: a kereslet eredményeként kell létrejönnie. Akkor van a legnagyobb esély arra, hogy érvényesülni fog, növekedni fog - és segít az éghajlatváltozás elleni hatékony küzdelemben. A közgazdászok toló- és húzóhatásokról beszélnek. Mindannyian segíthetünk abban, hogy az új termékek vonzó hatása a lehető legerőteljesebb legyen, hogy "piacra kerüljenek". Így válunk jó, mert hatékony klímapolgárokká.

Az Elon Musk-elv az éghajlatváltozásról

Vegyük például az elektromos autókat: az Agora Energiewende agytröszt és az Éghajlatsemlegességi Alapítvány tanulmánya szerint ahhoz, hogy Németország 2050-re megszűnjön a CO2-kibocsátás, 2030-ban 14 millió elektromos vagy plug-in járműnek kell közlekednie az utakon. Ez a teljes jelenlegi járműállomány több mint egyötödének felel meg. A következő autó vásárlásakor tehát egyértelműnek kell lennie: vegyen elektromos autót. Nemcsak az éghajlatnak tesz jót, hanem egyszerűen szórakoztató is. Nagy nyomatékuknak köszönhetően az elektromos autók sokkal jobban gyorsulnak, mint a belső égésű motorok. És jó érzéssel tölti el Önt az a jó érzés, hogy egy jövőbiztos technológiát vásárolt - miközben a belső égésű motorok viszonteladói értéke a következő 20 évben valószínűleg rohamosan csökkenni fog.

Nevezhetnénk ezt az éghajlatváltozás Elon Musk-elvének is: A hangsúly nem az etikai kötelességen, hanem az éghajlatbarát termékek élvezetén van. A globális felmelegedés elleni harc szép másodlagos kérdéssé válik. A Tesla főnöke, Musk először egy drága sportautót mutatott be, a szórakozást és státuszt kereső tehetős ügyfélkör számára. Ezután következett a terjeszkedés más vásárlóerővel rendelkező piaci szegmensekre: A Model S luxusszedán és a hasonlóan drága Model X terepjáró előkészítette az utat a középkategóriás Model 3 és Y modellek számára. Következő lépés: egy tömegmodell, egyelőre név nélkül.

A Tesla-főnök jól tudta, hogy kezdetben csak a tehetős vásárlók fogják kényeztetni magukat a zöld prémium márkával. És hogy talán nem is az éghajlatváltozás ellen akarnak küzdeni, hanem inkább a közlekedési lámpánál akarják lehagyni a Porschét, és a golfklubban kavarnak. A stratégia bevált. A Tesla ügyfélköre szinte fanatikusan követi a márkát.

Az elektromos autók és az autonóm vezetési technológia megváltoztatja a vezetési szokásokat, amint azt a tanulmányok mutatják. A sebesség élvezete a közlekedési lámpáknál való sprintelésre korlátozódik; az autópályán az emberek inkább nyugodtan siklanak, és takarékoskodnak az akkumulátor töltöttségével. Az elektromos autók jelentős száma így feleslegessé teszi a sebességkorlátozást a német autópályákon.

Az innováció a tiltás helyébe lép

A kényszerítés kevés eredményt hoz Ez jó dolog, mert a kényszerrel az a probléma, hogy ellenreakciókat és viszályt szül - és hosszú távon a kívánt cél ellenkezőjét érheti el. A 2020-as év megmutatta, hogy a kényszer milyen kevés eredményt hoz: a CO2-kibocsátás számítási módtól függően csak öt-nyolc százalékkal csökkent. A futószalagok megálltak, repülővel már alig repült valaki. Ennek ellenére a CO2-kibocsátás alig néhány milliárd tonnával csökkent. És újra felszökött, mióta a legszigorúbb Corona-korlátozásokat feloldották.

A lemondás kényszerítésen alapult, és ezért nem volt fenntartható. A szén-dioxid kibocsátásnak 2050-re nullára kell csökkennie. Nincs más út, ha a globális felmelegedést meg akarjuk akadályozni: az éghajlatváltozás mozgatórugóját teljesen be kell tiltani. A koronajárvány, amely a hatalmas korlátozások ellenére csak átmenetileg hozott néhány százalékos CO2-csökkentést, világossá teszi, hogy ez milyen ambiciózus cél. És a világjárvány azt is mutatja, hogy ezt aligha lehet lemondással és kényszerrel elérni. Az éghajlat-semleges világhoz vezető egyetlen út az innováció. Ötletek, találmányok és technológia nélkül kudarcot vallunk.

Próbálja ki a vegaburgert

Természetesen a fogyasztók egyedül nem tudják a szükséges változásokat a fogyasztási döntéseikkel elérni. Csak azt követelhetik, amit kínálnak. Az államnak megfelelő ösztönzőkkel kell támogatnia az új, éghajlatbarát termékeket és eljárásokat. Az innovációnak azonban támogatásra, a polgárok "húzóerejére" is szüksége van.

