Néhány éve egy internetes árverési portálon vettem könyvespolcokat, és amikor elmentem értük, sajnálattal állapítottam meg, hogy lemaradtam egy sokkal fontosabb dologról.

A tulajdonos ugyanis felszámolta nyolcezer kötetes könyvtárát, csak ezer könyvet tartott meg, a többit példányonként 25 forintért eladta. Az internet világában nincs szükség ennyi könyvre - mondta.Némileg nagyobb méretekben egy híres amerikai egyetem is hasonlóan döntött, mint a magyar magánkönyvtár tulajdonosa.

Az amerikai Stanford egyetem könyvtárának vezetői még 2005-ben konstatálták, hogy műszaki könyveik számára már nincs elég hely. A műszaki könyvtár állománya akkor érte el a 80 ezer példányt. Úgy döntöttek, hogy változtatnak a helyzeten, de ahelyett, hogy bővítették volna a könyvtár épületét, csökkentették a példányszámot, és 10 ezer példánnyal nyitották újra a műszaki részleget.

A Stanford könyvtárának igazgatója, Michael Keller elmondta, hogy a könyvtárosok határozták meg, mi maradjon, mégpedig annak alapján, milyen keresettek voltak a könyvek.

A kölcsönzési adatok azt mutatták, hogy a könyvek döntő többségét le sem vették a polcokról.

Keller egyenesen arról beszélt, hogy ahogy változik a világ, az előző korszakok és évszázadok fizikai formában megjelent kiadványai átalakulnak digitális formájúvá, és a jövő könyvtárában nem lesznek könyvek a polcokon, így a polcok is fölöslegessé válhatnak…

A Stanford 2004-ben az első intézmények egyike volt, amely lehetővé tette, hogy a Google megkezdje könyvállományának digitalizálását. Az csak egy közbevetett megjegyzés, hogy miközben a világ legnagyobb elektronikus könyvtárát építő Google százezrével digitalizálja a dokumentumokat - köztük a magyar vonatkozásúakat is -, a hazai illetékesek még inkább csak elvi kérdéseken rágódnak.

A Nyelv és Tudomány néhány éve arról írt, hogy a könyvnélküliséget felfoghatjuk úgy is, hogy a legfrissebb információra van szükség, amelynek még nem volt ideje papírra kerülni, amely emberek fejében vagy webes tartalmakban jelenik meg. Ezekhez a hozzájutást a telefon (ismerősök, szakemberek felkeresése) és az internet jelenti. Az ilyen információk szolgáltatását információs tanácsadók, információbrókerek kínálják.

A fizikai könyveket, sőt, adott esetben a könyvtárépületet is kikerülő szolgáltatás a chat-referensz (pl. Corvinus Egyetem Könyvtárában), a telefonügyelet (tudakozók, ügyfélszolgálatok esetében), az email-referensz (pl. a magyar Libinfo vagy nagy testvére, az Ask a Librarian). Izgalmas gyakorlat az embedded librarian, azaz ’beépített könyvtáros”, aki a hegy és Mohamed hasonlatát komolyan véve – ha a használó nem megy a könyvtárba, akkor a könyvtáros megy a használóhoz – maga keresi fel a célcsoportokat, és épül be munkafolyamataikba.

Az ilyen könyvtáros természetes előfordulási helye a vállalati kutatórészleg, a rektori titkárság, az osztályterem, a hírszerzőcsapat, a hallgatói büfé, ahol a hallgatókat „inzultálva” egy laptoppal kezében segít nekik aktuális tanulmányi feladataik megoldásában.

A „könyvnélküli” könyvtár azonban minden bizonnyal túlzás; és bizonyára van középút a korábbi és a sajtóban kommunikált helyzet között, írta korábban a magyar könyvtárosok online lapja. 

Van azonban még egy dolog, amin érdemes elgondolkodni, a hallgatók ma feleannyit tanulnak, mint a múlt században, a hatvanas években, miközben a tananyag, az ismeretanyag nem lett kevesebb. Sőt…

Hogy ennek milyen hosszú távú következményei lesznek, az már a szociológusok, sőt, a politikusok, és az egész társadalom ügye.