Az évszázad legrosszabb üzlete

Mostanában gyakran olvasom Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász napi elemzéseit, hírleveleit, mert sokat foglalkozik az európai helyzettel, és elemzései alaposak.

Íme, egy példa:

"Ha történelmi összehasonlítást akarunk, az európai gázárak közelmúltbeli nagyjából tízszeresére emelkedése eltörpül az 1973-4-es és 1979-80-as olajársokk mellett, amelyek nagy szerepet játszottak az 1970-es évek stagflációjában.

Valószínűleg nem véletlen, hogy a legutóbbi árrobbanás június közepén kezdődött. Nagyjából ekkor vált világossá, hogy Oroszország második ukrajnai offenzívája - amely a Kijev elfoglalására tett katasztrofális első kísérletet követte - nem fog döntő eredményeket elérni, és hogy a nyugati fegyverek megérkezésével a katonai egyensúly valószínűleg Ukrajna javára fog eltolódni. Oroszország ezért inkább a gazdasági hadviselés felé fordult. ...

A fejlett, fejlett gazdaságok hatalmas alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, és Európa felhalmozta gázkészleteit, hogy átvészelje a telet; a kontinens akkor is megtalálja a módját, hogy boldoguljon, ha nagyon kevés orosz gázt kap. A magas infláció azonban elkerülhetetlen, és az európai recesszió rendkívül valószínűnek tűnik.

Ennek ellenére a makrogazdasági megfontolások valószínűleg másodlagosak ahhoz a kérdéshez képest, hogy Európa hogyan fog megbirkózni azzal a rendkívüli nehézséggel, amellyel sok családnak kell szembenéznie a megugró energiaszámlák miatt. A kormányoknak meg kell találniuk a módját, hogy enyhítsék ezt a terhet - ami nehéz feladat, ha meg akarják őrizni az energiatakarékosságra való ösztönzést is. A gázárakkal kapcsolatos politika valószínűleg rendkívül viharos lesz a következő hónapokban.

Vajon Putyin gazdasági zsarolásának sikerül-e aláásnia az agressziójával szembeni nyugati ellenállást? Valószínűleg nem. Többek között az orosz nyomással szemben legkevésbé határozottnak tűnő országok - helló, Németország - tették a legkevesebbet Ukrajna támogatásáért, így nem sokat számít, ha elveszítik a bátorságukat.

De bármi is történjék most, egy leckét kapunk arról, hogy milyen veszélyekkel jár, ha gazdaságilag függünk az önkényuralmi rezsimektől. A közgazdászok régóta szkeptikusak a nemzetközi kereskedelem korlátozására vonatkozó nemzetbiztonsági érvekkel szemben, amelyekkel a múltban gyakran visszaéltek. De Oroszország fellépése sokkal erősebbé tette ezeket az érveket."

Ugyancsak Krugman írt korábban arról a különbségről, amire most egy magyar energetikai szakember, Mártha Imre hívta fel a figyelmet: az olaj és a gázpiac közötti döntő differenciáról. Az olajpiac globális világpiac, míg a gázpiac a szállítási okoknál fogva (csővezetékek) regionális piacokra tagolódik, bár ezen a cseppfolyós gáz némileg alakít, de nem alapvetően.

Korábban az oroszoktól importált gázár az olaj világpiaci árához volt kötve, de az új magyar-orosz szerződésben, amit a kormány annyit reklámozott, a rotterdami gáztőzsde árai a meghatározóak, tehát egy világpiaci ár helyett az oroszok által manipulált (elzárom a gázt, az egekbe emelkedik az ár) háborús zsarolási árat kell fizetni Moszvának, egy olyan árat, amit Putyin alakít, hogy finanszírozhassa a háborúját. Hogy érthetőbb legyen: az olaj világpiaci ára a korábbi duplája, a gázé a tőzsdén az ilyenkor szokásos ár hat-hétszrese, pedig az utóbbi napokban sokat esett...

Ez nagyon rossz üzlet volt, az évszázad legrosszabb üzlete.