Vegyük például a mezőgazdaságot, a CO2 egyik legnagyobb kibocsátóját: a Stiftung Klimaneutralität (Klímasemlegesség Alapítvány) és az Agora Energiewende agytrösztök közös éghajlati tanulmánya szerint a klímasemleges Németország felé vezető úton a növényi vagy szintetikus hús és tej iránti kereslet évről évre folyamatosan nő, és 2045-re eléri a 15 százalékos arányt. Próbáld ki tehát a Burger King új növényi alapú csirkés szendvicsét vagy a Rewe vegaburgerét!

Persze, ez nem csak ízlés kérdése, hanem pénz kérdése is. A WWF Németország elemzése szerint még az akciós tofukolbász vagy szójaburger is több mint kétszer olyan drága, mint a hagyományos grillezett hús. Ez aligha meglepő. Az új termékek általában drágák - lásd Tesla. Az úttörő vásárlók fizetnek a legtöbbet, és cserébe a trendteremtő státuszt kapják. Ezek segítenek a piac kialakításában. A nagyobb termelési volumen és a verseny révén az ár idővel csökken, így egyre több ember engedheti meg magának például a szintetikus húst.

A klímakalkulátor frusztrál

A Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség a honlapján egy kalkulátort kínál, amellyel bárki kiszámíthatja CO2-kibocsátását. Itt optimalizálhatja a CO2-egyenleget is. Egy fokkal kevesebbet fűteni a lakást, kerékpárra váltani vagy regionális termékeket fogyasztani - sok lehetőség van. De a "CO2-forgatókönyv" kitöltése frusztráló dolog. Didereghet télen a hálószobájában, megtehet nagy távolságokat kerékpárral, és ehet annyi almát a sarki gazdától, amennyit csak akar - a Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség által 2050-re kitűzött, személyenként és évente egy tonna CO2-kibocsátási céltól még messze van.

A számológép bevetése jó szándékú, de veszélyt rejt magában: a fogyasztók frusztrálttá és fatalistává válnak, és azt gondolják: úgyis értelmetlen bármin is változtatni. A világ velünk együtt fog véget érni. Ez a hozzáállás helytelen. Mert az innovációhoz az emberekre mint kollektívára van szükség. Közgazdászok és szociológusok, mint Josef Schumpeter vagy Gabriel Tarde, aki "Az utánzás törvényei" című könyvet írta, már a 19. században foglalkoztak az innovációk terjedésével. Az ő és sok más tudós munkája azt mutatja, hogy a sikeres innováció nem spontán, hanem társadalmi folyamat.

Úttörőkre van szükség

Everett Rogers szociológus dolgozta ki az "innovációs diffúziós görbét": Eszerint az innovációk hasonló ciklusokat és törvényszerűségeket követnek, az ügyféltípusok bizonyos megoszlásával. Az emberek 13,5 százalékát például "korai alkalmazóknak" vagy "korai úttörőknek" mondják. Ez csak egy szám, nem törvény. Az ökölszabály az, hogy minél több olyan "változásközvetítő" van, aki az innováció korai alkalmazója, annál gyorsabban terjed el az újítás. Tehát minél gyorsabban alkalmazza az emberiség az új dolgokat, annál jobb az éghajlatnak. Az úttörők példaképekké válnak, mások utánozzák őket.

Minden történet a pincében lévő hőszivattyúról, amely felváltotta az olajfűtést, más embereket is arra késztet, hogy felfigyeljenek rá, és talán ugyanígy cselekedjenek. A korai cselekvés hálózati hatásokat is kialakít és megerősít. Például, aki elektromos autót vásárol, az töltőállomásokat is használ, és elősegíti azok elterjedését. Ez viszont arra ösztönzi majd az elektromos autók hatótávolsága miatt aggódó embereket, hogy búcsút mondjanak a belső égésű motornak.

Ahhoz, hogy ez a pozitív ciklus beinduljon, néhány feltételnek teljesülnie kell: Hogy az emberek megengedhetik maguknak az innovációt. És hogy az teljesíti, amit ígér. Gyakran azonban az aggodalmak csak a fejünkben vannak, amint azt az elektromos autó is mutatja. Ezt bizonyítják az ADAC autóklub tanulmányai is: A modelltől függően már olcsóbbak, mint a belső égésű motorok. Az állam akár 9000 eurót is ad, az elektromos autók fenntartása olcsó és kevésbé kopnak. De ezt csak az tudja kideríteni, aki kipróbálja őket.

Ez a szellemi nyitottság talán a legnagyobb érték az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. Mert az újítások egész hulláma fog ránk törni, és annak is kell ránk törnie. Az ideális éghajlatbarát polgárt a kritikai érzék és a kipróbálásra való hajlandóság jellemzi. Ennek ellentéte a számtalan tiltással megdorgált klímacinikus, az a személy, aki szó szerint azt gondolja: utánam az özönvíz.

Thomas Jahn, handelsblatt.com