A közjátéknak vége, a Birodalom visszatért

Egy háromezer éves birodalom esetében kétszáz év nem túlzottan nagy idő, tekinthetjük egyfajta közjátéknak is. Úgy tűnik, Kína esetében lassan vége a közjátéknak, amely több mint 200 évig tartott. A legenda szerint Napóleon mondta: „Kína egy alvó óriás. Hagyjátok aludni! Mert ha felébred, mozgásba hozza a Földet.”

A közjátéknak vége, az óriás fölébredt, a birodalom visszatért.

A francia forradalom kitörése, vagyis 1789 előtt a világ legnagyobb gazdasági hatalma Kína volt. Az európai ipari forradalmak, és a gyarmatosítás, majd az Egyesült Államok felemelkedése nyomán Kína visszaszorult, a Közép Birodalma mély válságba zuhant, polgárháborúk dúlták és a kommunista modernizáció milliók életét követelte. A következő évtizedre azonban a világ vezető gazdasági hatalma nagy valószínűséggel ismét Kína lesz, amelyet semmilyen módon nem lehet megkerülni. Pontosabban már most sem lehet.

Az Egyesült Államokkal amolyan róka fogta csuka kapcsolat van , hiszen a kínaiak több ezer milliárd dollárnyi amerikai államkötvényt birtokolnak, a függés kölcsönös. Ha kínai támogatással felépül Nicaraguában a második Panama-csatorna, ha beindul az Új Selyemút projekt, és folytatódik a kínai behatolás Afrikában, akkor elmondható, hogy az expanzió négy kontinensre terjed ki. Mao Ce-Tung feltámasztotta Kínát, Teng Hsziao-Ping gazdaggá tette, mi pedig erőssé tesszük, mondta Hszi Csin-Ping főtitkár, aki azzal a bejelentéssel fordult Pekingben a kommunista pártkongresszus résztvevőihez, hogy 2050-re Kína legyen a világ vezető hatalma.

Az a jelek szerint nem kétséges, hogy Hszi véleménye minden területen meghatározó lesz. Miután politikai ellenfeleivel leszámolt, a nemzetközi ügyekre koncentrálhat, hiszen a hatalmas országban (mintegy 1,4 milliárd lakos) a gazdasági ügyek továbbra is jól mennek.

Több mint három és fél évtized telt el azóta, hogy 1980-ban Ronald Reagan az USA elnöke lett. Kína gazdasági teljesítménye akkor 10 százaléka volt az Egyesült Államok teljesítményének. 2007-ben ez az arány már 60 százalék, 2017-ben pedig várhatóan szorosan megközelíti, vagy meghaladja az USA GDP-jét. Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, a kínai gazdaság 2023-ra akár 20-30 százalékkal is nagyobb lesz, mint az USA gazdasága, 2040-re majdnem kétszer akkora. Azok a gazdasági, politikai és katonai viszonyok teljesen mások lehetnek a mostani viszonyokhoz képest...

Amikor 2015-ben Kínában elkezdett fúvódni egy nagy tőzsdei buborék, a nyugati szakértői körökben a domináns vélemény az volt, hogy a kínai gazdasági fellendülés a 2008-ban bekövetkezett amerikai másodlagos kötvénypiaci katasztrófához hasonlóan omlik össze, vagy a dél-európai összeomlásához hasonló adósságválságban tör ki. Nos, nem ez történt, a kínai részvénypiac az idén eddig 43 százalékkal emelkedett, és a Bridgewater, a világ legnagyobb kockázati tőke alapja további pénzt gyűjt a kínai befektetésekhez. A Bank of America előrejelzése szerint az ázsiai részvények értéke várhatóan megduplázódik a jelenlegi bikapiacon.

A veszélyek persze léteznek, az ún. árnyék-bankrendszer, amely a beruházások jelentős részét finanszírozza, okozhat még nagyon fájdalmas meglepetéseket, ezért a kormányzat céljai közé tartozik a banki ügyletek, így a magánszemélyek ügyleteinek fokozott ellenőrzése is.

Kínai típusú szocializmus

A kínai kommunista pártnak a maga 90 millió tagjával sikerült megerősítenie hatalmát. Hszi Csin-ping számára kétségtelen, hogy a kommunista párt továbbra is vezető szerepet fog játszani az élet minden területén. A kommunista párt az ország gerincét adja és garantálja a fejlődést. Kína újjászületése nem lett volna lehetséges a kommunisták vezetése nélkül. A pártkongresszuson elmondott, három és fél órás beszédének címe is sokat mondó: "Elérni a döntő győzelmet a tisztes jóléti társadalomért folytatott harcban, befejezni annak felépítését, és a kínai típusú szocializmus nagy győzelmeiért harcolni az új korszakban.”

