Európa karácsonya - a karácsonyfa, az ajándékozás, a szokások

Az alábbi szöveg egy forgatókönyv terve, a régi Duna Tv számára készült, azonban nem valósult meg. Több ilyen terv is van, gondolom, ezzel nem vagyok egyedül... Ugyanakkor érdekesnek gondolom, ezért most, az idei, nem szokványos karácsony előtt megmutatom mindenkinek.

Karácsonyfa

A karácsonyfa ősi egyiptomi hagyományból származik, ők pálmafát díszítettek fel, a győzelem jelképét. Télen is örökzöld ágai az újjászületést, az élet örök körforgását jelképezik számunkra. Egyes korai legendákban az újszülött istenség, Baal-berith (A Fa Ura) jelképe. A Yule - fa szoros összefüggést mutat a germán pogány hagyománnyal: ajándékokat hagyni az „elfeknek”, hogy elnyerjék jóindulatukat. A fa minden ősi európai nomád törzs életében létfontosságú és szent élőlény volt. (Ld. Yggdrasil, Világfa, Kalevala, Jankovics Marcell: A fa mitológiája)

A tiszafa (Taxus baccata) a fenyőhöz hasonló tűlevelű örökzöld Európában. Kemény és rugalmas fájából régen főleg fegyvert, íjat készítettek. Levelének és magjának mérges volta szabja meg helyét a hiedelmek világában. Ma is kedvelt temetői díszfa, de már az antikvitásban a halál fája volt, ezért az ír fanaptár az év utolsó napjának jeléül a fenyővel, az újjászületés fájával párban az év fordulójára ültette. A tiszafa téli helyét a naptárban az is indokolja, hogy igazán ekkor fejti ki mérge a hatását; lombja télen négyszer annyi mérget (taxint) tartalmaz, mint nyáron.

Hellászban és Itáliában Hekaté halálistennőnek szentelték, amint azt magával Hekatéval mondatja Shakespeare: “...slips of yew Sliver’d in the Moon’s eclipse.” (Macbeth, III.felv. 5.sz.) Hekatéhoz annál is inkább illik a tiszafa (ang. yew), mert a fenyő, a növekvő Hold és a születés Dianájának a vén boszorka mása, a fogyó Hold (the Moon’s eclipse) megszemélyesítője.

Egy ír balladában a halott szerelmesek testét tiszafanyársakkal szögezik a koporsóikhoz, hogy távol tartsák őket egymástól, de a nyársak kihajtanak, és fává nőve összeölelkeznek a sírok felett. Bretagne-ban úgy tartják, hogy a temetői tiszafák gyökere a hullákból szívja ki a mérget. Mérgező volta a régiek hite szerint megnövelte a fájából készült íjak erejét (gr. toxikon “nyílméreg”, toxon “íj”). Mindazonáltal nem csak borús képzetek fűződtek hozzá. Sírok díszeként nemcsak a halálra emlékeztetett; örökzöld és igen hosszú életű lévén az “örök életet” is jelképezte.

Angol temetőkbe pedig azért ültették, hogy azokat a boszorkányok okozta viharoktól megvédjék. Az örökzöld fenyőfélék közül a közönséges jegenyefenyő (Abies alba), es a közönséges luc (Picea abies), valamint déli meg keleti megfelelőik illenek ide. A tölggyel együtt (l.gr. drusz “tölgy, fenyő”) a régiek legszentebb fája: a gall “tölgyemberek”, a druidák fényistennőjet Druantiának hívták. A tölgy a nyári, a fenyő a téli időszak közepén álló világfa földi mása.

A karácsonyfa állítás szokása is jelzi, hogy a fenyő a fordulat, az átmenet, az újjászületés és az erősödő napfény jelképe volt. Graves leír egy gyermekszüléshez kapcsolódó régi skót szokást, melynek során a gyermekágyban fekvő anyát és az újszülöttet egy égő fenyőággal háromszor körbejárva “beszentelik”.

