Szándékos vakság

Pálferinek van egy nagyon izgalmas előadása a szándékos vakságról. Van aki nem ismeri e nevet? Ki az a Pálferi? 

Az online lexikon szerint Pál Ferenc, közismert nevén: Pálferi, római katolikus pap, egyben mentálhigiénés szakember, 1986 és 1989 között pedig válogatott atléta. Hetente tart hittanórákat, előadásokat fiataloknak pszichológia, teológia és mentálhigiéné témakörben.

Az előadások tematikája meglehetősen tág, érintik a spiritualitást és a társadalomtudományokat, a közösségi és családi konfliktusoktól a személyes lelki egyensúly kérdésein és a párkapcsolati-házassági problémákon át a transzcendenciáig terjednek.

Nos, a feleségem hívta fel a figyelmemet a szándékos vakságról szóló beszédre, azzal, hogy valószínűleg az ország egy jelentős része szándékos vakságban szenved, vagy nem is biztos, hogy szenved, de abban az állapotban van.

Szándékosan vak.

Mik a szándékos vakság jellemzői? Rövid összefoglalót készítettem az előadás alapján.

Az első, az egyirányú figyelem.

A második az, hogy a pozitív érzéseket közvetítő, vagy kiváltó információkat gyűjtjük, ezek megerősítenek bennünket, és a negatív érzéseket kiváltó információkat igyekszünk elhessegetni magunktól.

A harmadik a minket körülvevő rendszerek rendszerszintű működési hibája., amelyek következtében a legtöbb ember elbukik. Például a világháborúban a vezető azt mondja, hogy ő minden felelősséget vállal, és akkor elszabadul a pokol...

A negyedik, hogy mindent megszűrünk, ami kikezdi a hiedelmeinket és igyekszünk kizárni mindazt, ami a hiedelmeinkkel ellentétes. A rosszul működő csoportokban a rendszerszintű probléma, hogy valakit fogunk, és teljesen elutasítunk, és kidobjuk őt a csoportból. Aztán a külső sötétség majd végez vele...

Egykori rádiós kollégám, a Csodák Palotájának igazgatója szerint ez inkább irányított vakság, azért, mert nem szándékos, legalábbis az illető nem fogalmazza meg magának. Ennek összetevője a világnézet-hatásnak nevezett jelenség.  A világnézet-hatás azt jelenti, hogy az emberek általában csak azokat a dolgokat érzékelik, amelyek egybevágnak a világnézetükkel.

A másikat úgy mondják, hogy a tények visszaütnek - még a világnézetükkel ellentétes tényeket is úgy fordítják, hogy azok a világnézetüket erősítsék. Egy kísérletben oltásellenes szülőknek mutattak be világos bizonyítékokat, akik azokat el is fogadták, majd a végén, mikor megkérdezték őket, mindannyian azt mondták, hogy természetesen nem fogják beoltatni a gyereket...

Egy kedves ismerősöm szerint amiben élünk, az nem vakság, hanem olyan állapot, amiben éppen nincs alternatíva, és a rosszak közül a számára kevésbé rosszat választja az ember! A konklúzió: gyorsan alternatívát kell mutatni az embereknek!

Nekem pedig az a szomszéd jutott eszembe, aki saját bevallása szerint pontosan tudja, mit és mennyit hazudik a kormány és a kormánypropaganda, de ő akkor is őket választja.

Ennyit mára Pálferitől, meg a szándékos vakságról.