Azok, akik államokat, egyházakat, hadseregeket és vállalatokat vezetnek, mindig is igyekeztek olyan szót választani, amely egyszerű jelszóként szolgálhatott követőik, katonáik, alattvalóik és alkalmazottaik motiválására. Beszéltek megváltásról, hazáról, haszonról, vásárlóerőről, foglalkoztatásról, növekedésről. Újabban a fenntartható fejlődésről, a zöld gazdaságról és sok más dologról beszélnek.

És most egy új szó, amely a semmiből bukkant fel, bekúszik a politikai vitákba, a vállalatokba, a közigazgatásba és a médiába: a "józanság". Ahogy évtizedek óta a menedzsereket, köztisztviselőket és tanácsadókat bízzák meg azzal, hogy készítsenek terveket a profit, a növekedés, a foglalkoztatás vagy a fenntarthatóság javítására, most mindenkitől azt kérik, hogy "józansági" terveket hajtson végre.

Érthető, hogy az ukrán válság és az Európai Unióba irányuló gáz- és olajszállítások oroszországi megszakítása miatt csökkenteni kell a fogyasztást; és a szerénység kedvéért nevezzük "józanságnak" azt, ami adagolásnak látszik. Egyesek szerint, ha ez a válság véget ér, véget vethetünk ennek az epizódnak. Mások számára az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése érdekében szükséges lesz fenntartani ezt az "adagolást". Végül, mások számára a józanság hosszú távon más miatt indokolt, mert a józanság minden kultúrában az áldozathozatalra, a megtisztulásra, a megváltásra és a paradicsom keresésére utal.

Valójában a mai józanság a megváltás nagyon ősi és egyetemes eszméjére utal; szinte mindenhol böjtöt, önkéntes nélkülözést, minden felesleg dolog megtagadását jelenti; mindenhol pozitív fogalom. Ez egy üdvözlendő, egységesítő, gazdasági, ökológiai és ideológiai koncepció. Ezzel szemben minden általam ismert nyelven a józanság ellentéte mindig pejoratív szó: mértéktelenség, torkosság, falánkság.

Mégis, nem lehet, nem szabad egy társadalmi projektet, vagy akár egy ország, egy vállalat vagy egy személy gazdasági projektjét arra a törekvésre redukálni, hogy kevesebbet tegyünk, kevesebbet fogyasszunk, kevesebbet birtokoljunk; nem elégedhetünk meg a globális degrowth-val, a csökkenő növekedéssel, amelynek józanság a másik neve. A józanságot végső célként kitűzni minden szempontból veszélyes cél.

Gazdasági szempontból, ha megelégszünk az energiafogyasztás csökkentésével, valamiféle "adagolással", akkor nem látjuk, hogy a leghatékonyabb módja annak, hogy kevesebb energiát fogyasszunk, az életmódváltás és a technikai fejlődés: például nemcsak kevesebb magánrepülőgépet kellene használnunk, hanem kevesebbet kellene utaznunk, és elektromos és hidrogénüzemű repülőgépeket kellene kifejlesztenünk.

Társadalmi szempontból obszcén dolog arra kérni azokat, akiknek kevés vagy semmijük sincs, hogy legyenek józanok, míg azokat, akiknek mindenük van, ez nem érdekli. Politikai szempontból nem elég azt a célt kitűzni, hogy kevesebbet fogyasszunk, és kevesebbet termeljünk abból, ami szennyez; egy politikai projektnek sokkal többet kell javasolnia, ha meg akarja teremteni a konszenzus, a legitimitás feltételeit.

Mindent egybevetve, ha ragaszkodunk a józansági projekthez, ahogyan azt jelenleg bejelentik, akkor csak egy gazdaságilag, társadalmilag és politikailag öngyilkos dinamikába fogunk belemenni. Jó megoldás lenne, ha a káros területeken a "józanságnál" jóval többet tennénk; például nem azt kellene célul kitűznünk, hogy kevesebb benzint fogyasszunk, hanem mindent meg kellene tennünk azért, hogy egyáltalán ne fogyasszunk.

Azt a célt sem szabad kitűznünk magunk elé, hogy kevesebb mesterséges cukrot fogyasszunk; egyáltalán nem szabad fogyasztanunk. Általánosságban elmondható, hogy nem azáltal kerüljük el a mérgezést, hogy kevesebb mérget fogyasztunk, hanem azzal, hogy nem fogyasztunk többet.

Ezzel szemben nem lehetünk józanok, amikor az életgazdaság javainak előállításáról és fogyasztásáról van szó, azaz az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a mezőgazdaság és az egészséges élelmiszerek, a demokrácia, a kutatás, a digitális gazdaság, a vendéglátás, a gyengébbek támogatása esetén, és mindabban, ami ezt lehetővé teszi (pénzügyek, biztonság, sajtó, demokrácia).

Felejtsük el a józanságot; meg kell részegednünk az élet gazdaságától!

Jacques Attali blogja