Hogy mit jelent mindez a kisembernek, mi a tisztes jólét? „ A nagyszüleim még szemenként tették félre a rizst, hogy ne haljanak éhen, a szüleim órákat álltak sorba egy üveg étolajért, nekünk nem kell éhezni, nem kell sorban állni, rendes iskolába járathatom a gyerekem, igaz, hogy napi 12-14 órát dolgozom” – mondta egy ismerősöm Sanghajban.

A felemelkedés útját a fiatal vidéki férfiaknak a hadsereg adja, a világ legnagyobb létszámú katonai szervezete, ahol megtanulhatnak autót vezetni, új technikai információkat szerezhetnek, és megnyílik előttük egy másik élet lehetősége. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogyan alakul át a főiskolai, egyetemi felvételi rendszer. Az egyik brit lap elemzése szerint egyre inkább azok a tulajdonságok „keresettek”, amelyek az 1905-ben eltörölt mandarinvizsgán vitték sikerre a jelentkezőket. Jó memória, jó logika, tekintélytisztelet, kevés hajlandóság az újításokra.

A főtitkár a kék pekingi ég alatt – a gyárak felszólítást kaptak, hogy a kongresszus előtt csökkentsék a termelést, és így a környezetszennyezést - menetrendet is adott hazája újjászületéséhez és a szocializmus kínai útjához az új korszakban: 2010-hez képest 2020-ig meg kell duplázni a gazdaság teljesítményét, hogy biztosítsák a „tisztes jólétet”. A Közép Birodalmában 2035-re olyan gazdaságot kell létrehozni, amely különösen innovatív a világméretű versenyben.

Ezzel összefüggésben figyelemre méltóak a kínai vállalatok külföldi beruházásai, amelyek révén olyan know-how-t szereznek, amellyel még nem rendelkeztek. A "Made in China 2025" stratégia keretében Hszi Csin-ping minden eszközt be akar vetni, hogy a jövő ágazatainak tekintett tíz területen az első vonalba állítsa a kínai gazdaságot. A kínai vállalatoknak meg kell előzniük a világpiacon eddig vezető nyugati és japán cégeket. Ezen kívül az ázsiai országnak 2035-ig jogállamnak kell lennie, amelyben elvileg senki sem áll a törvény fölött...

Ezzel párhuzamosan egyre keményebb a fellépés a csekély számú ellenzéki és a civil szervezetek ellen, az internetet cenzúrázzák, a Facebook és a Google szolgáltatásai nem érhetők el csak virtuális magánhálózaton keresztül, de a jelek szerint ennek használatát is korlátozni akarják.

Go West, a cél Afrika!

Az elmúlt évek egyik legfontosabb híre, hogy Kína katonai támaszpontot nyitott Afrikában, Dzsibutiban, ezzel egy meglehetősen régi elképzelést váltva valóra, újra tengeri hatalomként lehet Kínára tekinteni. Hatszáz éve kezdődött az első akció, amely Kína tengeri hatalmát volt hivatott demonstrálni. 1405. július 11-én indult el Nanking mellől a nagy kínai armada az Indiai-óceán és Kelet-Afrika feltárására.

Az akkori császár igen tevékeny volt, meghosszabbította a Nagy Falat és a Nagy Csatornát, a fővárost Nankingból Pekingbe helyezte, felépíttette a Tiltott várost, s több száz templomot és palotát is emelt Kína-szerte. Jung Lö császár a hadiflotta főparancsnokává nevezte ki Cseng Ho-t és expedíciók indításával bízta meg.

A flottában 62 óriáshajó volt, kilenc árbócos, 120-140 méter hosszú, 50 méter széles hajók. Vízkiszorításuk 3000 tonna lehetett. Tízszer akkorák voltak, mint Vasco da Gama zászlóshajója, ezeket tartják a valaha vízrebocsátott legnagyobb fahajóknak. Cseng első expedíciója 317 egységet számlált 27 870 emberrel: sok száz hivatalnok, 180 orvos, és rengeteg különféle mesterember vett részt az utazáson.

A Kincses Flotta célja az volt, hogy kereskedelmi és politikai kapcsolatokat teremtsen távoli országokkal, így jutottak el Afrikába is. Hét expedíció után az admirális halálával értek véget az expedíciók, a következő császár pedig a bezárkózás politikáját választotta.

A mostani támaszpont egyik célja Dzsibutiban a kalózok elleni harc, így volt ez 600 évvel korábban is. a másik pedig a kínai befektetések, kereskedők, a kínai állampolgárok védelme – ez sem nagyon változott. Afrika ugyanis kínai projektté vált az elmúlt két évtizedben és egyre inkább az lesz.

Kínaiak tízezrei dolgoznak különböző afrikai országokban, az arab tavasz idején több mint 30 ezer kínait kellett evakuálni Líbiából. Kína 2000–2014 között 30 milliárd dollárt fektetett be Afrikában, és Hszi Csin-ping két éve már 60 milliárd dollárról beszélt, amiből mintegy 5 milliárd kamatmentes kölcsön.

