A pillangó repülése 2021. december 19. FAZ 

ULF VON RAUCHHAUPT cikke alapján

 A James Webb űrtávcső egy 6,5 méter átmérővel rendelkező, infravörös űrtávcső, a Hubble űrtávcső tervezett utóda, a valaha épített űrteleszkópok legjobbika. Közösen építi meg és működteti a NASA, az ESA és a Kanadai Űrügynökség. /wikipédia/

- Egyetlen szonda indítását sem várják ennyire a kutatók - és egyik sem ennyire ijesztő. A sokadik halasztás után most karácsonykor indulhat útjára...

Egy utolsó pillantás a James Webb űrteleszkópra. Micsoda színek! A Centre Spatial Guyanais S5 épületének első emeletén a nagy ablakokon keresztül lenézünk egy fényesen megvilágított terembe, és hunyorítunk. Nem arról van szó, hogy nincsenek szavak ezekre a színekre: Fekete, ezüst, rózsaszín, szürke és arany. De a fekete és az ezüst furcsán tompának tűnik, a rózsaszín viszont fémesen csillog, az arany pedig, bár tükörszerű, mintha a szürke valami kontrasztos hatás révén intenzív krémes-mézes tónust kapna.

A látvány lélegzetelállító és egyben nyugtalanító. Ezek a színek valahogy nem tartoznak a földre. Ami ránk erőlteti színezetét, mert alakja még idegenebbnek tűnik, az mégsem földönkívüli műtárgy, hanem emberi mérnökök munkája: a James Webb űrteleszkóp, a valaha épített legambiciózusabb űreszköz. Október 12-én hajóval érkezett meg Kaliforniából a Dél-Amerika északkeleti partvidékén, Francia Guyana államban található Kourou melletti űrközpontba. November 5-én az ottani hangárban előkészítették az Ariane 5 ECA hordozórakétára történő összeszerelésre.

A jelenlegi tervek szerint december 24-én a NASA, az európai ESA és a kanadai CSA közös projektjét viszi az űrbe, hogy aztán egy igazán nagy örökséget vehessen át. A "JWST-vel", vagy egyszerűen csak "Webb"-el a csillagászok túl akarnak tekinteni azon, amit a Hubble űrteleszkóp három évtizedes használata során láthatóvá tett a világegyetemről. Messze túl.

A tervezés már azelőtt elkezdődött, hogy a Hubble pályára állt volna. A "következő generációs űrteleszkóp" projektet, ahogyan eredetileg nevezték, 2002-ben a NASA akkori vezetőjének, Sean O'Keefe-nek a kezdeményezésére az egyik elődjéről nevezték el. James E. Webb 1961 és 1968 közötti hivatali ideje alatt, amikor az amerikaiak fő célja az volt, hogy a szovjetek előtt a Holdra érjenek, a NASA alapkutatásainak megerősítésében szerzett érdemeket. A névválasztás azonban nem mindenhol nyerte el az európai partnerek tetszését. És mivel az amerikai Edwin Hubble már nem tekinthető a kozmosz tágulásának egyedüli felfedezőjének, és köztudott, hogy a belga Georges Lemaître két évvel Hubble előtt állt elő az ötlettel, egy európai védőszentnek lett volna értelme.

De. De az amerikaiak állják a számla oroszlánrészét. Európa az indításhoz és másfél műszerhez, Kanada egy másik műszerhez, Amerika pedig a többihez, különösen a távcső fejlesztéséhez és építéséhez járul hozzá. 1997-ben a költségek 500 millió dollár körüli összeggel számoltak, 2007-es indulással. De aztán a projekt egyre inkább a projektvezetők rémálmává vált. Költségtúllépést költségtúllépés követett, ami hamarosan más projektek finanszírozási kilátásait is megnehezítette. 

