Wojtyla mint főnök. Visztula-menti vezetési stílus.

Előzmények: a Vatikánban és az egyházi államon kívül is egyre többen kérdezik, nem volt-e túl korai kilenc évvel a halála után szentté avatni II. János Pált? A lengyel pápát már életében szinte szentként tisztelték, halálakor sokan követelték, hogy ne kelljen 50 évet várni a szentté avatására. Amióta a Vatikán közzétette a Theodore McCarrick bíborosról, az egykori washingtoni érsekről szóló jelentését, akit abúzus, a kiskorúakkal szembeni szexuális zaklatás miatt megfosztottak papi státuszától, egyre sötétebb árnyék vetül II. János Pál pápaságára. A pápa ugyanis úgy nevezte ki érseknek McCarricket, hogy tudott arról, milyen visszaéléseket követhetett el. Az alábbi interjú erről szól.

Az interjúalany a lengyel Stanislaw Obirek teológia professzor, aki 30 év után lépett ki a katolikus egyházból, és II. János Pál pápasága idején a Vatikánban (is) volt.

A gazeta.pl-nek adott interjút a pedofil és korrupciós botrányról, az interjú megjelenése: 2020.11.24.

A pápa, mint főnök

Wojtyła alatt a konzervativizmusnak egyszerű mértéke volt: fogamzásgátlás, abortusz, cölibátus, erről nem volt szabad beszélni. Ha ezt elfogadod, akkor a magad ura vagy. Ha nem, akkor köszönjük, nem léptetnek elő...

Grzegorz Sroczyński Stanisław Obirek professzorral beszélget.

Grzegorz Sroczyński: Mit látott Wojtyła McCarrickban?

Stanisław Obirek: Hatékonyságot. Üzleti és vállalati nyelven beszélve: eredményeket hozott. Rendkívül mozgékony ember volt, bár nem, ez nem pontos - zseni volt, tudta, hogyan kell kinyitni a katolikus emberek szívét és pénztárcáját. És ezek szédítő összegek voltak. Több száz millió dollár, fél milliárd dollár, ennyit gyűjtött jótékonysági és egyházi kampányokban az Egyesült Államokban. Ezt hívják adománygyűjtésnek. Az amerikai jezsuiták megtanítottak erre: a "közvetlen postai adománygyűjtés", a "beszedési megbízás", a "küszöb" ez egy egész iparág. Nincs ezzel baj, az Egyesült Államokban sok intézmény működik így, és McCarrick bíboros az egyik legtehetségesebb gyűjtő volt. Rendszeresen ellátta a Vatikánt amerikai adományozók pénzével.

Tehát fizetek, és bármit megengednek nekem? Egy fiatal szeretővel jövök a Vatikán hivatalos ünnepségére, rossz arcú mosollyal mondom, hogy "unokanővérem", és senkit nem fog érdekelni?

Ne beszéljünk olyan hevesen. Lengyelországban a pénz azonnal összefügg a korrupcióval, a megvesztegetésekkel, és megjelenik a pletyka, miszerint McCarrick borítékokat hozott Dziwisznek (II. János Pál titkára), ezért mindenki fedezte. Valószínűleg igaz, mert ő hihetetlenül jól érzékelte az emberi gyengeséget, a manipuláció lehetőségét, de nem ez a lényeg. A pápaság gerinceként mutatta be magát, leveleiben sokat ír róla, hogy egy nehéz időszakban segít megmenteni a Vatikánt.

Mitől mentette meg?

A csődtől. Mivel a kontextus fontos: az 1980-as és 1990-es években a Vatikánnak óriási gondjai voltak az Ambrosiano Bank összeomlása után. Akkor Olaszországban voltam, közelről figyelhettem, hogy Marcinkus bíborost pénzmosással, hihetetlen machinációkkal, a maffiával való együttműködéssel vádolták, majd óriási összegű kártérítésre volt szükség. McCarrick az okosságával, a politikusok közötti nemzetközi kapcsolatokkal és pénzszerzési képességével a mennyből jött a Vatikánnak. Wojtyła nagyon vonakodott elfogadni, hogy ez a szupertehetséges hierarcha zaklatja a klerikusokat, és hogy legendák keringenek a szexuális kicsapongásairól. Feljelentést kapott. Így elrendelte: "Nézzék meg."  Elkezdték ellenőrizni, de oly módon, hogy pontosan megadták Wojtylának azt a választ, amelyet a pápa hallani akart: "Ezek pletykák". Tehát újra előléptették McCarrick-et. II. János Pál úgy vélte, hogy McCarricknek óriási előnyei vannak. Ezenkívül a régi időkből ismerték egymást.

Honnan ismerték egymást?

1976-ban találkoztak Philadelphiában az eucharisztikus kongresszuson, és megkedvelték egymást. McCarrick harcos volt, és ez Wojtylának tetszett. Voltak olyan vonásai, amelyeket Wojtyła imádott.