A világ megművelhető földterületeinek 60 százaléka Afrikában található, de a legtöbb ország csekély mértékben hasznosítja azt. A termelés elmaradott eszközökkel folyik, így kis jövedelmezőséggel párosul. A kínaiak a helyzet javítása érdekében több tucat mezőgazdasági technológiai bemutató központot működtetnek, ugyanakkor kb. 1 millió hektárnyi területet szereztek meg saját céljaikra.

Új selyemút

Az Új Selyemút projekt, amelyet 6 éve hirdetett meg a főtitkár, egyszerre szolgál gazdasági és politikai célokat. A hatalmas pénzügyi tartalékok és a túlméretezett és részben kihasználatlan infrastruktúra-fejlesztő kapacitások révén össze akarják kötni Kínát Belső-Ázsiával és Európával, egyúttal a régmúlt idő gazdagságát ígérve azoknak a közép-ázsiai országoknak, amelyek kimaradtak az elmúlt évtizedek fellendüléséből.

Becslések szerint az övezet országainak az elkövetkező tíz évben évi 900 milliárd dollárnyi finanszírozásra lenne szükségük a fejlesztési tervek megvalósításához, míg amerikai szakértők úgy vélik, a projekt Kína politikai céljait és az Egyesült Államok kiszorítását szolgálja a térségből, vagyis két legyet egy csapásra…

Más kétségek is vannak a tervvel kapcsolatban, az érintettek aggódnak amiatt, hogy a fejlesztések túl nagy eladósodást okozhatnak, akár Kínától vesznek fel hitelt, akár máshonnan. Az infrastruktúra fejlesztése ugyanis nem a kínai cégek magánbefektetése, hanem az adott ország tulajdonába kerülő, így általa fizetendő beruházás.

Példa lehet erre a Budapest-Belgrád közti vasútvonal, amelyet eredetileg 472 milliárdosra terveztek, jelenleg inkább 750, kamatostul pedig már 949 milliárd forintos beruházás… Az új vasútvonalon Budapestről újra annyi idő alatt lehet majd eljutni Belgrádba, mint egykor a Monarchiában.

Az Új Selyemút a globalizáció projektje, egyben pedig a szárazföldi kínai gazdasági-politikai terjeszkedés terve.

Chinatown Európa

„Párizsban a kínai kolónia létszáma nem változik” – mondta egykor Jacques Chirac, Párizs főpolgármestere, későbbi köztársasági elnök, arra utalva, hogy ott nem halnak meg emberek… Ha az elmúlt évtizedek bevándorlási mutatóit nézzük, látható, hogy Európa is célpontja a kínai migrációnak.

Eddig elsősorban London, Párizs és a nagyobb német városok jelentették a célt, de mára a dél-európai országok Kínával kapcsolatos bevándorlási politikája is változott. lehet, hogy kedvet kaptak a magyar letelepedési államkötvény programtól, amelynek során kínai források szerint mintegy 6000, családtagokkal együtt 25-26 ezer ember kapott Magyarországon letelepedési engedélyt.

Ez nem jelenti azt, hogy a több százezer eurót kifizető kínaiak, akik zömmel a középosztály tagjai, mind és azonnal betelepednének, a többség számára az utazás lehetősége a fontos. Ugyanakkor a nagyobb európai országokban több százezres kínai kolóniák alakulnak ki, bár róluk azt tartják, hogy „banán kínaiak”, kívül sárgák, belül már fehérek.

Kína évszázada

Ha a huszadik század amerikai volt, a mostani jó eséllyel kínai lesz. A közjáték tehát befejeződött, Kína öntudatra ébredve a jelek szerint szakít a korábbi bezárkózás politikájával, és a rendelkezésére álló pénzügyi-technológiai források révén kiterjeszti határait.

Hogy ez sok konfliktussal járhat, megjósolható, hiszen az igen jelentős amerikai érdekek mellett India érdekei is sérülhetnek, és még az sem világos, hogy az X és Y generáció gyermekei, az egykék vajon hogyan viszonyulnak a világbirodalom építéséhez.

Generációs ellentétek pedig ott is vannak, saját tapasztalat szerint a régi gárda tagjai közül sokan ellenségnek tekintik Japánt és az Egyesült Államokat, és árulónak például Magyarországot, amely elhagyta a szocializmus ügyét, ugyanakkor Moszkvára barátként gondolnak.

A fiatalok viszont ezekben az ügyekben teljesen más véleményen vannak, a 200 milliós középosztály tagjai közül kerülnek ki azok, akik inkább távozni szeretnének Kínából.

A birodalom és a hozzá kapcsolódó kérdések tehát itt vannak, válaszok is lesznek, csak ne hogy az ősi kínai átok teljesüljön be: „Élj érdekes korban!”

LJ - BOOM