A téli napforduló a napisten születésnapja - ettől kezdve növekszik a fény, hosszabbodnak a nappalok. Ezért a fenyő a fény, a tűz fája is. A görögség számára a nőies fenyő Artemisz, a medve- és vadászistennő egyik fája volt. Artemisz-Diana egyfelől a téli napfordulóval véget érő Nyilas hónap (nov.23-dec.21/22) védnöke, másfelől azonban holdistennő is volt.

Az olykor ezüstös tűlevelű, fehéres törzsű fenyő - ugyanis a megszilárdult gyanta kifehéredik - ebbéli szerepköréhez is illik. A jegenyefenyő latin neve: Abies alba nőnemű, “fehér fenyőt” jelent. Hogy a fenyő a tűznek is (a Nap tüzének) szimbóluma lett, annak több oka van. Mindenekelőtt az, hogy egyes fajok gyantás fája könnyen kap lángra és sokáig ég (vö. ang. fir “fenyő”, fire “tűz”). Sötét korokban a gyantás fenyőág a legközönségesebb világítóeszköz volt, viszont a fáklya a sötétben világító Hold jelképe is.

A fenyő a fiúisten jelképe is volt. A früg Attisz egy fenyőfa tövében hal meg vetélytársától vagy őrületében, amit szerelmese, Kübelé féltékenységében bocsátott rá. Ezt követően a gyászoló istennő halott szerelmesét fenyőfává változtatja. Attisz évkezdő tavaszi ünnepének első napján : a “Ver napján” (márc.22-én) egy, a halott istent jelképező fenyőfatuskót vittek a szentélyébe, gyapjúszalagokba csavartan, mint egy múmiát, a tavasz első virágaival borítottan.

Rómában Arbor Intrat : A ”Fa belép” volt az ünnep neve. Ezt a tuskót aztán az év végén elégették. Az Attisz - kultusz emléke a közelmúltig fennmaradt a téli karácsonyfa állítás és tuskóégetés formájában. A germánok hite szerint az emberi faj is a fáktól származik, a nők a Nyírfától, a férfiak a Kőristől vagy a Tiszafától. A fa díszítése is szakrális célokat szolgált, a díszek maguk is szimbolikus értékűek, legfőképpen az újjászülető Napot szimbolizálják, valamint a kozmikus év egyes elemeit, a Holdat, csillagokat, a földet, az egyes hónapokat, a világkígyót, az időt.

A díszekkel és gyertyákkal ékesített fenyőfa, amely ma a szenteste jelképe, nem létezett mindig. Az első híradás arról a szokásról, hogy fenyőfákat díszítenek fel karácsonykor, az 1606-os esztendőből származik. Akkor írta le egy strassbourgi polgár, hogy szülővárosában az emberek papírrózsával, cukorkával, almával, pogácsával és halpénzzel ékes fenyőfát állítanak a szobájukba.

Egy évszázaddal később az lett a szokás Németországban, hogy minden családtagnak saját kis fenyőfát ajándékoztak, mégpedig nagyság szerint: az apa, a család feje kapta a legmagasabbat, a legkisebb gyerek pedig a legeslegkisebbet. Mikor belépett a család a gyertyafényes szobába, rögtön felismerte mindenki, melyik az ő fája, melyek az ő ajándékai. De már karácsony másnapján lefosztották és kivitték a házból ezeket a kis karácsonyfákat.

A XIX. században kezdtek gyertyával és díszekkel megrakott, igazi nagy fenyőfákat állítani a lakószobákba, ahogy ez ma is szokás. Ágaik közé aranyos és ezüstös diót, színes szaloncukrot, almát, süteményt és más finomságokat akasztunk. Az ünnepi napokban és a rá következőkben a ház gyerekei ezeket leszüretelhetik. A fákat újévig vagy vízkeresztig (január 6.) tartják meg.