Mik voltak ezek?

Már mondtam: a hatékonyság. McCarrick létrehozza az Egyesült Államokban a szeminárium új modelljét, amely nyitva áll más országokból, például Brazíliából származó emberek számára, és kapcsolódik a neokatekumenális mozgalomhoz. Wojtyła számára minden dinamikusan fejlődő mozgalom lenyűgöző volt, számára a katolicizmus új evangelizációjának és terjeszkedésének elemei voltak. Lenyűgözte az új püspök modellje is, aki nem valamilyen nagyapa, hanem menedzser, törődik a katolicizmus globális fejlődésével, az egész világban az egyház javára +utazik+. McCarrick tényleg mindenhová ment, néha a szeretőivel, de mindenhol megnyerte az embereket. Van ebben az alakban valami ragyogó szemtelenség és tiszteletlenség. Sok interjút adott, és az újságírók is szerették. Elkötelezett, kiterjedt és modern katolicizmus arca lett. Ez csavarhatta el Wojtyla fejét.

Elcsavarta a fejét?

A manipulátorok jól érzékelik valaki más gyengeségét, tudják, milyen hangon kell játszani. McCarrick felett folyamatosan gyülekeztek a felhők, John O'Connor bíboros, New York-i püspök rájött, hogy ennek gigantikus botrány lehet a vége. És hogy nem minden esetben pletykáról van szó, mert túl sok a jelentés molesztálásokról és "horgász" kirándulásokról, ahol McCarrick kényszerítette a klerikusokat szexre.

McCarrick következő tervezett előléptetése előtt - ezúttal a washingtoni bíborosnak - O'Connor figyelmeztetést ír a Vatikánnak: ezt ne tegye, durva botrány lesz. Tudta, mi folyik itt. Az amerikai egyház már a ciklon szemében volt, szaporodtak a papok szexuális visszaéléséről szóló jelentések, újságírói nyomozás kezdődött, amely tökéletesen megmutatkozott a "Spotlight" című filmben, a "The Boston Globe" újság sorozatot nyomtat a kiskorúak molesztálásáról, 70 papot vádolnak , több mint ezer áldozat, plusz Cardinal Law, aki évekig leplezte.

Megjelent egy könyv Marciale Maciel Degolladóról, a Krisztus Légiójának alapítójáról is, és vannak még sokkolóbb tanúvallomások. És semmi. Nem lehet eljutni Dziwiszig, nem lehet Wojtyłáig, Ratzingerig. Az Egyesült Államokban a média ír mindenről, a Vatikán pedig hallgat. Ugyanakkor előléptetik a szexuális zaklatással vádolt püspököket, köztük McCarrickot.

De miért?

Nem tudom. Rafał Betlejewski írja: "Ez az általános összeesküvés, hogy idiótát teremtsen a Második János Pálból, meghökkent. Nem értek egyet ezzel! 27 évig figyeltem pontifikátusában a lengyel pápára, és soha nem volt olyan benyomásom, hogy bolond. Csodálatosan beszélt, jól olvasta a dolgokat, így hirtelen honnan az az elképzelés, hogy a Második János Pál nem tudott semmit, McCarrick átverte, Dziwisz az orránál fogva vezette, fogalma sem volt semmiről, nem érdekelte, nem olvasta el a dokumentumokat? Mit ajánlott neki Dziwisz? Tényleg azt hiszed, hogy ez a kivételesen intelligens ember, aki kívülről ismerte az Egyházat, aki állítólag „korának leghatalmasabb vezetőjévé vált" és "a kommunizmust megbuktató ember" bolond volt? Kérem, ne mondja el ezt nekem. Egyetért?

Nos, hát... Nehéz elhinni, hogy Wojtyła nem tudta. Jó cár, rossz bojárok - egyelőre ennyi az elképzelés.

P.S.

A neokatekumenális út alapítói, Francisco (Kiko) Argüello – aki eredetileg festőművész – és Carmen Hernandez új módszerekkel indították el az evangelizálást. 1964-ben a spanyolországi Madrid szegényei, a Palomeras Altas barakkjainak lakói között kezdtek élni, és kérésükre Jézus Krisztus evangéliumát kezdték nekik hirdetni.

Ezeknek az embereknek – tolvajok, alkoholisták – megváltozott az élete, keresztény szellemiségű közösséggé formálódtak. Az új módszer elterjedt a madridi plébániákon. Fölfigyelt rájuk a madridi bíboros, így jutott el híre a Vatikánba.

Rómában 1969-ben kezdte meg szolgálatát az első csoport, a Kanadai Szent Vértanúk plébánián. Az Út a nevét – Neokatekumenális Út – 1989-ben az Istentiszteleti és Szentségi Kongregációtól kapta. A mozgalom evangelizációs tevékenységének jóvoltából számtalan férfi és nő, család tért vissza a hitélethez.