Egy jogászprofesszor megpróbált szert tenni Deák Ferenc arcképére, hogy azzal díszítse irodája falát, de égen – földön nem talált ilyet. Végül múzeumból kapott segítséget, ott készítettek egy nyomatról másolatot, amit aztán bekereteztetett, és a kép a helyére kerülhetett.

A professzor akkortájt olvasta Deák beszédeit, szövegeit és a következőre bukkant: Deák úgy hagyta, hogy aki fel akarja használni a róla készült fotográfiát, vagy arcképével akar díszíteni bármit, az fizessen egy forintot a pesti fiú árvaház részére. A professzor ezen elgondolkodva úgy határozott, hogy küld némi pénzt a Fóti Gyermekváros részére, tekintettel arra, hogy az említett árvaház már nem létezett és erre ösztönözte kollégáit is. Így tett, és kapott egy szép köszönőlevelet a Gyermekváros igazgatójától. (Látszik, hogy nem mai a történet, akkor még volt Fóti Gyermekváros...)

Amikor a professzor idáig ért az elbeszélésben, azt kérdeztem tőle, emlékszik –e arra, kinek az arcképe látható a jelenleg legnagyobb címletű magyar bankjegyen? Persze, hát Deáké, mondta ő. Akkor már csak az a kérdés, - folytattam én, vajon jelenleg tiszteletben akarja – e tartani valaki Deák akaratát, amely arcképének, fotográfiájának felhasználására vonatkozott. Mert ha igen, akkor a Magyar Nemzeti Bank igen szép summát utalhatna át a hazai árvaházaknak, amiket ma már természetesen másként neveznek, de legalább annyira rászorulnának arra a néhány forintra, mint 150 – 160 esztendeje…

Anno az Országgyűlés törvényben örökítette meg Deák Ferenc tetteinek emlékét. Vajon hatályos – e még szellemében az a törvény, vajon akad –e , aki hajlandó cselekedeteiben is ápolni azt a hagyományt, amely a józan ész és önmérséklet politikáját testesítette meg, hivatalt nem vállalt, kitüntetést nem kért?

Ez a történet onnan jutott eszembe, hogy olvastam: a kormány pár hete titkos határozattal úgy döntött, hogy a Természettudományi Múzeumot Debrecenbe telepíti át.

Az index.hu írta meg, hogy a Természettudományi Múzeum 1949-ben vált ki a Magyar Nemzeti Múzeumból. A múzeumot (a kor fogalma szerint a magyar nemzeti könyvtárat) 1802-ben gróf Széchényi Ferenc (Széchenyi István édesapja) alapította, amikor gigantikus könyv- és iratgyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta, hogy nyilvános gyűjteményként az bárki számára hozzáférhető legyen. A természettudományi részleget egyébként Festetics Julianna (Széchényi felesége) ásványkollekciója alapozta meg.

Széchényi Ferenc azonban kikötötte, hogy "ez az országos múzeum mindig ugyanazon a helyen maradjon, ahol az irányító országos kormányszerv székhelyét tartja".

A kukacoskodók kedvéért íme a vonatkozó eredeti latin szövegrész: „Musaeum isthoc Regni eo semper in Loco consistere debeat ubi ipsum Dirigens Dicasterium Regni Sedem obtineret.”

Vagyis a kormány – hacsak az elkövetkező tíz évben nem tervezi a székhelyét Debrecenbe áthelyezni – a Természettudományi Múzeum odaköltöztetésével szembemegy a könyvtár- és múzeumalapító Széchényi gróf akaratával, írja az index.hu

Ez azonban nem újdonság, teszem hozzá már én, hiszen a Magyar Nemzeti Bank sem fizetett a magyar árvaházaknak a 20 ezer forintosokon látható Deák arckép után... Pedig. Pedig ott vannak az alapítványai, amelyek bizony közpénzből gazdálkodnak, és igazán telik/telne arra, hogy a Haza Bölcsének akaratát, rendelkezését teljesítsék, ha már az arcképét használják.

Nem lehet mindig a múltra hivatkozni, és közben semmibe venni azt...