Ajándékozás

A XIV. századig csak a templomokban ünnepelték a karácsonyt. Az ünnep fénypontja az éjféli istentisztelet volt, amely sokkal vidámabban zajlott, mint manapság. Minden felnőtt és gyerek lámpást vagy égő gyertyát hozott magával. Luther Márton tette a karácsonyt a gyermekek nagy ünnepévé. Hogy minél emlékezetesebb legyen számukra a Jászolban fekvő Kisjézus, szokásba hozta az ajándékozást.

Eleinte csak apró ajándékokról volt szó: pár almát és diót kaptak. Csak jó 150-200 esztendővel ezelőtt kezdtek a felnőttek komolyabban gondolkodni a gyerekekről, és kívánságaikról. A kislányok legkedveltebb játékai a babák voltak, a fiúkéi pedig az ólomkatonák vagy az állatokkal megrakott bárkák. A gyerekek karácsonyi kívánságlistája egyre hosszabb lett. Eközben majdnem elfelejtődött a karácsonyi ünnep igazi értelme és a karácsonyi ajándékozás eredeti célja...

Népek karácsonya – Európa és Amerika ünnepe

Anglia

A készülődés már októberben elkezdődik, karácsonyi díszbe öltöztetik az utcákat, decemberben megjelennek a Télapók, bár Angliában nem ünneplik a Mikulást. A karácsonyi lapokat december elején elküldik egymásnak az emberek, és a kapott üdvözlőkártyákat kiteszik a szobafalra. A gyerekek piros, hosszúszárú harisnyáikat december 24-én kikészítik, mert karácsony éjjelén Santa Claus, vagy Father Christmas a kéményen át a kandallóba ereszkedik, és megtölti ajándékokkal. Az angolszász karácsony nem ismeri a szenteste fogalmát, ott december 25-én kezdődik az ünnep, az angolok e napon délelőtt mennek templomba, s ezután bontják ki az ajándékokat, melyek - sokszor már jóval korábban - a feldíszített fa alatt gyűlnek. Az előbbiekből adódóan az éjféli mise is hiányzik náluk. Az ajándékozás után ünnepi ebéd következik. Angliában az ünnepi édesség a karácsonyi puding, melynek alapja mazsola, füge, aszalt szilva és egyéb szárított gyümölcsök, narancs- és citromlé stb.

Írország

Az ünnep december 13-án kezdődik, ez a 13 nap a Little Christmas (Kis Karácsony). Az ír családok december 25-én gyertyát állítanak az ablakpárkányra, fenyőfát díszítenek, majd whiskyt készítenek ki a Télapónak, sárgarépát a rénszarvasoknak. Az ajándékcsomag kibontása után, délután 2-3 óra körül fogyasztják el az ünnepi ebédet.

Franciaország

A karácsonyi ünnepeket megelőző adventi időszak kezdetét jelzi, hogy a Champs-Élysées fényben pompázik. A szenteste - hozzánk hasonlóan - Franciaországban is családi ünnep, de a katolikusok számára az éjféli mise nemcsak vallási, hanem társadalmi esemény is. A család minden tagja részt vesz az éjféli misén, és amíg a ház üres, megjön Karácsonyapó (Pére Noël, Pére Chellende), és a kikészített ragyogóan tiszta kis cipőkbe beledugja mindenkinek a maga ajándékát. Franciaországban elmaradhatatlan a fatörzs, a fahasábot formázó, mélyhűtött csokoládétorta.

Németország

Advent idején fenyőfát állítanak az üzletekben, lámpafüzérekkel, szalagokkal díszítik az utcákat. December 4-én, Borbála napján aranyesőágakat raknak a vázába, melyek karácsonyra kivirulnak. Megnyílik a karácsonyi vásár, ahol enni-inni és ajándékot vásárolni is van lehetőség. A német családok - a gyerekek bevonásával - szentestére karácsonyfát állítanak, a családtagok ajándékot adnak egymásnak. A gyerekeknek Karácsonymanó (Weihnachtsmann) hozza az ajándékot. Az ünnepi vacsora fő fogása a libasült, a püspökkenyér és saját készítésű karácsonyi aprósütemény.

