A Harmadik Birodalom, vagyis a náci Németország legfőbb jogásza - Carl Schmitt

A Deutschlandfunk, az egyik német közszolgálati rádió még 2009-ben készített műsort Carl Schmittről, aki a hitleri Németország vezető ideológusa és jogásza volt. Az apropót az adta, hogy megjelent egy könyv Schmittről.

A német múltfeltárás, szemben más, fasizmussal fertőzött államok múltfeltárásával, évtizedek óta tart, és a második világháború utáni hallgatás évtizedeit már alapos történészi elemző munka követte, egészen a mai napig.

Az alábbiakban a 2009-es adásból idézek: "Carl Schmitt szinte mindent, minden jegyzetet és naptárjegyzetet megtartott, amelyet hosszú életében írt. Mindenekelőtt az 1934-ig tartó naplóbejegyzések, amelyek Rainer Mehring számára voltak hozzáférhetők, információkat szolgáltatnak Schmitt karakteréről, arroganciájáról és antiszemitizmusáról, amely a weimari korszak elején megjelent.

Megtudhatjuk, hogy a hatalomváltás után hogyan vált az NSDAP (a náci párt) tagjává, és hogyan szolgált a nácik legfőbb ügyvédjeként, megszakítva a kapcsolatot zsidó barátaival. ...

Carl Schmitt az ún. Röhm puccs után egy írásában azzal indokolta a gyilkosságokat , hogy "A Führer védi a jogot". Ünnepelte az NSDAP, a náci párt 1935-es nürnbergi pártkonferenciáját, ahol a zsidók jogfosztásáról szóló faji törvényeket kihirdették, mondván, az "A szabadság birodalmi pártnapja".

Az antiszemita elemek megtalálhatók korai naplóiban, 1912 és 1919 között - és későbbi naplóiban, így 1947-ben is, amikor Schmitt az ötvenes éveinek végén járt. Hosszú élete alatt, - 1985-ben, 97 éves korában halt meg -, Schmitt nem látott okot gondolkodásának felülvizsgálatára, vagy akár viselkedésének megbánására sem, - különösen azért, mert számos csodálója látogatta meg Plettenbergben, ahol a háború után élt."

A müncheni Süddeutsche Zeitung tavalyi, 2019-es cikkében azt írja, hogy Schmitt sztárjogászként a jog elárulásával mindent megtett a Harmadik Birodalom önkényállamának igazolására.

Bernd Rüthers, a korábbi konstanzi egyetemi rektor 1988-ban sokkolta a nyilvánosságot a „Leleplezett jog” című írásával, amelyben megírta, hogy Schmitt mennyire lelkesedett a náci Gauleiter, Julius Streicher "nagy harcáért". Streicher pedig egy szörnyeteg volt, akit még a nácik is nagy ívben elkerültek, mert a Der Stürmer című gyűlöletlap szerkesztője, és az 1938. november 9–10-i zsidó pogromok egyik kezdeményezője volt. Nürnbergben háborús bűnösként halálra ítélték és kivégezték.

A jogtudománynak nagy szíve van a céh tagjai számára. A törvény elárulása úgy tűnik, számára csak véletlen bűn, pedig Schmitt nemcsak áldását adott a náci igazságszolgáltatásra, hanem 1936-ban felszólított a "könyvtárak megtisztítására is", írta tavaly a Süddeutsche Zeitung.

Mindezt azért írom most le, mert a magyar közéletben, a kormánypárt oldalán ott vannak azok, akik méltatják, sőt, követendő példának tekintik azt, amit Schmitt, a nácik jogásza leírt, pedig az ő esetében halmozottan érvényes:

ne azt nézzük, amit írt vagy mondott, hanem amit tett.

A tettek pedig egy szörnyeteget mutatnak.