Rákaptam azokra az írásokra, melyeket Jacques Attali publikál a weboldalán. A francia és az európai politika és gazdaság veteránja mai szemmel tekint a világra, tapasztalatai pedig  igen érdekesek. Íme:

Mesterem, Fernand Braudel nagy könyveinek olvasása során észrevettem, hogy a geopolitika történetében létezik egy olyan törvény, amely megingathatatlan előrejelző érvényességgel bír, és amely nagyon hasznos lehet mindannyiunk számára számos területen:

A XV. század végén, amikor Brugge uralta a kereskedelmet, minden tengeren támadták a spanyolok és portugálok, akik kimerültek ezekben a harcokban, és a hatalom Európában Velencére szállt.

A tizenhatodik század végén Velencének nagyon erős gazdasági, politikai és katonai konkurenciával kellett szembenéznie, az Oszmán Birodalommal, amely el akarta venni Velencétől a selyem- és tömjénútvonalak ellenőrzését, és mellesleg meg akarta szilárdítani hatalmát a szent helyek felett; és amikor a Serenissima és a szultán kimerítette egymást a harcban, Hollandia, egy új kereskedelmi hatalom vette át a vezetést.

Amikor a 18. század folyamán a néhai XIV. Lajos, a régens, majd XV. Lajos Franciaországa folyamatosan háborúzott Hollandiával, Nagy-Britannia vette át a világ vezetését.

Amikor a 19. század végén Poroszország vezetésével egyesült, majd nagyhatalommá vált Németország, megpróbálta kiszorítani Nagy-Britanniát a világ kormányzásából, akkor az Egyesült Államok volt az, amely legalább egy évszázadra átvette a vezetést.

És ma Kínának, amely gondosan kimarad az Egyesült Államok és Oroszország közötti konfliktusból, minden esélye meglenne arra, hogy egy nap a nagy győztes legyen, ha nem hibázna túl sokat. Ez a francia belpolitikában is igaz: a heves baloldal és a többség nélküli kormány közötti állandó, minden fronton zajló harc csak a szélsőjobb érdekeit szolgálja, amely rejtőzködve marad, nem vesz részt a sértegetésekben és zaklatásokban: a másik kettő egymást a folyamatos kritizálással könnyedén elintézi; és ha ez így folytatódik, bárki is álljon vele szemben, a szélsőjobboldali jelölt fogja megnyerni a következő elnökválasztást...

...

Ez egyébként a magánéletben is igaz, amikor hatalmi viszonyok vannak. És ezt mindenki megtapasztalhatja: egy kollégával vitatkozni csak egy harmadik érdekeit szolgálja, egy szülővel vitatkozni egy másiknak kedvez. Általánosságban elmondható, hogy amikor egy egyes számú játékosnak egy kettes számú ellen kell harcolnia, mindketten kimerülnek a csatában, és szinte mindig a hármas számú játékos nyer.

Gondolkodjatok el rajta, nézzetek körül, és találni fogtok olyan példákat, amelyek megerősítik ezt az elméletet. Egy olyan világ, amelyben Kína a szuperhatalom, Franciaországot pedig Marine Le Pen és csatlósai kormányozzák, szerintem nem túl kívánatos. És mégis, mindent megtesznek azért, hogy ez a jövő megvalósuljon. ...

Ennek elkerülése érdekében nagyon fontos, hogy amikor te vagy az egyes számú, ne válassz rossz ellenséget; és amikor a kettes számú támadása ellen kell védekezned, nem szabad elfelejtened, hogy ez a csata csak előkészíti a hármas számú elleni fő harcot; ugyanígy, amikor te vagy a kettes számú, nem szabad frontálisan összeütközni az egyes számúval, és elterelni a haragját, hogy az kimerüljön a hármas számú ellen. Végül, ha Ön a hármas számú, akkor mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy ne kelljen választania az első és a második számú között; még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy provokálja a vitájukat.

Nagyon konkrétan ez azt jelentené, hogy a geopolitikában elengedhetetlen, hogy Kína ne használja ki az Ukrajna elleni orosz támadást; a belpolitikában pedig a jelenlegi többség, akárcsak a baloldal, ne válasszon rossz ellenséget: a fő ellenfél a szélsőjobboldal.

Mindig fontos, hogy jól válasszuk meg fő ellenségünket, és szembeszálljunk vele.