Birodalmakról

Húsz éven át beszéltek befolyásos magyar vezetők, bankárok, menedzserek, politikusok arról, hogy az amerikai birodalom után most európai birodalom is épül, és nem kedvelték a dolgot, - sem az amerikai impériumot, sem pedig az európai birodalom gondolatát. Arról nem beszélt senki, hogy az orosz és a török birodalmat valaki(k) újjá akarják építeni. A kínai pedig gyorsan épül.

Azt gondolták,- és egyre gyakrabban ki is mondták -, hogy egy szuverén nemzetállamnak, mint Magyarország, nem lenne jó ismét egy birodalom részévé válni, és akkor megint az európai meg az amerikai birodalomra gondoltak.

Miközben erről fantáziáltak, suttogtak, majd mind hangosabban nyilatkoztak is, egyre közelebb kerültek a keleti birodalmakhoz, a világ legrégebbi impériumához, és az újjáépülő legnagyobb gyarmattartóhoz, de tabu volt az újjáépülő orosz vagy kínai birodalomról beszélni, a törökről meg főleg.

A Nyugat taszította, a Kelet vonzotta őket, így van ez a mai napig, és közben az Oriens ágensei lettek, követve a sok-sok pénz csengő hangját, a guruló rubeleket a saját zsebükig. Volt ott olajpénz, gázpénz, útlevélpénz, letelepedési kötvénypénz, csak úgy híztak az offshore számlák!

Flörtöltek a néhai Bizánc örökösével is, a Kalifátus után sóvárgó nagyúrral, vagyis mintha impériumi átokkal sújtották volna őket, mintha megbűvölte volna mindannyiukat a birodalmi hatalom igéző lehelete.

A bűvölet az első valódi puskalövésig tartott, az első bombázásig, az első tömeggyilkosságig.

Kompország lassított, mámoros, hatalmi mámorral teli urai halkabban ugyan, de még mindig az európai, amerikai birodalmat kárhoztatják, szájukra nem veszik a keleti impériumok sok bűnt elkövető uralkodóit.

Ma még nem tudható, hogyan végződik mindez, gyógyítható-e a szándékos vakság, az imperius átok,  mekkora lesz a macskajaj a kijózanodás előtt, és a képzelt világ fiktív dicsősége mikor múlik el.