Az alábbi szöveget 2018 december huszonegyedikén mondtam el Varsóban, barátom, Barbara Kloczko temetésén. Barbarának agydaganata volt, műtötték, kezelték, de egy évvel a műtét után meghalt. Férje, Marek kért arra, hogy beszéljek a temetésen, és emeljem ki Barbara humorát.

Hölgyeim és Uraim,

a nevem László József. Magyar újságíró vagyok, az 1980-as évek második felében éltem Varsóban, mint rádiótudósító. Nagyon sok okos és érdekes emberrel találkoztam, Andrzej Wajdától Ryszard Kapuscinski-ig, 1988-ban én készítettem az első olyan interjút Bronislaw Geremek professzorral, amit egy kelet-európai ország állami rádiója és televíziója leadott. 

A varsói négy év alatt barátságok is születtek, de ezek közül egy maradt igazán tartós, a Marekkal és Barbarával kötött barátság. Ez akkor is tartott, amikor hosszú ideig nem beszéltünk egymással, mert a beszélgetést ott tudtuk folytatni, ahol évekkel korábban abbahagytuk.

Egy magyar újságírótól, humoristától származik az idézet: „Akinek van humora, mindent tud. Akinek nincs, az mindenre képes.” Nos, Barbarának, ennek az okos, intelligens asszonynak csodás humora volt. Ennek következtében mindent tudott, legföljebb nem mindenről beszélt.

Két évvel ezelőtt, amikor hosszú ideig nem beszéltünk, ezt írta nekem:

„Szia Jucó Nem tudom hogy fog menni az iras, én is száz éve nem irtam magyarul. Igazán őrülök, hogy jelentkeztél, szép fényképeket küldtél. Majdnem minden nap nézem egy fényképet, tancolsz rajta tangót Marekkal. ... Mi is megvagyunk, kivéve tényt, hogy megöregedtünk, kövéresebbek lettünk.

Tavaly karácsonykor, amikor agyműtét után volt, ezt kaptam tőle:

Drága Jucó, régen nem jelentkeztem, mert kiderült ilyenek mint én szintén néha beteségbe esnek. agymütét után vagyok, ami azt jelenti, hogy most annyi helyesirási hibát csinálhatok amennit akarok.

Áprilisban írta, hogy

„Kiváncsi vagy élek e. Igen, de csak pár napja megyek ki az udvtarra. De gondoltam irni. Gratulalni a választásokhoz. Nekem niscenek problémáim nyetvannal, csak klviatura menekül. Lengyelül szintén..”

Júniusban ez a levél érkezett:

„Sokat járok, de sok minden még rehabilitációt igényzel. Amit minden nap csinálok. Csak most a rosszindulatu Microsoft gyakran ujjitást szokott ajánlani és hioil kikapcsolja a a komputeremet fél napra, hol eltünnek a magyar betük,vagy még valami. Érted. Nem elég, hogy nehezen megy, még ök is. Ha tényleg jössz Varsóba. Elmesélek egy viccet. Fog tetczeni. Syivesen találkoznék, bár nem vagyok tul látványos. De humorérzékem megmaradt. Csókolom Benneteket. Barbara

Július:

Ha jöszsz Varsóba, sépségemtöl függetlnül találkozunk. Hátul vagyok faros cica, elül mellles cica. Az arcon horscög. Nem cica. Csak ne mondd, hogy sose voltam sovány. Tudom. De még ezek a gxógyszerek. De egyre jobb a helyzet. Puszi. Barbara

Augusztus:

Drága Jucó.Köszi az érdeklödés. Nem vgyok rosszabbul, de még várzk a komoly vizsgálatok eredménekre. Tudod , nálunk nagyon meleg van. Közben meghalt az édesanyám, egy héttel ezelött volt a temetése.Ami szintén nem hat tulságosan jól a fejemre. Ha visszajöttél még melegebb helyröl, jelentekezem remélem jobb hirekkel.. De már naponta 2 km járok.

November:

Szia Jocó Sajnos a Barbara allapota rosszabb let, ugy hogy most nem tud se irni se beszelni. Hogyha jó napja van, akkor valaszol a kerdesekre igennel vagy nemmel. Rosszabb napokon ki kell talalni a valaszat a mozdulatokról. Üdvözöllek, Marek

December 4.

Szia Barbara, remélem a kezelés után jobban vagy, nagyon boldog névnapot kívánok és sok erőt!

Jocó

December 12.

Szia Jocó

Barbara ma reggel meghalt

Marek

„Az utazás nem akkor kezdődik, amikor útnak indulunk, és nem akkor fejeződik be, amikor célba érünk” -, írta Ryszard Kapuscinski barátom, aki már több mint 10 éve elment. „Az utazás a valóságban sokkal korábban kezdődik, és gyakorlatilag sosem ér véget, mert emlékezetünk szalagja tovább forog bennünk.”

Barbara, nagyon sajnálom, hogy nem mesélted el azt a viccet... jó utat neked, de tudnod kell, hogy emlékezetünk szalagján ott maradsz örökre.