Feljegyzések a csodák évéből

1989 szeptemberétől az ország leghallgatottabb hírműsorának, a Krónikának, a Krónika szerkesztőségnek lettem a vezetője a Magyar Rádióban. A hírműsorok akkoriban három rovatban illetve szerkesztőségben készültek: a Hírszerkesztőségben, amelyet Fekete István vezetett, a Külpolitikai Rovatban, amelynek Ónody György volt a vezetője. Mindkét szerkesztőség, ill. rovat beszállított a Krónika műsorokba, akárcsak reggelente a Falurovat a Falurádió műsorával.

Mindkét szerkesztőséget jól ismertem, hiszen évekig hírszerkesztő voltam, majd varsói tudósítóként dolgoztam, és miután hazatértem Pestre, a külpolitkán lettem Ónogy György helyettese.  A sporthíreket a Novotny Zoli vezette Sportszerkesztőség hozta, és voltak még az időjárási hírek, az országos és a helyi közlekedési hírek, szóval reggel nyolc óráig nagyjában és egészében ugyanaz a műsorszerkezet működött.  

1989 szeptemberében jelentős változás következett be a működés elveiben, az addigi ún. ügyeletes főszerkesztői rendszert felváltotta a felelős szerkesztői szisztéma. Ez a látszólag formai változás igen lényeges volt, hiszen a mindenkori ügyeletes főszerkesztő volt az egyik cenzor a Magyar Rádióban, ő felelt elsősorban a hírműsorokért és az ő jogosítványa volt az is, hogy ha valami ellentétes az MSZMP vagy az állam vélt, vagy valós érdekeivel, azt ne engedje elhangozni.

Erre a posztra tehát igen tapasztalt és az MSZMP szempontjából politikailag igen megbízható embereket ültettek. Ilyen volt Vámos Ignác vagy P. Szabó József, korábban pedig Győri Béla, és természetesen a korábbi főosztályvezető, Réger Antal. (A Politikai Adások Főszerkesztősége akkor éppen főosztály volt a Magyar Rádióban, Réger Antalt Szalay Zsolt váltotta.)

Az új, a felelős szerkesztői rendszer lényegében azt jelentette, hogy egy adott műsor szerkesztője felel az elhangzott műsorért, ő dönt, mi kerül adásba, és mi nem, és az adás elhangzása után értékelik a műsort, nem pedig előtte.

A rendszer sokáig működött, - kisebb – nagyobb zökkenőket leszámítva, de mára úgy tűnik visszaállt a politikai ellenőrzés, felerősödött a gleichschaltolt, vagyis egységesített kormányzati propaganda.

1989 szeptemberében az új rendszer szenzációnak számított, bár az is igaz, hogy a megelőző hónapokban gyakorlatilag már így készültek a műsorok. A főosztályon vagy főszerkesztőségen ugyanis 89 nyarán formailag is megszűnt az MSZMP pártszervezete, az ÜFŐ, az ügyeletes főszerkesztő pedig egyre inkább kedves kolléga és teljhatalmú főnök volt.

Ez jól mutatta, hogy a „csendes forradalom” a Magyar Rádióban haladt a leggyorsabban, az országban a többi munkahelyen ez csak ősszel következett be. Igaz, 1988 novemberében az elhíresült, fehérterrort emlegető sportcsarnoki beszédében az MSZMP akkori vezetője azt is mondta, hogy „a Rádiót elfoglalták az ellenforradalmárok”, és az is igaz, hogy 89 elején Grósz Károly távollétében, éppen a Magyar Rádióban, a Krónikában és a 168 órában hangzott el Pozsgay Imre értékelése, amely szerint 1956 – ban nem ellenforradalom, hanem népfelkelés volt Magyarországon.

A helyzetről 1988 karácsonyán az év végi összefoglalóba írtam egy jegyzetet, azzal, hogy „Csendes forradalom van Közép-Európában”. Ez a kifejezés utóbb egész szép karriert futott be.

1989 szeptemberében tehát a Krónikába kerültem, és mindjárt az első napon azzal szembesültem, hogy titkárnőm korábban a Pest Megyei Pártbizottság vezetőjének, első titkárának, bizonyos Cservenkánénak volt a munkatársa.

Még 17 évvel korábban, 1972 – ben éppen az a bizonyos pártvezető tett meg mindent azért, hogy apámat, mint sikeres szállítási szövetkezeti elnököt letartóztassák és elítéljék, mert tevékenységük, sikeres vállalkozásuk nem volt kompatíbilis a szocialista gazdálkodással, illetve áldozatul esett annak az ellentámadásnak, amit a reformok ellenzői indítottak politikában és gazdaságban egyaránt.

Nyeltem kettőt, elmondtam neki a történetet, ezt követően pedig elkezdtünk dolgozni, és két éven keresztül minden nagyobb konfliktus nélkül sikerült együttműködni, és azóta is jó a kapcsolatunk.

Gondolom, nem az én esetem volt az egyetlen ilyen eset. Ahhoz, hogy 1989 – 90 – ben az, és úgy történt, ahogy, sok embernek kellett nagy levegőt vennie és félretenni az érzelmeket...

(folytatása következik)