A méhecskék ezt szeretik...

Már nem emlékszem pontosan, hogy a feleségem olvasta-e valahol, vagy valaki mondta neki, hogy vaniliás cukros oldattal kell bespriccelni virágzáskor a gyümölcsfát, hogy a méhecskéket odacsalogassuk, de sokág dédelgette az ötletet, majd a tettek mezejére lépett.

Van egy nyurga cseresznyefánk, ami szépen virágzik, de szinte egyetlen cseresznye sem termett még rajta, így aztán egy szép tavaszi napon (ma) délután a feleségem azt mondta, itt a pillanat, spriccelni kell.

Ha kell, hát kell, a férjek tudják, hogy ez mit is jelent, így félbehagytam a sziesztát, a nyelvemre spricceltem az oldatból, hogy megfelelően vaniliás és cukros-e, nehogy a méhecskék csalódottak legyenek. Nekem ízlett, én bármikor beporoznék egy ilyen illatú cseresznyefát.

Elindultam hát spriccelni, és jól ment a dolog, egészen addig, amíg egy kis szél nem kerekedett. Pontosabban ellenszél, így az egész vaníliáscukor illatú permet a fejemre, a hajamra, a nyakamra szállt.

Most itt ülök a fa alatt, pompás vaníliaillatban, és tudom, hogy másfél hónap múlva ropogós cseresznyék teremnek még a fülemen is...