A Nature 2010-ben "Teleszkóp, amely megette a csillagászatot" címet adta a projektnek, aés a projektet a következő évben pedig majdnem leállították. Most 14 év késéssel indul, és közel tízmilliárd dollárba kerül - ennél drágább pilóta nélküli űrmisszió még nem volt. December 24-én és az azt követő hetekben annál kevesebb baj történhet. Ritkán fordult elő, hogy a nemzetközi csillagászati közösség ennyire izgatottan várta volna egy új műszer megjelenését. Ugyanakkor valószínűleg még soha nem volt ennyire nyugtalan. És ha csak ránézünk arra a törékenynek tűnő szerkezetre odalent a kouroui tisztaszobában, máris megértjük ezt.

A James Webb extravagáns szerkezet. Hat és félméteres főtükörrel rendelkezik - még a földi távcsövek közül is csak néhánynak van ennél nagyobb kaliberű tükre. Ezért a tervezők a tükröt tizennyolc hatszögletű szegmensre osztották, és a műszer többi elemével együtt összehajtották, hogy a térben úgy lehessen kibontani, mint egy dizájner kerti pihenőszéket - vagy mint egy kikelő pillangót. Mindenesetre a JWST-nek nincs sok közös vonása más tudományos űreszközök antennával felszerelt kocka alakú eszközeivel, sem összecsukott, sem kibontott állapotban.

De miért pont ezek a színek? A tompa fekete szín hőtechnikai okokra vezethető vissza, magyarázza Mark Voyton, akárcsak az ónszerű ezüstös árnyalat, amely csak egyetlen rudat fed le a még látható alkatrészeken. Ez része a másodlagos tükör összehajtogatott konzoljának, amely később a nagy tükör fókuszában ül, hogy az általa fókuszált fényt a főtükör közepén lévő nyíláson keresztül a mögötte lévő négy kamerához és spektrográfhoz küldje.

Voyton a NASA-nak dolgozik. Négy embere kísérte a műszert a hajón, és most ő és csapata felügyeli a Webb rakétába való beépítését itt, a Kourou-i indítóálláson. Voyton valójában a Goddard Űrrepülési Központban dolgozik, ahol 2015 óta szerelik össze a műszer optikai részét, különösen az aranyozott tükröket.

Az arany itt más funkciót tölt be, mint az űrutazás során, ahol időről időre találkozunk ezzel a színnel. Például az Apollo holdkomp lábainak beburkolására használt fólia formájában, amely nem fémes aranyból, hanem műanyagból készült. A JWST főtükrének szegmenseit viszont, amelyek közül csak a jobb oldali három visszahajtott szegmens látható teljes egészében, amikor felhajtják, valódi arannyal vonták be, akárcsak a szekunder tükröt. Ez nem sok, körülbelül öt jegygyűrűnek felel meg, de a küldetés központi eleme. A Webb nem egyszerűen a Hubble-t hivatott helyettesíteni, hanem teljesen más megvilágításba helyezi a világegyetemet.

"A Webb az infravörös tartományban való megfigyelésre lett tervezve" - mondja Mark McCaughrean az ESA-tól. Az általában ékesszóló brit csillagász csak tétován beszél, és nem veszi le a szemét a tisztaszoba ablakának túloldalán lévő műszerről. Ma látja először a saját szemével azt az eszközt, amellyel két évtizede dolgozik. A távcsőtükröknek - magyarázza - a lehető legtöbb érdekes hullámhosszt kell egyformán jól visszaverniük. "A látható spektrumtartományban ezért ezüstöt vagy alumíniumot használunk." De mindkettő nem veri vissza olyan jól az infravörös fényt, mint az arany.

Hogy a pajzs zavartalanul távol tudja tartani a Nap - valamint a Föld és a Hold - hőjét a tükröktől és a műszerektől, a Webb a Hubble-lal ellentétben nem a Föld, hanem a Nap körül kering, egy "L2" nevű ponton, ahonnan mégis elkíséri a Földet az év folyamán, csak 1,5 millió kilométerrel távolabb, négyszer messzebb, mint a Hold. Egyetlen ma létező emberes kapszula sem repül ilyen messzire. Tehát nem küldhetsz oda űrhajósokat. A Hubble-teleszkópot, amelyet hibás optikával indítottak útnak, egy ilyen javítási küldetés mentette meg. Ha hasonló hiba történne a Webb esetében, a projekt tudományosan halott lenne.