Az úgy történt, hogy volt nekem egy barátom. Ritkán találkoztunk, de akkor nagyon.

A barátom íróember, és mint ilyen, több könyvet is írt.

Az egyik igencsak megtetszett, és ajánlottam, hogy készítsünk neki reklámot.  Ő beleegyezett.

A könyv első mondata így szólt: 

"Már nem érdekel, hogy meghalok, mondta Korin, majd hosszú csend után egy közeli bányatóra mutatott: – Azok ott hattyúk?"

Ki ne szeretne bele egy ilyen kezdő mondat után egy könyvbe?

De ebből nem kellene reklámot készíteni, gondoltam én, ám lehet, hogy tévedtem: ezt a mondatot később beválasztották a világirodalom ((köszönjük J.W.Goethe) legjobb kezdő mondatai közé.

Már nem érdekel, hogy meghalok... Nem egy vidám mondat.

A reklám, amit én készítettem neki, így hangzott:

A mennyország szomorú. Krasznahorkai László: Háború és háború.

Ha belegondolok, ez sem nagyon vidám, de jól szólt a déli harangszó előtt a rádióban. Ütött, utána pedig harangoztak.

A barátomnak január elején van a születésnapja, és azt bizony nagy társasággal ünnepelte akkor.

Ott volt mindenki aki számított, a látogató, a sorstalan, a sátáni tangó táncosa, aztán az, aki tudta, milyen a kis magyar pornográfia, és az, aki jelentést írt öt egérről.

Ott volt a kiadó igazgatója, aki filmsztár lett, az időkerék gazdája és egy kék szemű éteri szépség.

Ott voltam én is, hogy lejegyezzem mindezt, és aztán hóban-fagyban rückvercben vigyem le a hegyről az egeres embert. Naná, hogy az árokban kötöttünk ki.

Fantasztikus este!

Mint említettem, mindenki ott volt,aki számított, és senkit nem láttam a senkik közül, akik most semmibe akarják venni a valakiket.

Háború és háború egymás ellen, ez a kis magyar pornográfia...