Ausztria

A bécsi utcákat, üzleteket a "Csendes éj" dallama tölti be. Óriási karácsonyfákat állítanak a főtereken. A karácsonyi vásár a Városháza előtti főtéren, kis faházikókban zajlik, ahol az apró ajándéktárgyaktól a szőrmekabátig minden kapható. December 16-án elkezdődik a Bécsi Szimfónikusok karácsonyi koncertsorozata. December 24-én este minden bezár, mindenki otthon ünnepel. A gyerekeket sok családban a nagyszülők kísérik a városok utcáin, amíg a szülők a rejtegetett karácsonyfát feldíszítik.

Oroszország

Oroszországban szilveszter estéje a fenyőfadíszítés ideje. A gyerekeket Fagyapó, azaz "Gyed Maroz" ajándékozza meg.

Olaszország

Az ország különböző vidékein más és más karácsonyi szokások élnek. Az olaszok nem ugyanazon a napon kapják meg az ajándékokat. Észak-Olaszország egyes részein december 25-én Télapó (Babbo Natale) vagy a kis Jézus hozza az ajándékot, másutt Szent-Luca december 13-án. Rómában a Háromkirályok napján (január 6.) Befana, az öreg, de jóságos boszorkány, aki seprűn közlekedik, és kéményen át, juttatja el a csomagokat.

Spanyolország

A spanyol gyerekek nemcsak december 25-én, hanem január hatodikán a három királytól is kapnak ajándékot. A nagyvárosi felvonulásokon a három király feldíszített szekéren járja az utcákat.

Dánia

December hónap az ünnep jegyében telik, az utcákat, üzleteket kivilágítják, feldíszítik füzérekkel, fenyőágakkal. A gyerekek különleges karácsonyi bélyeggel üdvözlőlapokat küldenek egymásnak. A dán családok mennyezetre négy gyertyával díszített adventi koszorút akasztanak, és advent minden vasárnapján meggyújtanak egy gyertyát. A gyerekek saját készítésű díszekkel maguk díszítik a karácsonyfát és a lakást. A karácsonyi vacsora este 6 óra körül kezdődik.

Finnország

December 24-én délután a családok karácsonyfát díszítenek, este égő gyertyákat helyeznek a sírokra. A fenyőfát 20 nappal karácsony után bontják le.

Svédország

A december 24-től, január 6-ig tartó időszak a karácsonyi ünnep időszaka. Régen minden család hozott az erdőből egy fahasábot, meggyújtotta a nyitott kandallóban, és amíg égett, addig tartott az ünnep. Az ajándékot egy Jul-Bock nevű szalmából készült kecskebak hozza, aki a mennydörgés istenének, Thor-nak az állandó kísérőjére emlékeztet. Ilyen szalmából készült szerencsehozó kecskebakot állítanak a svéd családok a lakásajtóba vagy a karácsonyfa elé (az IKEA áruházban ezért kapható ilyen).

Norvégia

December első napján kezdődik a ház, a lakás feldíszítése, melynek elengedhetetlen kelléke a virág. A svédekhez hasonlóan kecskebakot és gabonakeresztet állítanak a ház elé, minden ablakba csillagot akasztanak. December 24-én égő gyertyákat tesznek a sírokra. Vacsora után, az ajándékok kibontása előtt a család körülveszi a karácsonyfát.

USA

A jellegzetesen amerikai ünnep, a Hálaadás - a családi összetartozás jelképe - november utolsó csütörtökén, elhalványítja a karácsonyt. A családok Hálaadáskor, az 1620 novemberében az újvilágba érkező zarándokokra emlékeznek, akik az első évet átvészelve, hálát adtak az Úrnak, hogy átsegítette őket a nehézségeken. A Hálaadást követő héten kezdődik a karácsonyi készülődés. A Fehér Ház előtt felállítják a hatalmas fenyőfát, melynek gyertyáit az elnök és felesége gyújtják meg. A családok újra összegyűlnek, és közösen töltik el a szentestét, az ajándékokat a talpig pirosba öltözött Télapó (Santa Claus) hozza.

LJ