A nagyon gyors gazdasági növekedés ellenére Kína még mindig szegény ország: 2019-ben az egy főre jutó GDP-je 8242 dollár volt. Ezzel az ország Montenegró és Botswana között helyezkedik el.

A Kínáról szóló gazdasági beszámolók túlságosan is az ország egészére vonatkozó bruttó hazai termékre (GDP) összpontosítanak, és nem eléggé az egy főre jutó GDP-re, ami a jelentősebb mérőszám. És ennek az elfogult tudósításnak következményei vannak, mivel a két mérőszám teljesen eltérő képet mutat Kína jelenlegi gazdasági és politikai helyzetéről.

A ProQuest adatbázisában a 2011 és 2021 közötti tízéves időszakra vonatkozó összes angol nyelvű hírkiadvány keresése azt mutatja, hogy 20 915 cikk foglalkozott Kína GDP-jével, de csak 1163 említette az egy főre jutó GDP-t. Ez a különbség arányaiban még nagyobb volt a nyolc legnagyobb és legtekintélyesebb újság, köztük a New York Times, a Wall Street Journal és a Washington Post esetében, ahol 5963 cikk hivatkozott a kínai GDP-re, de csak 305 cikk foglalkozott az egy főre jutó GDP-vel. 2019-ben Kína GDP-je (piaci árfolyamon számolva) 14 billió USD volt a világon a második legmagasabb az USA (21 billió USD) mögött; Japán (5 billió USD) a harmadik.

Az összesített GDP a kormányzat rendelkezésére álló összes erőforrást - beleértve az adóalapot is - tükrözi. Ez hasznos a kínai kormányzati beruházások, például az űrprogram vagy a katonai képességek nagyságrendjének vizsgálatához, de a kínai emberek mindennapi életében sokkal kevésbé releváns. A legtöbb közgazdász számára ezért Kína egy főre jutó GDP-je - vagy más szóval az egy főre jutó jövedelem - fontosabb.

A legfontosabb megállapítás pedig az, hogy az elmúlt négy évtizedben tapasztalt fenomenális GDP-növekedés ellenére Kína továbbra is szegény ország.

2019-ben Kína egy főre jutó GDP-je 8242 dollár volt. Ezzel az ország Montenegró (8591 USD) és Botswana (8093 USD) között helyezkedik el. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson - azaz a jövedelemnek a megélhetési költségek figyelembevételével történő kiigazítása után - 16 804 USD volt.

Ez a világátlag, vagyis 17 811 USD alatt van, és Kína ezzel a 86. helyen áll a világon, Suriname (17 256 USD) és Bosznia-Hercegovina (16 289 USD) között. Ezzel szemben az USA-ban és az EU-ban az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson számolva 65 298 USD, illetve 47 828 USD.

Ahhoz, hogy megértsük a szegénység mértékét Kínában, figyelembe kell vennünk a nagy népességen belüli egyenlőtlenségek mértékét. Az egyenlőtlenség Kínában (a Gini-együtthatóval mérve) hasonló az USA és India egyenlőtlenségeihez. Mivel Kína lakossága 1,4 milliárd fő, ez azt jelenti, hogy több százmillió kínai még mindig szegénységben él.

A kínai kormány szerint 600 millió ember havi jövedelme alig éri el az 1000 jüant (155 dollár, vagyis kb. 46 ezer forint). Ez 1860 amerikai dolláros, azaz 560 ezer forintos éves jövedelemnek felel meg. Ezeknek az embereknek 75,6 százaléka vidéken él.

Ahhoz, hogy Kína elhagyja a világ legszegényebb országainak sorát, jelentősen meg kell növelnie azt a jövedelmet, ami a Szaharától délre fekvő afrikai népesség átlagjövedelméhez (a Szaharától délre fekvő Afrikában ez 1 657 USA-dollár).

A kínai kormány tudja, hogy ezt kell tennie, hogy fenntartsa a nép támogatását. Ha minden más dolog változatlan marad, akkor még legalább egy generáción keresztül azzal lesz elfoglalva, hogy növelje a jövedelmeket az országban.

Forrás: IPG