A vasfüggöny vége, avagy eltűntek az ollók

1989. május 2-án Hegyeshalomban sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a 350 kilométer hosszú magyar-osztrák határon megkezdődött az elektromos határzár, vagyis a vasfüggöny felszámolása.

A vasfüggöny nevet Winston Churchill használta 1946-ban, a fultoni beszédben. "A Balti-tenger melletti Stettintől az Adriai- tenger mentén fekvő Triesztig vasfüggöny ereszkedik le a kontinensre.”, - mondta Churchill, aki a győztes háború után azonnal elvesztette az angliai választásokat, hiszen mint egy későbbi magyar politikustól tudjuk, a hála nem politikai kategória...

Akkor, 1946-ban már nagyon feszült volt a viszony a korábbi szövetségesek, az angolszász hatalmak és a szovjetek között, és látszott, hogy a Vörös Hadsereg által elfoglalt területeken a kommunista pártok mindenhol kormányozni akarnak és fognak is.

Churchill szerint Oroszország nem háborút kívánt, hanem a háború gyümölcseit, vagyis hatalmának és ideológiájának végtelen terjesztését. Úgy vélte, mivel az oroszok csak az erőt csodálják, a másik felet megbénító, majd összeroppantó erőt kell velük szembeszegezni... Ez talán máig nem változott.

A vasfüggöny 40 évet élt meg, és valóban kettészelte Európát, elválasztott egymástól családokat, rokonokat, barátokat. Felszámolta az évszázados kereskedelmi kapcsolatokat, bezárta Kelet-Európa lakosságának nagy részét az adott országon belülre.

A magyar határon 1949-ben kezdődött a vasfüggöny, vagyis hivatatalos nevén a műszaki zár, a határ menti drótakadály és aknazár telepítése. Az osztrák határszakaszon 356, a jugoszláv részen 630 km hosszan egy- és kétsoros drótakadályt építettek, amelyet aknamezővel egészítettek ki.

Negyven évvel később, 1989 június 27-én Horn Gyula magyar, és Alois Mock osztrák külügyminiszter Sopronnál személyesen is átvágta az vasfüggönyt: a világ számos országából érkezett újságírók előtt lezajlott demonstratív külügyminiszteri akció szimbolikus és egyben történelmi pillanat volt.

A kép jobb oldalán, az oszlop mellett van egy világos pólós rádióriporter (én), aki nagyon igyekszik, hogy mikrofonjával közelebb kerüljön, amúgy persze semmi használhatót nem lehetett felvenni...

A képhez kapcsolódó történet a következő: a kerítést júniusra már jórészt lebontották, ezért az ünnepséghez egy kisebb darabon visszaépítették. Egy raktárban helyezték el a vadonatúj drótvágó ollókat, amelyekkel a két külügyminiszternek át kellett vágnia a vasfüggönyt.

Igen ám, de az ünnepség előtt derült ki, hogy az ollók szőrén-szálán eltűntek...

Nagy kapkodás, rohangálás után sikerült két igencsak ócska, életlen drótvágó olló keríteni, amellyel aztán a két külügyminiszter, Alois Mock és Horn Gyula elég sokáig nyiszálta a vasfüggönyt...

Ezt akkor még nem tudtuk, csak azt éreztük, hogy ez a nyiszálás tényleg történelmi volt...